Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Amatőrök, ismeretterjesztés 50 éves az MCSE
   

 

50 éves az MCSE Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Ponori Thewrewk Aurél | 2006. május 01., hétfő
Európában nagy, emlékezetes, mozgalmas év – mondhatnánk: annus mirabilis – volt 1989. Ekkor alakult újjá a négy évtizeddel azelőtt, 1949-ben megszüntetett Magyar Csillagászati Egyesület is. Alig két és fél évet megélt elődje, az első MCSE pedig éppen 50 esztendővel ezelőtt, 1946-ban született.

Társulat alapítására az 1946-os év nagyon kedvező és nagyon kedvezőtlen idő volt. Idegen hatalmak hadseregei vad harcok közt vonultak át hazánkon, romokat, pusztulást, könnyeket és halált hagyva hátra. A megmaradt lakosság a kétségbeesés helyett nagy életerővel fogott a romok eltakarításához, az újjáépítéséhez, a kultúra felélesztéséhez. A hazai csillagászati mozgalmak szép és tanulságos története sem szakadt meg a háborúval. Igaz, az 1923-ban alakult Stella Csillagászati Egyesület a nagy gazdasági válság idején, a 30-as évek elején feloszlott. A háborús 1943-ban a Természettudományi Társulat (TTT) Csillagászati Szakosztálya keretében megalakult Alosztály jórészt a Stella megmaradt tagjait és a csillagászat akkori egyéb műkedvelőit és barátait gyűjtötte egy táborba. Az Alosztálynak folyóirata is volt, a Csillagok Világa, amelyre mintegy 800-an fizettek elő. 1944-ben három száma jelent meg. A frontvonalak hazánk területére való benyomulása és a harcok szakították meg a mozgalom reményteljes munkáját. Már a háború végét hozó 1945-ben újjászerveződött a Szabadegyetem, és ennek keretében másfél év alatt vagy 30 csillagászati előadás hangzott el. A hallgatóságot nagyrészt a TTT említett Alosztályának tagjai alkották. Ottani találkozásaik alkalmával egyre határozottabb formában folytak a tervezgetések, hogy új szervezetbe tömörüljenek. Ennek a mozgalomnak élén állt Kulin György, a szabadegyetem előadója. Az ő nevét kisbolygók és egy üstökös felfedezése és az 1941-ben megjelent munkája, A távcső világa már országszerte ismertté tette.

Kulin páratlan energiával, szívóssággal és érzékkel látott a szervezéshez. A szaktársak és a rokontudományok képviselői közül választotta ki a maga elé tűzött feladatok teljesítésére alkalmasnak látszókat. Sodró lendületű szavaival, szuggesztivitásával nyerte meg őket a mozgalom céljainak. Több városházi és minisztériumi tisztviselő, nagyvállalat és bank vezetőségi tagja lett hatására a csillagászat barátja.

Mindezek után került sor a Magyar Csillagászati Egyesület alakuló közgyűlésének összehívására. A helyszín a Magyar Általános Hitelbank díszterme, az időpont 1946. november 11-e volt.

Az igazságnak tartozunk annak megemlítésével, hogy Kulin György a megnyitó beszéde előtt egy levelet olvastatott fel, amelyet a svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet igazgatója írt a közgyűléshez. Az akkor még intézeti alkalmazásban állt Kulin hivatali főnöke, Detre László közölte, hogy a nagyközönség eddig is szabadon látogathatta az Intézetet, és ezt ez után is megteheti a meghirdetett időpontokban, kellő szakmai vezetés mellett. Ezért a csillagászati alapismeretek terjesztésére és az égitestek távcsöves bemutatására szolgáló egyesület megalakítása fölösleges.

A közönség tudomásul vette a levél tartalmát, de fenntartotta szándékát: az egyesület megalakítását. Kulin György megnyitó beszéde vázolta a forrongó kort, benne a természettudományok fejlődését, amelynek tükrében kirajzolódik a Föld, az atomi világ és a Kozmosz szoros kapcsolata. Kozmikus világszemlélet kialakítása kívánatos tehát. A cél a Világegyetem törvényeinek, jelenségeinek feltárása mindenki számára. Az ehhez vezető közvetlen feladat a város belsejében egy egyesületi otthonnak, és benne a nagyközönség által könnyen megközelíthető csillagászati bemutatóhelynek létesítése.

„Ha mindez megvalósul, – mondta Kulin – életem egyik legkedvesebb terve ölt testet, amiért oly szívesen áldoztam eddig is munkát és lelkem legjavát.”

Kulin az egyesületi székhely céljára a tabáni dombon levő Czakó utcai iskola maradványát említette, amelynek megszerzésére már történtek lépések. Bejelentette azt is, hogy az Egyesületnek már megalakulásakor több mint 400 tagja van, eddig hat vidéki csoport létesült, és további néhány áll megalakulás előtt.

A gyűlés további részében Kulin ismertette az Egyesület alapszabályát és munkatervét. A résztvevők elfogadták a tisztikar, továbbá a bizottságok és a szakosztályok vezetőinek névsorára tett javaslatot is. Az Egyesület első elnöke dr. Deák András ügyvéd, a Ganz Rt. igazgatója, ügyvezető elnöke dr. Kulin György adjunktus lett. A tisztikar rajtuk kívül öt választott és 18(!), a szakosztályok részéről delegált alelnökből, továbbá jegyzőből, két pénztárosból, ellenőrből és könyvtárosból állt. A tisztikar egynegyedét adták szakcsillagászok. A „bizottságok” nevű testületet a számvizsgáló, a szerkesztő- és kiadó-, továbbá az Uránia bizottság alkotta. A szakosztályok nagy (23!) száma folytán több szakosztálynak lett azonos vezetője: így Kulin György négy, Kolbenheyer Tibor és Ponori Thewrewk Aurél 3-3 szakosztály vezetője lett.

Tanulságos az alakító tagság névsorának átolvasása. A csillagászokén kívül találkozunk rokonszakmájúak – így pl. fizikusok, meteorológusok, biológusok – nevével, de műszaki szakemberek, műszertervezők, iparművészek, zenészek, festők, irodalmárok, rádiósok és rendezők is voltak az alapítók között.

Az Egyesület első kiadványai évkönyvek (1947-re, ill. 1948-ra), és a kis formátumú „Csillagok Világa Könyvek” (pl. Kulin György: Az élet csillagászati feltételei) voltak.

Image

 Az Egyesület által kiadott Csillagok Világa című folyóirat I. évfolyam 1. számának címlapja

1947 elején az akkori kultuszminiszter, Ortutay Gyula a háború alatt gazdátlanul maradt Sánc utca 3/b. alatti villaépületet adta csillagászati bemutatóhely létesítése számára. Az épület a Gellért-hegy oldalában, az egykori URANIAE feliratú egyetemi csillagvizsgáló helyéhez közel kapta a csillagászat múzsájáról az Uránia nevet.

Az Egyesületre immár jó szemmel tekintő Detre László igazgató a Csillagvizsgáló Intézet két régebbi, de bemutatások céljaira jól felhasználható távcsövét ajándékozta az Urániának. A 20 cm-es Heyde-refraktor ma is az Uránia legfontosabb bemutató műszere.

Az épület bútorainak és egyéb berendezési tárgyainak többségét az egyesületi tagok adományozták, felszerelését is jórészt társadalmi munkában ők végezték.

Kulin György szerkesztette a Csillagok Világa folyóirat számait és évkönyveit. A kéthavi folyóirat I. évf. 1. száma 1948 elején jelent meg. Kulin az Egyesület céljait magukénak valló szakemberekkel közérthető tanulmányokat íratott a csillagászati alapfogalmak, a változócsillagok, a távcsőépítés, a kozmikus biológia, a csillagászat története, a rádiós meteor-észlelés, az asztrometeorológia, az időmérés, az asztrológia-kritika és egyéb témakörből. Első helyen természetesen maga adott példát a csillagászati ismeretek írásos terjesztésére. Az igen változatos szakmai cikkeken kívül a lapban olvashatók voltak egyesületi életről beszámoló tudósítások az újonnan belépett tagok névsorával.

Gyorsan nőtt az egyesületi taglétszám. Az alakuláskori 403-ból 1946 végére már 660, 1947 közepére több mint 1000, az év végére már 1700 lett. 1948 tavaszára a taglétszám elérte a 2000-et, egy év múlva, 1949 április végére pedig csaknem 2400-ra nőtt. De szaporodtak a helyi csoportok is az ország egész területén.

Image 

20 cm-es Plössl-dialyt távcső az Uránia teraszán (1949)

 Az Urániában még a megalakulás évében megindultak a csütörtöki sorozat előadásai. A kevésbé látogatott szombati sorozat a középiskolai matematikai képzettségűek számára szolgált az egzakt ismeretek alapozására és fejlesztésére. A nagyközönség zöme a távcsöves bemutatásokon vett részt. Ezt a szolgáltatást a felszerelt épület ünnepélyes átadása (1947. szept. 22.) után kezdték meg és folytatták az Egyesület e célra alkalmas és gondosan kiválasztott tagjai minden derült este, beleértve a hétvégéket is.

Megindult az igénytelen, olcsó, de az égitestekkel való ismerkedés kezdeti céljaira alkalmas távcsövek előállítása az Uránia adományokból felszerelt műhelyében.

1947 novemberében került sor az első művészestre. Ezeken a rangos összejöveteleken az égitestekkel, a csillagos éggel kapcsolatos témájú költemények, dalok és zeneművek hangzottak neves művészek előadásában. Olykor a művészeti és irodalmi élet kiemelkedő képviselői is szerepeltek (mint Szabó Lőrinc), vagy a hallgatóság soraiban foglaltak helyet (Illyés Gyula, Kodolányi János).

Az Egyesület asztrológia-kritikai szakosztálya két alkalommal ültette asztalhoz az asztrológusokat és a szakcsillagászokat, hogy érveiket és ellenérveiket felsorakoztassák és megvitassák. A higgadt párbeszédek helyett azonban az asztrológusok indulatos vitái zajlottak az Urániában a különféle asztrológiai iskolák által használt módszerek helyességéről. Ennek az oldalnak képviselői meg sem hallgatták a tudomány álláspontját. A szakosztály működését ezért meg kellett szüntetni.

A 40-es évek vége, a „fordulat éve”, a többpárti politikai élet egypártivá alakulása, a kultúra szabadságának korlátozása egyre sötétebb fellegeket hajtott az Egyesület jövőjének egére. 1949 januárjában a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) főtitkára, Mariska Zoltán maga elé rendelte az Egyesület két vezetőségi tagját. Közölte velük, hogy az Egyesület munkája ellen súlyos kifogások merültek fel, ezért az Egyesület vagy oszoljon fel, vagy olvadjon be a TTIT Csillagászati Szakosztályába.

Teljesen hiábavaló volt a vádak visszautasítása. Néhány tanácskozás után az 1949. április 9-én megtartott egyesületi közgyűlés drámai válaszút elé állította a tagságot: vagy teljesen megszűnik minden egyesületi tevékenység, vagy az Egyesület fuzionál a TTIT-vel. Ez utóbbi esetben a tagság az Urániában fenntarthat bizonyos klubéletet, „amennyiben annak szelleme a politikai és szakmai feltételeknek megfelel.” Nem lehetett kétséges, hogy a közgyűlésen megjelent tagság melyik lehetőséget választotta: a megszűnés mellett csak ketten szavaztak. A közgyűlés kimondta a csatlakozást.

A következmények ismeretesek. Noha a fúzió után Kulin György névleg az Uránia gondnoka lett, koholt vádak alapján rövidesen távoznia kellett onnan, sőt Budapest területén sem vállalhatott munkát. Így volt négy éven át tanár Újpesten (amely csak később vált a főváros IV. kerületévé). Csak az enyhülés évében, 1953-ban térhetett vissza az Urániába.

Az Egyesület újjáélesztésének gondolatával a kül- és belpolitikai élet kedvező változásának első fuvallatait érezve kezdtünk komolyan foglalkozni. 1988 őszétől számlálhatatlanul sok ízben ültek össze az ezzel foglalkozó társaság tagjai (a leggyakrabban Both Előd, Csaba György Gábor, Halász Gábor, Holl András, Mizser Attila, Taracsák Gábor, Zombori Ottó és e sorok írója). Hosszas vajúdás után született meg a felújítandó MCSE alapszabálya. Az adminisztrációs kérdések megoldása után 1989. február 19-én az I. kerületi Művelődési Házban került sor az Egyesület újjáalakulási közgyűlésére.

Képzelhető, hogy Kulin György „örökös elnök” számára mekkora öröm forrása volt, hogy megélhette a 40 évvel azelőtt erőszakkal megszüntetett Egyesületének újjászületését, melyért „lelke legjavát áldozta.” Részvétele és rövid felszólalása volt utolsó nyilvános szereplése: csak két rövid hónapig tartott „örökös” elnöksége...

Ő írta az MCSE ötven évvel ezelőtti megalakulásakor: „A pusztulás után mindig erőre kap a lélek és az akarat, van erőnk mindig újrakezdeni.”

Sokáig, négy évtizedig kellett várni az újrakezdésre. Ha ehhez volt, legyen még erőnk hosszú időkön át való fenntartására és sikeres működtetésére is.

A "Meteor csillagászati évkönyv 1996" című könyvben megjelent írás másodközlése

A rovat további cikkei