Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 19-20. század Konkoly Thege Miklós és Fényi Gyula 3/3.
   

 

Konkoly Thege Miklós és Fényi Gyula 3/3. Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Székely László | 2006. november 30., csütörtök
és a kopernikuszi fordulat nyomán kialakuló új fizikai világkép Magyarországon

Copyright: Székely László
A tanulmány az eredetileg a következõ kötetben jelent meg:
Palló Gábor (szerkesztõ): A HONI KOPERNIKUSZ-RECEPCIÓTÓL A MAGYAR
NOBEL-DÍJAKIG, Budapest, Áron Kiadó, 2004. (134-185. o.)

Kérjük, amennyiben a jelen tanulmányra hivatkozik vagy idéz abból, az Áron
Kiadó által kiadott kötet adatait adja meg

4. ÖSSZEGZÉS: PÁRHUZAMOK ÉS KONTRASZTOK
KONKOLY THEGE MIKLÓS ÉS FÉNYI GYULA TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGÁBAN

A magyar csillagászat újjászületésének kulcsszemélyisége tehát Konkoly Thege Miklós volt. Bár azt sohasem tudhatjuk meg, hogy Haynald érsekben megfogalmazódott volna-e fölajánlása, s belekezdett volna-e csillagdaalapítás vállalkozásába, ha nem tudta volna, hogy Konkoly személyében biztosan számíthat egy szakértő és lelkes segítőre, az tény, hogy a kalocsai csillagda megalapításában is részt vett Konkoly. Ugyanakkor mégiscsak két csillagászati kör alakult ki Magyarországon: egyrészt a Konkoly körüli csillagászvilág, amely Kalocsán kívül az egész magyarországi csillagászatot lefedte, másrészt az e körtől – mintegy anomáliaként – elkülönült, hozzá képest független és szuverén kalocsai csillagda. E két kör két nemzetközileg elismert, önálló centrumként működött, melyek elismertsége Konkoly Thege Miklós, illetve Fényi Gyula tudományos munkásságának volt köszönhető.

A két centrum és személyiség tudományos sikereit lehetővé tévő tényezőkre tekintve számos párhuzam, s számos kontraszt rajzolódik ki elénk.

Az első és a legszembetűnőbb párhuzam, hogy mindkét csillagda magántámogatásból, magánkezdeményezésre alapult. Mindkettő mögött eredetileg az alapító magánszemély csillagászati érdeklődése húzódott meg kiinduló motivációként, s az eredetileg csupán műkedvelő megfigyelésre alkalmas eszközök beszerzése alakult át a tudományos igényű csillagda létrehozásának programjává. Konkoly és Haynald vállalkozása közös annyiban is, hogy a reformkori hagyományból még továbbélő nemesi tudománypártoló tradíció utolsó megnyilvánulásai közé tartoznak, hiszen az ország gazdasági, szociális és politikai átalakulása folytán a nemesség jelentősége ekkora már egyre határozottabban háttérbe szorult, s a 20. század elejére a természettudományos kutatáshoz szükséges eszközök jellege is oly mértékben megváltozott, hogy beszerzésükhöz és működtetésükhöz már nem volt elegendő egy-egy jómódú magánszemély vagyona. Mindezek következtében Konkolynál és Haynaldnál egyformán fontos tényezőként jelenik meg a csillagászati eszközök jellege, iparszerű előállítása és pénzügyi bekerülése közötti szerencsés viszony, mely nélkül anyagi áldozatvállalásuk nem válhatott volna tudományosan effektívvé.

A személyi föltételekre tekintve Konkoly és Fényi között párhuzam van abban, hogy tudományos kutatóként mindkettőnek eleven szakmai kapcsolatai voltak szakterületük európai centrumaival, s így nem kellett a tudományos elismertségért „kívülről” megküzdeniük. E fontos körülmény mellett továbbá egyik műveltségében, egyik világképében sem jelentkezett olyanfajta elzárkózás, melynek következtében a külföldi csillagászatra mint valamiféle nem magyar, „idegen” dologra tekintett volna, melynek irányában ki kell „nyílni”, melyet mint „idegen” tényezőt integrálni kellene a magyar kultúrába. De arról sincs szó, hogy valami versenyterepet láttak volna a csillagászatban, ahol a magyar kultúrának a magyar csillagászatot megteremtve mintegy versenyeznie kellene, s lehagynia más kultúrákat. Éppen ellenkezőleg: a nemzetközileg integrálódott tudományos kutatást egyben a magyar kultúra gyarapításaként élték meg. A csillagászat szempontjukból nem német, olasz vagy angol csillagászat volt, hanem „csillagászat”, amelynek helye van Magyarországon, a magyar kultúrának is részét képezi, csak éppen a kedvezőtlen körülmények miatt az 1850-es években megszakadt a tradíciója.

Reflektív fogalmakkal megközelítve mindezt úgy ragadhatjuk meg, hogy ami e kontextusban „csillagászatként”, „természettudományként” jelent meg, az a latin–keresztény – s ennyiben a mai Egyesült Államokat és Kanadát is magában foglaló – Európa értelmében vett „európai csillagászat”, „európai természettudomány” volt. Más szóval: Konkoly és Fényi számára a nemzeti érzés és öntudat nem jelentette a még a nemzeti kultúrák kialakulása előtt közös európai jelenségként megszületett természettudomány európai jellegének szétszabdalását: számunkra ez közös kincs és közös vállalkozás maradt. (Ez egyébként akkor még – a fölbukkanó ellentétes tendenciák, s a különböző nemzeti keretekben folytatott kutatások nemzeti színeződései ellenére is – a legtöbb európai természettudós számára így volt. Csak a 20. században jelentek meg és hatottak széles körben olyan ideológiák, melyek a közös gyökerű európai fizikát vagy természettudományt német és nem német fizikára, vagy éppen burzsoá és szocialista tudományra szabdalják föl.)

Ami Konkolynak és Fényinek a tudományos életen belüli tényszerű integrációját illeti, itt erős kontraszt rajzolódik ki közöttük. Konkoly nem csupán szokatlanul aktív és kreatív személyiség, hanem intenzív kapcsolatteremtési képességgel rendelkezik, s életvitelét a társasági életforma jellemzi. Nem csupán politizál – ezt végül is szülei kívánságára teszi –, hanem dinamikus társasági életet él. Ógyalla nemcsak csillagászati, hanem társasági összejövetelek központja is. Személyesen ismeri Lisztet, Wagnert, zongoraművészetével megnyeri Erzsébet királynő és a bajor herceg megbecsülését, mint társasági embernek mindenütt, ahol megjelenik, személyi kapcsolatai alakulnak ki. A berlini évek, a csillagászat iránti szeretet, a tudományos tehetség és a vagyon, mely lehetővé tette, hogy szabadon mozogjon, személyiségének e kommunikatív-társasági vonása nélkül kevés lett volna ahhoz, hogy Konkoly oly bensőséges szakmai kapcsolatrendszert alakítson ki maga körül, mint amilyennel rendelkezett. Tudományos sikereihez mindez persze önmagában nem lett volna elegendő: Konkoly a tényleges tudományos eredmények nélkül a német és az angol csillagászok közösségében megmaradt volna megnyerő, tehetséges, fölkészült és ezért respektálandó műkedvelő személyiségként. Ám kapcsolatteremtő képessége és az ennek révén adódó szociális bennfentessége a német csillagászok körében igen fontos föltétele volt tudományos munkásságának és gyors elismertségének.

Konkolyval szemben talán Fényi sem volt zárkózott személyiség. Ám Fényitől távol állt Konkoly nagyvilági-társasági nyitottsága. Tudjuk, hogy gyermekkorában beszédhibával küszködött – ami talán a szülők gyors elvesztése okozta megrázkódtatással függött össze –, később pedig fokozódó nagyothallása nehezítette meg számára a társasági életvitelt. Amíg Konkoly számára a vagyon következtében adódó nagyfokú szabadság és a könnyű kapcsolatteremtés képessége tette lehetővé a csillagászok nemzetközi közösségébe történő integrálódását, addig azt Fényi számára éppen a szabadságról való részleges lemondás, egy szigorú fegyelemmel jellemzett szervezeti hierarchiába történő beilleszkedés nyújtotta: azzal, hogy Fényit a jezsuita rend természettudományos kutatói pozícióba helyezte, nem csupán a kutatás forrásait biztosította számára és nem csupán a kutatásra hatalmazta föl, hanem egyúttal biztosította a jezsuita rend nemzetközi természettudományos hálózatát, annak kapcsolatrendszerét, csatornáit. Fényi e pozícióival automatikusan bekerült a nemzetközi tudományos közösségbe, s garantálva volt, hogy amennyiben megfelelő eredményeket ér el, ezek el fognak jutni a megfelelő helyekre, s meg fogják kapni az elismerést. Mindez pedig nem a jezsuita rend mai értelemben vett nemzetek fölötti, globális jellegéből fakadt, hanem éppen ellenkezőleg: abból, hogy szervezete, fölépítése, szellemisége éppen azt a latin, keresztény Európát képviselte, melyben még nem voltak jelen a mai nemzeti kultúrák, s amely Európa kontextusában a modern természettudomány annak idején megszületett. S mivel erős nemzeti jellegű színeződése ellenére a 19. századi természettudomány még nem feledkezett el ezen eredendő gyökeréről, s nem veszítette el ebből fakadó európai jellegét, a jezsuita rend szervezete és a korabeli természettudományos kutatás európai struktúrája, kapcsolatrendszere adekvát módon egymáshoz rendelődött.

Igen informatív e tekintetben összevetni Konkoly és Fényi publikációit nyelvük és kiadásuk helyszíne szerint. Konkoly és Fényi közös publikációs területe a német nyelvterület. Ezenkívül Konkolynak elsősorban angol nyelvű publikációi vannak, míg Fényi – bár angolul is jelennek meg tanulmányai – főképpen francia és olasz nyelven teszi közzé eredményeit. S ez nem véletlen. Egyrészt Magyarország az európai kulturális téren belül a német kultúra által meghatározott altérhez tartozott (s bizonyítható, hogy ez alapvetően még ma is így van). Másrészt Anglia volt akkor az európai csillagászat másik centruma, ahol azonban a jezsuita rendnek nem volt erős hálózata – szemben a katolikus Olaszországgal és Franciaországgal.

S végül közös Konkoly és Fényi tudományos sikerében, hogy nem egyedi, világraszóló eredményekkel, hanem a tudományos kutatás élvonalában való folytonos, alkotó – sok-sok apró, folyamatos mindennapi kreativitást és szorgalmat igénylő – jelenléttel, s ennek során a színvonalas, a tudományos kutatást előrevivő eredmények folyamatos és megbízható előállításával járultak hozzá a korabeli csillagászathoz. E tekintetben pedig kulcsfontosságú mozzanat volt, hogy megfelelő módon választották ki a kutatás irányait: az akkori asztronómia átalakulásával kapcsolatos húzóágazatok felé, az asztrofizika kibontakozásához kötődő spektrográfiához, és a napkutatáshoz kapcsolódtak. A Kalocsánál jóval szélesebb spektrumon kutató, kevésbé koncentrált Ógyallával szemben különösen figyelemre méltó volt e szempontból Fényi döntése, aki a rendelkezésére álló műszer korlátjaiból mintegy erényt csinálva, jó érzékkel határozott, koncentrált módon a napkutatás felé fordult.

Konkoly és Fényi története mindennek nyomán igen fontos – ma is alkalmazható – tudományszervezési tanulsággal szolgál. Ahogyan akkor, a 19. században a csillagászati kutatás fontos területein viszonylag kis mértékű ráfordítással és megfelelő tárgyválasztással előre nem kalkulálható, váratlan intuitív meglátások, fölfedezések nélkül, pusztán színvonalas, koncentrált, jól megszervezett, a kutatás mindennapi, folytonos kreativitását követelő munkával integrálódni lehetett a nemzetközi csillagászat élvonalába, úgy ma is lehetnek a természettudománynak ilyen területei. Természetesen nem arra gondolunk, hogy Magyarországon most elképzelhető volna magánforrásokból ilyen kutatás finanszírozása. Az ehhez szükséges magántőke megjelenése és fölajánlkozása ma hazánkban valószínűtlen. Csakhogy ma már a színvonalas természettudományos kutatás finanszírozása számos terülten egy Magyarország méretű ország tekintetében államilag is elképzelhetetlen. Ám hasonlóan a 19. századi csillagászaton belüli spektrográfiához vagy a napkutatáshoz, ma is adódhatnak olyan kutatási területek és problematikák, ahol egy magyarországi – állami – tudományos befektetés gyümölcsözőnek bizonyulhat. (Erre pozitív példát szolgál a UNESCO támogatásával létrehozott Szegedi Biológiai Kutatóközpont, mely a hetvenes és nyolcvanas években alapvetően hozzájárult a magyar biológia nemzetközi elismertségéhez. Azóta mindez – a források elapadása miatt – immár múlttá vált, s az akkori szakemberek ma már túlnyomó részt külföldön dolgoznak.) De Konkoly Thege és Fényi tudományos pályájának története tudományszervezési szempontból arra is rávilágít, hogy mily fontos, hogy a fiatal pályakezdő kutatók számára biztosítva legyen a kapcsolatteremtés és a szociális értelembe vett integráció a nemzetközi kutatói közösségekhez – mind az egyén számára biztosított lehetőségek révén, mind pedig intézményes csatornákon keresztül.

Társadalomtörténeti, szociológiai és politikai szempontból a kalocsai csillagda története azzal a speciális tanulsággal jár, hogy egy reformprogram, a haladást vagy a modernizációt tudatosan segíteni kívánó állami-politikai beavatkozás során nem célszerű a régi, tradicionális, konzervatív struktúrákat korlátozni, elsorvasztani, mint a modernizációval szemben álló szervezeteket és intézményeket. Ezek az intézmények is a társadalom tagoltságának, sokszínűségének összetevőit képezik, és ezáltal a nem várt új megszületését, fölbukkanását segíthetik elő, mint amiképpen ez a tudományban a Kalocsai Csillagda esetében megtörtént. A „Fényi-jelenség” arról is szól, hogy a jezsuita keretekben működő, konzervatív meghatározottságú kalocsai csillagvizsgáló e korszak magyar szellemi életének integráns részeként érte el nemzetközileg jelentős eredményeit. A 19–20. század fordulójával foglalkozó magyar gondolkodás- és kultúrtörténeti munkák azonban általában nem vesznek tudomást erről. Pedig egyetlen áttekintés vagy történeti kép sem lehet teljes a magyar gondolkodás- és kultúrtörténet ezen időszakáról, amely nem vet legalább egy rövid pillantást Fényire – még akkor sem, ha nem kifejezetten a természettudomány áll vizsgálódásának középpontjában. Hiszen Fényi tudományos munkássága és a Fényi-jelenség – Fényi „vidékisége” és jezsuita volta – a magyar természettudomány történetének részeként egyúttal a magyar gondolkodás, a magyar kultúra történetének is figyelmet érdemlő mozzanata.

Végül mind a kopernikuszi világkép térnyerése, mind pedig a magyar csillagászat most tárgyalt 19. század végi újjászületése azzal a tanulsággal jár, hogy a magyar természettudományos kultúra esetében a „nyitottság” helyett helyesebb, adekvátabb európai jellegről beszélnünk. Természetesen e szófordulat: „a magyar kultúra európai” önmagában elcsépelt, értelem nélküli közhelyként jelenhet meg. Ám nem ilyen, ha azt a föntiek szellemében értjük. Ekkor ugyanis egyrészt arra a tényre fog utalni, hogy az újkori természettudomány a nemzeti elkülönülés által még föl nem szabdalt keresztény latin kultúra jelenségeként született meg, s az e kultúrához tartozó Magyarországon is ilyenként honosodott meg; másrészt pedig arra, hogy a nemzetállamok, a nemzeti kultúrák és a nemzeti öntudat kialakulása nyomán föllépő elkülönülés sem felejtette el a magyar természettudományos gondolkodáson belül ezt az eredetet, s a kutatás nemzeti keretekben történő megszerveződése sem definiálta fölül a magyar természettudósok számára az ebből eredő egységes kulturális jelleget.

JEGYZETEK

1 Vö. Vargha Domokosné (2002): Csillagászat a nagyszombati jezsuita egyetemen. In: Gazda István (2002): A magyar csillagászat történetéből. A klasszikus századok asztronómusai. Piliscsaba: Magyar Tudománytörténeti Intézet, 59–60. (A csillagászat iránti nagyszombati érdeklődést tanúsítják azok a csillagászati tárgyú könyvek is, mely az egyetemen könyvtárához tartoztak, s most az MTA Konkoly Thege Csillagászati Kutatóintézetének a könyvtárában találhatóak meg.)

2 A csillagvizsgálót Hell Miksa tervezte, s ő kezdte meg építtetését 1751-ben, majd azt tanítványa, Weiss Ferenc fejezte be 1756-ban. Vö.: Tass Antal (1928): A magyar csillagászat története. Budapest: Stephaneum; M. Zemplén Jolán (1964): A magyarországi fizika története a XVIII. században. Budapest: Akadémiai Kiadó, 364–370.; Vargha Domokosné (2002): A nagyszombati csillagvizsgáló a budai királyi várban. In: Gazda 2002, 68–71.; Rapaics Raymund (1935): A természettudomány a nagyszombati egyetemen. In: Természettudományi Közlöny, 254–267.

3 Vö. Pinzger Ferenc (1912): Hell Miksa és Sajnovics Vardői útja. In: A kalocsai Jézus-társasági Katholikus Érseki Főgymnázium értesítője. 1911–1912. Kalocsa, 3–35.; Uő (1927): Hell Miksa emlékezete születésének kétszázadik évfordulójára, különös tekintettel vardői útjára. 1. Hell élete és működése. Budapest.

4 Vö. Heller Ágost (1878): A gellérthegyi csillagásztorony I–III. In: Természettudományi Közlöny, 107–109. füzet; illetve: Vargha–Magda–Patkós–László (szerk.) (1996): St. Gellert Hill Observatory’s Chronicle: The Correspondence of Johann Pasquich and of Paul Tittel. Budapest: Konkoly Observatory.

5 Vö. Pasquich Johann (1808): Rechenschaft von meinen Vorschlaegen zur Beförderung des Astronomie auf der königlichen Universitaets-Sternwarte in Ofen. Ofen: 1808, illetve Vargha–Magda–Patkós–László 1996.

6 Heller 1878; Kelényi B. Ottó (1929): A gellérthegyi csillagvizsgáló Tittel Pál és Mayer Lambert Ferenc idején. In: Stella, 4. évfolyam, 29–56.

7 Vö. Jelitai József (1941): Nagy Károly bicskei csillagvizsgálója. In: Csillagászati lapok, (4) 3: 82–105.; illetve Balázs Lajos (2001): Az emberi tényező. In: Vargha Domokosné (szerk.) (2001a): A Konkoly-obszervatórium krónikája. Emlékek az elmúlt száz esztendőből. Budapest: MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete.

8 Vö. Bevilaqua-Borsodi Béla (1929): Adalékok a gellérthegyi „csillagásztorony” történetéhez: Budavára 1849. május 4–21-i ostroma és a „csillagásztorony” pusztulása. In: Stella 4. évfolyam 49–56.

9 Vö. Bartha Lajos (1985): Az egyetem Kozmográfiai Intézete és Csillagdája, 1852–1934. In: Föld és Ég, (20) 6: 181.

10 Ennek során a korabeli publikációk, a tudományos és a műkedvelő érdeklődőknek szóló művek mellett elsősorban Bartha Lajos, Vargha Domokosné, Mojzes Imre vonatkozó munkáira, a Debreceni Napfizikai Obszervatóriumban és az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében található Konkoly Thege- és Fényi-hagyatékra (az itt található Nap-rajzokra, illetve ezek katalógusára), valamint a Kalocsai Érseki Levéltárban található anyagra támaszkodunk. A szerző ezúton köszönetet mond a most megemlített szerzőknek, valamint Ludmány Andrásnak, a Debreceni Obszervatórium igazgatójának és a Kalocsai Levéltárnak az általuk nyújtott segítségért.

11 Bartha Lajos (1992): Konkoly Thege Miklós emlékezete. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület. Itt jegyezzük meg, hogy – amiképpen ezt Bartha Lajos is hangsúlyozza – Konkoly Thege nevében az „y” „i”-nek ejtendő, és neve az elterjedt gyakorlattal szemben helyesen kötőjel nélkül írandó (Bartha 1992, 5.).

12 Thaly Kálmán például egy korai versében zongoristaként magasztalja a még gyermek Konkolyt. Vö. Thaly Kálmán (1859): Konkoly Miklós úr Komáromban. In: Vasárnapi Újság, 4./19., május 8., 225., illetve: Réthy A. (1943): Konkoly Emlék. Thay Kálmán „Miklós napra” című verse. In: Idő, (47) 5–6: 109–110.

13 Konkoly Thege Miklós (1897): Az ó-gyallai csillagda és meteorológiai központi obszervatórium fejlődése 1871-től mostanáig. In: Idő, (1) 9: 258.

14 Vö. például J. B. Sidgwick(1953): William Herschel: Explorer of the Heavens. London, UK: Faber & Faber; illetve: G. Buttmann (1970): The Shadow of the Telescope: a biography of John Herschel. New York; M. Hoskin (2003): Herschel’s 40ft Reflector. In: Journal for the History of Astronomy. 34. köt., 1. rész, 1–32.; Uő (2003): Vocation in Conflict: William Herschel in Bath, 1766–1782. In: History of Science. 41. köt., 3. rész (szeptember), 315–333.

15 Vö. Konkoly Thege Miklós (1891): Az ógyallai Konkoly-alapítványú asztrofizikai obszervatórium történetének rövid vázlata. In: Komárom. (A Jókai Közművelődési és Múzeumegyesület hivatalos értesítője.) I. évfolyam. Komárom, 15–22.

16 Vö. Bartha 1992, 8.; újraközölve in: Vargha 2001a, 20–23.

17 Konkoly Thege Miklós (1883): Praktische Anleiteung zur Anstellungen astronomischer Beobachtungen mint besonderer Rücksicht auf die Astropohysik, nebst einen modernen Istrumentkunde. Braunschweig.

18 Konkoly Thege Miklós (1887): Praktische Anleiteung zur modernen photographischen Operation und Spectralphotographie im Cabinet. Halle.

19 Vargha Domokosné (2001b): Konkoly Thege Miklós élete és munkássága. In: Vargha 2001a, 11–19., vö. 14.

20 Vö. például Tass Antal (1928): A magyar csillagászat története. Budapest: Stephaneum.

21 Bartha 1992, 14.

22 Kálmán Béla (2001): Konkoly Thege napfizikai kutatásairól. In: Vargha 2001a, 47.; vö. még Uő (1992): Konkoly Thege’s Researches in Solar Physic. In: Vargha M.–Patkós L.–Tóth I. (szerk.) (1992): The Role of Miklós Konkoly Thege in the History of Astronomy in Hungary. Budapest: Konkoly Observatory, 27–29.

23 Vö. Barlai Katalin (1992): Astronomical Friendships. Konkoly Thege’s Scientific Relations. In: Vargha–Patkós–Tóth 1992, 16–21.

24 M. Konkoly Thege (1887): Spektroskopische Beobachtung der Sterne zwischen 0° und –15° bis zu 7,5ter Grösse. In: Uő: Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen. Observatorium in Ó-gyalla in Ungarn, Band 8, Theil II. Halle.

25 Vö. Endre Zsoldos (1992): The Ógyalla Catalogues. In: Vargha–Patkós–Tóth 1992, 57–61.

26 Tóth Imre (1992): Konkoly Thege and the Research of Comets. In: Vargha–Patkós– Tóth 1992, 30–48.

27 Vö. például Konkoly Thege Miklós (1879): A Mars fölületének a megfigyelése az Ó-gyallai csillagdán az 1877-iki oppositio idején. In: Értekezések a Mathematika és a Természettudományok Köréből, 7/1., illetve Illés-Almár Erzsébet (1992): On Konkoly Thege’s Jupiter Observations. In: Vargha–Patkós–Tóth 1992, 30–56.

28 Vö. például Konkoly Thege M. (1886): Az égitestek fizikai alkotásáról. In: Népszerű előadások gyűjteménye IX., 14–15.

29 Bartha Lajos (1988): Az első magyarországi észlelőhálózat. In: Meteor, (18) 7–8: 7–11.

30 Bartha 1992, 17.

31 A vizsgálat tárgya tehát Fényi csillagászati munkásságának gondolkodás- és kultúrtörténeti háttere. Azoknak, akik Fényi kutatásai s eredményei csillagászati szakmai szempontból is érdeklődnek, Fényi munkái mellett elsősorban Bartha Lajos rövid, de informatív, Fényi munkásságát csillagászati szempontból összefoglaló emlékkönyvét, s – a kalocsai csillagvizsgáló története tekintetében – Mojzes Imre munkáját ajánlom. Vö. Bartha Lajos (1991): Fényi Gyula emlékezete. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület; Dr. Mojzes Imre (1986): A Kalocsai Haynald Obszervatórium története. Budapest. Vö. még: Gerlei Ottó (1984): Fényi Gyula és a kalocsai csillagvizsgáló. In: Csillagászati évkönyv 1984.

32 Haynald Lajos életéről és működéséről lásd: Kőhalmi-Klimstein József (szerk.) (1889): Vázlatok Haynald Lajos bíbornok érsek életéről. Pozsony–Budapest; Szittay Dénes (1915): Haynald Lajos bíboros érsek élete, születésének 100. évfordulója alkalmából. Kalocsa.

33 Konkolynak és Haynaldnak a csillagvizsgáló alapításával kapcsolatos együttműködéséről lásd: Mojzes 1986, 48–53. A műszerekkel kapcsolatos vitáról uo. 52–53., illetve Bartha 1992, 8.

34 Kerkai György S. J. (1942): A kalocsai kollégium, 1860–1940. Budapest: Pray Rendtörténeti Munkaközösség, 2–3.

35 Kalocsán korábban a piarista rend algimnáziuma működött. A leendő gimnázium új épületét Kunszt József alapítványából építették föl, s azt – fölépülte után – Kunszt József a jezsuitákra bízta. A kalocsai jezsuita gimnázium 1860-ban kezdte meg működését „Stephaneum” néven. Vö. Komárik József (1896): A kalocsai főgimnázium története. Kalocsa: Werner F. kiadása.

36 Vö. René Fülöp-Miller (1932): Mahct und Geheimniss der Jesuiten. Einer Kultur- und Geistesgeschichte. (Zweite Auflage.) Berlin: Knaur Verlag.

37 Vö. például i. m. 15–20.

38 Vö. például i. m. 488–504.

39 Száva István (1962): A hiúz a Napba néz. Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó.

40 Vö. például Vekerdi László (1998): Így él Galilei. Budapest, Tipotex, 34–35. és 50–58.; illetve Vekerdi László (1993): Galilei – Jezsuiták tanítványa? In: Természet világa – Természettudományi közlöny, 447–449. és 494–496.

41 Vekerdi 1998, 34.

42 Vö. William A. Wallace (1977): Galileo’s early notebooks: The physical questions. Notre Dame–London: Nortre Dame University Press; valamint Uő (1984): Galileo and his sources. The heritage of the Collegio Romano in Galileo’s science. Princeton: Princeton University Press. Ugyancsak lásd még: Uő (1987): The early Jesuits and the heritage of Domingo de Soto. In: History and Technology. (Harvood Academic Publishers.) 4: 301–320.

43 Lásd Wallace előbb idézett műveit, valamint a tárgykör rövid magyar összefoglalásaként: Vekerdi 1986, 34–35. és 50–58.; illetve Vekerdi 1993, 447–449. és 494–496.

44 Vö. például R. Taton–C. Wilson (1989): Planetary Astronomy from the Renaissance to the Rise of Astrophysics. Part A: Tycho Brahe to Newton. Cambridge–New York, etc.: Cambridge University Press, 40., 103., 113., 128., 134–138., 171.

45 Vö. Fülöp-Miller 1932, 496–497.

46 Vö. például (ifj.) Bartha Lajos (1983): Sajnovics a csillagász. In: Föld és Ég, 5: 134–137.; Uő (1969): Magyarok a sarkkörön túl. Hell Miksa és Sajnovics János vardői expedíciójának 200-ik évfordulójára. In: Élet és Tudomány, 24–26: 1208–1212.

47 Secchi életéről és munkásságáról lásd: Fényi Gyula: Angelo Secchi. Visszaemlékezés a modern csillagászat egyik legnagyobbjára születésének 100-ik fordulóján. In: Magyar Kultúra VI. évfolyam, XI. köt., 1918. első félév, 533–540.

48 Carl Braun szakmai tevékenységéről lásd például Bartha Lajos(1979): Braun Károly spektroheliográf-tervei. In: Technikatörténeti Szemle, 11: 119–126.; a csillagda fölépítéséről, s Braun kinevezéséről lásd például Mojzes 1986, 48–58.

49 Vö. ezzel kapcsolatosan: Mojzes 1986, 52–53., illetve Bartha 1991, 8.

50 A Katolikus Szemle 12. kötetében így ír erről: „Midőn most a Nap vizsgálását tűztük ki fő feladatunkul, egyszersmind a rendtársaink által kijelölt hagyományos úton haladtunk, mivel egyrészt Scheiner jezsuita atya volt az első csillagász, aki a napkorongot tudományos kutatás alá vetette, másrészt napjainkban Secchi jezsuita atya az első helyet foglalja el klasszikus munkáival és tudományos kutatásaival e téren.” (Fényi Gyula [1898]: A Haynald Obszervatórium működése. In: Katolikus Szemle, 12. kötet, 4–5. füzet: 815.

51 Vö. Mojzes 1986, 68–72.

52 A Fényi Gyula életrajzával foglalkozó írásoknak – így Bartha és Mojzes művének is – fő forrásául tanítványának Angehrn Tivadarnak Fényi halála után írt megemlékezései szolgálnak. Fényi életrajzának ismertetésekor mi is Angehrnt követjük. A gyerekkorral kapcsolatban vö. Angehrn Tivadar (1928a): Fényi Gyula S.J. 1845–1927. In: Stella, (3) 1–2: 1–2.; Uő (1928b): Fényi Gyula S.J. 1845–1927. (Az Időjárás 1918. évi március–áprilisi füzetéből) Budapest: Pesti Könyvnyomda, 1–2. (Az azonos cím ellenére Angehrn e két írása tartalmában nem teljesen azonos.)

53 Angehrn 1928a; Angehrn 1928b, 1.

54 Bartha 1991, 31.

55 Gerlei 1984, 303.

56 Angehrn 1928a, 4.

57 Vö. például i. m. 4.

58 Vö.: Fényi: A Haynald-obszervatórium alapítása, leírása és működése. Budapest: Athenaeum, 1898. 87.

59 Bartha 1991, 14.

60 Gerlei 1984, 310.

61 A szerző ezúton köszöni meg Ludmány Andrásnak, a Debreceni Napfizikai Obszervatórium igazgatójának, hogy az ábrát rendelkezésére bocsátotta.

62 Vö. például Bartha 1991, 14–16., 26–27.

63 Lásd Angehrn, Bartha és Mojzes idézett műveit.

64 J. Fényi, S.J. (1922): Die Periodicität der Protubarenzen. Publicationen des Haynald-Observatoriums XI. Heft. Kalocsa: Selbsverlag der Sternwarte. Druck der A. G. „Árpád”; Uő (1921): A protuberanciák periódusai. In: Magyar Természettudományi Értesítő, 38. kötet, 5. szám: 278–279.

65 Hédervári Péter (1980): Csillagunk a Nap. Budapest: Magvető, 240.

66 Fényi Gyula: A hőmérsékleti inversiók meteorológiai és csillagászati jelentőségéről. In: Az időjárás. 11. évfolyam, 7. szám, 193–197.

67 J. Fenyi, S.J. (1904): Zur Magnetische Störung am 31. Oct. 1903. In: Memoria della Societa deglii Spettrocopisti Italiani. (33) 3–4. sz.; Uő (1909): Erscheinungen auf der Sonne und magnetische Störung am 25. Sept. 1909. In: Memoria della Societa deglii Spettrocopisti Italiani. 38. évf., 190–192.

68 Angehrn szerint, aki hosszú éveken keresztül nap mint nap együtt dolgozott Fényivel, Fényi „A Napnak egy-egy feltűnőbb kitörését órákon keresztül is megfigyelte s igazi szomorúság fogta el, ha valamely felhő megakadályozta abban, hogy a tüneményt egész lefolyásában kövesse.” (In: Stella, 4. o.) Ezt a megjegyzést Fényi rajzainak ismeretében többnek kell tekintenünk a megemlékezés szépségének érdekében költött fordulatnál: Angehrn e megfigyelése annak a kutatási tárgy irányában egyidejűleg elfoglalt intellektuális és esztétikai beállítódásának tanúsága, melyről Fényi rajzai is tanúskodnak. (A pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Angehrnnél „napkitörés” alatt nem az ún. „fler”-ekre kell gondolnunk, hanem mai szóhasználatunktól eltérően a robbanásos protuberanciákra.)

"A honi Kopernikusz-recepciótól a magyar Nobel-díjakig" című könyvben megjelent írás másodközlése

Konkoly Thege Miklós és Fényi Gyula 3/1.

Konkoly Thege Miklós és Fényi Gyula 3/2.

A rovat további cikkei