Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Népi csillagnevek Kaszás és a Sánta Kata
   

 

Kaszás és a Sánta Kata Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Romhányi Attila | 2007. február 13., kedd

   Hideg téli estén bandukoltunk egy rokoni társasággal, amikor is a légkör párája már rég zúzmarává dermedve feküdt a tájon, és ezzel szabadjára engedte a szikrázó csillagok ragyogását. A tekintet ekkor akaratlanul a tündöklő vidéki égboltra tapadt, ahol csillagkörnyezetében szinte megfogható közelségbe került a derengő Tejút, és ez a látvány még a gyengén pityókás embert is áhítatra késztette (az anyját!).

Éppen az égi látnivalókat taglaltuk, amikor mögöttünk halkan megszólalt egy idős hölgy: „Nézzétek, keleten már jó magasan jár a Kaszás, de már az Ebédhordó Sánta Kata is felkelt!” Mivel gyermekkoromban is nagy örömmel hallgattam a magyar csillagneveket és az égboltról szóló meséket, most kaptam az alkalmon, és beszédbe elegyedtem távoli hozzátartozómmal. Kiderült, hogy csillagászati ismereteit gyer-mekkorában földművelő édesapjától szerezte, aki egyébként a gyógynövényeket is kiválóan ismerte. Mára jóval kevesebb égitest és csillagkép él emlékeiben, ennek ellenére égi jártasságával megállásra késztette a csapatot. Köztudott, hogy a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) többségében arab névre keresztelte a fényesebb csillagokat, ennek ellenére nem árt kissé megismerni az ősi magyar elnevezéseket. Tovább folytatva a szemlélődést, a feltűnő Orion tüzes gyöngyszemeit csodáltuk, amelyek lényegében a Kaszás csillagalakzatát formálják. Az Orion csillagnégyszöge maga a kaszáló, amely körüli fényesebb csillagok a Rónakirályok és a Rónapallérok. Szó esett a Rudasokról és az Orion öve alatti halványabb Marokszedőkről, amelyek azonosítását maga az itt található Orion-köd segíti. A három tündöklő övcsillagaitól kiindulva könnyen ráakadtunk a téli ég legfényesebb csillagára, a már Sánta Kataként is ismerős Szíriuszra, amely eleinktől még számos nevet kapott. A Kaszás felett a Bika csillagkép található, amelynek vöröses szemét a Hyadok halmazából kiemelkedő Aldebaran, más néven Bujdosócsillag képezi. A Bikától kissé északabbra ködlenek a közismert Fiastyúk, vagy Csibéstyúk apró csillagai, és a Kaszástól keletebbre az Ikrek két főcsillaga, a Bojtár Kettőse ragyog. Még északabbra már az ötszöget formáló Auriga, azaz Kocsis csillagkép látható, amelynek kékes fényű főcsilla a tüzes Capella, – magyarul Kecskés csillag – amelynek közeli két apró társa a Gödölyék nevet kapta. 
   A késő éjszakába nyúló beszélgetésnek a növekvő fagy és az északkeleten rúdjára állt Göncöl – Béres-szekér – vetett véget, ám ez a falusi csillagnéző túra egy kicsit mindnyájunkban visszaidézte a természetben élő emberek tudását, amit továbbra is ápolnunk kell.

A Dunaferrr 2007/2. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei