Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Középkor Időjóslás
   

 

Időjóslás Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Romhányi Attila | 2007. március 06., kedd

  Amikor úgy ötven éve, az öreg szántóvető estefelé feltekintett az égen fénylő Holdra és a körülötte derengő opálos gyűrű láttán kijelentette, hogy: „hónap alighanem eső lösz!”, akkor barátaimmal kissé kétkedve hallgattuk szavait, ám másnapra – a detektoros rádióból hallottak ellenére – mindez valósággá vált. Később már az sem ért váratlanul, amikor a kora hajnali horgászat közben a tó feletti párából lassan előbukkant ladikjával az öreg halász, és közölte: „fiúk ma nagy meleg jő!”.

Image

  Az idő múlásával különös módon érdekelt az asztronómia (csillagászat), ezért kénytelen voltam alaposan áttanulmányozni az észleléseket jelentősen befolyásoló időjárás rejtelmeit. Mára megértettem, hogy a vidéken élő emberek időjóslásait valójában a természetből merített tapasztalat motiválta, hiszen ők még szinte együtt éltek és lélegeztek a környező tájjal. A magyar népi kultúrában számos időjóslással kapcsolatos kifejezés található, amelyek nem tekinthetők afféle jóslatnak, mint amiket az asztrológusok állítanak, hanem sokkal inkább, a természet gyakorlati megfigyeléséből eredő törvényszerűségnek.
  Sokunk számára örökké felejthetetlen marad az 1999 augustusi 11-én átélt totalitás élménye, amelyet megelőző héten az égkékje egyre fátyolosabb lett, és csak a késő éjjeli hűvösben bukkantak elő a csillagok. Éppen ezért mi amatőrcsillagászok – és még sok mások – kétségek közt reménykedve vártuk a teljes napfogyatkozást.  A totalitás megelőző napon már egyre tejfehérebb lett a folyamatosan melegedő légkör, ami a nagy forróságban még több párát tudott magába tartani. Mindnyájan egy jókora zivatarra vártunk, ami azonban sehogy sem akarta elseperni a felhőzetet. Néha visszagondolok a nagy nap éjjelére, amikor is csapatunkkal a dunaföldvári kálváriadomb csúcsán élvezettel szemléltük a nyári égbolt szépségeit. Ekkor ismét igaza lett az időjósnak, mert a harmatmentes hajnalon rövidesen orkánszerű széllel vihar kerekedett, és az északnyugatról érkező égi áldás reggel 05 órára érte el észlelőhelyünket, majd délkeleti irányba átrohanva hazánkon, szabaddá tette a jelenség kezdetén még csorbulatlanul tüzelő napkorongot.
  Azóta számos időjárási frontot követtem, mialatt sokszor örülnék, ha ismét felnézhetnék az öreg szántóvetőre.

A Dunaferr 2007/6. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei