Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Népi csillagnevek Csillagösvény
   

 

Csillagösvény Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Vinczéné Tarr Judit | 2007. november 19., hétfő

„Jövünk az idők kezdete óta, jövünk a fékezhetetlen förgeteg hátán, jövünk az öreg Puszta honából, Szépmező Szárnya és Jószél Fúvása honából, Hunor és Magor birodalmából, jövünk örökkön örökké, és általunk a múlt üzen!”

Tíz éves voltam, amikor nagybátyám meglepett Komjáthy István Mondák könyve című művével. Szorgalmas betűfaló lévén azonnal belemerültem a történetbe. Szépmező Szárnya kalandjai – sok más kortársamhoz hasonlóan- engem is elbűvöltek, s észre sem vettem, hogy megismerkedtem a magyar mondavilág alapjaival. A Tetejetlen Fáról körülpillantva különös személyekkel találkoztam: Hüvelykpicinnyel, Sánta Katával, Kaszással, Aranyhajúval, Bujdosók Lámpásával… Csak miután felbukkant mögöttük a Göncölszekér, jöttem rá, hogy a csillagképek magyar megszemélyesítőivel van dolgom.

Sok-sok könyvet forgattam már azóta, s most, hogy újra kezembe került régi kedves olvasmányom, elhatároztam, felkutatom néhány magyar csillagkép nevének eredetmondáját.

Tartsanak velem, nézzünk körül együtt a Tetejetlen Fáról!

Talán az első, amit megpillantunk, a végtelen, csillogó országút, a Tejút. Eleink sokféle néven emlegették. Székely eredetű hun monda alapján Csaba Útja vagy Hadak útja.

Csaba királyfit a Hadak Ura visszaküldte a régi hazába a puszta öreg fejedelméhez, hogy elmondja a magyaroknak: az ezüstpatak elindult útjára… Szálljanak nyeregbe, bontsák ki ostorukat, foglalják vissza Attila elárvult birodalmát!

A hosszú úton nagyon elfáradtak, s már majdnem megálltak, mikor hirtelen megrázkódtak a csikók, aranyszőrű táltosokká változzak, orrlikaikból csillagos tüzet fújtak, s hipp-hopp felkaptak a levegőbe. A végtelen csillagösvényen vágtattak tovább Napkelet felé. Aki látta őket, így szólt:

Csaba vitézei. Ők robognak a Hadak útján! Az árva hunok vágtatnak a csillagösvényen vissza a pusztába, öreg Nemeréhez.

Népünk a csatában elesett hősöket halhatatlansággal ajándékozta, meg, s lelküket a Lelkek Útján küldte fel az égbe.

Nagyon elterjedt elnevezése volt a Tejútnak a Szalmásút, Szalmahullajtó is. Többnyire a Göncölszekér utasai szórják szét, vagy veszítik el a felrakott szalmát.

Ha megpillantjuk a Göncölt, kéredzkedjünk fel rá! Kitől? Hát a Kocsistól vagy Göncölhajtótól, akit Hüvelykpiciny néven is ismerhetünk. Hol találjuk? A rúd második csillaga mellett egy picike csillag képében, amit a csillagászok Alcornak neveznek. S ha már fent ülünk a szekéren, Hüvelykpiciny bizonyára mesél majd nekünk az általa hajtott járműről.

A Nagy Medve csillagkép első hét csillagát Európa legtöbb országában valamilyen szekérnek nevezik. Magyar nyelvterületen is számos elnevezése ismert: Illés szekere, Szent Péter vagy Szent László szekere, Nagytáltos, Angyalok Hintója. A keletkezéséről szóló regék azt mondják el, hogyan került az égre. Gyakori motívum, hogy a részeg embert megátkozta a felesége, s szekerestől az égre került. Sokfelé ismert, hogy Illés prófétát ragadta az égbe tüzes szekér. A magyar monda szerint Göncöl híres táltos volt, aki az emberek között járva gyógyította őket, beszélni tudott a fákkal, madarakkal. Egyszer eltörött a szekerének a rúdja, és senki nem segített neki megjavítani. Ekkor haragjában a lovak közé csapott és felrepült az égbe. Azóta ott kocsizik görbe rúdú szekerén. Más változat szerint Göncöl nem más, mint Konrád császár, akit Lehel, mielőtt kivégezték volna, kürtjével agyonütött.

Annak is van magyarázata, hogy miképpen törött el a szekér rúdja. Egyik szerint Szent Péter hajtotta, és nekiütközött a mennyország kapujának. Másik változat szerint valamilyen akadályt kellet kikerülnie, kátyúba került, a szekér felborult, a rúd megcsavarodott.

Hüvelykpicinyről pedig azt is beszélik, hogy a szekér rúdjának rendbetételére ment fel az égbe.

A Göncölszekér hajtása nagy dicsőség, ezért mondják a nagyképű, kevély emberekre: „Mintha ő hajtaná a Göncölszekeret.”

Egyesek Göncölt a magyarok Öregistenével is azonosítják. Közkedveltsége és kivételes tisztelete alapján úgy tűnik, talán éppen ő a sokat emlegetett Magyarok Istene, a magyarok csillagistene, aki villámhordó szekerével a Hadak Útján, a Tejúton dübörög végig.

A Göncölszekér csillagai időjósok is: ha aprón ragyognak, szép idő várható, de ha nagyra nőnek, az idő rosszra fordul.

A Göncöl a Sarkcsillag körül látszik forogni, ezért azt Göncöl Térítőjének vagy Ég Köldökének is nevezik.

Ha előre nézünk a szekérről, hamarosan megpillanthatjuk az Északi Koronát, a Koronáscsillagot. A néphit szerint ezzel koronázták meg Szűz Máriát, amikor Szent József eljegyezte.

Ha télen pattanunk fel a Göncölszekérre, hamarosan megpillantjuk a Kaszáscsillagot, ami az Orion csillagkép népi neve, de nevezték Nimródnak is. A csillagképet alkotó csillagokat egy-egy kaszásnak tarják. A monda szerint a Kaszások után siető Étekfogó, Szilkehordó a hátsó kaszás elejtett kaszájába belelépett, megsántult, nem éri őket utol. A csillag legismertebb magyar neve Sánta Kata (Sirius, a Nagy Kutya legfényesebb alkotója).

A Kaszáscsillag másik végén láthatók az Ikrek, magyar nevükön a Két Árva, vagy Bojtárok Kettőse. Egy kisfiú és egy kislány eltévedtek a szüleik mellől. Sokáig vándoroltak, sírva keresték szüleiket. Útközben vadon termő gyümölcsökkel csillapították éhségüket, mert senki nem szánta meg őket, nem segítettek nekik. Végül Isten magához szólította, és az ég csillagai közé helyezte őket, hogy az emberek lássák, az árváknak segíteni kell.

Szintén a Kaszás közelében, de a másik oldalán található a Fiastyúk (Pleiádok). A késő őszi, téli égbolton könnyű meglelni. A monda szerint egy tündér szélanyótól kapott ajándékba egy aranytyúkot hat csibével, s mivel ezek segítségére voltak abban, hogy megtalálja kedvesét, hálából elhelyezte őket az égbolton. Erdélyben Szitáslyuknak ismerik, mert azt hitték, hogy az égbolt kárpitja azon a helyen ki van lyuggatva, és áttünedezik rajta a mennyei fényesség.

A Fiastyúkot más néven Fagyhozó csillagnak is mondják, mert amikor már kora este látható az égen, akkor bizony közel a tél. Mivel a temérdek csillag közt könnyű volt megtalálni, s igazodni lehetett hozzá az út során, ezért útmutatónak is használták. Egy Mátyás királyról szóló regében Kampó táltos, aki Mátyás elveszett lovát kereste, eltévedt a sötétben, s az égből alászálló Fiastyúk igazította útba.

Akit úgy jellemeznek: „Azt hiszi, ő ültette a Fiastyúkot”, az meglehetősen kevély, nagyképű ember.

Ha megfáradtunk a hosszú kocsikázásban, megpihenhetünk a Korcsmában (Cassiopeia), de vigyázzunk, nehogy összetűzésbe keveredjünk a Részegemberrel!

A Hadak Útján bolyongva megpillanthatjuk a Tündérasszony Palotáját (Kisgöncöl), a Magyarok Csillagát (Jupiter), a Székelyek Csillagát (Szaturnusz), a Hadakozó Csillagot (Mars), az Aranyhajú Csillagot (Bereniké Haja), a Ruhaszárító vagy Tarhonyaszárító Csillagot (Nap), a Kantát (Vízöntő). S ha bujdosó- vagy szakállas-, netán söprűs- esetleg lüdérccsillagot látunk, ne mulasszunk el kívánni valamit, hiszen hullócsillag illetve üstökös suhant el előttünk.

Ha csillagtérképpel a kezünkben keressük az égbolton ezeket a csillagképeket, észrevehetjük, hogy a magyar elnevezések nagyjából a görög-latin névvel ismert csillagképeket fedik. Jegyezzünk meg legalább néhány magyar nevet, hiszen ez is a múltunk, történelmünk része!

A Baranyai Civil Korzó 2007. augusztus-szeptemberi számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei