Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Népi csillagnevek Népi csillagászati és időjárási megfigyelések-hiedelmek a hartai sváboknál
   

 

Népi csillagászati és időjárási megfigyelések-hiedelmek a hartai sváboknál Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Rezsabek Nándor | 2005. február 14., hétfő

A csillagászattörténeti kutatások egyik fontos területe bizonyos népek és népcsoportok mindennapi életének és a csillagászat kapcsolatának vizsgálata. Jelen írás egy ilyen kutatómunka eredményeit teszi közkincsé a Meteor olvasói számára: a hazánkban elő német nemzetiség egy meghatározott csoportjának, a Duna-mentén, a Bács-Kiskun megyei Hartán immáron közel három évszázada létező sváb közösség életéből vett példákon mutatjuk be az ottani népi csillagászati, valamint időjárási megfigyeléseket és hiedelmeket – néhány történelmi és néprajzi vonatkozású háttéradattal kiegészítve.

Harta címere A cikk elkészültéhez szükséges adatokért és információkért, illetve segítségért köszönet illeti Arnold Jánosnét, Gillich Henriknét, Gottschall Pétert (és a hartai Helytörténeti Gyűjteményt), ifj. Kovács Sándort, Orosziné Kustár Rozáliát, Rezsabek Nándornét, Tornyai Nikolettet és Wéber Pétert. A felhasznált történeti források közül megemlítendő Harta nagyközség honlapja, a www.harta.hu, illetve az 1983-ban a Népszava Lap és Könyvkiadó gondozásában, Gallé Tibor szerkesztésében megjelent „Adalékok Harta történetéhez” című alapmű.

A mai Harta több ezer éve, már a neolit- és bronzkorban is lakott település volt. A Duna kö-zelsége később is vonzotta a különböző népeket: éltek itt szarmaták, avarok, illetve a népván-dorlás időszakának több, mára már teljesen eltűnt-beolvadt népcsoportja. A honfoglalást köve-tően immáron magyar település első említése egy 1289-es adománylevélhez kapcsolódik – Harta ekkor még Fejér megyéhez tartozott. A székesfehérvári vár részét képező falu a török időkben teljesen elpusztult, elnéptelenedett. Ismételt betelepülésére 1723–24-ben került sor, amikor gróf Ráday Pál birtokán evangélikus és református vallású németeket telepített le. Mint a hazánkban a 18. században letelepedett németekre, úgy a hartaiak esetében is az általánosító „sváb” megjelölést használták/használják, eredetük azonban nem feltétlenül a történelmi Svábföldhöz és annak lakóihoz kapcsolódik: württembergi németek mellett voltak köztük pfalzi-hesseni szászok, elzász-lotharingiai elnémetesedett hugenotta franciák, illetve később érkezett stájerországi protestánsok is. Az új hazában már homogén kulturális és etnikai közös-séget alkotó hartai németek ezt követően több mint kétszáz éven át döntő többséget alkottak a településen – egészen a második világháborút követő kitelepítésekig. Napjainkban a magukat németnek vallók, illetve német származásúak lélekszámukat tekintve a falu összlakosságának felét teszik ki.

Image

A hartai svábok természethez közeli, falusi környezetben éltek, dolgoztak, így mindennapi kapcsolatuk volt az égbolttal. Az ennek során megszerzett tapasztalati tudás, illetve a szájha-gyomány útján megőrzött kollektív bölcselet generációról generációra adódott át, és él napja-ink információkkal túltelített világában is – elsősorban az idősek körében, valamint nyomok-ban a fiatalság soraiban. Az ezeket tanulmányozó ember – hasonlóan a műkedvelő csillagász „mesterséghez” – maga is közelebb jut a természethez, megérti, hogy a csillagos ég és a ter-mészet megismerésének vágya, és az ezekből megszerzett tudás mindennapi hasznosítása nemcsak a maiak számára fontos. És mindez igaz akkor is, ha ezek a megfigyelések és hie-delmek a mai tudományos állásponttal sokszor nincsenek szinkronban.

Image

A hartai „népi csillagászat” leginkább a Holdat tekintette élete szempontjából meghatározó-nak. Az egyik legtöbbet hallott, a mai fiatal generációk körében is ismert és élő népi hiedelem szerint a szemölcsök eltávolítását a holdhatás segítheti. Holdtölte előtt, a növekvő fázisban há-rom egymást követő estén háromszor kell egyedül kimenni az ég alá, és a következő mondó-kát kell elmondani, miközben az eltüntetni vágyott kinövést érinti-simítja az ember: „Amit lá-tok, növekedjen, amit fogok (vagy érzek), fogyjon. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen”.

Bizonyos mezőgazdasági munkáknál is figyelték a Holdat. Tapasztalataik alapján a paprikát újholdkor, a krumplit pedig teleholdkor kell vetni. A kender vetésére pedig az újév utáni szá-zadik napot tartották a legalkalmasabbnak – hiszen tudták, hogy a talaj ekkora már kellő mér-tékben felmelegszik. A hagymát egyfajta barométerként használták: le kellett pucolni, és egy nagyobb darab héját ki kellett tenni reggel a ház elé egy asztalra vagy egy székre. A héjba sót kellett tenni, és ha estére is úgy maradt, mint reggel volt, akkor nagyon hideg időt vártak, el-lenben ha a só megereszkedett, akkor az az enyhébb idő előhírnöke volt.

Image

Az emberek megélhetéséhez elengedhetetlen termésmennyiséghez szorosan kapcsolódó esőt megpróbálták előre jelezni. Úgy tartották, hogy ha a Holdnak nagy udvara van, csapadékos idő (eső vagy hó) várható. A holdudvar azonban az időjárás változékonyságát is jelezte szá-mukra. Megfigyelték azt is, hogy ha az állatokat nagyon csípik a legyek, az szintén az esős időt vetíti előre. A déli szél szintén az eső előhírnöke volt. Azt, hogy mennyire fontos az eső, jól példázza az a sváb mondás, hogy „Korai zörgés, késői éhség”, vagyis nagy szárazság, szűk esztendő.

Teleholdkor általában a hideg idő a jellemző – vélték. Az egyik népi időjárás-megfigyelési módszer szerint, ha a hónap első napján jó idő van, akkor abban a hónapban végig kedvező időjárás várható, ellenben ha rossz az idő, akkor az jellemzi majd az egész hót. A hónapok nyolcadik és kilencedik napjának időjárása úgyszintén általánosítható az egész hónapra vonat-kozóan. Az időjárás előrejelzését szolgálta az úgynevezett Luca-naptár is. Ezt december 13-tól, Luca napjától vezették: az erre a napra jellemző időjárás felelt meg januárnak, a következő nap februárnak, és így tovább. A Lucátol számított 12 nap tehát a 12 hónapot vetítette előre.

Érdekes módon a Nap mint égitest szinte egyáltalán nem fordul elő a hartaiak égboltmegfi-gyeléseinél, a népi időjárásjóslásban. Egyetlen említése arra utal, hogy a felkelő központi csil-lag egyfajta megmentő – elűzi a sötétet, az éjszakát. Ellenben fontos szerepet játszik a telepü-lés egyik jelképében: Harta címerének bal felső részében ez szerepel. De nemcsak a közel-múltból származó jelenlegi címer tartalmaz égitest-jelképet. A régi községi pecsétnyomók kö-zül az 1735., az 1738. és 1752. évben használt két ötágú, míg egy 1777-es, egy 1793-as és egy 1819-es okmányon használt pecsét két hatágú csillagot is tartalmaz. A stilizált hatágú csillag-ábrázolás megtalálható a messze földön híres hartai festett bútorokon is – a bútor jellegétől függetlenül mindig szinte azonos módon ábrázolva.

A sváb hagyományok a csillagképek egészére vagy részleteire is utalnak. Az Ursa Maior Göncölszekere a hartai németeknél „Ökrösszekér” volt. Az Orion három jellegzetes, egy sor-ban elhelyezkedő és hasonló fényességű övcsillagára, az Alnitak–Alnilam–Mintaka hármasra utalva a „Három egyforma” megnevezést használták. Bizonyos zöldségek (például a répa és a zeller) vetésénél azt tartották, hogy nem szabad a „Rák jegyében” elvégezni, mivel ekkor csak gyökere lesz, de maga a növény nem növekszik megfelelően. És honnan tudták, hogy mikor van a „Rák jegye”? Ezt az információt a szinte minden paraszti portán megtalálható kalendá-riumokból nyerték. A legnépszerűbb mély-ég objektum is – hasonlóan más népekhez – saját elnevezéssel bírt: a Plejádok volt a „Kotlós kiscsibéivel”.

A hartaiak a település földrajzi szélességén meglehetősen ritka sarki fényt is ismerték. A pa-zar természeti jelenséget a háború előszelének tartották – és ezen hitükben megerősítve is érezhették magukat, hiszen az 1938-ban országosan is látott aurora borealis pont a második vi-lágháború előtti időszakban, szinte annak előestéjén borította lángba a hartai égboltot.

A gyűjtőmunka zárásként egy más jellegű természeti jelenségekhez kötődő, de a megfigye-lők szerint a 2002-es Hartát is elérő nagy árhullám esetén igazzá vált hiedelem: ha a macskák szaladnak a háztetőn, akkor árvíz lesz. A cikk szerzője pedig csak remélni tudja, hogy az idő lassú és nyugodt áramlása a szép hagyományokat és a sok száz éves gyakorlati tapasztalatokat soha nem fogja elmosni.

A cikkben bemutatott hartai csillagmotívumokat tartalmazó felvételeket Vinczúr Balázs készítette.

A Meteor 2004/5. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei