Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 18-19. század Elpusztult obszervatóriumok
   

 

Elpusztult obszervatóriumok Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Vargha Domokosné | 2006. július 04., kedd

   A  bécsi  császári  csillagda  igazgatójának mindenkori kötelessége volt, a birodalom  területén létesülő új csillagvizsgálókat számon tartsa és folyamatosan támogassa. Különösen vonatkozott ez a Magyarországon akkoriban    felépült   intézményekre;  legfőképpen  a  budai  csillagvizsgálóra. A  budai  csillagvizsgáló Nagyszombatról költözött a budai várba 1770 és 1780 között.

   Az  1753-1756  között  felépült nagyszombati csillagvizsgáló hosszú ideig részt vállalt a korabeli nemzetközi csillagászati programokban. Ezek közül a legfontosabb, a Jupiter  holdjainak rendszeres  megfigyelése  volt. Észleléseiket  saját  kiadványukban  és  külföldi évkönyvekben  adták közre rendszeresen.

   Ma már hiába keressük Nagyszombatban a régi egyetemi csillagdát.  Az 1635-ben létesült Pázmány-féle egyetem - mai Tudományegyetemünk őse - régi épületében ma a szlovák katonai levéltár működik. A csillagvizsgáló tornyoknak Nagyszombatban ma már nyomuk sincs.

   A nagyszombati egyetemi csillagda berendezése az egyetem Budára költözése idején szintén ebbe a városba került, a vár egyik legmagasabb pontján felépített új egyetemi obszervatóriumba. Szerencsére régi metszetek megőrizték számunkra a hajdani várbéli csillagvizsgáló képét.

Image

A Duna, a Gellértheggyel

   Amikor   1780-ban  új  helyén,  a  budai  várban  folytatta  működését  a Nagyszombatból  Budára  került  csillagvizsgáló, az intézmény már kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. Buda  egyike  volt  azoknak  a városoknak, ahol  először  állítottak fel meteorológiai vizsgálatok számára szolgáló műszereket. A  Budán végzett megfigyeléseket a Mannheimi Meteorológiai Közlemények adták közre.

   A  várbéli  csillagda  kényszermegoldásból született, épülete statikailag nem volt alkalmas  csillagászati megfigyelésekre. Ennek következményeit az ott dolgozó csillagászoknak már a kezdeti időkben tapasztalniuk kellett.

   A  várbeli csillagda  utódjáról, az  1815-ben  felépült Gellérthegyi Csillagdáról - amelynek fundamentuma megőrződött a Citadella helyén felépült vendéglátó intézményben - már egy kicsit többet tudunk fennmaradt metszetek, festmények és hivatalos iratok alapján.

   A Gellért-hegy tetején hosszas előkészületek után, Pollack Mihály tervei alapján  1815-ben épült fel az új csillagda. Az  építészen kívül Pasquich János igatgató és  Reichbach  müncheni műszerkesztő is tevékenyen munkálkodott azon, hogy az akkori Európa egyik "főcsillagvizsgálója" megszülessen.

Image
                                                  
A Lánchíd és a vár, hátterében a Gellérthegy a csillagvizsgálóval

   Hogy ez az  épület  mennyire  Buda egyik legfőbb ékességének számított, arról tanúskodik az a számtalan róla készült metszet és festmény, amelyet ma a Budapesti Történeti Múzeumban őriznek.

   A   Gellérthegyi  Csillagda a kiterjedt nemzetközi  tudományos  kapcsolatokon  túl jelentős  szerepet  töltött  be  a  hazai  kulturális életben. Irodalmi feljegyzések   alapján  tudjuk,  hogy  Kazinczy  Ferenc,  Széchenyi  István, Döbrentei  Gábor  (*)  és még sokan mások a magyar szellemi élet kiválóságai közül  rendszeres  vendégei  voltak  a gellérthegyi csillagdának. Vörösmarty Mihály, aki maga  is gyakori látogató  volt, versben siratta el 1831-ben az újonnan  alakult Tudós Társaság első halottját, a gellérthegyi igazgatót, Tittel Pált.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

(*)  DÖBRENTEI GÁBOR: (1785-1851) író, irodalomszervező, a Magyar Tudományos Akadémia   első titkára.  1814-ben megalapította az Erdélyi Múzeum c. folyóiratot,és szerkesztette az első magyar nyelvemléktárat. Lírai és epikus verseket írt, és sokat fordított. A harmincas évektől szembekerült a haladás élén álló Auróra-kör tagjaival,majd a reformtörekvésekkel, s mindinkább elszigetelődött.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

   A számos épületből álló, klasszicista stílusú épületegyüttes az 1848-1849-es szabadságharcban súlyosan megsérült.

   A még rendbe hozható csillagvizsgálót később, a Bach-korszakban hivatalos osztrák parancsra robbantották fel, hogy helyére építsék a Citadellát.

   Szomorúan  jellemzi  a magyar történelmi viszonyokat, hogy  míg  az  osztrák  birodalom  más részeiben, így  Bécsben  és  Prágában  ma is háborítatlanul gyönyörködhetnek a látogatók a régi csillagvizsgálók  pompázatos  épületeiben, a   mi   hajdani   szép  csillagdánkról  csak  régi metszetek  segítségével alkothatunk képet.

Image

Az egykori egyetemi csillagvizsgáló a Gellérthegy tetején

                                                  A gellérthegyi Csillagda pusztulása

Albert Ferenc álladalmi segéd-csillagász és tanár beszámolója a gellérthegyi egyetemi csillagda pusztulásáról

   Tisztelt Bizottmány!

   Hivatalosan  felszólítva,  Budaváros  ostromlása  és  bevétele  alatt  az országos  egyetemi csillagdában  történt tetemes kár iránt magamat igazolom, következő  sorokban  mint  böcsületes ember  az  ezen  szomorú idő alatt az egyetemi  Csillagdában történt minden eseményeket mennyire lehet röviden, de velősen és lelkiismeretesen előadni bátorkodom.

   Huszonnégy   év   óta   az  Intézetnél  szolgálván  és  benne  úgyszólván fölnövekedvén,  a Csillagdával történt szomorú eseményeket jobban fájlalom, mintha   magam  életét  elvesztettem  volna. De  reménylem, hogy  valamint öntudatom tiszta úgy egyszerű  és a  legszigorúbb  valóságon alapuló  előadásomból ki fog világolni, miszerint  és  ezen  rendkívüli viszonyok közt mindent tettem,   mit  ezen felséges intézet megmentésére  megtenni tehetségemben állott.

   A  Csillagda  mindaddig  háborítatlan  maradt, míg a  magyar sereg  Pest szomszédjában  nem gyanítatott. De  midőn  ennek háre  keletkezett sok nép a hegyre  jött,  mire  a  Militorisch-politische Komission elébe idéztettem, és attól szigorúan  odautasíttattam,  miszerint  nemcsak magamnak ezentúl csövökkel élnem nem  szabad, hanem  miszerint a csövök használtatása úgy nelem, mint  az intézet többi személyzetének egyáltalában megtiltatik. Azon megjegyzésemre, miszerint ezen  rendeletet ne  hozzám, ki az intézet  főnöke nem  vagyok,  hanem  ahoz  intéztessék azon parancsot  vevém, hogy a  tudtomra  adott  szigorú   megtiltást  Mayer Lambert főnök úrral  is közöljem,mit még az nap meg  is tettem. Erre a csövek úgy  mint  maga az intézett elzárattak, és munkálatainkat   a  legszükségesebb  csillagászati  teendőnkre  szórtítkozva senkit a  csillagdába  nem vezettünk. Ezután  egy  pár nappal  mintegy  martius  20dika  körül  ott termett  egy császári  őrcsapat,  mellynek a volt feladata az egész   vidéken   csöveinken   körülnézni  és az  észrevett minden gyanús eseményekről  a császári főparancsnokságnak jelentést tenni.
(Ezután nehány nappal  ezen  őrcsapat parancsnokául egy  utász  tiszt úr rendeltetett ki, husvét napján  pedig  Hoffman cs.k. tábornoki  ezredes  úr jelent meg a Csillagdában, ki főparancsnokul volt  rendelve  a  most  igen  számos őrcsapatnakis  ki  egészen  Aprilis 22dikeig ott maradván szinte  a  tájékot  éjjel  nappal  csővön   megvizsgálta  és  az észrevett eseményeket a cs. k. főparancsnokságnak  följelentette.    (Eltávozása   után   ismét   egy   főtiszt  úr  vitte az őrparancsnokságot.  Aprilis  22-én egyszerre eltünvén az igazgató Úr anélkül, hogy  szándékolt  elutazásáról legkisebb tudomásom lett volna, én elutazását Andrássy  tisztelendő  Úrtól hallám legelőször, ki nekem a könyvtár kulcsait elhozta,   és   én  mihelyt igazgató  Úr  elutazásáról értesültem  volna  kötelességemnek tartottam azt az egyetem Rectorának írásban bejelenteni,noha Hentzi  er. k.várparancsnok  Úr nyomatott  rendeletben  mindenkit a legszigorúbb  büntetésekkel fenyegetett,ki a poszton székel ő hatóságokkal érintkezésbe  erezkedik. Én  jelentésemet  beadni azért  éreztem  magamat kötelesnek, mivel  az  egyetem  közvetlen  fölebbvalóm, de  jelentésem, fájdalom,minden  válasz  nélkül  hagyatott. Így magamra hagyatva is mindég a császári őrcsapat szemügye   alatt  állván  az  intézetet  biztosnak  hívék, de  egyszersmind  Hentzy  tábornok  placátjától  megijesztve mellyben ellentétben Havas József akkori  királyi kormány- biztos  Úr nyugtató hírdetésével  a  várnak  erős védelmezése   nekünk   Buda  lakosainak  tudtunkra  adatott,  és  gyanítván, miszerint  még  igen  véres  jeleneteknek  lehetünk szemtanúi, azon kéréssel   folyamodtam   Abele   Ferencz   akkori  őrparancsnok  és  háznagy  Úrhoz, miszerint szíveskedjék az eszközöknek általam szükségesnek  tartott  elrakatásában  segédkezet  nyújtani.  Azonban   azt   nyervén  a  császári   parancsnok  Úrtólválaszul,  hogy  ezt  előbb a várparancsnok Úrnak bejelenteni köteles volna, hadnagy  Úr  maga  személyesen  ment  el Hentzy  tábornok Úrhoz honnan azon válasszal  tért  vissza:  hogy  az  általam  indítványozott  dolog (t. i. az eszközök  elhordatása  szükségtelen tett,  mellyet ő meg nem  engedheti,  mert ő olly jeles tudományos intézetet megrontani soha nem fog...

   Amint  10  óra  felé   a  huszárok  mindenfelől de kivált Budaörsről közelegtek,a  császári  őrparancsnok Ábele  Ferencz  hadnagy Úr, Hentzi tábornok Úrhoz küldött  útmutatásért  és  ettől azon parancsot  vevén, miszerint a várba vonuljon  vissza,  11  óra  felé  embereivel  a  hegyet oda hagyva, a várba visszavonult.  Elmenete   után,  mintegy  3/4 órávat már a hegyen termettek a huszárok, egy  nemzeti  lobogót  hozván magukkal, mellyet a gőzhajói jelfán  azonnal kitűztek. Most  hozzáfogtam  az  egyetem  sajátjának  biztosításához, és a maga jószágát  abba  hagyva,  legelőször  minden  üvegeket  a  csővekről leszedtem  és  azokat  biztonságos  helyekre vittem. Munka közben egy magyar ágyuüteg  hozattatott  fel  hegyünkre,  mellynek parancsnokát minden tőlem  kitelhető  módon  kértem, hogy ágyuit  ne az intézet szomszédjában, hanem attól nagyobb  távolban állítsa fel. De kéréseim  siker  nélkül  maradván  az ágyuztatás  tőlünk  a  várba  és  onnan  hozzánk  már   mindjárt  3 óra után megkezdetett  és élénken folyvást tartott. Az alatt bizonyos  Erlanger  Lajos  Úr, a  fiam  tanítója és  Krancz Venczel háziszolga segítségével az eszközöket szétszedni  és  a  szögletekbe a legvastagabb falak  mögé elrakni iparkodtam. Május  5-én  Nagy  Sándor tábornok Úr jött fel az intézetünkbe onnan a várat szemlélni  jött továbbá   ágyufődezetre   és   házőrzetre   egy   egész  honvédzászlóally  (mely  naponta  felváltatott)  az  ágyuztatás pedig  olly élénken és hathatósan folytatódott, hogy még  az nap délelőtt több golyó  a  ház  főfalán  keresztül, konyhámba, ebédlőmbe az intézet termébe is így több helyre ütött, és már a házbani tartózkodás életveszéllyel vala egybekötve...

   Másnap,  úgy mint  vasárnap 6-dikán  reggeli 5 órakor az első bomba csapott  bé a  Csillagda épületébe,  mire  fölkérvén  Aulich  tábornok  Urat  segítségért az eszközök  megmentésével  a  lehetségig  védtem  és  nem gondolván  az avval egybekötött életveszéllyel folyvást a teremben müködtem segítve több  lelkes  polgároktól (például  Kammerer  Frigyes  budai  szitásmestertől, Dink Dávid pesti  kereskedőtől,és több más böcsületes polgároktól, kiket személyesen ugyan  de  név  szerint  nem  ismerem)   és    honvédektől   (kiknek  egyike  munka  közben  golyó  által  megsebesült, még  magamat egy 18 fontos ágyugolyótól   okozott   légnyomás   földhez   csapott).  Miután   nem   kevés  zavarodásomra tapasztaltam volna, hogy az eszközök elpakolására szolgáló ládákból    már  csak  három  létezik,  mert  az  idő  folytában  elrodhattak, a   megmentendő eszközöket, könyveket  és  irományokat, hamarjában  ki a  szabadba, kertembe  vitettem, hol honvédőrcsapat  által  megőriztettek; a mely darabokat pedig nagy súlyok vagy vitelre  alkalmatlan idomuk miatt azonnal szabadra kivinni lehetetlen volt a  két  torony aljából emelkedő 9 lábnyi átmérőjű kőoszlopok mögé rakattam le. Dél  felé  a  bombázás  türhetetlenné  válván,  az akkor ott tanyázó honvéd zászlósallj parancsokától elküldettem is miután mindent katonai őrizet alatt láttam  el  is mentem a Sáros fördőbe családomat  falura küldendő, mert éppen a fördőkapu  előtt egy borért menő szegény leányt megölte egy granát. Családom falura kiszállítása után is miután  este  felé  a  bombázás  kissé  megszünt volt,ismét  felnéztem  a hegyre s mit nappal a szabadra  megmentettem  volna, éjjel  hol  levitettem  a városba  a  Rádféle téglavetőbe, hol pinczémbe  elraktam, és elzártam. Ezen  munkát  több  napig folytattam elrakván mindent a három ajtóval elzárt pinczémbe, vagy amit vinni lehetett, elvitetvén a városba...

   És evvel befejezvén a történt dolgoknak tiszta valóságán  alapuló előadását   nem   átallom,  sőt szoros  kötelességemnek  ismerem  egyenesen  kimondani   miszerint   még   a  honvédeknek egy nagy része magát  igen tisztességesen viselte, az intézetnek erőszakos feltörése és az ott biztosan  elrakott   holminak   elidegenítése   az   nap történt,  midőn  a  vadászok  előörsi szolgátatra  a  hegyen   megjelentek  és  hogy  ezen  adott rossz  példát az utána következett  honvédektől a budai lakosság egy megromlott részével egyetembenutánoztatott;hogy azonban  azon  rémítő pusztítás után, mellyet a várbeli ágyuk  az  épületen okoztak  és azon nagy ingerültség mellett, mellyel a honvédek  a  csillagda iránt viseltettek, örülni, sőt bámulni kell, hogy még annyit   tudtam  biztosítani  's  hogy  e  tekintetben kiválts  Aulich  és Nagy Sándor tábornok Uraknak tartozok hálás köszönettel,  kik  folytonos fáradozásimat eréllyel és szigoral elősegíteni szíveskedtek.
  
   Végre  bizván a tisztelt bizottmány igazság  szeretetébe, és fenntartván  magamnak  az eddig megtett nem csekély költségekről maga idején okmányolt számadásomat  benyujtani,  valamint az általam  vallott  tetemes  kár némileges  megpótlását a tisztelt  bizottmány  szíves figyelmébe ajánlván, bátor vagyok a megmentett eszközöknek személyes    felügyelésem    alatt   történendő megigazítására  aránylagos  előlegezést  - körülbelől 500 pengő forintot - kieszközlését megkérni: egyébiránt szives tisztelettel maradván:

                                                          Tisztelt Bizottmánynak
                                                 Budán Junius hó 28dik napján 1849.
                                                             alázatos szolgája
                                                             Dr. Albert Ferenc
                                                 álladalmi segéd csillagász és tanár
                                                       az egyetemi Csillagdánál

Az Élet és Tudomány 1994/11. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei