Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 19-20. század Terkán Lajos (1877-1940) élete és munkássága
   

 

Terkán Lajos (1877-1940) élete és munkássága Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Hudoba György | 2006. február 09., csütörtök

TERKÁN LAJOS (1877-1940) ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

írta: dr. Hudoba György

Angol nyelvű összefoglaló: Nagy Rezső
Német nyelvű összefoglaló: Kócz János

A  kiadvány összeállítását és kiadását támogatta:

Lánczos Kornél - Szekfű Gyula Ösztöndíj Alapítvány
Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata
A Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár

Megjelent a Terkán Lajos Bemutató Csilagvizsgáló és A Szabadművelődés Háza kiadványaként.

1995. február 10.

A  csillagvizsgáló  immár  21 éve költözött mostani, végleges helyére, az Ifjúsági  és  Úttörőház  -  ma  A  Szabadművelődés  Háza tetejére. Két évvel ezelőtt, 1993-ban csillagvizsgálónk felvette, tudomásunk szerint az egyetlen városunkban   született   szakcsillagász,   Terkán  Lajos  nevét.  Hivatalos megnevezése  ettől  kezdve  "Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló", angolul "Terkán Lajos Public Observatory", rövidítése TELAPO.

Jelen kiadvány névadónknak, Terkán Lajosnak kíván emléket állítani.

dr. Hudoba György
TIT Fejér Megyei Egyesülete Csillagászati és Űrkutatási Szakosztály elnöke, a TELAPO vezetője

TERKÁN LAJOS (1877-1940)

   A  székesfehérvári  belvárosi plébánia 1877. évi születési (keresztelési) anyakönyve 148. sz. bejegyzésének tanúsága szerint a Palotaváros 95-ös számú házában,  a  Selyem  utcában,  április 26-án fiúgyermek látott napvilágot. A csecsemőt Lasits János asztalos és Juhász Terézia közreműködésével még aznap a   római   katolikus   egyház   szertartása  szerint  Lajos  névre  meg  is keresztelték.

   Az  eléggé  későn érkezett - s abban a korban még inkább késeinek számító kisfiú   édesapja,   Terkán  Sándor  (1832,  Székesfehérvár),  foglalkozását tekintve  csapó [1] kisiparos ekkor 45, édesanyja (1840, Székesfehérvár, sz. Lasits  Julianna) 37 éves volt. Testvérei; Ferenc 1864-ben, István 1866-ban, Erzsébet  pedig  1868-ban  születtek.  A  család  a  mai  számozási rendszer szerint [2] a Selyem utca 19-es számú házának harmadik lakásában szorongott, amely egy földes szobából és egy hasonló konyhából állt.

   Terkán   Sándor   érettségizett   ember   volt,   ami  az  akkori  időben ritkaságszámba  ment.  Lajost  1884-ben  a  csupán  néhány házzal odébb levő Palotavárosi Vegyes Népiskolába iratta be.

   A   tanúbizonyságok  szerint  jól  tanuló  fiút  érdemesnek  tűnt  tovább taníttatni.  Így  került  1888-ban a Cisterci Rend Székesfehérvári Katolikus Főgimnáziumába. Akkoriban a "házfőnök" Pallér Kelemen főgimnáziumi igazgató, Székesfehérvár  szabad  királyi  város  törvényhatósági  bizottságának,  s a királyi   magyar  természettudományi  társulatnak  rendes,  és  a  katolikus néptanítók székesfehérvári egyesületének tiszteletbeli tagja volt.

   A  fiatal  Terkán  Lajos  az  erős  iskolában nagyon jó alapokat kapott a későbbi tanulmányaihoz, de itt már nem tartozott a kitűnők közé. Énekből nem jeleskedett, s felnőtt korában sem szerette a zenét. Nagyon nehezen törődött bele, hogy lánya a zongoraművész pályát választotta.

   A  család közben Győrbe költözött, s így a gimnázium felső négy osztályát Győrben,  a  bencéseknél járta ki. A gimnáziumban kiváló matematikus hírében állt  -  hála  a  nagyszerű fehérvári indításnak. Szorgalmára jellemző volt, hogy   a   nyári   szünetben   már  előre  megoldotta  matematika  tankönyve feladatgyűjteményének  példáit,  úgy  kezdte  el  az  új tanévet. Gimnáziumi tanulmányainak  elvégzése után Budapestre került. Minden vágya az volt, hogy tovább   tanulhasson.   Matematika-fizika   szakos  tanárnak  készült,  így beiratkozott  a  Pázmány Péter Tudományegyetemre. A tandíjat maga teremtette elő:  tanítványaival  taníttatta  ki  magát. Az egyetemen nagy érdeklődéssel hallgatta   Kövesligethy Radónak,  a  "Cosmographiai  Intézet"  vezetőjének lebilincselő   előadásait.   (A  Cosmographiai  Intézet  a  csillagászat,  a geofizika,  azaz  a földmágneses és földrengéstani tárgykörök összevonásából alakult.)  A  matematika  továbbra  is  fő  erőssége maradt. Ha valakinek az egyetemen  nem  sikerült  megoldania  valamely  integrálási  problémát, vagy differenciálegyenletet, akkor az rendszerint Terkántól, vagy Kövesligethytől -   aki   szintén  kiváló  matematikai  képességekkel  rendelkezett  -  kért segítséget, vagy tanácsot.

   Tanári  diplomáját  1900-ban  kapta  kézhez.  Rövid ideig a Meteorológiai Intézetben  dolgozott,  kalkulátori  beosztásban, de még ugyanabban az évben elfogadta  Konkoly-Thege  Miklós  meghívását,  s betöltötte a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú  Astrophysikai  Observatórium másodadjunktusi állását. A főként  elméleti  érdeklődésű  ifjú  Terkán  szakmailag  elsőrendű alapokkal rendelkezett, de nagy lendülettel vetette be magát az észlelő munkába is. Jó szemű,  szorgalmas  megfigyelőnek  bizonyult.  Az 1901. szept. 19. és 1903. január  2.  közötti, az intézet ékfotométerével megindult munkák során a 425 megfigyelés  közül  175-öt  ő végzett el, miközben 1901 októberében egy éves katonai szolgálatra is behívták.

   Terkán  tudományos  pályafutását  az  első  világháború  kitörése derékba törte.  1914-ben  be kellett vonulnia katonának. A szerb harctérre került, s 1918-ig csupán két ízben kapott szabadságot. Mivel a harctéren csillagászati megfigyelések  végzésére  természetesen nem volt lehetősége, szabad idejében visszatért  a  matematikához.  Foglalkozott  többek  között  a  nagy  Fermat tétellel is, s néhány konkrét esetben megoldást is talált.

   Katonának  is  vitéz  volt,  sok  kitüntetéssel  századosként szerelt le. Leszerelése  után  felajánlották  neki,  hogy  őrnagyi  rangban  kinevezik a hűvösvölgyi  kadettiskolába,  matematikát  oktatni,  s  még  lakást is kap a fővárosban.  Ő  azonban  mégis  a  csillagászatot  választotta, s visszatért Ógyallára.

   A Monarchia széthullásával Ógyalla azonban 1919-ben az újonnan megalakult Csehszlovákiához  került,   s   a   csillagvizsgáló   elszigetelődött   az anyaországtól.  A  távcsöveket, a műszereket és az értékes könyvtárat Terkán és  Tass Antal 1920-ban átköltöztette Magyarországra. A fő feladat ezek után egy  új  csillagvizsgáló  létrehozása  volt.  A  felépítendő  obszervatórium számára   végül   is   a  Budapest  határában  emelkedő  Svábhegyen  (később Szabadsághegy) jelölték ki a helyet.

   A  fiatal  Terkán  házaspár  a  nyarakat  rendszeresen  külföldön, főként németországi csillagvizsgálókban töltötte. Ezeken a tanulmányutakon nem csak ő  gazdagodott,  hanem  tapasztalataira  is kíváncsiak voltak a vendéglátók. Tudását elismerték, megbecsülték, munkásságát nagyra értékelték.

   A  csillagászélet  azonban  nem  volt  leányálom.  Főként  télen  nem.  A fogaskerekű  is csak napjában háromszor közlekedett, reggel 7-kor, du. 3-kor és  este  7-kor.  Éveken át, míg a csillagvizsgáló szolgálati lakásai el nem készültek,  hóban,  fagyban  egy kutyával és egy furkósbottal a kezében járt fel   Terkán   Lajos   a   Mátyás   király  útról  a  sok  kilométerre  levő obszervatóriumba, hogy megfigyeléseit végezze. Amikor pedig a csillagászok - családjukkal  együtt - felköltöztek a hegyre, a mindennapi élelem beszerzése okozott gondot.

   A  helyzet  persze  a  háború  utáni években volt a legsúlyosabb. Mindent jegyre  adtak,  s  Terkán  egy hátizsákkal járt a Nagycsarnokba bevásárolni. Családját,   gyermekeit   nagyon   szerette.   Előfordult,  hogy  lekésve  a fogaskerekűt,  egy  nagy görögdinnyével a kezében gyalogolt hazáig. A tartós fogyasztási cikkeket hetente egy lovaskocsi vitte fel a hegyre. Hogy az élet valamennyivel  könyebb  legyen,  Terkán  az  obszervatórium kertjében néhány parcellát felásott, melyekben konyhakerti növényeket termesztett.

   Sok  szempontból  nehéz  élet  a  csillagász  élet,  hát még a csillagász feleségének az élete. Terkánné gyakran panaszkodott, mesélte lánya:

        "Amikor  szép idő van, nem lehet sehova menni, mert a csillagász
     észlel.  Amikor  rossz  idő  van,  akkor meg azért nem lehet sehova
     menni. Szóval nagy lemondás kell egy csillagász feleségnek."

   Terkán  csak a tudománynak élt, a csillagászat volt a mindene. Gyermekeit is  tudósnak szánta, és sokat kesergett, hogy vágya nem teljesült. Fia orvos lett,  aminek  hasznosságát  később  belátta,  sőt méltányolta is. A szintén kiváló  matematikai  képességekkel  rendelkező  lánya  inkább a zenei pályát választotta,  mivel  akkoriban a nőknek nem sok babér termett a tudóspályán. Ebbe  Terkán  az  utolsó  pillanatig  sem  tudott  belenyugodni. Konzervatív gondolkodására  jellemző példa, hogy mikor - tulajdonképpen iskolai nyomásra -  a  lánya  levágatta  a  haját,  s  az  akkori  divat szerint bubifrizurát csináltatott magának, hetekig rá sem tudott nézni.

   Terkán  Lajos  közvetlen,  szívélyes,  jó  kedélyű,  emberszerető,  mégis érdekes   egyéniség  volt.  Ógyallán  a  Népszövetség  elnökeként  a  falusi iskolázatlan  embereket istápolta, ügyes-bajos dolgaikat segített elintézni. Fogadónapján,  vasárnap  délelőttönként,  végtelen türelemmel foglalkozott a problémájukkal  hozzá  fordulókkal, még ha családi perpatvarról is volt szó. Tanítványai  szerették,  s  külön is szívesen foglalkozott egy-egy érdeklődő diákjával.

   Terkán  csendes,  visszahúzódó,  szerény  életet  élt.  Napjai  jó részét könyvei  között  töltötte.  A tudományt többre tartotta személyes érdekeinél vagy  sérelmeinél. Az idős Konkoly és (akkor még) fiatal obszervátora között mintegy  másfél évtizeden át tartó kiváló kapcsolat és együttműködés alakult ki.   Az   egyébként   irónikus,   csípős   modorú  Konkoly  mindenkor  nagy megbecsüléssel  emlegette  kiváló  munkatársát. Az ő megbecsülése jelentette Terkánnak az elégtételt. Konkoly azonban 1916-ban elhunyt.

   A   szakma   pedig   hírhedt  volt  a  fúrásokról,  szakmai  irigységről, féltékenységről.  Az  idősebb korában ért méltánytalan támadások Terkánt még zárkózottabbá tették. Talán ezért is hanyatlott munkakedve, s amint tehette, 1935-ben   nyugdíjba   vonult,   és   leköltözött   a   Svábhegyről.   Mivel megfigyeléseket  így  már  nem  állt  módjában  végezni,  ismét visszatért a matematikához.  Idős  kora ellenére elkezdte tanulni a relativitáselméletet, melyben  veje, s egykori tanítványa, a szintén csillagász végzettségű Kalmár László [3] volt segítségére.

   Terkán  mélyen  vallásos  ember  volt.  Bensőséges  kapcsolatok  fűzték a jezsuitákhoz.  Haláláig  a  jezsuita  papneveldében, a főiskolán matematikát tanított.  Vasegészséges,  erős  fizikumú,  szívós  és teherbíró szervezetét alattomos  kór támadta meg. Őt, aki a megfigyeléseket órákon át farkasordító hidegben  végezve  még  csak  náthás sem volt soha, alig két hónap leforgása alatt, 63 éves korában elvitte a rák. Végső búcsúztatása 1940. március 29-én volt  a  Farkasréti  temetőben.  Nyughelye  az  új 16-os parcella 1. sorának 71-72-es dupla sírhelyén található.


TERKÁN LAJOS CSILLAGÁSZATI MUNKÁSSÁGA

   Konkoly-Thege   Miklós   1871-ben   saját  vagyonából  ógyallai  birtokán csillagvizsgálót  létesített,  amely  az  évek  során  nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. Az obszervatórium fenntartása, de főleg a kor - rohamosan fejlődő  -  tudományos  szintjén  való  tartása már olyan tekintélyes anyagi áldozatokat  kívánt,  amelyek  meghaladták  Konkoly áldozó-képességét. Mivel attól  félt,  hogy csillagvizsgálója előbb-utóbb a bicskei [4], vagy az egri csillagda sorsára jut, felajánlotta azt az államnak. Az államosítás végül is 1899-ben  megtörtént,  és  első  igazgatónak  az  alapítót  nevezték  ki. Az aligazgató Kövesligethy Radó, a főobszervátor báró Harkányi Béla lett.

   Konkoly,  hogy  az obszervatóriumában folyó asztrofizikai kutatásokhoz új munkatársakkal   bővítse  intézetét,   1900-ban  felkereste  az  egyetemet. Elsősorban jó matematikusokat keresett. Így került Ógyallára Tass Antal és - Kövesligethy ajánlására - az abban az évben diplomázott Terkán Lajos.

   A  szakmailag  elsőrendű  alapokkal  rendelkező  Terkán  nagy lendülettel kapcsolódott  be  az  intézet munkájába. Az első feladatok egyike az újonnan beszerzett  Toepfer-féle  ékfotométer  ékállandójának  meghatározása volt. A méréseket  Harkányi,  Tass  és Terkán végezte, 1900. szeptember 19. és 1901. február  23.  között.  A  hitelesítéshez  alkalmas csillagpárokat egyrészt a "Potsdami  Fénycatalogus"  addig  megjelent  I. és II. kötetéből (25 pár, 61 megfigyelés),  másrészt  Müller  és  Kempf a Plejádokra vonatkozó fénymérési eredményeiből (22 pár, 59 megfigyelés) válogatták ki.

   Az  összesen  120 megfigyelésből 56-ot Terkán végzett el (a 61-ből 31-et, az  59-ből  25-öt).  Az ékállandóra, vagyis hogy mennyi az ék fénygyengítése mm-enként,  K=0M,1714 +-0,00130 értéket kapott, mintegy 0,005-del nagyobbat, mint   másik   két   megfigyelőtársa.   Méréseinek  hibakorlátja  viszont  a többiekének  csak  mintegy a fele volt. Az ezután megindult megfigyelő munka során a 425 megfigyelésből 175 az ő nevéhez fűződik.

   Eleinte  idejének  jó  részét  a  fotometriai megfigyelések és az azokkal kapcsolatos  elméleti  kérdések  kötötték  le.  Az  1901-ben  megjelent első dolgozata  a  refrakció és az extinkció elméletét tárgyalta, majd 1903-ban a koloriméter   elméletét   ismertette   Kövesligethy   spektrálegyenlete   és levezetései    alapján.   Kövesligethy   eredményeit   összevetette   Planck elméletével,  és  megmutatta,  hogy  a  fotometriai mérések alkalmat adnak a csillagok hőmérsékletének meghatározására.

   Az   ékfotométerrel   végzett   munka   mellett  1902-től  az  intézetben megkezdődtek  a  Zöllner-féle  asztrofotométerrel a próba-, majd a tényleges változómegfigyelések,  melyekbe  Terkán 1903-tól kapcsolódott be. Az 1913-ig tartó   megfigyeléssorozat   1870   méréséből   504-et   ő  végzett  el.  Az összehasonlítók  és  a  129  változó  azonosítására  a  Hagen-féle  térképek szolgáltak.

   A   változómegfigyelések   közben   sem   hanyagolta  el  saját  kutatási programját:  a  csillagok sugárzásmérését és hőmérsékletének marghatározását sem.  Ez  volt  a  témája a doktori disszertációjának is 1904-ben, amely két nyelven, magyarul és németül jelent meg a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai  Observatórium  kisebb  kiadványai  6.  számában. Dolgozatában ismertette  a  kolorimetriás  mérések elméletét. Planck spektrálegyenletének felhasználásával levezette, hogyan nyerhető ezekből az adatokból a csillagok hőmérséklete.

   A     levegő    és    a    távcső    (hullámhosszfüggő)    extinkciójának figyelembevételével  végül  20  csillag  hőmérsékletét  határozta meg, saját mérései  alapján.  Mai  szemmel  nézve  az  alacsony és közepes hőmérsékletű csillagok  esetében  a  jelenleg  elfogadott effektív hőmérsékletekhez közel álló értékeket kapott, míg a forró, kék színű csillagok hőmérsékletét nagyon alábecsülte.   Századunk   első   évtizedében   azonban   ezek   az  értékek világviszonylatban is a legjobbak közé tartoztak.

   Részben saját fénymérései, részben a pulkovói csillagda színképfelvételei alapján  1905-1906  folyamán  meghatározta  a  β Lyrae pályaelemeit. Máig is helytálló értékeket nyert ezen fedési kettős tagjainak tömegére, távolságára és sebességére.

   Kevésbé  volt  sikeres  a  δ  Cephei  és az η Aquilae különböző színekben történő  fényességingadozásaira  való  következtetése  1914-ben.  Bár mérési módszere  szellemes  és  újszerű  volt,  korának téves felfogása a csillagok fényváltozásának okáról tévútra vezette.

   Konkoly  1905-ben  kísérletképpen felelevenítette az egyidejű (szimultán) meteormegfigyeléseket.  Az  egyik  állomás  Ógyalla, a másik a tőle 35 km-re levő  Nagytagyos  volt.  Az  észlelések  néhány  évig folytak. Az 1906-os év megfigyeléseinek értékelésekor mintegy 12% azonos meteort találtak. Terkán a meteorészlelésekből  is  kivette  a  részét. A radiánsok és meteormagasságok kiszámítását is ő végezte.

   1907-től  az  intézet  új mérési programjában vett részt: az összes 0o és -10o    deklináció   közötti,   6m-nál   fényesebb   csillag   fényességének megmérésében.  Közben  meghatározta  az  1905  c  jelű  üstökös  pályáját és foglalkozott a kisbolygók szekuláris pályaháborgásával is.

   A  Halley  1910-es ittjártakor elsőként pillantotta meg szabad szemmel az üstököst,    melyről    több   felvételt   is   készített.   Szülővárosában, Székesfehérváron,   a   Katolikus   Kör   rendezésében   tartott  nagysikerű ismeretterjesztő előadását saját készítésű felvételeivel is illusztrálta.

   Sokat  járt  külföldön  is.  Nyaranta  sorra  felkereste  a  németországi obszervatóriumokat  (Heidelberg,  Potsdam).  A  fentieken  kívül  egyszer  a vatikáni csillagvizsgálóba is eljutott. Latinul kiválóan beszélt és írt. Így jelenhetett  meg  Rómában,  latin  nyelven  egy  cikke a kéttestproblémáról, változó tömegek esetén (1909).

   "A  tudományos  asztrofotometria  és  jelentősége" című művét Az Időjárás 1911  júniusi  számától  1912  áprilisáig több részletben, majd 1912-ben egy kötetben   jelentette   meg.   Ez   alapján,   valamint   addigi  munkássága elismeréseként 1912-ben elnyerte az egyetemi magántanári címet. Az egyetemen jól  és  felkészülten  adott  elő,  bár  a táblára kissé nehézkesen rajzolt. Kövesligethy  halála  (1934)  után  pályázott  a megüresedett tanszékvezetői posztra,  de  azt a nála idősebb, s akkor már Debrecenben a fizika tanszéken nyilvános rendes tanár, Wodetzky József nyerte el.

   A  háború  után  néhány  évig  még  Ógyallán  dolgozott,  majd 1921-től a svábhegyi   új   intézet   létrehozásán   munkálkodott.   Az  obszervatórium felépítése,  a  műszerek felállítása azonban hosszú időbe tellett (1925-28), ami  bizony  a  tudományos  munkát  lehetetlenné tette. Elsőként a passzázs-műszert állították üzembe, amellyel Terkán meghatározta az új obszervatórium földrajzi szélességét. Később ezzel a műszerrel pólusingadozást mért.

   A  nagykupola  felépülése  után  kisbolygókutatással is foglalkozott. Sok felvételpárt  készített  6x9-es  üveglemezekre,  mintegy fél vagy egy órányi időkülönbséggel.  Ezalatt  az  idő  alatt  a  kisbolygó  -  ha  egyáltalán a felvételre került - már észrevehető mértékben elmozdult. Mivel az intézetnek sem  sztereo-,  sem  blink-komparátora  nem  volt, kiértékelő műszer híján a lemezek  egymásra helyezésével próbálta Terkán a kettős nyomokat felfedezni. Erőfeszítéseit  egy  ízben  siker  koronázta; 1934-ben felfedezte az 1934 BB jelű  kisbolygót. A csillagda műszerei a külföldi csillagvizsgálókhoz képest lassan   elveszítették   értéküket,   így   magas  színvonalú,  versenyképes tudományos munkára nemigen maradt lehetősége. Összesen 58 ciket írt, melyből 45 az 1900. és 1914. közötti időszakban jelent meg. A háború utáni időkben a lehetőségei  nagyon  beszűkültek.  Terkán  működése azonban mégis jelentős a hazai  csillagászat  történetében. Írói tevékenységéről már Szinnyei József: Magyar  írók  élete  és  munkássága,  (XIV.  kötet,  Bp.) 1914-ben megjelent könyvében olvashatjuk [5] a következőket:

        "Terkán  Lajos, bölcseleti doktor, okleveles középiskolai tanár,
     a  m.  kir.  Konkoly-alapítványú  astrophysikai  Obszervatorium  I.
     adjunctusa    Ó-Gyallán.    -    Napunk    tengerforgási   idejének
     meghatározása. Bpest, 1906. (Különnyomat az Időjárásból)."

   Haláláról  több  helyen megemlékeztek, így pl. a Pesti Hírlap 1940. márc. 28-i száma is (6. o). Az Időjárás, melynek 1907-1909 között társszerkesztője volt, nekrológját az 1940. jan.-febr.-i számában közölte.

   A  "Magyarok  a természettudomány és technika történetében" című könyvben születési  dátuma  tévesen  szerepel (1877. április 28.). Terkán Lajos rövid életrajzát  megtalálhatjuk  a  "Magyar  életrajzi lexikon"-ban is (Akadémiai kiadó, Bp. 1982.):

        "Terkán  Lajos (Székesfehérvár, 1877. ápr. 26. - Bp. 1940. márc.
     26.) csillagász. A bp.-i tudományegyetemen matematika-fizika szakos
     tanári   diplomát,   majd   doktori  oklevelet  szerzett.  1900-ban
     kalkulátor  a  bp.-i tudományegyetemen, de még ez évben az ógyallai
     csillagvizsgáló   adjunktusa,  1912-től  pedig  obszervátora  volt.
     Ugyanebben  az  évben  szerzett m. tanári képesítést is. 1921-től a
     svábhegyi csillagvizsgálóban működött. 1935-ben, mint főobszervátor
     vonult nyugalomba. A csillagászat több ágát művelte (a Nap mozgása,
     a   csillagok   hőmérséklete);   tanulmányozta   a   változó  fényű
     csillagokat;  működésének utolsó éveiben kisbolygókat fényképezett.
     Fő   működési   területe   az   asztrofotometria   volt.   Jelentős
     megfigyelési  anyagot  tett  közzé.  - Irod. T. L.(Csillagászati L.
     1940. I. sz.)"


TERKÁN BIBLIOGRÁFIA

(ifj. Bartha Lajos anyagának felhasználásával)

Önálló művek

A refractio és az extinctio elmélete, Doctori értekezés Budapest, Heisler J.
   kő- és könyvnyomda, 1901

A  tudományos  asztrofotometria  és jelentősége. Különlenyomat "Az időjárás"
   1911.  évi  XV.  évfolyam  júniusi,  júliusi,  októberi és 1912. évi XVI.
   évfolyam  január-február,  márciusi  és  áprilisi füzeteiből. Bp. 1912. A
   Pesti   Könyvnyomda   Részvény-társaság  nyomása  (megj.:  Kolligátum.  A
   magántanári előadások anyaga.)

Allgemeines  elementares  Beweisverfahren  zum Fermat'schen grossen Satz. 17
   lev. Bp. 1932. (megj.: sokszorosítás)

A  Magyar  Királyi  Konkoly-alapítványú  Astrophysikai  Observatorium kisebb
   kiadványai     -     Kleinere    Veröffentlichtungen    des    O-Gyallaer
   Astrophysikalischen Observatoriums Stiftung von Konkoly

Egy  helyben  végzett  hullócsillag  észlelések.  251  radiáns levezetése Ó-
   Gyallán  észlelt  1641 hullócsillagból - Sternschnuppenbeobachtungen ....
   4. sz. 41 old. Bp., Pesti Könyvnyomda és Részvény-társaság, 1904.

Az állócsillagok hőmérsékletének meghatározása a Zöllner-féle koloriméterrel
   -  Die  Temperaturbestimmung  der Fixsterne ... 6. sz. 13 old. Bp., Pesti
   Könyvnyomda Részvénytársaság, 1904.

Az  újabban  beszerzett  műszerek  (szerk. Tass Antal) 9. sz. 5196. old. Bp.
   1905.  (C)  Vizuális  fotometria  (D).  A Darmer-féle tükörkvadráns (E) A
   Toepfer-féle heliosztát

β  Lyrae pályaelemeinek kiszámítása spektroskopiai és photometriai adatokból
   - 10. sz. 31. old. Bp., Franklin Társulat nyomdája 1906. (E munka először
   a  M.  T.  Akadémia  kiadásában  a Mathem. és természettudományi Értesítő
   XXIV. kötetének 3. füzetében jelent meg)

Korrespondeáló    hullócsillagészlelések    Nagytagyoson   és   Ógyallán   -
   Korrespondierende  Sternschnuppenbeobachtungen in Nagytagyos und Ógyalla,
   11. sz. 20 old. 4 kép, Bp., Heisler J. kő- és könyvnyomda, 1907.

A  kis  bolygók  saecularis háborgása - Die Saecularen Störungen der Kleinen
   Planeten 13. sz. 22 old. Budapest, Heisler J. kő- és könyvnyomda, 1907.

Az  1905.  c.  üstökös  pályája  12.  sz.  14 old. Bp., 1907. (megj.: Czuczy
   Emillel közösen)

A M. kir. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kisebb kiadványai

A  nagytagyosi meteorológiai obszervatórium ismertetése és jelentése (szerk.
   Konkoly-Th.   Miklós)   V.   sz.   231   old.   Bp.   1908.  A  földrajzi
   hosszúságkülönbség  meghatározása,  103-118.  old.  A földrajzi szélesség
   meghatározása, 119-129. old. A hullócsillagok megfigyelése, 132-164. old.
   Korrespondeáló hullócsillag megfigyelések eredményei, 165-181. old.

A  nagytagyosi  meteorológiai  obszervatórium  évi  jelentése,  II.  (szerk.
   Konkoly-Thege  Miklós)  VII.  sz.  56  old.  +  2  táblázat, Bp. 1909. Az
   Ákvaridák 1908-ban, 7-33. old.

A Magyar Királyi Konkoly-alapitványú Astrophysikai Observatorium nagyobb kiadványai

A  déli  csillagos  ég  photometriai  megfigyelése, első rész. A 0o-tól -10o
   declinatioig   terjedő   égöv   photometriai  megfigyelése  a  7,5  rendű
   csillagokig   -   Photometrische  Durchmusterung  des  südlichen  Himmels
   enthaltend  alle  Sterne  der B.D. bis zur Grösse 7,5 ... 1. sz. I. kötet
   330.  old.  Ógyalla, 1916. (Tass Antallal) (megj.: A bevezetés 7-25. old.
   Terkán Lajostól)

Változó  csillagok  megfigyelése  ékfotométerrel  II.  kötet,  43-101.  old.
   (Harkányi Bélával és Tass Antallal közösen)

Változó  csillagok photometriai megfigyelése Zöllner-féle astrophotometerrel
   1902-1913.   II.  kötet,  103-280.  old.  (megj.:  Tass  Antallal,  Fejes
   Zsigmonddal és Czuczy Emillel közösen)

A Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet Közleményei - Mitteilungen der Sternwarte Budapest-Schwabenberg

Die  Polhöhe  der  Sternwarte (A Csillagvizsgáló Intézet sarkmagassága), Nr.
   14-16.  6 lev. 1. ábra, Budapest, 1941. (megj.: a csillagda sarkmagassága
   a meridiánháznál: 47o 29' 58",627)

MTA Matematikai és Természettudományos Értesítő, a M. Tud. Akadémia III. osztályának folyóirata

A β Lyrae  pályaelemeinek  kiszámítása  spektroszkópikus  és photometrikus
   adatokból - XXIV. kötet. 3. füzet 434-445. old. Bp. 1906.

Naprendszerünk mozgásának iránya, XXV. kötet 1. füzet, Bp. 1907.

β Persei   photographikus   fényváltozása   és   a  levegő  photographikus
   extinctiója, XXVIII. kötet 5. füzet, Bp. 1910.

A  levegő  photographikus  extinkciója  a  különböző hullámhosszoknál, XXIX.
   kötet, 2. füzet, 412-428. 1911. old.

A   Hold   fényessége   az  1910  november  16-iki  holdtöltekor  és  teljes
   holdfogyatkozáskor, XXIX. kötet 2. füzet, Bp. 1911.

A β Lyrae,  az  η  Aquilae és a δ Cephei csillagok fényváltozása különböző
   színekben, XXXII. k., 3. füz., 357-388, old. Bp. 1914.

Előmunkálatok   27   Hold-részlet  (Mare-kráter)  és  30  kőzet  albedójának
   spektrálfotometriai  úton  történő  meghatározásához,  XXXIII. k. 4. füz.
   456-468.  old.  Bp.  1915.  (megj.: Konkoly Th. Miklóssal közösen, úttörő
   jelentőségű  reflexiómérés  előkészületei és műszereinek leírása, Konkoly
   utolsó cikke)

Mathematikai és Physikai Lapok

A  colorimeter  elmélete,  XII. évf. 5. füz. 228-238. old. Bp. 1903. (megj.:
   előzetes      tanulmány     a     csillaghőmérsékletek     kolorimetrikus
   meghatározásához)  Hullócsillagok  radiációs  pontjának  kiszámítása, XV.
   évf. 5. füz. 227-235. old. Bp. 1905.

Adalék  az égitestek körpályaszámításához, XVI. évf. 3-4. füz. 207-210. old.
   Bp. 1907.

A  kéttestprobléma  változó  tömegek esetén I.-II. rész, XVIII. évf., 3.füz.
   95-99. old. és 4. füz. 177-182. old. Bp. 1909.

Az Időjárás, meteorológiai és csillagászati folyóirat

Logikai módszerek az asztronómiában és az asztrofizikában, ATMOSPHERA (Előbb
   Az Időjárás), VIII. évfolyam 2. füzet, 49-58. old. Bp. 1904. február

A  hőmérséklet  meghatározásának  fontossága az állócsillagoknál, ATMOSPHERA
   (Előbb Az Időjárás) VIII. évfolyam 7. füzet, 246-251. old. 1904. julius

Napunk  tengelyforgási  idejének meghatározása, X. évf. 1. füz. 1-17. old. 6
   ábra. Bp. 1906.

A  nagytagyosi  csillagvizsgáló  és meteorológiai obszervatórium, X. évf. 8.
   füz. 227-247. old. 5 ábra, Bp. 1906. (megj.:Marczell Györggyel közösen)

Az  1910/a üstökös. Az új üstökös megfigyelése Ógyallán, XIV. 1. füz. 34-42.
   old. 3 ábra, Bp. 1910.

Csillagászati  műszereink vázlatos története I., XIV. k. 2. füz. 60-65. old.
   3 ábra, Bp. 1910.

A  Halley üstökösének fényessége, láthatósága és fontossága, XIV. kötet., 4.
   füz., 119-121. old. Bp. 1910.

Halley  üstököse szabad szemmel látható, XIV. kötet., 4. füz., 139. old. Bp.
   1910. (ápr. 24-én pillantották meg szabad szemmel)

A  Halley-üstökös  kisugárzása  és  fényének  változása, XIV. köt., 6. füz.,
   171-179.  old.  2.  ill.  Bp.  1910.  (megj.:  az ógyallai fénymérések és
   fényképek összefoglalása)

A  november  16.-17.-i  holdfogyatkozás,  XIV. köt., 12. füz., 404. old. Bp.
   1910.

Az  asztrofizikai  megfigyelések  módja  I-IX.  rész  (megj.: az I-III. rész
   Konkoly-Thege  Miklós  munkája) IV. rész: XV. évfolyam 6. füzet, 161-180.
   old.  3  ill.  1911.  június V. rész: A fotografikus asztrofotometria XV.
   évfolyam  7.  füzet,  193-217.  old.  7 ill. 1911. július VI. rész: A nem
   saját  fényű égitestek fotometriája XV. évfolyam 10. füzet, 294-318. old.
   9  ill.  1911 október VII. rész: A nem saját fényű égitestek fotometriája
   XVI.  évfolyam  1-2.  füzet, 1-15. old. 1912 január-február VIII. rész: A
   tudományos  asztrofotometria  egyéb  alkalmazásai XVI. évfolyam 3. füzet,
   59-64.  old. 1912 március VIII. rész: XVI. évfolyam 4. füzet, 85-96. old.
   1912  április  (megj.:  a VIII. rész kétszer számozva, egybe kötve önálló
   füzetként is megjelent)

A  M.  Kir.  Konkoly-alapítványú  Asztrofizikai  Obszervatórium fejlődése az
   államosítás  (1899)  óta  és  az intézet új palotájának felavatása, XVII.
   évfolyam 9. füzet, 197-206. old. 1913. szept. Pesti Könyvnyomda Részvény-
   társaság

URÁNIA
(népszerű tudományos folyóirat)

Naprendszerünk  mozgásának  iránya,  7.  évf.  2.  f.  75-78.  1907. (megj.:
   történeti összefoglalás és saját módszerének leírása)

Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok

Az  időmérés  egyszerű  elve  és  végrehajtása,  I-III. rész 4. évf. 3. füz.
   65-71.  old.  1927. nov. 4. évf. 4. füz. 101-105. old. 1927. dec. 4. évf.
   5.   füz.  134-139.  old.  1928.  jan.  (megj.:  a  fonálháromszög  és  a
   passzázsprizma elve)

Magyar Kultúra

P. Fényi Gyula S.J.   15. évf. 1. köt. 49-53. old. 1928.

A Szent István Akadémia Értesítője
(A Mennyiségtan-, Természettudományi Osztály felolvasásaiból)

Igen   egyszerű   módszer  az  égitestek  fényességének  és  hőmérsékletének
   meghatározására,  néhány  állócsillag,  bolygó és üstökös hőmérsékletének
   bemutatásával,  14.  köt.  43-48.  old.  1928. (megj.: vizuális színindex
   meghatározás,  a  színindexet  a  szerző  három  évvel  Guthnik és Prager
   potsdami vizsgálatai előtt már használta)

A  δ Cephei  hőmérsékletének  periódikus változása és a periódus tartamának
   meghatározása,  14. k. 42-44. old. 1928. (megj.: a hőmérsékletváltozást a
   modern mérések nem igazolták)

Csillagászati Lapok 
(A M. kir. Term. Tud. Társulat Csillagászati szakosztályának folyóirata)

Megjegyzés  Dezső  Lóránt "A Naprendszer mozgása" című dolgozatához, 1. évf.
   3.  116.  old.  1938. (megj.: visszautasítja Dezső L. megjegyzését, amely
   értéktelennek minősítette ilyen irányú kutatásait)

Száz jezsuita arcél
(szerk. P. Gyenis A. S.J.)

P. Fényi Gyula S.J. III. k. 288-297. old. 1 arckép, Bp. 1941.

Astronomische Nachrichten

Lichtmessung  aller  Sterne der Zone 0obis -10o des südlichen Himmel bis zur
   Gössenklasse  6,0  der  Bonner  Durchmusterung, Teil I., II. Bd. 169. Nr.
   4042,  Heft  10. 153-158. old. 1906. Bd. 173. Nr. 4140, Heft 12. 177-182.
   old.    1907.   (megj.:   Fejes   Endrével   közösen,   368   alapcsillag
   fényességmérésének adatai)

Beitrag zur Berechnung der Bahnelemente von β Lyrae, Bd. 170. Nr. 4067. Heft
   11. 171-172. old. 1906.

Über  die  Richtung  der Bewegung des Sonnensystems, Bd. 173. Nr. 4140. Heft
   12. 181-188. old. 1907.

Die  Bahn  des  Kometen  1905  c  (1906  I.)  Bd. 176. Nr. 4217. Heft 17-18.
   289-294. old. 1907. (megj.: Czuczy Emillel közösen)

Observatio  ad  problema "duorum corporum" casu massorum mutantium, Bd. 181.
   Nr. 4325. 65-68. old. 1909.

Beiträge   zur   Photographischen  Photometrie.  (a)  Ein  neues  praktische
   Verfahren  (b) Die Photographische Helligkeitverenderung von b Persei und
   die  Photographische  Extinktion  der Luft (c) Die Helligkeitänderung der
   Ausstrahlung  des  Halley'schen  Kometen,  Bd.  186.  Nr.  4448.  Heft 8.
   113-122. old. 1911.

Über  die  periodischen  Temperaturveränderungen  von β Lyrae, deren Verlauf
   noch  das  Spiegelbild  der  Lichtkurve  ist, Bd. 226. Nr. 5422. Heft 22.
   344-358.  old. 1926. (megj.: vizuális és fotografikus színindex alapján a
   b Lyr együttes hőmérséklete maximumban 11 700K, ill 11 400K, minimumban 7
   700K)

Photographische  Beobachtungen  von  Kleinen Planeten und des Kometen 1933 f
   (Whipple), Bd. 251. Nr. 6024. Heft 24. 394-400. old. 1933.

Verbesserte  Form  des  Kaise'schen  Verfahren  in  der  Photogrammetrie der
   Kleinen Planeten, Bd. 252. Nr. 6025. Heft 1. 5-10. old. 1934.

Geographischen  Breite des Budapester astronomischen Observatorium (Stiftung
   von  N.  Konkoly-Thege)  und  der Schwankungen in der Jahren 1923-28, Bd.
   256. Nr. 6183. Heft 18. 317-324. old. 1935

Memorie della Pont. Accademia delle Scienze Nuovi Liucei (Roma)
(A vatikáni Tudományos Akadémia közleményei)

De  aliquot  constitutionibus  geophysicalibus  cum  variatione  latitudinis
   coniunctis.  Et:  De  causis  variationis  latitudinis  (megj.:  Németül:
   Geophysical   Bezihungen   die   in   Verbindung  in  der  Variation  der
   geographische Breite stehen, et: Ursachen der Variation der Geographische
   Breite) Vol. VIII, 23 old. Roma, Scuola Tipografica , 1925.

New  method  of  determining  the  luminosity  and  temperature of celestial
   bodies,  németül: Eine einfache Methode zur Bestimmung der Helligkeit und
   Temperatur  der  Himmelskörper  mit  den  Angaben  der Temperatur einiger
   Fixsterne,  Planeten  und  Kometen Vol. X Roma, Scuola Tipografica PIO X,
   1927.

Fejér megyei Napló

Az 1910. a. fényes üstökös - Fejér megyei Napló, 1910. II. 5. 2. old.

Látható-e  már nálunk szabad szemmel Halley? - Fejér megyei Napló, 1910. IV.
   14. 3. old.

Halley szabad szemmel látható - Fejér megyei Napló, 1910. IV. 26. 3. old.

Terkán Lajosra vonatkozó írások

Dr.   Kövesligethy   Radó.   Az   Időjárás,  11.évf  1.  sz.  20.1907.  old.
   (Kövesligethy   visszalépett   a   szerkesztőségtől,  helyette  Terkán  a
   csillagászati rész társszerkesztője.)

Szinnyei  J.:  Magyar  írók  élete  és  munkássága, XIV. k. Bp. 1914. (Rövid
   biográfia és főbb műveinek felsorolása.)

---  Legfelsőbb  kitüntetés  -  Az  Időjárás,  20. évf. 2.sz. 32. old. 1916.
   (megj.: Terkán a III. oszt. katonai érdemrend tulajdonosa.)

--- Terkán Lajos (címszó) Révai Nagy Lexikona, 20. k. kiegészítés, 875. old.
   Bp. 1927.

Tscherny,  S.:  Über  den  Zusammenhang  zwischen  der  Bahnbewegung und den
   periodischen Temperaturveränderungen in System von β Lyrae, Astronomische
   Nachrichten,  Bd.  245.  Nr. 5877. 347-350. old. 1932. (megj.: hivatkozás
   Terkán cikkére az AN Nr. 5422-ben.)

--- Terkán Lajos (címszó) Révai Nagy Lexikona, 21. k. kiegészítés, 797. old.
   Bp. 1935.

Lassovszky  Károly:  Terkán  Lajos  *  - Csillagászati Lapok, 3. évf. 1. sz.
   44-45. old. 1 arckép. 1940. Nekrológ

--- Réthly Antal: Dr. Terkán Lajos - Az Időjárás, 49. évf. (új sorozat 16.),
   1-2.  füz.  36.  old.  1940.  jan.-febr. (Nekrológ.) (megj.: Terkán Lajos
   1912.  óta volt a Pázmány P. Tudományegyetem magántanára asztrofizikából,
   1907-18 között Az Időjárás társszerkesztője, a Szent István Akadémia és a
   Kis Akadémia tagja, a Magyar Meteorológiai Társaság választmányi tagja.)

J.   C.  Poggendorff's  Biographisch-literarische  Handwörterbuch.  Bd.  VI.
   1923-1931.  Leipzig, 1940, újranyomtatva 1968. Teil 4. 2680. old. (megj.:
   Terkán  Lajos  pályafutásának  fontosabb eseményei, legjelentősebb, főleg
   idegen nyelvű munkáinak felsorolása.)

Réthly  A.:  Terkán  Lajos  dr.  1877-1940.  In.:  A Kis Akadémia negyvenkét
   eszetdeje   az   ezredik   előadáasig,   1899-1941.   szerk.:  Bartha  I.
   közreműködésével Förster R. 462. old. Bp. 1941.

---  Terkán Lajos dr. (címszó) Természettudományi Társulat évkönyve 1941-re.
   (Magyar természettudósok életrajzi adatai: csillagászok.) Bp. 1940.

--- Terkán Lajos (címszó) Új Idők Lexikona, 23. k. 5811. old. Bp. 1942.

Dezső  L.:  A  Svábhegyi  Csillagvizsgáló  Intézet  Közleményei, Nr. 1-18. -
   Csillagászati    Lapok,    6.évf.   3.sz.   109.   old.   1944.   (megj.:
   könyvismertetés, a 14. sz. közlemény Terkán Lajos munkája.)

Dezső  L.:  A  magyar  csillagászat  története - Histoire de l'Astronomie en
   Hongrie.  285.  old.  (27),  286.  old.  (28).  Egyetemi Csillagvizsgáló,
   Kolozsvár.  A.  Különlenyomatsorozat,  1.  sz. Kolozsvár, 1944. - Klny. a
   Múzeumi Füzetek (Kolozsvár) új. sor. 2. évf. 1. számából.

--- [Bartha Lajos] Terkán Lajos. Magyar Életrajzi Lexikon. II. 835. old. Bp.
   1969.

Bartha  Lajos:  Magyar  csillagászok  a középkortól a XX. sz. közepéig, I. -
   Technikatörténeti Szemle, VIII. k. 1975-1976, 104. old. Bp. 1976.

Bartha  Lajos:  Terkán  Lajosra emlékezünk (1877-1940) - Föld és Ég, 12.évf.
   3.sz.  82-83.  old.  1  kép  1977.  (megj.: a kép valószínűleg nem Terkán
   Lajost ábrázolja)

Bartha Lajos: Terkán  Lajos  emlékezete - Fejér Megyei Hírlap 33. évf. 1977.
   ápr. 26. 96. sz. 6. old. 1.

Kiss  Imre  (összeállító):  Bevezető a csillagászat magyar nyelvű irodalmába
   (Csillagászati bibliográfia) 83-84. old. Debrecen, 1981.

Bartha   Lajos:   A   magyarországi  csillagászok  szerepe  az  asztrofizika
   megalapozásában  (1971-1921)  -  Technikatörténeti  Szamle, XIII. k. 100.
   old. Bp. 1982. (megj.: ugyanennek magyar és angol nyelvű kivonata a MTESZ
   kiadásában, 1981-ben.)

Barta    Lajos:    Terkán    Lajos    (1877-1940)   magyar   csillagász.   -
   Csillagászattörténet. Életrajzi Lexikon, A-Z szerk.: Balázs B.- Bartha L.
   - Marik M. 201. old. Bp. 1982.

Hudoba György: A székesfehérvári csillagászati szakkör csillagászattörténeti
   vonatkozású  tevékenysége - TIT Csillagászattörténeti Adatgyűjtő Csoport,
   CSACS Körlevél, 1984/2. 1-2. Bp. 1984.

Hudoba  György:  Terkán  Lajos (1877-1940), Csillagászati értesítő, 1985. 1.
   sz. 15-20. old.

---  Bartha L.: Terkán Lajos *1940. március 26. - Évfordulóink a Műszaki- és
   Természettudományokban, 1990. 27. old. 1989.

Bartha  L.:  Terkán  Lajos (Székesfehérvár, 1877. ápr. 28. - Bp. 1940. márc.
   26.) In: Magyarok a Természettudomány és Technika Történetében, A-Z, III.
   bőv. jav. kiad. 522-523. old. Bp. 1992.

Bartha L.: Konkoly-Thege Miklós emlékezete, MCSE CSACS közlemények, 3. 1991.
   21.  old. Bp. 1992. (megj.: Konkoly- Thege Miklós kapcsolata Terkán Lajos
   családjával.)

Trupka  Zoltán:  Névadó  a csillagdában - Fejér Megyei Hírlap, 49. évf. 121.
   sz. 4. old. 1993. máj. 26.

Hudoba  Gy.:  Névadónkról:  Terkán  Lajos  élete - TELAPO, A székesfehérvári
   Terkán  Lajos  Bemutató Csillagvizsgáló kiadványa, 1. sz. 2. old. Szfvár.
   1993. dec. 6.

---  Ki  volt  Terkán Lajos? Elfelejtett fehérváriak - Fehérvári Hét 4. évf.
   51. sz. 23. old., 1992. dec. 15.

Bartha L.: A csillaghőmérséklet-meghatározások magyar úttörői Évfordulóink a
   Műszaki- és Természettudományokban, 1994. 112. old. Bp. 1993.

Magyar  tiszti  czím  és  névtár.  22.  k. 1904. 51. k. 1940. Bp. 1903-1939.
   (megj.:Terkán Lajos beosztása, rangjai, címei, kitüntetései, évről évre a
   tudományos intézetek és az egyetemek fejezetében)

Konkoly-Thege  M.,  majd  Tass A.: Berichte ... Ógyalla - Vierteljahrschrift
   der  Astronomische  Gesellschaft,  Bd.  40.  Nr.  2.  -  Bd.  72.  Nr. 2.
   1904-1936-ig. (megj.: az Ógyallai , majd a Bp. Svábhegyi Csillagvizsgálók
   munkássága, benne Terkán Lajos tevékenysége évről évre)

Konkoly-Thege M., majd Tass. A.: Az ó-gyallai m. kir. Observatórium működése
   - Az Időjárás.

1904-ben  9.évf.  7.sz. 234-236. old. 1905.; 1906-ban 11.évf. 8.sz. 240-243.
   old. 1907.; 1910-ben 15.évf. 11.sz. 345-350. old. 1911.; 1911-ben 16.évf.
   10.sz.  363-364. old. 1912.; 1913-ban 18.évf. 11.sz. 253-256. old. 1914.;
   1914-1916-ban  21.évf.  12.sz.  209.  old.  123.  1917.; 1917-ben 23.évf.
   3-4.sz. 45-47. old. 1919.;

Tass  A.:  A  budapesti  (előbb  ógyallai) Konkoly-alapítványú csillagda évi
   jelentése - Az Időjárás.

1918-1921-ben 26. évf. 9. sz. 137-138. old. 1922.; 1921-1922-ben 27. évf. 9.
   sz.  12-14.  old. 1923.; (megj.: Az intézet tevékénységén belül Terkán L.
   munkássága.)

Az   M.   kir.  Természettudományi  Társulat  Évkönyve:  A  TTT  szervezete.
   Csillagászati  szakosztály (Stella Egyesület). 1935- 1940-ig minden évben
   Terkán tisztsége a szakosztályon belül. Bp. 1934-1939.

Csillagászati Lapok. "Szakosztályi ügyek"

1.  évf.  2.  sz.  77-78. old. 1938.; 1. évf. 3. sz. 125-127. old. 1938.; 3.
   évf. 1. sz. 42-43. old. 1940. (megj.: Terkán Lajos intézőbizottsági taggá
   választása,  szereplése.)  1.  évf. 4. sz. 157. old. 1938. (megj.: Terkán
   Lajos előadása a visszakerült ógyallai csillagvizsgálóról.)

Székesfehérvári illetőségű lapok

Székesfehérvár és vidéke, 1910. II. 19. 3. old. - Előadás az üstökösről

Székesfehérvári  Friss  Újság,  1910.  IV.  27.  1.  old. - A Halley üstökös
   megjelent. Már szabad szemmel is látható.

Új Lap, 1910. II. 20. 1. old. - Előadás az üstökösről; 1910. IV. 27. 2. old.
   - Halley szabad szemmel látható;

Fejér  megyei  Napló,  1910.  II. 19. 3. old. - Előadás az üstökösről; 1910,
   III. 1. 3. old. - Terkán Lajos dr. előadása;


JEGYZETEK

[1]  A  csapók,  más néven kallósok vagy ványolók a gyapjú alapanyagú posztó      készítésével,  azaz  a  gyapjú  tisztításával,  finomabb  feldolgozásra      történő  előkészítésével  foglalkozó  mesteremberek  voltak.  A  lazára engedett  húrt, vagy madzagot belecsapták a tisztítandó gyapjúhalmazba. A  nehezebb,  durvább  minőségű  gyapjú  így  alulra,  a könnyebb, a jó minőségű  pedig  felülre  került.  A  csapók  által készített posztóból azután  a  szűrszabók  varrták a szűröket, nadrágokat és dolmányokat. A  posztóból pokrócok is készültek.
(források: 1, Palotavárosi írások, István Király Múzeum közleményei,
                2, Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek)

[2]  A  régebbi  időkben a házak sorszámozása nem az utca, hanem a városrész szerint  történt.  A  Palotaváros  95. számú háza így valahova a Selyem utcába  került.  Maga az utca egyébként 25-30 háznál nem volt hosszabb. Az  utcára  merőlegesen  álló hosszúkás házak több, a ház oldala mentén futó  pár  méter  széles  közös  udvarra  nyíló  lakásnak adtak helyet. Terkánék  lakása az új, azaz az utca szerinti számozással a Selyem utca 19  lett.  Az  1980-as  évek  elején  a  régi Palotaváros eltűnt, s egy  panelrengeteg  épült  a  helyén.  Akkori  neve Lenin városrész volt. Ma ismét  Palotaváros-nak  hívják.  Az  egyes épülettömbök a régi utcákról kapták  a  nevüket,  majdnem,  hogy  véletlenszerűen.  A halálra ítélt, középkori  hangulatot  árasztó  utcácskákat  az  István  Király  Múzeum munkatársai  szinte  az utolsó percekben kapták lencsevégre. Az anyagot dr.  Lukács  László  és  Gelencsér József a "Palotavárosi emlékek" című könyvecskében  tették  közkinccsé.  A  régi  városképre  ma  már csak a panelházak tövében megbúvó skanzen emlékeztet.

[3]  Terkán  veje  nem  azonos  a  későbbi  híres szegedi matematikus Kalmár Lászlóval, bár évfolyamtársak voltak. Az egyetemen a "kis" és a "nagy" jelzővel  különböztették meg őket. A magasabb növésű "nagy Kalmár" lett Terkán veje.

[4]  Nagy  Károlyról  és  bicskei  csillagvizsgálójáról  Bakos József: "Nagy Károly  1797-1868  reformkori  tertermészettudós  élete  és munkássága" (Budapest,   1994.)   kiadványából   kaphat  részletes  információt  az érdeklődő olvasó.

[5]  A tengerforgás nyilvánvalóan sajtóhiba a könyvben.


ZUSAMMENFASSUNG

   Vorwort  In  Székesfehérvár  werden  schon  seit  30 Jahren astronomische Vorlesungen  und  teleskopische Vorführungen für die Interessenten gehalten. Mit  diesen Vorführungen möchten wir die Popularität der Astronomie fördern. Die  Sternwarte in Székesfehérvár hat seinen endgültigen Platz vor 21 Jahren auf  dem  Dach des Freien Kulturhauses erhalten (damals hieá es noch Jugend-und  Pionierhaus).  Im  Jahre  1993  hat  die Sternwarte den Namen von Lajos Terkán  - unseres Wissens nach der einzige Fachastronom, der in dieser Stadt geboren  wurde  -  aufgenommen.  Seit  dem  ist der Name unserer Sternwarte: Terkán Lajos Public Observatory", abgekürzt TELAPO.

   Lebenslauf  von  Lajos  Terkán  Lajos  Terkán  wurde am 26. April 1877 in Székesfehérvár  geboren.  Sein  Vater, Sándor Terkán war damals 45 und seine Mutter  Julianna  Lasits  37  Jahre  alt.  Der Vater, der sein Unterhalt als Handwerker  verdiente,  war  ein gebildeter Mann, was zu jener Zeit noch als groáe  Seltsamkeit  zählte. Lajos Terkán hat drei Geschwistern. Ferenc wurde im  Jahre 1864, István im Jahre 1866 und Erzsébet im Jahre 1868 geboren. Die Grundschule  hat  er  von  1884  bis  1888  besucht.  Auf Grund seiner guten Ergebnisse  konnte  er in dem Katholischen Hauptgymnasium von Székesfehérvár weiterlernen.  Trotz seiner guten Ergebnisse in der Grundschule konnte er im Gymnasium nur mittelmäáige Ergebnisse erreichen. Die Familie Terkán hat sich inzwischen  im  Jahre  1892  nach Győr umgesiedelt und Lajos hat die letzten vier  Jahre  des  Gymnasiums  hier  absolviert.  Er war sehr fleiáig und ein ausgezeichneter  Mathematiker. In der Sommerferien hat er immer die Aufgaben seiner  Aufgabensammlung  von  dem nächsten Jahr im voraus gelöst. So hat er das  nächste  Schuljahr  angefangen. Nach dem Gymnasium ist er nach Budapest gegangen   und   hat   Mathematik   und   Physik   in   der   Pázmány  Péter Wissenschaftliche   Universität  studiert.  Er  wollte  Lehrer  werden.  Die Schulgebühren  hat  er selber verdient. An der Universität hat er mit groáen Interesse    die   Vorlesungen   von   Radó   Kövesligethy   (Direktor   des kosmographischen Institutes) gehört.

   In  1900, unmittelbar nach der Universität hat er, auf die Empfehlung von Kövesligethy,  in  der  Sternwarte  von  Miklós  Konkoly-Thege in Ógyalla zu arbeiten   angefangen.   Hier   hat   er   dann   den  gröáten  Teil  seiner wissenschaftlichen Arbeit geleistet.

   Von  Oktober  1901  bis Oktober 1902 hat er sein Wehrdienst bei der Armee geleistet und danach kehrte er wieder nach Ógyalla zurück. 1914  ist  der erste Weltkrieg ausgebrochen und Terkán musste bis 1918 in
Serbien  kämpfen.  Nach  dem  Ende  des  Krieges  ist er wieder nach Ógyalla zurückgekehrt. Hier konnte er aber nur bis 1920 bleiben, da Ógyalla im Jahre 1919  tschechoslowakisches Territorium wurde. 1920 hat Terkán mit Antal Tass die Ausrüstung des Observatoriums nach Ungarn gerettet und wollten eine neue Sternwarte auf dem Schwabenberg gründen. Das Institut ist im Jahre 1928 nach vier Jahren Arbeit fertig geworden.

   1936  ist  er  in Pension gegangen. In der Pension hat er sich wieder mit Mathematik beschäftigt. 1940 ist er mit 63 Jahre im Krebs gestorben.

   Die  wissenschaftlichen  Tätigkeiten  von  Lajos  Terkán  Bereits  in der Grundschule  und in der Universität hat seine Stärke in Mathematik bemerkbar gemacht.   Nach   der   Universität   konnte   er  auf  Grund  seiner  guten mathematischen  Fähigkeiten  in  Ógyalla  in dem Astronomischen Institut von Miklós   Konkoly-Thege   arbeiten.  Eine  seiner  ersten  Aufgaben  war  die Keilkonstante   der  neuen Toepfer  Keilfotometer  zu  bestimmen.  Aus  der insgesammt 120 Beobachtungen hat Terkán 56 gemacht und auf die Keilkonstante hat er als Ergebnis K = 0M,1714 * 0,00130 bekommen.

   Im  Jahre  1901  hat  er  seine  erste  wissenschaftliche Arbeit über die Theorie  der Refraktion und Extinktion publiziert. Dann im Jahre 1903 hat er die  Theorie  des  Kalorimeters  erleutert. Er hat auch gezeigt, daá man mit fotometrischen  Messungen  die  Temperatur  der Sternen bestimmen kann. Nach seiner   Dienstzeit  bei  der  Armee  hat  er  sich  mit  Beobachtungen  von veränderlichen  Sternen mittels dem zöllnerschen Astrofotometer beschäftigt. Von 1903 bis 1908 wurden insgesamt 1870 Messungen durchgeführt und davon hat Terkán 504 gemacht.

   Während   der  Beobachtungen  hat  er  auch  sein  Forschungsthema  nicht vernachlässigt;  die  Strahlungsmessung und Temperaturbestimmung der Sterne. Dies  war  auch  das Thema seiner Dissertation, die er in zwei Sprachen, auf ungarisch und auf deutsch im Jahre 1904 geschrieben hat.

   Teilweise  aus  eigener Messungen und teilweise aus der Spektrumaufnahmen der  pulkovoer  Sternwarte  hat  er während 1905-1906 die Bahnelemente der β Lyrae berechnet. Die von ihm berechneten Werte sind auch Heute noch gültig.

   Weniger   erfolgreich   waren   seine   Schluáfolgerungen  bezüglich  der Helligkeitsschwankungen der δ Cephei und der η Aquilae im Jahre 1914.

   1905  wurden  versuchsweise  im  Institut von Konkoly Meteorbeobachtungen gestartet.  In diesen Beobachtungen hat Terkán auch begeistert teilgenommen. Er  hat  auch  die  anschlieáenden Berechnungen  durchgeführt.  Er hat sich weiterhin  mit  der  Bestimmung  der Umdrehungsperiode der Sonne und mit der Bewegungsrichtung des Sonnensystems beschäftigt.

   Ab  1907  hat er in den neuen Messungsreihen des Institutes teilgenommen. Im  Rahmen  dieser Messungen hat man die Helligkeiten aller -10o - 0o und 6m helliger  Sterne berechnet. Terkán hat die Bahn des Kometes 1905 c berechnet und beschäftigte sich mit der Bahnstörungen der Kleinplaneten. Im Jahre 1910 hat er das Hellysches Komet fotografiert. Dieses Foto ist auch Heute noch zu sehen.  Terkán  hat einwandfrei lateinisch gesprochen und geschrieben und so lieá  er  in  Rom 1909 ein Artikel auf lateinisch über das Zweikörperproblem von  veränderlichen Massen erscheinen. 1912 erschien sein buch mit dem Titel "Die  Bedeutung  der wissenschaftlichen Astrofotometrie". Nach dem Weltkrieg ist  er kurz nach Ógyalla zurückgekehrt und anschlieáend hat er sich mit dem Aufbau  eines  astronomisches  Institutes bei Budapest beschäftigt. Nach der Aufbau  des  Institutes,  ab  1928  hat  er hier bis zu seiner Pensionierung
gearbeitet.

   Terkán hat in seinem Leben insgesammt 58 Artikel veröffentlicht, davon 45 zwischen 1900 und 1914.


SUMMARY

   Lajos Terkán, astronomer, after whom the Public Observatory of his native town is named, was born in Székesfehérvár on 26th April 1877. His father was a  craftsman who had got the secondary school-leaving certificate - this was unusual   at   that  ti-me.  Lajos  Terkán  went  to  a  primary  school  in Székesfehérvár, to a secondary school in Székesfehérvár and in Győr.

   Terkán  learned  Mathematics  and  Physics at Pázmány Péter University in Budapest,  where  he  attended the fascinating lectures of Radó Kövesligethy with great interest, head of the Institute of Cosmography.

   In  1900,  after finishing the university, Terkán started to work for the observatory   of   Miklós  Konkoly-Thege  in  Ógyalla  (today  Hurbanovo  in Slovakia).  This  observatory  was the main place of his scientific activity which  was  broken  by the first world war. He served as a soldier from 1914 until 1918, than he returned to Ógyalla.

   However,  after  the  war  Ógyalla became territory of Czehoslovakia. The director of the observatory, Antal Tass and Lajos Terkán saved and moved the telescopes,  instruments  and  the library to Budapest, where they founded a new  observatory  on a hill named Svábhegy. It was opened in 1928 after four years  of construction works. Terkán worked in different areas of astronomy. He  made  photometric  observations  and  also  dealt  with  the theoretical questions  connected  to  them.  He  observed  variable stars using Zöllner-astrophotometer.  He  published  papers  about  the theory of refraction and extinction and also about the determination of the temperature of stars from photometric measurements.

   Terkán  lead  also  simultaneous  meteor observations and dealt with some problems  of celestial mechanics as well. He was interested in observing the Sun,  its  rotation and the direction of motion of the Solar System. In 1910 he  observed  Halley's Comet. He also delivered a popularizing lecture about the comet in his native Székesfehérvár.

   In  1912  he  became  privat-docent  of  Pázmány Péter University. Terkán published  45  papers  before the first world war and only 13 after the war, because the foundation, instrumentation, installation of the new observatory took   the   greatest  part  of  his  energy.  However,  he  determined  the geographical  latitude of the observatory, measured the pole fluctuation and dealt  with  the  research  of  asteroids. Terkán retired in 1936 and taught mathematics in the college of Jesuits. He died of cancer in 1940, at the age of 63.

(Részlet)

A "Terkán Lajos (1877-1940) élete és munkássága" című könyv másodközlése

A rovat további cikkei