Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 18-19. század Egy régi okkultációs megfigyelés
   

 

Egy régi okkultációs megfigyelés Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Keszthelyi Sándor | 2010. január 25., hétfő
Image
Következik az 1769-es Vénusz-átvonulás megfigyelésének eredeti leírása. Az okkultációk egy mai lelkes észlelője ámulhat a gondos, aprólékos fegyelmezett észlelésen és feljegyzésen. A gondokat előrelátóan megoldó precíz észlelés leírásának még a stílusa is élvezetes.
Az észlelők igyekeztek egymástól függetlenül dolgozni, és független feljegyzéseket készíteni. A zavart okozható "fekete csepp jelenséget" szépen figyelembe vették és leírták. Figyeljünk arra, hogy az érdeklődő szigetlakó vendégek ott voltak ugyan, de észlelőinktől elválasztva. Csak akkor mehettek a távcsövekhez, amikor holtidő volt; a kontaktusok idején nem zavarhatták a megfigyelést.
A színhely tehát Vardő szigete. Az időpont 1769. június 3. (a nap óráit délben kezdték számlálni, így a 9 óra "esti" 21 órának, a 15 óra másnap "hajnali" 3 órának felel meg). Az észlelők: a selmecbányai Hell Miksa, a tordasi Sajnovics János jezsuita páterek, segédjük, a norvég Jens Borchgrevink és egy név szerint nem említett szolga az idő mérésére. Következzenek most Hell szavai:

A megfigyelés lefolyása. Az ég még nem volt elég tiszta, a Nap mégis a világosabb tájt foglalta el, délről észak felé hajtott igen gyors mozgású felhőcskék szállingóztak, a melyek az északi oldalon nagyon hosszú felhőkben tömörültek össze. Noha jól tudom, hogy az első külső érintés csak egy negyedórával kilencz után áll be, körülbelül kilencz órakor a készenálló tubusokhoz mentünk a külső érintést várva (ingressum externam praestolaturi), mialatt a szolga az óra mellett foglalta el helyét. Minthogy az első külső érintésnek közvetlen megfigyelése, mint előbb jeleztem, lehetetlen és kár vele bajlódni, én a nyolc és fél lábnyi, fonálmikrométerrel ellátott, különben kitűnő, de a másik kettőhöz képest kevésbbé jó tubust vettem, nehogy a Nap hasztalan megfigyelésével elfáraszszam és elgyöngítsem szememet, a melyet a fölöttébb fontos első belső érintés pontos észlelésére akartam jó karban tartani. P. Sajnovics majdnem éppen olyan jó és annyira nagyító (supparis bonitatis et augmenti), tiz és fél lábnyi messzelátóval volt fölszerelve, mely Ítéletem szerint még valamivel világosabb képet adott, mint a kopenhágai tiz lábnyi achromatikus tubus. Borgrewing (sic) urat az első külső érintés megfigyelésére az achromatikus tubushoz állítottam, a melyet én magam a Nap felső részére (a tubusban az alsóra) irányítottam, a hol a Venus majd belép, és figyelmeztettem, hogy a napkorongnak ezt a részét mindig a tubusban tartsa és mihelyest látja, hogy fekete részecske a Nap szélét mintegy marja és megszakítja (et siquidem particulam nigram limbum Solis quasi mordentem et interrutnpentem corneret), - azonnal kiáltson és az órára figyelő szolgával olvastassa az első és másodperczeket. Ugyanezt ígérte Sajnovics is. Én azalatt nyolcz, és fél lábnyi tubusommal a Nap mozgását folyton követve és közben közben beletekintve, ezt a részletet szüntelenül a tubusban tartottam, hogy társaim adta jelre a Venusnak a Napba behatoló részecskéjéből becsléssel meghatározhassam a külső optikai érintésnek közvetlenül meg nem figyelhető időpontját. Közben az égnek ez a tája, a. melyet a Nap foglalt el, tisztább lett, mert a felhők, mint mondottam, gyorsan észak felé mozogtak.

A mint tehát kilencz óra után tubusaink mellett nyugodtan és hallgatagon vártuk a belépést, először Borgrewing úr achromatikus tubusával a Napra tekintvén, odakiált a szolgának és megolvastatja vele az óra időrészecskéit (jubetque momenta horologii numerare), mert ő valami feketeséget lát a Nap szélén behatolni, ugyanezt kiáltja néhány másodpercz múlva P. Sajnovics, én az adott jelre azonnal megtekintve tubusomat észreveszem, hogy a Venus átmérőjének egy része, a melyet becslés szerint két ivmásodpereznyinek találtam, már belemerült a Napba; ezért úgy okoskodtam: ha a Venus mozgására nézve egy körivnyi másodpercz 15 időpercznek felel meg, akkor a közvetlenül meg nem figyelhető első és külső optikai érintés szükségképpen 30 másodperczczel előbb állott be:

Az időpont, mikor Borgrewing úr és P. Sajnovics fölkiáltottak, a szolga jelzése szerint a bécsi órán ez volt:

9h 15' 17"

Tehát az igazi, külső optikai és közvetlenül meg nem figyelhető érintés körülbelül beállott:

9h 14' 47"

Látszólagos magassága a Nap szélének, a melybe a Venus belépett, volt:

7°37'

A merre a Nap mozgott, elég tiszta volt az ég. A napfoltokat Venust jól meg lehetett különböztetni.

Továbbá mialatt a Venus már majdnem félig belemerült a Napba, mi a teljes belépés megfigyelésére készülődtünk. Én a tiz lábnyi achromatikus, Dollond-féle tubust használtam, P. Sajnovics az előbb említett tiz és fél lábnyit, Borgrewing úr a nyolcz és fél lábnyit, a mely mikrométerrel volt ellátva. Sima kristályüveget ügyesen elhomályosítva oly-formán alkalmaztunk, hogy ugyanazt az üveget minden eshetőségre, akár tiszta, akár borús időben használhassuk.

Midőn a teljes belépés már közel volt és a Nap körülbelül egy fokkal lejjebb állott a látóhatárhoz, a Nap széle kissé rezegni (undulare) kezdett, de oly kis mozgással, hogy a megfigyelés pontosságát szerintem korántsem teszi kétségessé. Tehát a teljes belépést achromatikus tubusommal igy figyeltem meg.

A Venus széle kerekded formáját ugy látszik — már majdnem visszanyeri

9h 32'35"

ítéletem szerint a Venus és a Nap kerületei már teljesen kerekdedek, de még nem látszik a Nap fényes széle (nec tamen filum lucidum Solis apparet)

9h 32' 48"

P. Sajnovics tiz és fél lábnyi tubusával igy találta:

9h 32' 30"

Úgy látszik, hogy a Venus teljes kerületét visszanyerte.

A Venus teljes belépése, midőn a Nap fényes széle látható volt

9h 32' 45"

Borgrewing úr nyolcz és fél lábnyi tubusával a teljes belépést így találja

9h 33' 10"

A Nap magassága azon a részen, a hol a Venus belépett, ez volt:

6h 33' 0"

E teljes belépés után bejöttek a vendégek az observatoriumba, a kik a már teljes Venust gyönyörködve szemlélték a napom.

A sok vendég ez alatt az észlelés alatt az observatoriumba nyiló szobában tartózkodott, nehogy lefolyását esetleg zavarják.

Hell elmondja, hogy a quadrans segítségévül még egyéb megfigyeléseket akart végezni, de alig telt el körülbelül hét perez, a hosszú, még mindig ott levő felhő eltakarta a Napot és ez reggeli három óráig tartott. A konok felhő volt az oka, hogy másoknak a megfigyelés nem sikerült. Hell már aggódott, hogy a belső érintés a kilépésnél nem lesz látható, és akkor az egész terv meghiúsul. Csak az égtől remélt segítséget és nem csalódott. A hirtelen fordulatban a jelenlevők Isten különös gondviselését látták. Reggel három óra körül ugyanis még kétségbeejtő volt a helyzet, egyszerre csak délkelet felől enyhe szél kerekedett, a mely a felhőt elzavarja helyéről. A Nap verőfényesen ragyogott megint az égboltozaton, a levegő bámulatosan tiszta volt, a Nap és a Venus szélei nem rezegtek; igy a munkának utolsó részét is szerencsésen el lehetett végezni. Kiképzelhető Hellnek öröme. A következőkben közli a nyert adatokat.

A mint a Venus széle a Nap széléhez közeledik, látom a fekete csepp képződését a Venus sötét korongja ós a Nap széle között

15h 26' 6”

Látom a csepp észrevehető kisebbedését

15h 26' 12"

Ez a csepp hirtelenül eltűnik és mintegy eloszlik, a Nap és a Venus szélei egybefolynak, e szerint tehát a belső optikai érintés beáll

15h 26' 17"

P. Sajnovics tiz és fél lábnyi tubusával megállapította a biztos belső érintést

15h 26' 18'

Borgrewing úr nyolcz és fél lábnyi tubusával így találta a belső érintést

15h 6'10"

A hol a Venus átvonult, a Nap szélének látszólagos magassága volt

9°43'

Ezt a belső érintést oly pontosan láttam, hogy még a másodperczekben sem kételkedem; P. Sajnovics azt állította, hogy ő is észrevette azt a fekete cseppet, a melyet az érintés előtt láttam.

Miután ezt a belső érintést oly szerencsésen megkaptuk, a már félig kilépő Venust megmutattam a jelenlevő vendégeknek, hogy kíváncsiságaiknak eleget tegyek; mind magasztalták a Nap és Venus igen tiszta képét.

Midőn a Venus már a teljes kilépés felé sietett, mi ismét a tubusokhoz állottunk és a teljes kilépést ily módon jegyeztük föl.

Én achromatikus tubusommal a kétes érintést észleltem

15h 44' 22"

Biztos érintés

15h 44' 26"

P. Sajnovics tiz és fél lábnyi tubusa szerint biztos kilépés

15h 44' 27"

Borgrewing nyolcz és fél lábnyi tubusa szerint biztos érintés

15h 44' 20"

A hol a Venus kilépett, a Nap szélének látszólagos magassága:

10° 4' 0"

Következik az órák összehasonlítása.

A sikerek szerencsés elérése után a vendégek gratuláltak nekünk, hogy Isten a király kívánságát minden reményen fölül kegyesen teljesítette és én tele örömmel és vigasztalással ennek a sikeres megfigyelésnek szemtanúit barátságosan elbocsátottam. Mielőtt az észlelt adatokat táblázatba csoportosítom és az igaz időre redukálva közlöm, jó lesz még a következőket is megjegyezni.

Először: Nehogy a számláló és a perczeket esetleg hibásan jelző szolga gondatlansága miatt kétségessé váljék az észlelés, úgy magam az órához nagyon közel állva, valamint P. Sajnovics és Borgrewing úr az időpontok jelzése után külön-külön megnéztük az órát, vajjon megegyeznek-e a szolga időjelzései a mi jegyzeteinkkel.

Másodszor: Mindegyik közülünk észlelt adatait külön-külön papirra vetette, anélkül, hogy egymással jelekkel vagy szóval közlekedtek volna, míg a czédulákat nekem átadták.

Image
Az eredeti forrás Hell Koppenhágában kiadott latin könyve (Observatio Transitus Veneris ante discum Solis die 3. Junii anno 1769. Wardoëhusii). Magyar nyelvre Pinzger Ferenc pécsi jezsuita fordította (Hell Miksa emlékezete. Születésének kétszázadik évfordulójára, különös tekintettel vardöi útjára. I. rész, Bp. 1920. MTA. 93—97.p.).

A Meteor 1991/7-8. számában megjelent cikk internetes változata
A rovat további cikkei