Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 18-19. század Hell Miksa "ébresztője" - Pinzger Ferenc
   

 

Hell Miksa "ébresztője" - Pinzger Ferenc Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Bartha Lajos | 2007. augusztus 17., péntek

  A Vénusz átvonulással kapcsolatban nálunk - és másutt is külföldön - gyakran esett szó Hell Miksáról, és vardői expedíciójáról. Akik pedig kissé bővebben kívánták megismerni a sokat emlegetett bécsi magyar tudós életét, előbb-utóbb rátaláltak a „Hell Miksa emlékezete” kétkötetes munkára, amelynek szerzője - a címlap tanúsága szerint „Pinzger Ferenc S. J, gimnáziumi tanár Pécsett” [S. J. = Societas Jesu, azaz Jézus-társaságbeli]. Ennél többet a könyv nem árul el a - tartalomból ítélve - hangyaszorgalmú szerzetesről. De a korabeli - 20. sz. elején kiadott - bibliográfiák, életrajzi lexikonok sem mondanak semmit Pinzger Ferencről.
  Pedig a derék jezsuita tanár megérdemli, hogy Hell Miksa emlékének „ébresztőjeként”, a tudományos hírnevének tisztázójaként tisztelettel és megbecsüléssel őrizzük meg nevét. Kétségtelenül Pinzger érdeme, hogy gondosan összegyűjtve a Hell eredményeit ért támadások, rágalmak és a védelem dokumentumait, végleg helyreállította a 18. sz. jeles csillagászának hitelét.

Pinzger útja Magyarországra

  Érdekes módon, akárcsak Hell Miksa, védelmezője és életírója, Pinzger Ferenc sem volt magyar származású, de érett emberként, saját döntéséből már magyarnak vallotta magát. Az ausztriai Tirol Pfunds nevű helyiségében látta meg a napvilágot, 1872. január 29-én. Még középiskoláinak elvégzése előtt, 16 évesen kérte felvételét a Jézus-társaságba (1888) a kétéves újonc-időt - amely alatt megismerheti a rend szigorú szabályait, és elöljárói is megismerik képességeit, valamint az un. retorikai tanfolyamot ugyancsak az osztrák St. Andraeban töltötte, 1888 és 1892 közt. Az osztrák és a magyar jezsuita rendtartomány ekkor még összetartozott, így a fiatal Pinzgert a magiszteri időszakra Szatmárra küldték (itt volt nevelő tanár). Szatmáron tanult meg magyarul, mégpedig olyan jól, hogy az érettségi vizsgáit is ezen a nyelven tehette le kitűnő eredménnyel.
  Élete ettől kezdve egyre jobban Magyarországhoz kötődött. Pozsonyban kezdte meg teológiai tanulmányait (1895-97), majd - tanulását három évre megszakítva - Kalocsára helyezték, a Szent István Főgimnázium magyar-latin tanáraként (1898-1900). A teológiát Innsbruckban fejezte be, és itt szentelték pappá (1904).
  Úgy látszik, rendje a tanításra tartotta alkalmasnak, és ezért a budapesti M. kir. Tudomány Egyetem bölcsészettudományi karán földrajz-természetrajzi tanári oklevelet szerzett. A budapesti egyetemi évek döntő jelentőségűek voltak Pinzger életében: ekkor került kapcsolatba Kövesligethy Radó (1862-1934) egyetemi tanárral, a Földrajzi tanszék mellett működő „Kozmográfiai intézet” vezetőjével. (A Kozmográfiai intézet voltaképpen a csillagászat és a geofizika egyes ágainak - földrengéstannak, földmágnességi ismereteknek - egyesített oktató- és kutatóhelye volt.) Köveligethy győzte meg Pinzgert, hogy - német és latin nyelvismeretét kihasználva - tanulmányozza Hell Miksa életét és vizsgálja felül a munkássága körüli vitát.
  Pinzger Ferenc, okleveles középiskolai tanárként 1909-ben újból a kalocsai gimnáziumba került, ahol tizenegy éven át tanította a földrajzot, természetrajzot, de oktatta a német nyelvet és az egészségügyi ismereteket is. Közben pedig gyűjtötte az anyagot a tervezett művéhez, Hell Miksa életének és a vardői utazásnak alapos feldolgozásához. Ezt a tevékenységet a Jézus-társaság is helyeselte, hiszen az egykori neves rend-tag becsületéről volt szó. Pinzger eléggé sok segítséget kaphatott Kövesligethytől, aki a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét is felhívta a kutatás fontosságára és a fiatal tanár tevékenységére.

 A „Hell-vita” 

  A vitatott kérdés az volt, hogy Hell Miksa, és két társa, Sajnovics János (1733-1785) magyar csillagász és „titkáruk” Jens Finne Borchgrevink (1737-1719), norvég lelkész ma is meglevő észlelési feljegyzései hitelesek-e? Hell Miksa (Selmecbánya 1720-Bécs 1792) és munkatársai 1769. június 3/4. között az Északi-jegestengerben fekvő Vardő-szigeten, szinte páratlan szerencsével megfigyelték a Vénusz-átvonulása fontos időpontjait: a négy kontaktust. Az észleléseket, és az ezeknek felhasználásával számított Nap-távolság (pontosabban Nap-parallaxis) értéket azonban már röviddel később több támadás is érte.
  A támadások mögött akkor némi személyes sértődöttség is lappangott. A legfőbb kifogás azonban az volt, hogy a vardői észlelések alapján végzett számítások eredménye a Nap parallaxis szögére a kor tekintélyes csillagászainak eredményétől lényegesen eltérő értéket adtak. Hell azonban annyira erélyesen utasította vissza a rágalmakat, és olyan meggyőző módszerrel bizonyította számításainak helyességét, hogy támadói visszavonták ellenvéleményüket. (Itt is hangsúlyoznunk kell, hogy nem Hell számolta ki legpontosabban a Nap parallaxisát, de adata közel áll a valóságos értékhez; és ennek helyességét igen alaposan védte meg az akkori tekintélyek rosszabb értékeivel szemben.)
  Hell már régen halott volt, amikor újabb, látszólag megalapozott, és nagyon súlyos vád érte. A bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló igazgatójának, Johann Joseph Littrownak adjunktussá frissen kinevezett fia Karl Ludwig von Littrow (1811-1877) - apja felkérésére - áttanulmányozta Hell eredeti feljegyzéseit. Vizsgálatai alapján kijelentette, hogy az észlelési naplót Hell Miksa meghamisította: fontos számjegyeket kitörölt és más színű tintával átírt, helyenként egyes számokat a papírról kivakart. Ezt a megállapítást a szakmai közvélemény elfogadta - hiszen állítólag eredeti okmányok vizsgálatán alapult, - és ezzel Hell tudományos becsülete teljesen megingott. Littrow azt is állította, hogy sikerült az eredeti értékeket kiböngésznie a törlések, átírások alól.
  Bár Hell Miksa híre, emlékezete soha sem ment feledésbe, a magyarországi szakkörök, és a történetkutatók (művelődéstörténészek) nem sokat tettek Hell Miksa munkásságának feltárása, a tudóst ért vád megcáfolása érdekében. A csillagászattól eléggé távol álló polihisztor természetkutató, Herman Ottó (1835-1914) vállalta fel először, hogy feleleveníti Hell Miksa emlékét, utána jár expedíciójának. Amikor 1888-ban Észak-Norvégiába utazott, hogy az ott fészkelő vándormadaraink életét tanulmányozza, felkereste - nem kis nehézségek árán - Vardő szigetét is. Fellelte Hell bejegyzését (a tengerszint-változásról) az ottani templom anyakönyvében, és örömmel tapasztalta, hogy a két magyar csillagász száz évvel korábbi vardői tartózkodása még akkor is megbecsült emléke volt a helybeli lakosoknak. Herman meg volt győződve arról, hogy a Hell jegyzeteit ért támadás csupán rágalom, és sürgette a magyar tudományos szakköröket a kérdés tisztázására. (Herman Ottó szép emléket állított Hellnek „Az északi madárhegyek tájáról” c. könyvében.)
  Herman Ottó sürgető szavai az Akadémiához beadott javaslatai másfél évtized után Kövesligethy Radó profeszornál (1862-1934) találtak megértő támogatóra. Kövesligethy külföldi utazásai során és nemzetközi kapcsolatai révén számos dániai, norvégiai feljegyzést kutatott fel Hellről. 1908-ban - az összegyűjtött dokumentumok ismeretében - már bizakodva tájékoztatta Hermant: „Úgy óhajtom, hogy az egész anyag jövő júniusig együtt legyen, hogy a télen át a kiadás munkájába foghassunk” (Kövesligethy 1908. február 2-án kelt leveléből.) Ám még tíz év telt el, míg „a kiadás munkájához” valóban hozzáfogtak. Ez a munka azonban már Pinzger Ferenc feladata volt.

Hell Miksa emlékezete 

  Pinzger Ferenc igen alapos munkát végzett: a meglevő iratok - főleg levelek - mellé a budapesti, pannonhalmi, bécsi, koppenhágai és más levéltárakból nagy számú dokumentumot gyűjtött össze, felkereste a selmecbányai egyházi és világi archívumokat, kapcsolatba lépett a Hell család leszármazottaival. Különösen fontos volt számára Hell Bécsben őrzött észlelési jegyzőkönyvének és Sajnovics János ugyan itt őrzött útinaplójának tanulmányozása. Részletesen feldolgozta azokat az értekezéseket, amelyek Littrow vádjaival szemben védik Hellt: elsősorban az amerikai Simon Newcomb (1835-1909) perdöntő vizsgálatait értékelte. Bonckés alá vette K. L. v. Littrownak a vardői utazásról és megfigyelésről kiadott könyvecskéjét is, és kimutatta annak torzításait, elfogultságát. („P. Hell´s Reise nach Wardoe bei Lappland und seine Beobachtung des Venus-Durchganges im Jahr 1769. Aus den Aufgefundenen Tagebüchern geschöpft und mit Erläuterungen beigelegt von Carl Ludwig Littrow, Assistent der K.k. Sternwarte Wien, 1835”, 166. o. 1 tábla.)
  Pinzger Ferenc első nagyobb tanulmánya Hell és Sajnovics északi utazásáról a Kalocsai Érseki Katholikus Főgimázium 1911-12. évi Értesitő-jében jelent meg, „Hell és Sajnovics vardői útja” címen. Bár az 53 oldalas értekezés egy része még éppen Littrow nagyon kivonatos napló-fordításán alapul, a máig is legolvasmányosabb, érdekfeszítően összeállított ismertetés az expedíció útjáról. (Akár ma is újra nyomtathatnák - némi kiegészítéssel.)
  Ezután fogott hozzá, hogy most már az Akadémia kiadásában bízva - amelyet Kövesligethy messzemenően elősegített -, részletesen is feldolgozza Hell Miksa életét és tevékenységét. Ennek a munkának központjában a Hell ellen felhozott vádak cáfolata, a vádaskodások bírálata, és a tudós levelezésének közzététele volt. Az eredeti terv szerint a művet három kötetben kívánták megjelentetni: az elsőben Hell életét, munkáját és a parallaxis, ill. az észlelések hitele körüli viták ismertetésének szánta, a második tartalmazta volna Hell levelezését, naplóját, a harmadik pedig Sajnovics János 1768-1770 közt írt útinaplóját. Sajnos, mire a munka elkészült - 1918 végére - az Akadémia könyvkiadójának alapítványai elvesztek vagy elértéktelenedtek, ezért csak két kötet látott napvilágot. A második és harmadik rész összevonva, csak napló töredékek közlésével jelent meg, - gyenge, „újság-papíron”, gyatra nyomással -, de bő német nyelvű kivonata külföld előtt is ismertté tette a Hell körüli vitát és a valódi tényeket.
  Pinzger igen alapos levéltári kutatást végzett. Tisztázta a Hell- (eredetileg Höll-) ősök származását. Egy hibás selmecbányai egyházi napló-bejegyzés ui. csehországi születésűnek tünteti fel Höll Máté Kornél főbányagépmestert, Miksa apját (Miksán kívül még 21 gyermeke született).
  Pinzger megállapította, hogy - a családi hagyománnyal egybehangzóan - a család Bajorországból származik. Szinte lépésről lépésre, okmányszerűen követi Miksa életútját, kinevezéseit. Igen érdekesek Hell vardői utazásának előzményeire, és magának az utazásnak körülményeire vonatkozó feljegyzések.
  Természetesen legrészletesebben a parallaxis-kérdés, valamint Hell adatainak hitelessége körüli vitával foglalkozik. Mindenekelőtt megállapítja, hogy K. L. Littrow már eleve elfogultan látott hozzá az iratok tanulmányozásához. Az ifjú Littrow szinte rajongásig tisztelte tanítómesterét, a berlini Johann Franz Enckét (1791-1865), aki 1822-ben és 1824-ben maga is foglalkozott a Vénusz-átvonulásokból levezetett Nap-parallaxis újraszámításával. Encke azonban Hell Miksáétól nagyon eltérő értéket - ma már tudjuk, hogy a valóságostól is erősen különböző adatot - kapott (8.53˝). Littrow azt akarta igazolni - kezdetben talán nem is egészen tudatosan -, hogy Hell Miksa észlelései hibásak, vagy hamisak. Mivel a hibás észlelés vádját maga Hell már 1773-ban megcáfolta, Littrow azt próbálta kimutatni, hogy az észlelési adatokat utólag megváltoztatták, átírták, a korábbi feljegyzések értékeit kivakarták. (Arra már Pinzger nem figyelt fel, hogy a rágalmakat a gothai Franz Xaver Zach báró Hellt becsmérlő, gyűlölködő megjegyzései sugallták.)
  Pinzger a Littrow-féle vádak ellen részletesen ismerteti Simon Newcomb 1883-ban, Bécsben végzett vizsgálatait. A parallaxis-kérdés akkori világhírű szakértője részletesen áttanulmányozta a Hell-iratokat, és feltűnt, hogy azokon sem a Littrow által kimutatni vélt kivakarások, sem más tintával történt átírás, adat változtatás a kritikus helyeken nem ismerhető fel. Ő maga is végzett próbákat, és megállapította, hogy Littrow állításai egyáltalában nem is felelnek meg a valóságnak. Ez után a feltett kérdésére a csillagvizsgáló idősebb munkatársai készségesen elmondták, hogy Littrow - színtévesztő volt. Nem is tudta volna megkülönböztetni az írások árnyalatát. Newcomb azonnal ismertette vizsgálatának eredményét az akkori idők egyik legtekintélyesebb folyóiratában, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 1883. évi 7. sz-ban.(„On Hell´s Alleged Falsification of his Observations of the Transit of Venus in 1769”. MNRAS, 43. évf. 371-380. o.”.)
  Pinzger valóban tárgyilagosan mérlegeli a vádakat és azok cáfolatát, és megállapítja, hogy Hell valóban utólagos rágalmak áldozata. Igyekszik magyarázatot találni Littrow elfogultságára is. Ugyan akkor méltán csodáálkozik azon, hogy Newcomb világos, egyértelmű vizsgálata még évek múltán sem volt ismeretes sem a magyar, sem az osztrák szakemberek előtt.
  Pinzger Ferenc könyve végképpen lezárta a Hell körüli vitákat és vádakat (bár minden tényezőt ő sem ismert fel). Sajnos a hangsúlyozottan „parallaxis központú” tárgyalásnak árnyoldala is volt. Mivel Pinzger nem volt képzett csillagász, nem ismerte fel Hell Miksa egyéb munkáinak jelentőségét, nem is említette más, a maga korában igen fontos tevékenységét. Ezzel azonban a Hell Miksára vonatkozó ismereteink szinte a mai napig is egyoldalúvá, sőt tévesé váltak. Hellt csupán parallaxis-mérésről ismerik, és ezt tartják főművének. Holott ennél jelentősebb érdemei is vannak.
  Mégsem szabad Pinzger Ferencet hibáztatnunk az egyoldalú szemléletért. Ő megteremtette az alapot a beható Hell-kutatáshoz. Adatgyűjtésének ismeretében a további Hell-tanulmányokhoz most már nem kell feltárt levéltári anyagokat böngészni, a Hell-levelek is nyomtatásban olvashatók és értékelhetők. Pinzger után, a csillagászatban járatosabb kutatóknak a tudományos életművet kellett volna feltérképezniük és értékelniük. Erre azonban sokáig még csak kísérlet sem történt, bár Pinzger jó alapot adott ehhez a munkához. 

A magyarországi művelődéstörténetért

  Pinzger Ferenc a Hell-művét Kalocsán állította össze, de mire az első kötet (145 o.) 1920-ban elhagyta a nyomdát már a pécsi Jezsuita Gimnáziumba, helyezték át (1919). A második kötet (235 oldalon, 22 o., német kivonattal.) 1927-ben jelent meg. Sajnos Pinzger nem foglalkozott tovább Hell Miksával - csupán egy rövidebb cikke jelent meg a Stella Csillagászati Egyesület 1928. évre szóló kötetében.
  A Hell-kutatással eltöltött évtized azonban felkeltette érdeklődését a tudománytörténet iránt. Kalocsán kezdte gyűjteni az anyagot két egykori rendtársa, a mozambiki missziós telepen tevékenykedő P. Czimermann István (1849-1894) és az ugyan ott dolgozó P. Menyhárt László (1849-1897) munkásságának feldolgozásához. Mindketten igen sokat tettek a lakosság életkörülményeinek javításáért - Czimermann alkotta meg a nyungve írásbeliséget -, és értékes munkát végeztek Kelet-Afrika tudományos megismeréséért. Foglalkozott a 18. sz-i Dél-amerikai missziós-telepek, un. redukciók, magyar hittérítőivel is. Pinzgernek ezek az írásai a hazai földrajz-történet eléggé csekély számú köteteit gyarapítják. Több más írása is tanúsítja művelődéstörténeti érdeklődését, és csak sajnálhatjuk, hogy nem szentelhetett több időt erre a kutatási területre.
  Nem hanyagolta el egyháza és rendje iránti kötelezettségét sem. Kalocsán a Mária-kongregáció irányítója volt, Pécsett a Sziget-külvárosi hívek lelki gondozását is végezte. Már 1911-ben megbízták a kalocsai Főgimnázium szertárának vezetésével. Pécsett 1925-29 közt a Pius Gimnázium természetrajzi szertár-vezetője volt, majd 1931-37 közt a kémiai és ásványtani szertárat rendezte. Pécsett hunyt el, 1941. június 27-én.
  Pinzger Ferenc legnagyobb érdeme kétségtelenül „Hell Miksa ébresztése” - az alapvető Hell-monográfia összeállítása. Amikor a 18. sz. jeles magyar csillagászának emlékét - jelképesen vagy valóságosan is - megkoszorúzzuk, tegyünk egy szál virágot annak az embernek sírjára is, aki Hell emlékét felelevenítette, rehabilitálta és megnyitotta az utat a további kutatások számára.

Pinzger Ferencről eddig sem részletes életírás, sem teljes bibliográfia nem készült. Az itt közölt adatokat a kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár állította össze számomra, amiért ez úton is köszönettel tartozom. B. L.

A rovat további cikkei