Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Amatőrök, ismeretterjesztés Hogyan lettem amatőrcsillagász
   

 

Hogyan lettem amatőrcsillagász Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Szakács László | 2007. március 07., szerda
Pár évvel ezelőtt készítettem egy albumot a Szakács család életéről. Amikor gondolkoztam azon, hogy milyen címet adjak az életünk történetének, azt találtam legjobbnak: Hogyan lettem tanító. Most azt írom le, hogyan is lettem amatőrcsillagász.

    Ez akkor kezdődött, amikor az elemi iskola 6. osztályát elvégeztem, és szüleim hallották, hogy aki a nyáron különbözetit tesz a polgári iskola 1-2. osztályában, az egyenesen a 3. osztályba mehet. Egy Wilner nevű hölgy tanított, aki a szerencsés vizsga után egy műanyag távcsövet adott nekem. Ezzel nézegettem a világot. A távoli háztetőket, templomtornyot, és este a Holdat és a csillagokat.

Image 

Szakács László és a mechanikus planetárium

    Ezután folytattam tanulmányaimat, és mikor a tanítóképzőbe kerültem - mindjárt az 1. osztályban - egy polihisztor tanárom lett az eszményképem: Marczelly Kornél. Neki köszönhetem a természettudomány iránti érdeklődésemet. Már nem tudom, hogy ő hívta-e fel a figyelmemet arra, hogy csillagászati könyvet is olvassak, de mikor így tettem megtudtam, hogy például a Holdnak csak az egyik felét láthatjuk, és a Jupiternek négy holdja van, a Marsnak pedig kettő.

    Ekkor elővettem a kis távcsövemet, és elkezdtem nézegetni a Holdat és a csillagokat. De a holdkráterek csak valami halvány, sejtelemszerű alakzatok voltak. Közben édesanyám észrevette, hogy én rövidlátó vagyok - amikor este a városból hazamentünk, mondtam, hogy a csillagokat akkorának látom, mint a Hold. Elmentünk Körmendre, ahol egy Herceg nevű szemorvos, aki ingyen gyógyított és ingyen vizsgált meg mindenkit, kezelt. Ekkor kaptam az első szemüveget. Most már tisztán láttam a csillagokat is...

    Mivel az 1935-ben végzettek két évig nem pályázhattak, ezért a volt tanítóképzőm gyakorlóiskolájában térítésmentes tanítóként dolgoztam. Jeles oklevelem volt, de többet tanultam a két év alatt, mint addig. Ezután kerültem Soltvadkertre meghívással, ahol mint népművelési gondnok is működtem a tanítás mellett. A belterületen és három tanyaközpontban hetenként tartottunk előadásokat - mindig zsúfolt nézőtér előtt.

    1948-ban, az államosítás előtt az Evangélikus Általános Iskola alapításának 100 éves évfordulóján egy kirándulást vezettem Soltvadkertről. Egy kaszárnyában, szalma fekvőhelyen voltunk három napig elszállásolva a gyermeksereggel. Jártunk múzeumokban, és voltunk Dr. Ordas Lajos püspök úrnál. Egy este elmentünk a Sánc utcai csillagvizsgálóba, ahol Kulin György nagy szeretettel fogadott, és bemutatott sok látnivalót.

    Az államosítás után megváltozott a helyzet. Többször tartottam csillagászati, természettudományi és meteorológiai előadást. Egy marxista ünnepélyen (az apósom háza előtt) karomon ülő kisfiam sírva fakadt, és bementem a házunkba... és másnap a Kossuth-szobor melletti szónoki emelvényen egy plakát jelent meg, hogy egy csillagnéző már 20 tagot toborzott a csillagászati egyesületbe (természetesen ez nem valami programajánló volt a hatóságok részéről - R.N.). Én egyébként 1947. augusztus 2-a óta, 1099. számmal (Dr. Kulin György aláírásával!) voltam tagja a Magyar Csillagászati Egyesületnek. Írtam a Dolgozók Pártja titkárának, de amikor felvételt kértem a főiskolára, a válasz a retorzió volt.

    Végül a budapesti szaktanítói tanfolyamra csak eljutottam. Kijártam a Teleki térre, és könyveket vettem (természettudományit). Itt egy - valószínűleg - amatőrcsillagász árult egy csillagászaszati távcsövet és egy mechanikus planetáriumot (amit a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör tagjai is láttak). Megvettem. Az iskolások között szakkört szerveztem, és nekik már be tudtam mutatni a Hold krátereit, és a Jupiter Io, Europa, Ganymedes és Callisto holdjait. Érdekes, hogy a járási párttitkár fia az egyike volt azoknak, akiket nagyon érdekelt a csillagászat.

    Az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozáskor megkértek, hogy a Büdöstónál szervezett rendezvényen tartsak egy bemutatót. Többszáz néző előtt, a napfogyatkozás kezdetekor (11 óra 30 perctől) rövid csillagászati előadás keretében - a mechanikus planetárium segítségével - bemutattam a látnivalót.

    Azt nem tudom, hogy kitől (egy, a Kőrősi Híreknek adott interjúból - R.N.) tudta meg a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör, hogy én, az öreg és sok viszontagságon átment amatőrcsillagász a világon vagyok, de 1999. november 27-én meghívtak Hartára. Értem jöttek, "Csillagászati emlékeim" címmel előadást tartottam, és a Harta TV megörökítette szereplésemet. Köszönöm önöknek még egyszer a tiszteletbeli tagságot, és Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportjának tiszteletbeli vezetői címét!

A Betelgeuse 2001. szeptember-októberi számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei