Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Amatőrök, ismeretterjesztés Csillagok útján - Kecskeméten
   

 

Csillagok útján - Kecskeméten Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Rezsabek Nándor | 2006. június 23., péntek

Kecskemét csillagászatának kezdetei az elmúlt századok népi csillagászati megfigyeléseiig nyúlnak vissza. Ennek szép példáját adják a bugaci pásztorok, akik a csillagok járását használták fel az idő mérésére. A hőskor másik irányát az évszázadokon át a tudományok művelésében vezető szerepet játszó egyházi intézmények jelölték ki: Tatai Andrásnak, a Kecskeméti Református Főiskola természet és mértan professzorának 1846-ban, illetve 1848-ban a városban adták ki az asztronómiai ismereteket is adó “Kis természettan” című művét.

   A legelső, magyarországi műkedvelőket tömörítő szervezet, a Stella Csillagászati Egyesület 1923-tól 1933-ig működött. A Stella Kecskemétről is toborzott tagságot: Hamzané Sándor Mária 1923-ban, Farkasfalvy Kornél 1924-ben, Kecskeméti Mihály 1925-ben, míg Horváth Jolán 1930-ban csatlakozott az egyesülethez. Három helyi intézmény is rendes taggá vált: a Katona József Reáliskola, a Római Katolikus Kegyesrendi Főgimnázium és a Kecskeméti Első Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezet.
   A Természettudományi Társulat keretein belül 1944 januárja és októbere között tevékenykedő Műkedvelő Csillagászati Alosztály tagjai között is találunk kecskemétieket. Az Alosztály folyóirata, a Csillagok Világa előfizetői és adományozó pártfogói között tudta Halassy Sárát, Hatvani Edét, Törteli Pétert, továbbá Kecskemét thj. város Iskolánkívüli Népművelési Bizottságát.
   A Magyar Csillagászati Egyesület jogelődjeként 1946 és 1949 között létezett első MCSE-ben is működtek műkedvelők a Hírös városból. Az egyesületbe 1946. december 1. és 1947. június 1. között jelentkezett rendes tagként a kiváló képességű közép-, majd főiskolai tanár Szemerey Andor, valamint Végh József.

Image
Távcsöves bemutató 1951-ben, az SZTK tetején létesített bemutatóhelyen

  Az ős-MCSE 1949-es beolvasztása után a hazai amatőrmozgalom és ismeretterjesztés szervezése ismét a Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályában folyt. Kecskeméten is pártirányítással indult be az ismeretterjesztés új időszaka, és az egyes részterületekre kiválasztás vagy felkérés alapján kerültek a munka vezetői – mindez elsősorban 1949–54 között volt általános, de később is jellemző volt. A városban 1951 tavaszán alakult 30 fővel csillagász kör, amely a Társulat csillagászati szakosztályaként folytatta munkáját. Vezetőjének Rácz Gyulát nevezték ki, helyettese Fekete János volt. A megyei szervezet az akkor Koháry, ma Móricz Zsigmond utcai Véradóállomás helyén lévő házban kapott helyet. A társulati szaktitkári feladatokat, a megyei csillagászati szakosztály titkári pozícióját, illetve az Uránia vezetését Magyar János postatiszt látta el, Csongor Edéné megyei elnök, Földes János és Borbély Ferenc tanárok, illetve Bognár Imre voltak a legaktívabbak, valamint néhány kecskeméti földrajz szakos tanár is csatlakozott a társasághoz. A hallgatóság általában 20–30 fő között ingadozott, és a paptanárjaik vezette Piarista Gimnázium diákjai, továbbá a néphadsereg repülőterének katonái voltak a legszervezettebb látogatók. Először 1952-ben szerveztek a városban Csillagászati Hetet. 1953-ban a TTIT keretein belül életre hívott meteorészlelő hálózatnak a kecskeméti Varga György volt az egyik legeredményesebb tagja. A megyei szakosztály ezekben az években már rendszeresen részt vett falusi csillagászati előadások és távcsöves bemutatók lebonyolításában is. Két írásos ismeretterjesztő anyag is köthető Kecskeméthez: 1957-ben a Bács-Kiskun megyei füzetek harmadik számában Csongorné és Magyar közösen publikáltak az üstökösökről, a negyedik számba pedig Magyar írt cikket Az ember és a világmindenség címmel.
   1951-ben alapították a kecskeméti Uránia Bemutató Csillagvizsgálót. Az intézmény kivitelezését Rácz Gyula szakosztályvezető segítette. Az intézmény műszerei a megszüntetett kalocsai Haynald Obszervatóriumból kerültek ide: egy ollós finommozgatású 150/1600-as Newton-reflektor, illetve egy 70/1000-es üstököskereső kisrefraktor. Az eszközöket a Komszomol téren akkor épült SZTK kiváló kilátást biztosító lapos tetején helyezték el. Eleinte a szabad ég alól használták a távcsöveket, később egy fémlemezből készült házikó szolgált a nagyobbik műszer kupolájául. A bemutatott objektumok a Hold, a nagybolygók, néhány ismertebb mély-ég és kettős közül kerültek ki. A csillagda 1963-ban fejezte be működését. A városban ekkor még ideiglenesen egy másik bemutatóhely is működött: a Néphadsereg katonai kórházának úszómedencéje mellett, ahol egy Kulin György által biztosított 106/1560-as Calderoni-refraktor szolgált főműszerül. Kezelői jórészt a szakosztály előadói voltak, illetve Vadász Gyula orvos csatlakozott a bemutatók köréhez.
   Az 1960-as évek elején a kecskeméti központtal működő megyei csillagászati szakosztály kiemelkedő eredményt ért el előadások szervezésében, a Csillagászati Hét eseményei a koráb-bi évtizedhez hasonlóan a városban is sikerrel zajlottak, valamint több alkalommal is eredmé-nyesen bonyolítottak le csillagászati levelező tanfolyami vizsgákat – 1964-re azonban Bács-Kiskun megye szakosztályi élete a megyeszékhelyről Bajára helyeződött át, ahol a városi ta-nács csillagvizsgálója az Uránia feladatkörét is ellátta Ill Márton irányításával.
   1963–64-től a TIT Csillagászat Baráti Körében (CSBK) szerveződtek a hazai amatőrcsilla-gászok. Az indulás időszakában Borbély Ferenc kémia tanár látta el a helyi csillagászai szak-osztály vezetését, illetve Csongor Attila megyei szakosztályi titkárral tagjai voltak a TIT Csil-lagászati és Űrkutatási Országos Választmányának is. Az 1964 és 1967 közötti időszakban a megyét azonban sajnálatos módon abba a csoportba sorolták, ahol nem igazán lehetett beszélni a CSBK kiépüléséről. Ennek oka az volt, hogy elsősorban az ismeretterjesztés, és nem az ama-tőrmunka kapott fő szerepet megyei, illetve városi szinten. 1964 és 1967 között az országos választmányban Borbély Ferenc képviselte a megyét, a megyei választmány vezetőségi tagjai pedig Borbélyon és Magyaron kívül Károlyi Sándor és Vadász Gyula voltak.
   Kecskemétet az 1970-es évek első felében sem említhetjük az országos mozgalom szem-pontjából kiemelkedő helyszínként, bár a háttérben jelentős szakmai munka folyt. Idővel az előadások a TIT új székházában, a Kerényi Imre tervei alapján átépített zsinagógában, a mai Tudomány és Technika Háza nagytermében folytak. A városban több alkalommal is megren-dezték a TIT előadói konferenciáit. A Kecskemét vonzáskörzetében folyó előadásokra több-nyire kisebb bemutató távcsövekkel, a vetítőgépet is kezelő Pál Ferenc vezette TIT-gépkocsival, vagy a Ramháb Mária, az akkori Ifjúsági és Gyermekkönyvtár igazgatója által biztosított Barkas kisbusszal utaztak az előadók.

Image
Papp Sándor egy műszerkülönlegességgel (Brachyt-távcső)

   Az amatőrmozgalom felfutásáról 1977-től beszélhetünk. Ettől az évtől töltötte be Papp Sán-dor a TIT csillagászati szakosztályának vezetését, egészen 1992-ig. Papp Sándor előbb az Albireo Amatőrcsillagász Klub észlelőjeként, majd a Meteor rovatvezetőjeként vált ismertté. Ötvenezer feletti észlelésszámmal ő a legeredményesebb magyar változócsillag-észlelő. Az 1970-es évek végétől három csillagászati szakkör működött a városban. A TIT-es szakkört Ujvárosy Antal vezette, tagjai közül Papp Sándor mellett meg kell még említeni az ország egyik legkiválóbb tükörcsiszolóját, Berente Bélát, a később fizikusként dolgozó Katanics Sán-dort, valamint a meteorológusi pályát választó Tóth Zoltánt. A szakkör több ízben dobogós he-lyezést ért el a CSBK Országos Szakköri Vetélkedőin (Szeged, Székesfehérvár). Megfigyelé-seikhez a már említett Calderoni-távcső mellett elsősorban Papp Sándor Berente-optikákkal szerelt 250/1330-as, 244/1195-ös és 150/675-ös Newtonjait használták. Az Erdei Ferenc Mű-velődési Házban Horák Béla vezette a csillagászati szakkört, míg az Úttörőházban Borbély Fe-renc fogta össze az érdeklődő amatőrcsillagászokat.

Image
Észlelők a Csokonai utca 1. sz. ház udvarán, 1980-ban: Papp János, Papp Zoltán, Karászi István (takarásban), Mátis András, Gombos Gábor, Papp Sándor és Berente Béla

   Országosan ismert volt a Papp Sándor által a 80-as évek elején életre hívott kecskeméti észlelőtársaság. Gyakran fogadtak vendégészlelőket is. Bagó Balázs, Berente Béla, Fidrich Róbert, Tóth Zoltán, Ujvárosy Antal, illetve Csiba Márton, Gombos Gábor, Mátis András, Mizser Attila, Papp János, Szentmártoni Béla, Vaskúti György tartozott ehhez a körhöz. Ko-moly csillagászati ismeretterjesztés folyt még a Piarista Gimnáziumban is, ahol ekkoriban még aktívan használták – részben a felső tagozatosok oktatására – az 1980 táján vásárolt 8 cm-es Zeiss-refraktort, illetve egy korábban beszerzett 7 cm-es Calderoni-távcsövet. Ebben az időszakban a TIT megyei titkára Major Imre, majd Konfár Sándor, a természettudományi szaktitkár pedig Iglódi Miklós volt.

Image
A frissen átadott Kecskeméti Planetárium

   Az ismeretterjesztés 1983. május 17-én kapott új lendületet Kecskeméten. Ekkor nyitotta meg kapuit az ország harmadik ilyen jellegű intézménye, a Kecskeméti Planetárium. A plane-tárium vetítőberendezése az NDK-ban gyártott, ZKP-1 jelzésű Zeiss projektor. A létesítmény kialakításának ötlete Erdélyi Ignác párttitkártól és Reile Géza tanácselnöktől származott – egy külföldön látott planetáriumi előadás hatására. A berendezés megrendelése és leszállítása után a MTESZ-hez került, majd közel 18 évig a városháza pincéjében dobozba zárva “rabosko-dott”. A Planetárium végül Oszip András építész és Duffek Tivadar belsőépítész tervei alapján épült meg: a mai árakhoz képest hihetetlenül olcsón, a létesítmény (az épület és a komplex be-rendezés) teljes költsége körülbelül 6 millió Ft volt. Az eredetileg iskola-planetárium céljára készített műszerhez Sajó Péter tervei alapján korszerű irányítópult készült, és a szerelési mun-kálatokat is a Budapesti Planetárium munkatársai végezték. A vetítőfelület 8 méter átmérőjű, matt fehérre festett polisztirol kupola. A források folyamatos hiánya miatt a Planetárium mellé tervezett bemutató csillagvizsgáló máig nem valósulhatott meg – annak ellenére, hogy egy 150/2250-es komplett Zeiss Meniscast még 1984-ben sikerült beszerezni. Ez a műszer az 1986-os Halley-expedíció alkalmával Kréta szigetére is eljutott, és jól vizsgázott egy 15 cm-es “Berente-RFT” vezető távcsöveként. Ez utóbbival kiváló képek készültek a Halley-üstökösről.
   Az intézmény első vezetője, a Planetárium megvalósításában jelentős szerepet vállaló Ujvárosy Antal földrajz szakos tanár volt. Ujvárosy 1971-től az Albireo Amatőrcsillagász Klub észlelőjeként, majd lapjának, az Albireónak üstökös-rovatvezetőjeként dolgozott. Tevé-kenységét 1986-ban Zerinváry-emlékéremmel ismerték el. 1986. június 1. óta az egyik legka-rakteresebb hazai ismeretterjesztő, a jelentős amatőrcsillagász és szakkörvezetői múlttal ren-delkező E. Kovács Zoltán csillagász tölti be az igazgatói posztot. A “planetárium társadalmi munkatársaként” (PTM) tehetséges fiatalok újabb és újabb generációit vonja be az ismeretter-jesztésbe, és jelentősen támogatja a helyi és térségbeli amatőrcsillagászok munkáját. Az igaz-gató helyetteseként pedig Oppelt József főiskolai tanár dolgozik. Mivel az intézmény iskola-planetáriumként működik, az óvodától a főiskoláig a tanítás-nevelés célkitűzései alapján a tan-anyaghoz kapcsolódik, illetve pedagógiai kísérleteivel és a pedagógus továbbképzéseivel a készségek, jártasságok fejlesztését is szolgálja. Papp Sándor távozása után E. Kovács Zoltán látta el a TIT szakosztály vezetését. Később a TIT teljes egészében kivonult a helyi és megyei csillagászati ismeretterjesztésből, és a korábban általuk felügyelt Planetárium a város kezelé-sébe került.

Image
A Naprendszer-modell kiindulópontja (a Nap) a városháza mellett. A Plútó a túra végállomásánál, a Planetáriumnál kapott helyet

   A településen számos csillagászati vonatkozású köztéri alkotást találunk. Az E. Kovács Zoltán által megálmodott, és Lakatos Pál Sándor szobrászművész által kivitelezett Naprendszer-modellt 2002. szeptember 27-én avatták fel: az alkotás központi égitestünk, valamint bolygói méret- és távolságarányos modellje, 3,3 milliárdszoros kicsinyítésben. A “Nap” 41,8 cm-es bronzgömb a városháza mellett, a “Föld” gyöngyszemnyi a városháza előtt, a “Plútó” mákszemnél is kisebb a Planetáriumnál – az alkotás egyediségét az adja, hogy igazi szobrok készültek a szemléltetéshez, a kisebb égitestek méretarányát pedig a Nap-modellhez hasonlíthatjuk. 2004. augusztus 24-én avatták fel a Piaristák terén a Marton Géza által készített analemmatikus napórát. Az árnyékóra a tér díszburkolatába ágyazott számokból és dátumvonalakból áll – árnyékvetőként pedig maga a felhasználó szolgál. A többgenerációs Hanga órásdinasztia belvárosi, Hornyik János krt. 2. szám alatti boltját díszíti a híres Világóra. Érdekesége, hogy egy holdóra mellett több kisebb időmérő a világvárosok helyi zónaidejét mutatja.
   Az űrkutatási-űrhajózási tudományos tevékenység, illetve ismeretterjesztés szempontjából a város országos szinten kiemelkedő fontosságú. A Magyar Néphadsereg Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet (ROVKI) az Interkozmosz program keretében az 1970-es évektől foglalko-zott az űrrepüléssel kapcsolatos orvosbiológiai kutatásokkal, űrélettani és űrorvosi problémák megoldásával. Az intézmény alapvető szerepet játszott a magyar űrhajósok, Farkas Bertalan és Magyari Béla kiválogatásában is. A jelenleg Magyar Honvédség Kecskeméti Repülőkórház elnevezéssel működő intézményhez több szállal kötődik a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) kecskeméti csoportja. Első elnökeként Remes Péter orvosezredes, a ROVKI pa-rancsnoka, első titkáraként pedig E. Kovács Zoltán dolgozott. Jelenleg az elnöki posztot Pozsgai Attila orvos ezredes, az intézmény főigazgatója tölti be, a titkári feladatokat Groósz Andor professzor, űrorvostani tanszékvezető látja el.
   Az anyag összeállításában nyújtott segítséget a szerző ezúton is köszöni Papp Sándornak, valamint Borbély Ferencnek, E. Kovács Zoltánnak és Ujvárosy Antalnak.

A Meteor 2005/11. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei