Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Középkor Az üstökösvadász
   

 

Az üstökösvadász Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Rezsabek Nándor | 2008. február 14., csütörtök

Image 

A csóvás égi vándorok, az üstökösök a szakemberek és az égbolt szépségei iránt érdeklõdõ laikusok számára egyaránt az egyik leglátványosabb égitesttípust jelentik. Ki ne hallott volna már a Halley-üstökösrõl, vagy ki ne emlékezne az egy évtizede feltûnt Hyakutake-re, majd a rá egy esztendõre az égboltot több hónapon át átszelõ Hale–Boppra?

Amíg azonban manapság az üstökösök csak egy tájékozatlan kisebbség szemében tûnnek veszélyes objektumnak, addig az ó- és a középkor emberét feltûnésük babonás félelemmel töltötte el; égi útjukat valamilyen negatív jelenség elõfutárának tartották. Ma már a földi teleszkópokkal történõ alapos tudományos vizsgálat, illetve a közvetlen ûrszondás kutatások hozzátartoznak mindennapjainkhoz, az elmúlt korokban az említett elõítéletek miatt azonban ritkának számított az ezen égitesttípus valódi mibenlétének megállapítását célzó objektív vizsgálat, sõt annak szándéka is.

Ilyen tekintetben a hazai csillagászat történetében fontos mérföldkõ Pribicer Jakab felvidéki evangélikus csillagász 1578-ban megjelent munkája, a „Tractatus de Cometa…”, mely az 1577–78-ban feltûnt fényes üstökösrõl szóló tanulmány, egyben a kométákkal foglalkozó elsõ magyar könyv.

A lutheránus Pribicer (bizonyos említésekben Pribiceri vagy Privicer) Jakab (latinosan Jacobus, a szlovák nyelvû forrásokban Jakub) 1539-ben Besztercebányán született. Apja valószínûleg az a Pryvicer Sámuel volt, aki az 1550. évi pozsonyi országgyûlésen a hét felvidéki bányaváros követeként jelent meg.

Helyben folytatott tanulmányait követõen Pribicer Jakab szülõvárosának anyagi támogatásával a wittenbergi lutheránus egyetemen tanult 1575-tõl, majd a lipcsei egyetemen képezte magát. 1577-tõl Besztercebányára visszatérve segédtanító lett a strassburgi származású híres Schremmel Ábrahám mellett, aki „szigorú õre volt az Ágostai hitvallásnak”. A városban még áll és vendéglõként üzemel az az eredetileg gótikus stílusban a 14. században épült, majd az évszázadok során többször átépített ház, amelyben Pribicer lakott a 16. század második felében.

Pribicer Frölich Tamás besztercebányai, kassai, iglói evangélikus lelkésznek, esperesnek a lányát vette nõül. 1580-tól 1582-ig Kassa városi tanácsa felkérésére az ottani iskola igazgatója volt. 1582 õszén betegség támadta meg, és az év decemberében, 426 esztendõvel ezelõtt Kassán elhunyt – bár bizonyos életrajzi források szerint még 1584 februárjában is életben volt.

Üstökösökrõl szóló munkája a Scholtz Kristóf által 1578-ban felállított besztercebányai nyomda elsõként készült kiadványa, és elõszava szerint ennek az esztendõnek februárjára datálható. Magát a csóvás égi vándort 1577. november 13-án látta elõször Pribicer. A füzetecskébõl már a 20. század elején is csak egyetlen példány volt ismert – sõt valószínûsíthetõ, hogy összesen ezt az egyetlen darabot nyomtatták ki belõle. A könyvészeti források megjegyzik, hogy ez a példány 1908-ban egy berlini magánkönyvtárban volt fellelhetõ; tulajdonosa Bécsben, a Brockhausen és Bräuer antikváriumban vásárolta a kötetet 1883-ban. A kiadvány megjelenésének négyszázadik évfordulójára idõzítve 1978-ban Szlovákiában fakszimile formában ismét kiadták.

A kométáról szóló kiadvány mellett Pribicernek két másik munkája ismert: a Historia de Sanheribo rege assyriorum…, mely 1576-ban Wittenbergben látott napvilágot, továbbá egy rövid verse, mely az ELTE Egyetemi Könyvtárban lelhetõ fel.

Az Evangélikus Élet 2008/5. számában megjelent cikk másodközlése
A rovat további cikkei