Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 18-19. század
   

 

18-19. század
Fazekas Mihály, a csillagászat népszerűsítője

A múlt év végén ünnepelhettük Fazekas Mihály (1765—1828) születésének 255. évfordulóját. A Ludas Matyi szerzőjéről talán ismeretes, hogy botanikával is foglalkozott, de kevesen tudják, hogy élete utolsó két évtizedében természettudományos érdeklődése az égitestek világára terelődött. Julow Viktor (1919—1982), aki irodalmi beállítottsága ellenére az egyetemen csillagászatot is hallgatott egy évig, 1982-ben megjelent Fazekas-monográfiájában (Julow Viktor: Fazekas Mihály művei. Bp. 1982. Szépirodalmi Kiadó. 366 p.) egy egész fejezetet szentelt ennek bemutatására. Ismerkedjünk meg Julow Viktor nyomán a költő néhány csillagászati munkájával!

Egy régi okkultációs megfigyelés
Image
Következik az 1769-es Vénusz-átvonulás megfigyelésének eredeti leírása. Az okkultációk egy mai lelkes észlelője ámulhat a gondos, aprólékos fegyelmezett észlelésen és feljegyzésen. A gondokat előrelátóan megoldó precíz észlelés leírásának még a stílusa is élvezetes.
Az észlelők igyekeztek egymástól függetlenül dolgozni, és független feljegyzéseket készíteni. A zavart okozható "fekete csepp jelenséget" szépen figyelembe vették és leírták. Figyeljünk arra, hogy az érdeklődő szigetlakó vendégek ott voltak ugyan, de észlelőinktől elválasztva. Csak akkor mehettek a távcsövekhez, amikor holtidő volt; a kontaktusok idején nem zavarhatták a megfigyelést.
A színhely tehát Vardő szigete. Az időpont 1769. június 3. (a nap óráit délben kezdték számlálni, így a 9 óra "esti" 21 órának, a 15 óra másnap "hajnali" 3 órának felel meg). Az észlelők: a selmecbányai Hell Miksa, a tordasi Sajnovics János jezsuita páterek, segédjük, a norvég Jens Borchgrevink és egy név szerint nem említett szolga az idő mérésére. Következzenek most Hell szavai:

Hell Miksa ismeretlen levele

   A 18. század egyik legjelentősebb csillagász egyénisége, P. Hell Miksa S.J. (1720-1792) élénk levelezést folytatott. Sokan fordultak hozzá tudományos kérdésekkel. Leveleivel irányította azoknak a csillagvizsgálóknak az építkezését, berendezését, amelyekben a helyszínen nem vehetett részt, legfeljebb csak utóbb látogatott oda.

A gellérthegyi csillagda 1849. évi pusztulása

  A hazai csillagászat történetét tárgyaló tanulmányok rendszerint csak pár sorban foglalkoznak a Gellérthegyen felépült egyetemi csillagdának 1849 május havában történt pusztulásáról. 1815-ben készült el a gellérthegyi csillagda, amely az első - bár kisebb - katasztrófa 1820. június 13-án érte, amikor a villám belécsapott s a műszereket - főkép a meteorológiaiakat - részben tönkretette.

  Az 1848/49-i szabadságharc alkalmával a Gellérthegyet a várbeli védőrség hadászati megfigyelőhelyül használta, majd amikor a magyar csapatok a várat körülzárták, ott a csillagda közelében állították fel ágyúikat. Hiába kérte Albert Ferenc a csillagda ideiglenes vezetoje, hogy vigyék az ágyúikat távolabbi helyre, Mars nem volt hajlandó Pallas Athénével szemben udvarias lenni.

Hell Miksa
  Mozgalmas, színes világ volt a barokk-korszak. Európában háborúk dúltak, uralkodók öntörvénye mozgatott embermilliókat, óriásiak voltak a társadalmi ellentétek, de a szociális átalakulások, gazdasági forradalmak kora még messze járt valahol az ismeretlen időkben; a tudományban, irodalomban, művészetekben azonban hatalmas átalakulás ment végbe. A kor embere az ég felé emelte tekintetét, templomok sora épült, csavartoszlopú ívek, amelyek semmit sem tartottak, nyugtalan, repdesőköntösű angyalok, pufók gyermekszobrocskák jelentek meg a templomokban; Rubens ekkor festi örökszép képeit, Van Dyck és még ki tudná elsorolni hány nagy festő, szobrász alkotja századokra szóló remekműveit. Copernikus belebonyolódik a bolygópályák kibogozhatatlannak látszó szövevényébe, és rádöbben, mennyivel egyszerűbben magyarázható meg minden, ha pályáik középpontjában nem a Földet, hanem a Napot teszi: Kepler, Galilei továbbviszik az egyelőre tiltott tant, megszületik a fizika, iparosműhelyekben műszereket készítenek a természet jelenségeinek tanulmányozására, Galilei nekiszegezi távcsővét az égnek és rájön arra, amit már régóta sejtettek, hogy a világ sokkal nagyobb, mint eddig hitték.
Egy múlt századi teljes napfogyatkozás
  Bár a hazai észlelők többségének kilenc évig kell türelemmel várnia arra, hogy Földünk kísérője a Nap tányérje elé kúszva teljesen eltakarja azt, 1990 mégis a napfogyatkozás éve, hiszen nyáron tőlünk is elérhető távolságra lesz megfigyelhető - Finnország tűnik a legalkalmasabb észlelőhelynek - a leglátványosabb égi jelenség.
A Gellérthegyi Csillagvizsgáló - az Uraniae emlékeinek nyomában

Image

„Nincs nap, hogy ne kelnék át a Szabadság hídon. Itt a legkeskenyebb a Duna, így nincs sok idő arra, hogy megcsodáljam a várost. A villamos ablakán kitekintve elgyönyörködöm világörökségünk látványában (mindig ugyanaz, és a változó fények miatt mégis mindig más, de mindig szép). Egy reformkori metszet nagyjából a Szabadság híd pesti hídfőjétől ábrázolja a Gellérthegyet és a budai oldalt. Rudolf Alt 1845-ben örökítette meg a kettős várost, több képén is látható a Gellérthegy, rajta az egyetemi csillagvizsgálóval. A város képéhez 1780-tól 1867-ig szervesen hozzá tartozott a csillagászat. A királyi palota tornyában — Hell Miksa tervei alapján — csillagvizsgálót alakítottak ki, így az asztronómia tudománya a lehető legelőkelőbb környezetbe került. A különös tornyot csak 1825-ben bontották el. 1815-ben avatták fel az egyetem új, kettős kupolájú obszervatóriumát a Gellérthegy tetején. Számtalan korabeli látképen találkozunk a Gellérthegyen trónoló csillagvizsgálóval, több olyan ábrázolás is készült, melyeken mind a régi, mind az »új« csillagda látható! Az Urániához, a csillagászat múzsájához címzett intézmény és berendezése a budai vár 1849-es ostromakor súlyosan megsérült, azonban a csillagvizsgáló-épület még csaknem húsz évig állt a »köré« felépült Citadella falai között... Ha meg is marad a gellérthegyi Uraniae, az 1945-ös ostromkor bizonyosan elpusztul.” — írta Mizser Attila a Gellérthegyi Csillagvizsgálóról „A város és a csillagok” című cikkében a Meteor 2002/2. számában. Jelen összeállításunkban a mai állapotot mutatjuk be: a Citadellát, benne pedig az egykori csillagda, az Uraniae történetére utaló csillagászati emlékhelyeket.

Hell Miksa sírjánál jártam

Hell Miksa (1720-1792) a 18. századi hazai csillagászatnak bizonyosan legnagyobb alakja, sőt talán minden idők legnagyobb magyar csillagászának nevezhetnénk (Konkoly Thege Miklóst is beleértve), mert csillagdák létesítését, fontos észlelések végzését, könyvkiadásait, műszerbeszerzéseit, expedícióját tekintve a legtöbbet tette csillagászatunkért.

Egy reformkori polihisztor, Nagy Károly
Országmegváltó tervek

    A Magyar Tudós Társaság 1836-ban választotta rendes tagjává Nagy Károlyt. Sorozatunk március 15-ére megjelent első részében eddig követtük nyomon a világot járt, több nyelven beszélő s rendkívül művelt és sokoldalú tudós munkásságát. Az Akadémia felkérésére Nagy Károly már a következő esztendőben elkészítette a hazai gazdasági és kulturális élet átalakításának átfogó tervezetét. Ez a munka szerény előjele annak a hallatlanul sokoldalú és gazdag tevékenységnek, amelyet tudósunk az elkövetkező tíz esztendőben a tudományok és a közélet szinte minden területén kifejtett.

Hatvani István (1718-1786)
A XVIII. századi magyar művelődéstörténet nagy alakja, a debreceni Kollégium híres polihisztor tanára

Hatvani élete Debrecenbe érkeztéig

Image   „Én Hatvani István, szüleimre nézve ns. Hatvani Gergely és Mester Judith asszonytól Rimaszombat városában születtem 1718-ban nov. 21-ik napján. … Az én hazámban tanultam 15 esztendős koromig és már rhétorrá lettem. Innen Losonczra mentem által, az hol tanultam Tiszt. Professzor Karman András úr keze alatt. Innen 24. Febr. 1736 mentem Kecskemétre, ott voltam deák esztendeig. De mivel mesterünk, Marjai nevű megeszelőssödött, szégyelvén visszamenni Losonczra mentem anno 1737 Révkomáromba praeceptornak; itten töltöttem esztendőt. 1738. Komáromból Debrecenbe jöttem Szt. György napra, hogy suscribáljak, mint szónok: azaz deák lehessek. Ez meglett a nevem beírása révén, de hely nem lévén, Losonczra visszamentem és ottan tanultam 1741-ik esztendőnek 6-ka áprilisáig … míg a pestis Debrecenben elmúlt.”1

Megérkezett hát Debrecenbe a 23 éves Hatvani István.

Hell Miksa "ébresztője" - Pinzger Ferenc

  A Vénusz átvonulással kapcsolatban nálunk - és másutt is külföldön - gyakran esett szó Hell Miksáról, és vardői expedíciójáról. Akik pedig kissé bővebben kívánták megismerni a sokat emlegetett bécsi magyar tudós életét, előbb-utóbb rátaláltak a „Hell Miksa emlékezete” kétkötetes munkára, amelynek szerzője - a címlap tanúsága szerint „Pinzger Ferenc S. J, gimnáziumi tanár Pécsett” [S. J. = Societas Jesu, azaz Jézus-társaságbeli]. Ennél többet a könyv nem árul el a - tartalomból ítélve - hangyaszorgalmú szerzetesről. De a korabeli - 20. sz. elején kiadott - bibliográfiák, életrajzi lexikonok sem mondanak semmit Pinzger Ferencről.
  Pedig a derék jezsuita tanár megérdemli, hogy Hell Miksa emlékének „ébresztőjeként”, a tudományos hírnevének tisztázójaként tisztelettel és megbecsüléssel őrizzük meg nevét. Kétségtelenül Pinzger érdeme, hogy gondosan összegyűjtve a Hell eredményeit ért támadások, rágalmak és a védelem dokumentumait, végleg helyreállította a 18. sz. jeles csillagászának hitelét.

Jajkiáltás a gellérthegyi és bicskei csillagvizsgáló eszközök érdekében

   A Grácz- és Lipcsében megjelenő „Sirius” czímű csillagtani folyóirat ez évi junius 15-iki számában „Egy utas” „Két tönkrement csillagásztoronyról” a következő czikket közli:

Ki írta "Jajkiáltás a gellérthegyi és bicskei csillagvizsgáló eszközök érdekében" című cikket?

A Csillagászat magyar nyelvű bibliográfiája (http://csimabi.csillagaszat.hu) a következő bejegyzést tartalmazta a Jajkiáltás a gellérthegyi és bicskei csillagvizsgáló eszközök érdekében című írás kapcsán:

Jajkiáltás a gellérthegyi és bicskei csillagvizsgáló eszközök érdekében. = Természettudományi Közlöny 4. 1872. aug. 36. füz. p. 311.

Tittel halálakor

Image           Image

A költőóriás, Vörösmarty Mihály Tittel Pál (1784-1831) csillagásznak, az egri és a gellérthegyi csillagvizsgáló vezetőjének emlékére írt költeménye - a szerk.

Kováts-Martiny Gábor pozsonyi ismeretterjesztő emlékezete
Interjú Bartha Lajos csillagászattörténésszel

Image

 Lapunk az utóbbi időben már jó néhány, a közelebbi vagy távolabbi múltban működő természettudóst, tanárt mutatott be, olyanokat, akik valamiképpen kötődtek egyházunkhoz, és akiknek a munkássága ma kevéssé ismert, pedig érdemes az utókor figyelmére: Poprádi Ádámot, Schnitzler Jakabot, Thann Andrást, hogy csak néhány nevet említsünk. Közéjük sorolhatjuk a kétszázhuszonöt esztendeje született Kováts-Martiny Gábort is. Hogy ki volt ő, és miért tartja számon az utókor? Kérdéseinkre életrajzírója, munkásságának szakavatott kutatója, Bartha Lajos nyugalmazott könyvtárvezető, csillagászattörténész válaszolt.

Vardő'90 expedíció

1990. június 29 -július 28 között amatőrcsillagászok és érdeklődők 41 fős csoportja 8500 km-es körutazást tett Skandináviában.  Az expedíciónak az alábbi feladatai voltak:

-Hell Miksa és Sajnovics János vardői emlékeinek megtekintése

-Egyéb csillagászattörténeti emlékhelyek fölkeresése Skandináviában

-Az 1990. július 22-i napfogyatkozás észlelése Joensuu környékén

-A Lappföld természeti szépségeinek megtekintése és a lapp nép kultúrájának megismerése

-Európa legdélibb pontjának felkeresése után (Kréta '86 expedíció) kontinensünk legészakibb pontjának elérése és krétai föld elhelyezése a Nordkappon.

A nagyszombati egyetem csillagvizsgálója

   Az 1777-től Budán működő Tudományegyetem - a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem - hazánk legpatinásabb felsőoktatási intézménye. Jogelődje az 1635-ben Pázmány Péter alapította, jezsuiták kezelte nagyszombati univerzitás. A mohácsi vész után, 1543-tól a felvidéki Nagyszombat lett az esztergomi érsekség székhelye. A "Kis Róma" a magyarországi közoktatás és művelődés szempontjából kiemelkedő fontosságú egyetemének csillagvizsgálója, a Csillagászati Obszervatórium kétszázötven esztendeje, 1756-ban kezdte meg működését.

Elpusztult obszervatóriumok

   A  bécsi  császári  csillagda  igazgatójának mindenkori kötelessége volt, a birodalom  területén létesülő új csillagvizsgálókat számon tartsa és folyamatosan támogassa. Különösen vonatkozott ez a Magyarországon akkoriban    felépült   intézményekre;  legfőképpen  a  budai  csillagvizsgálóra. A  budai  csillagvizsgáló Nagyszombatról költözött a budai várba 1770 és 1780 között.

Sajnovics János emlékhelyei Tordason

Képriportunkban a híres jezsuita csillagász, a magyar nyelvtudomány úttörője, Sajnovics János szülőfaluja, Tordas Sajnovics-emlékhelyeit mutatjuk be

A Bicskei Csillagvizsgáló - 2006

Az egykori Nagy Károly-féle birtok, a Csillagvizsgáló, a Mauzóleum és a Hegyi Kastély 2006-os, elszomorító állapotát mutatja be képriportunk

Hell Miksa (Maximilian Hell, 1720 – 1792)

Bevezetés

Hell Miksa (Maximilian Hell) a tudománytörténetben mindmáig legismertebb nevű magyar csillagász. Felvidéki bányászcsaládból származott. Jezsuita szerzetes lett, tanulmányait a rend iskoláiban végezte. 1755-ben meghívták a bécsi csillagvizsgáló igazgatójának és a bécsi egyetem csillagászat professzorának. E minőségében ő irányította az egri, budai, nagyszombati és kolozsvári csillagvizsgálók építését. 1757-től szerkeszti az Ephemerides Astronomicae című csillagászati évkönyvet. Az 1769-es esztendőben a Vénusz bolygó útjának megfigyelésére és a newtoni égi mechanika igazolására szervezett megfigyelés-sorozatra VII. Keresztély dán király meghívta őt Vardöbe. A megfigyelések után – hosszas tudományos vita eredményeként – Hell számításai bizonyultak helyesnek a Nap-Föld távolság meghatározásában. Világhírnevét tulajdonképpen főként ezen eredményeinek köszönheti.  Erre az útjára elkísérte Sajnovics János, aki itt tett megfigyelései alapján a lapp-magyar nyelvrokonságot vallotta. Csillagászati munkásságán kívül jelentősek Hell matematikai és több más tudományterületen végzett kutatásai is.

Hell Miksa három évig (1752–1755) Kolozsváron élt és dolgozott. Az itteni jezsuita egyetemen eltöltött évek alatt nagy lelkesedéssel tevékenykedett a matematika és a csillagászat térhódítása érdekében. A katedrán kifejtett munkássága, valamint a kolozsvári publikációi alapján méltán tekinthetjük a XVIII. századi Erdélyben tevékenykedő matematikusok és csillagászok egyik legkiválóbbikának, akinek eredményeit külföldön is elismeréssel emlegetik (Marian, 1943/44).

Hell Miksa kiterjedt munkásságának teljes körű bemutatása több kötetet igényelne. Jelen írásunkban néhány fontosabb és érdekesebb mozzanatot próbálunk meg kiemelni életéből és munkásságából, főként a kolozsvári tevékenységét helyezve a figyelem középpontjába.
A csillagász Hell Miksa írásaiból (I.)

Hell Miksa a tudománytörténetben mindmáig legismertebb nevû magyar csillagász. Munkásságát külföldön is elismeréssel emlegetik. Magyarul is sokat írtak róla; tõle azonban mindeddig szinte semmit sem olvashattunk (csupán néhány levele, valamint legnevezetesebb megfigyelésérõl, a wardöi Vénusz-átvonulás észlelésérõl készült könyvének legizgalmasabb néhány lapja jelent meg magyarul).

Ez a kis gyûjtemény ízelítõt kíván nyújtani a kiváló jezsuita csillagász tudományos írásaiból és leveleibõl. Terjedelmébe csak néhány, fontosabb vagy a szerzõre jellemzõbb részlet fér az életmû ránk maradt, hiányosan is tekintélyes részébõl. Teljesebb képet Hellrõl csak egy sokkal bõvebb válogatás nyújthatna.

A csillagász Hell Miksa írásaiból (II.)

4. Observatio transitus Veneris etc.[27.]

Observatio transitus Veneris ante discum Solis die 3 junii anno 1769.
Wardoëhusii, auspiciis potentissimi ac clementissimi regis Daniae et Norvegiae,
Christianis VII. facta, et Societati Regiae Scientiarum Hafniensi praelecta a R.P.
Maximiliano Hell, e S.J. astronomo Caesareo-Regio Universitatis Vindoboniensis,
Societatis Regiae Scientiarum Hafniensis, et Nidrosiensis membro, atque Academiae
Regiae Scientiarum Parisinae membro correspondente. (Hafniae, 1770. Typis
Orphanotrophii Regi, excudit Gerhard Giese Salicath.)

A csillagász Hell Miksa írásaiból (III.)

Maga a Vénusz-átvonulás Hell leírása szerint

[Id. mû 71. skk. o., az Observatio Transitus Veneris ante discum Solis die 3. Junii c. fejezetbõl. Ennek nagy része, amit (…) jelek közé zárva közlünk, Pinzger Ferenc S. J. fordítása.]

(…Az ég még nem volt elég tiszta, a Nap mégis a világosabb tájt foglalta el, délrõl észak felé hajtott igen gyors mozgású felhõcskék szállingóztak, amelyek az északi oldalon nagyon hosszú felhõkben tömörültek össze. Noha jól tudom, hogy az elsõ külsõ érintés csak egy negyed órával kilenc után áll be, körülbelül kilenc órakor a készen álló tubusokhoz[41.] mentünk a külsõ érintést várva, mialatt a szolga az óra mellett foglalta el helyét. Minthogy az elsõ külsõ érintésnek közvetlen megfigyelése, mint elõbb jeleztem, lehetetlen és kár vele bajlódni, én a nyolc és fél lábnyi, fonálmikrométerrel ellátott, különben kitûnõ, de a másik kettõhöz képest kevésbé jó tubust vettem, nehogy a Nap hasztalan megfigyelésével elfárasszam és elgyöngítsem szememet, amelyet a fölöttébb fontos elsõ belsõ érintés pontos észlelésére akartam jó karban tartani. P. Sajnovics majdnem éppen olyan jó és annyira nagyító, tíz és fél lábnyi messzelátóval volt fölszerelve, mely ítéletem szerint még valamivel világosabb képet adott, mint a koppenhágai tíz lábnyi achromatikus tubus. Borgrewing[42.] urat az elsõ külsõ érintés megfigyelésére az achromatikus tubushoz állítottam, amelyet én magam a Nap felsõ részére (a tubusban az alsóra) irányítottam, ahol a Venus majd belép, és figyelmeztettem, hogy a napkorongnak ezt a részét mindig a tubusban tartsa és mihelyt látja, hogy fekete részecske a Nap szélét mintegy marja és megszakítja, - azonnal kiáltson és az órára figyelõ szolgával olvastassa az elsõ és a másodperceket. Ugyanezt ígérte Sajnovics is. Én azalatt nyolc és fél lábnyi tubusommal a Nap mozgását folyton követve és közben-közben beletekintve, ezt a részletet szüntelenül a tubusban tartottam, hogy társaim adta jelre a Venusnak a Napba behatoló részecskéjébõl becsléssel meghatározhassam a külsõ optikai érintkezésnek közvetlenül meg nem figyelhetõ idõpontját. Közben az égnek ez a tája, amelyet a Nap foglalt el, tisztább lett, mert a felhõk, mint mondottam, gyorsan észak felé mozogtak.)

A csillagász Hell Miksa írásaiból (IV.)

III. Levelek

Hell írásai közt igen érdekesek a levelei, melyek közül sok fennmaradt. Pinzger Ferenc „Hell Miksa emlékezete" c. műve II. kötetében eredeti nyelven és helyesírással, némi kommentárral közölte Hell 54 levelének szövegét. Ezekben a szerző a legkülönbözőbb témákat érinti, szakmai kérdésekről éppúgy ír, mint személyes élményeiről vagy az őt érdeklő, bár nem szorosan szakmájába vágó tudományos témákról (a tenger fénylése, a Mesmer-féle mágneses gyógyítás, a tengerjárás, néprajzi kérdések stb.). Igen nehéz volt kiválasztani azt a néhány levelet, amit itt magyarul közrebocsátunk.

A 3. és 4. levél Vargha Domokosné fordításában régebben megjelent, ezeket a jelen fordítás elkészítéséhez felhasználtam. Ugyancsak Vargha Domokosné bocsátotta rendelkezésemre a 6. és 7. levél eredetijének (melyet Göttingenben őriznek) kópiáját. Mindezekért itt mondok köszönetet.

A csillagász Hell Miksa írásaiból (Jegyzetek)
Mikor ült Petőfi a négyökrös szekéren?

Petőfi kilencéves korában került Sárszentlőrincre, ahol iskola- sőt padtársa és mindvégig hű barátja volt a közeli Borjád egyik nemesurának fia, Sass István. A későbbi orvos 1845 nyarán hívta meg a költőt borjádi házukba. Petőfi akkoriban a Felföldön tartózkodott, és a feljegyzések szerint ősszel tett eleget a baráti meghívásnak. Illyés Gyula szerint szeptember harmadik hetében érkezett Borjádra, és nyomban ezután a közeli Uzdra, Pesti János földbirtokos házába tért Sass Istvánnal és annak öccsével, Károllyal. Ott találkozott húgukkal, Sass Erzsikével, aki már egy idő óta ott, sógora házában tartózkodott. Az együtt elköltött uzsonna után valamelyik fiatal azt indítványozta, hogy rendezzenek Petőfi tiszteletére a Sió melletti Borjádon halászbált. Ennek időpontjául a soron következő vasárnapot jelölték ki. A tervezgetés közben jól eltelt az idő, és kilenc óra tájban az egyik Sass-fiú megkérte a házigazdát, hogy fogasson be a vendégek Borjádra szállítására. Erzsike is aznap szeretett volna hazatérni. Pesti sajnálkozott, hogy lovai nincsenek otthon, és tréfásan ökröket ajánlott fel a fogathoz. Többen csak nevettek a ötleten, de Petőfinek tetszett, így befogták a szekér elé négy járomba az ökröket. A szekéren két keresztbe fektetett deszkán a két Sass-fiú, hátul a költő ült a tizennyolc éves Erzsikével. A kisbéres elől lépegetett az ökröket vezetve. Uzd és Borjád között csak néhány kilométeres az észak-déli irányú út. A magyar irodalom egyik legragyogóbb gyöngyszeme született ennek a rövid utazásnak nyomán: A négyökrös szekér.

Egy reformkori polihisztor, Nagy Károly
A "Nagy Ábránd" Bicskei Csillagvizsgáló

A szabadságharcot megelőző két-három évet Nagy Károly életében maradéktalanul betöltötte a Bicskei Csillagvizsgáló építkezése. Világszínvonalú obszervatóriumot álmodott Magyarországra, s még az anyagi eszközöket is sikerült előteremtenie. Batthyány Kázmér bőkezű mecénása volt, s a kor is kedvezett a vállalkozásnak. Szinte már teljesen készen állt az intézmény, amikor az 1849-es nemzeti tragédiával együtt ennek a sorsa is megpecsételődött, a magyarországi csillagászatot, meglehet, egy emberöltővel visszavetve.

A Hell (Höll) család a magyarországi kultúrában

A magyarországi tudomány- és technika történet négy selmecbányai Höll, ill. Hell bányagépész nevét tartja számon: az apáét, Mathäus Corneliusét, és három fiáét: Ignaz Cornelius-t, Joseph Karlét és Maximilan Rudolphusét. Önmagában véve ez is elegendő indok lenne arra, hogy e helyen, mint „Höll-Hell” dinasztiát megemlítsük. Ám ha végig tekintünk a máig terjedő – de közel sem teljes - családfán, azt is megállapíthatjuk, hogy a leszármazottak közt, minden nemzedék feltűnik egy-két jelesebb tehetség. A következőkben azonban (már csak terjedelmi okokból) mégis csak a második nemzedék kiemelkedő tagjairól szólunk részletesebben, annál is inkább, mivel a csillagász Hell Miksa említését egyrészt a 2004. év nevezetes égi jelensége is indokolja, másrészt mivel érdemei ismeretlenek, pontosabban félreismertek.

     Előre kell bocsátanom, hogy, a következőkben a HELL családnevet, és a keresztneveket, magyar írásmódját használom, mivel a hazai szakirodalomban így vált általánosan elterjedtté.  Helyesebbnek tartanám azonban, ha oly módon alkalmaznánk a névírást, ahogyan azt az egyes nemzedékek valóban használták: a 19. sz. elejéig németes ortográfiával. Selmec a 19. sz. közepéig szinte teljesen német ajkú város volt, csak az 1800-as évek második felében telepedett le ott nagyobb számú magyar és szlovák lakosság [Fényes IV. 1851].

A hazai történeti földrajz gyökerei
200 éve jelent meg Hell Miksa Anonymus-térképe

Kettőszáz esztendeje (1801-ben) jelent meg először nyomtatásban Hell Miksa (Maximilian Hell) ún. Anonymus-térképe. Írásomnak ez ad időszerűséget. Hell (1720-1792, jezsuita páter) a magyar tudománytörténet kiemelkedő alakja. Elsősorban csillagászként él emlékezetünkben, de geodéta, térkép- és földgömbkészítő, nyelvész, tudományszervező is, és figyelemreméltóak aktuogeológiai, földmágnességi megfigyelései is. De foglalkoztatták az utókort orvosi megfigyelései is. De, hogy a magyar történeti földrajz tudományának is egyik alapvetője, az még Győrffy négykötetes Árpád-kor történeti földrajzából, vagy Bak Borbála Magyarország történeti topográfiájából sem sejlik ki. 

Képriport a Zách-szimpóziumról - Symposium on the era and work of Franz Xaver von Zach (1754-1832)
Képes beszámoló a 2004. szeptember 15-16-án a Magyar tudományos Akadémián Zách Ferenc Xavér magyar származású csillagász halálának 250. évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi csillagászattörténeti konferenciáról.
Csillagda a Budai Várban
Weiss Ferenc hagyatéka

Kétszáz évvel ezelőtt a Várhegy tetején épült palotát holdtalan éjszakákon csak a csillagok fénye világította meg. Ezt az eget pillantotta meg esténként Weiss Ferenc budai csillagász a várépület tetején levő kupolából. Az ő vezetésével épült fel 1780-ban az első budai csillagvizsgáló. Ezt 1829-ben lebontották, a maradványait is hiába keresnénk.

Tittel Péter Pál (1784-1831), aki magyar csillagász akart lenni
Három bukott angyal. Magyar csillagászok a 18-19. század fordulóján. Harmadik rész

Hosszú évek óta foglalkozom régi magyar csillagászaink levelezésének közreadásával. Célom az volt, hogy minél több ismeretlen tényt és adatot hozzak napvilágra, s az eredeti szövegek elérhetôvé tételével minden érdeklôdôt hozzásegítsek a magyar csillagászat történetének alaposabb ismeretéhez.

Mostanában vágyni kezdtem arra, hogy egész valójukban, életterüket is újraálmodva feltámasszam ezeket a századokkal elôbb élt embereket, akiknek a keze nyomát és szája leheletét is megôrizte számunkra a papíron megszáradt tinta.

A Mappa Hungariae csillagásza
Bogdanich Imre Dániel

1972. június 23-án a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézete emlékművet avatott fel a Gellért-hegyen, az egykori csillagvizsgáló helyén. "Bogdanich Imre Dániel csillagász tudományos vizsgálatai alapján készült el hazánk első szabatos térképe" – olvashattuk a piroxénandezit oszlopon. Az arra sétáló az emlékműnek ma már csak megcsonkított maradékát találja.

Pasquich János (1754-1829), az örök szenvedő
Három bukott angyal. Magyar csillagászok a 18-19. század fordulóján. Második rész

Hosszú évek óta foglalkozom régi magyar csillagászaink levelezésének közreadásával. A többnyire alig olvasható, gyakran gót betűkkel írott kéziratok leírása, a szöveg megfejtése igen sok türelmet igényelt. Célom az volt, hogy minél több ismeretlen tényt és adatot hozzak napvilágra, s az eredeti szövegek elérhetővé tételével minden érdeklődőt hozzásegítsek a magyar csillagászat történetének alaposabb ismeretéhez. Ezért igyekeztem mindig bőséges jegyzetanyaggal is szolgálni.

Mostanában vágyni kezdtem arra, hogy egész valójukban, életterüket is újraálmodva feltámasszam ezeket a századokkal előbb élt embereket, akiknek a keze nyomát és szája leheletét is megőrizte számunkra a papíron megszáradt tinta.

Zách János Ferenc, Pasquich János és Tittel Péter Pál
Carl Friedrich Gauss magyar csillagász-barátai

A nagy német matematikus, Carl Friedrich Gauss (1777-1855) három magyar csillagászt sorolt barátai közé. Zách János Ferencet (1754-1832) mesterként tisztelte Gauss: egyike volt azoknak, akiktôl a csillagászat gyakorlati tudnivalóit elsajátította. Levelezésük 1799-ben kezdôdött, személyesen a Brocken tetején (a Harz-hegység legmagasabb csúcsán) találkoztak elôször 1803 augusztusában.^1 Pasquich János (1754-1829) soha nem találkozott Gaussal, bár többször készült erre a nagy eseményre. 1800-tól fogva azonban figyelemmel kísérték egymás tudományos mûködését a Zách által megindított Monatliche Correspondenz révén, ahová mindketten rendszeresen küldöttek közleményeket. Levelezésük 1812-ben kezdôdött, amikor Pasquich János azzal a kéréssel fordult az akkor már jelentôs csillagásznak számító Gausshoz, hogy ajánljon valakit tanítványai közül munkatársnak a hamarosan felépülô Gellérthegyi Csillagdába.^2 Kapcsolatukat késôbb egy szomorú esemény tette még szorosabbá. 1823-ban az akkor már igen beteg Pasquichot súlyos szakmai rágalmak érték, ezek alól tisztázta ôt Gauss - tanítványai segítségével - az Astronomische Nachrichtenben megjelent "Ehrenrettung" címû röpiratban.^3 Tittel Pál (1784-1831) tanítványa volt a nagy tudósnak. Másfél évig tartózkodott Gaussnál Göttingenben, aki igen megszerette szorgalmáért, tehetségéért, szórakoztató egyéniségéért. Tittel Gauss családjával is baráti kapcsolatba került.

Nagy Károly reformkori tudós életművéről
Mire telik egyetlen ember erejéből, ha az ért a pénzügyekhez?

A Budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában található egy több száz oldalnyi levéltári anyag, amely minden valószínűség szerint Nagy Károly bicskei csillagvizsgálójából származik. A többségükben magyar nyelven írt ismeretterjesztő cikkek - melyeknek egy része meg is jelent annak idején - témája igen változatos. Csillagászat, csillagászati naptárszámítás, csillagászati földrajz, matematika, meteorológia, mérésügy, történelem, statisztika, leíró földrajz statisztikai adatokkal kiegészítve, a világ demográfiai problémái stb. mind helyet kaptak az írások közt. A kéziratok közt találhatók a bicskei obszervatórium műszereinek számlái és a Franciaországban gyártott platinából készült méter és kilogramm etalonok beszerzésének iratai is. Rendszeresen vezetett megfigyelési naplók is találhatók itt. Joseph Littrow-nak, a bécsi csillagvizsgáló igazgatójának itt található négy levele élő bizonyítéka a két tudós közötti meleg barátságnak. Külön ki kell emelnem egy igen gondosan becsomagolt kicsinyke vízfestményt is, ami első látásra egy panelházra emlékeztet, míg a mellette található kéziratos jegyzetek által rá nem jövünk arra, hogy a számítógépek egyik őséhez van szerencsénk.