Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 18-19. század Egy reformkori polihisztor, Nagy Károly
   

 

Egy reformkori polihisztor, Nagy Károly Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Vargha Domokosné | 2005. július 06., szerda
A "Nagy Ábránd" Bicskei Csillagvizsgáló

A szabadságharcot megelőző két-három évet Nagy Károly életében maradéktalanul betöltötte a Bicskei Csillagvizsgáló építkezése. Világszínvonalú obszervatóriumot álmodott Magyarországra, s még az anyagi eszközöket is sikerült előteremtenie. Batthyány Kázmér bőkezű mecénása volt, s a kor is kedvezett a vállalkozásnak. Szinte már teljesen készen állt az intézmény, amikor az 1849-es nemzeti tragédiával együtt ennek a sorsa is megpecsételődött, a magyarországi csillagászatot, meglehet, egy emberöltővel visszavetve.

 Nagy Károly sok más tudomány mellett a csillagászatot is magas szinten művelte. Abban, hogy éppen csillagvizsgálót kívánt alapítani a hazai tudományok gyarapítására, bizonyára közrejátszott, hogy régi barátja volt François Arago, a párizsi obszervatórium igazgatója. Ő segített terveinek kialakításában. S nemcsak csillagvizsgálót, hanem vonzó szellemi központot is álmodott kultúrát kedvelő barátai számára. Vendégei közé tartozott Bicskén Kölcsey és Vörösmarty.
A fennmaradt műszerjegyzékek birtokában bátran mondhatjuk, hogy a Bicskei Csillagvizsgáló felépítése idején műszerparkját tekintve a legjobbak közé tartozott Európában. Az eszközök döntő részben Bécsben készültek.

A Pollack Mihály tervezte mauzóleum 1998. február 24-énA hely- és időmeghatározásra szolgáló teljes átmeneti műszer (Bojtár Ottó felvételei. Az archív képeket a bicskei Nagy Károly Városi Könyvtár  gyűjteményéből közöljük.) 

A mecénás

Nagy Károly sohasem valósíthatta volna meg nagyratörő terveit, ha a 30-as évek végén nem kerül Batthyány Kázmér gróf alkalmazásába. A gróf méltányolta, hogy gazdasági ügyeinek intézője pénzügyi biztonságot teremtett körülötte. Hálája révén maga az ügyintéző, Nagy Károly is meggazdagott. Így vásárolhatta meg a Bicske melletti Galagonyást, ahol felépítette csillagvizsgálóját és a körülötte levő épületegyüttest.
Batthány Kázmér, a reformesemények egyik vezéralakja, jótékonyságáról híres politikus volt. Mint annyian a társai közül, csak felnőttkorában tanult meg magyarul, de annál áldozatosabban szolgálta nemzetét. Akadémiai Könyvtárunk is sokat köszönhet neki. Nagy Károly javaslatára a gróf felajánlotta a Tudós Társaság leendő könyvtárának rohonci és kisbéri gyűjteményét.
Sajnos, igen keveset tudunk az 1845 és 1847 között felépülő – és csupán 1849-ig működő – Bicskei Csillagvizsgáló mindennapjairól. Szerencsénkre a Berlini Állami Levéltárban megőrződött Neumann Antalnak, Nagy Károly munkatársának három, Heinrich Christian Schumacherhez (1780–1850) küldött levele. Schumacher német csillagász, az altonai csillagvizsgáló igazgatója, az Astronomisch Nachrichten csillagászati szakfolyóirat alapító szerkesztője, Carl Friedrich Gauss legkedvesebb tanítványa volt. Az egyébként mérnöki diplomás Neumannt Nagy Károly azért küldte 1845-ben Altonába, hogy ott – az igazgató vezetésével – elsajátítsa a csillagászat elméletét és gyakorlatát.
Az első levelet 1847 szeptemberében keltezték. Ebben Neumann részletesen beszámol Schumachernek a Bicskei Obszervatórium építkezéséről, s az eljövendő esztendő elejére jósolja az épületek befejezését. Levelében említést tesz arról is, hogy Bécsből magával hozta Benjamin Gould bostoni csillagászt Bicskére, s szándékában van Magyarország nevezetességeit is megmutatni a bostoni tudósnak. Gould a Göttingeni Csillagvizsgálóban hallott a jövendő bicskei obszervatóriumról, amely ha elkészül, Európa egyik legjobban felszerelt obszervatóriuma lesz. Ezért is jött el Magyarországra. Hogy mennyi ideig tartózkodott Gould Bicskén, azt nem tudjuk, de hogy ismerte és sokra tartotta a bicskei intézetet, annak bizonyítéka, hogy később az Astronomical Journalban hírt adott a Bicskei Obszervatórium eladandó műszereiről, mint amelyeket jól ismer, és igen értékesnek tart.

A „nagy obszervatórium”-ból megmaradt csillagásztorony „Egész Bicske őt sajnálja”
Neumann az előbb említett levélben egy szomorú eseményről is tudósítja Schumachert: a vele együtt nála tanult Nagy Mihálynak haláláról és testvére megrendítő állapotáról. „Egész Bicske őt sajnálja„ – írja Nagy Károlyról a levelében.
A második levél két hónappal később, novemberben íródott, s Neumann beszámol benne a Bicskén folyó élénk tudományos életről. A műszerek megérkezéséről is hírt ad, és tanácsokat kér mesterétől észlelési, számítási feladataival kapcsolatban. A levél hangulata igen bizakodó.
Nem úgy, mint a harmadik, utolsó Neumann-levélé. Ezt már Pestről, az egyetem geometriai intézetéből írta Altonába 1850. március 28-án. Itt kapott munkát bicskei állásának megszűnte után. Sajnos, ez az igen fontos levél alig olvasható.
Neumann beszámol benne Nagy Károly meghurcoltatásáról, majd külföldre távozásáról és a Bicskei Obszervatórium szomorú sorsáról. Nagy Károlynak külföldre kellett menekülnie, ugyanis mint Batthyány Kázmérnak, a Szemere-kormány külügyminiszterének jószágigazgatóját üldözték őt. Műszereit, könyveit, vizsgálati eredményeit az országnak adományozta. Neumann levelében hírt ad a Gellérthegyi Csillagvizsgáló pusztulásáról és Albert Ferenc hősies helytállásáról is.
A nagy értékű bicskei csillagászati eszközök a forradalom bukása után végül a pesti egyetem pincéjében találtak menedéket (a gellérthegyi műszerekkel és könyvtárral együtt), és úgy öregedtek muzeális darabokká, hogy sohasem élhették a saját életüket.

 Bukás és szétszóratás
Amikor 1929-re felépült a Svábhegyen a Csillagvizsgáló, egy gazdag Csillagászati Múzeum impozáns darabjaiként ide kerültek a bicskei műszerek is. Ennek a múzeumnak a kincsei 1945 után sorozatos felelőtlenség következtében széjjelszóródtak. Több darabját ma az Országos Műszaki Múzeum őrzi.

A bicskei csillagvizsgálóból származó nagy meridián átmeneti műszer egy szép részlete

 Nagy Károly még csaknem húsz évet élt a forradalom bukása után önkéntes külföldi száműzetésben, előbb Bécsben, majd Párizsban. Hó- naposszobában lakott, és a könyvtárakat járta. Két nagyobb műve jelent meg nyomtatásban, az egyik az üstökösökről szól, a másik a Napról. Az utóbbi igen hírhedett mű, mivel a szerzője égi mechanikai elméleteiért támadta Laplace*-t, és kétségbe vonta Kopernikusz tanait. Megbízható recenzió hiányában nehéz e könyvek valódi hibáit és esetleges értékeit felbecsülni.
(A Die Sonne 1866-ban jelent meg Lipcsében, F. A. Brockhaus kiadásában. A 900 oldalas mű kétségkívül támadja a kopernikuszi rendszert, de többnyire annak korai formáját, s némi jóindulattal esetleg a korábbi és a korabeli mechanikus asztronómia pozitivista bírálatának is tekinthető. A kérdés mindenesetre megérne egy tudománytörténeti-filozófiai disszertációt. – A szerk.)
Nincs tragikusabb annál, mint ha a gazda elkészült művét, életének értelmét hagyja ebek harmincadjára. A szabadságharc utáni válságos időkben Nagy Károly nem talált más választásra. Ekkortájt írta Vörösmarty Mihály, a jóbarát:

Sötét eszmék borítják eszemet
Szívemben istenkáromlás lakik
Kívánságom: vesszen ki a világ
S e földi nép a legvégső fokig.

(Emlékkönybe)

Ez elől az országos méretű depresszió elől kellett Nagy Károlynak külföldre menekülnie. A Tudós Társaság egyes tagjaival haláláig közeli kapcsolatot tartott. Mindig és mindenben segítette a társaságot, amikor csak módja volt rá.

Az Élet és Tudomány 1998/17. számában megjelent cikk másodközlése

Egy reformkori polihisztor, Nagy Károly. Országmegváltó tervek
A rovat további cikkei