Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 17-18. század Poprádi Ádám emlékezete
   

 

Poprádi Ádám emlékezete Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Rezsabek Nándor | 2006. november 16., csütörtök

Az Evangélikus Életben ez évben már két írásban is foglalkoztunk a 17. századi magyarországi egyházi értelmiség Wittenbergben tanult és a megszerzett tudással az egyetemes magyar hazát gyarapító tagjaival. Bemutattuk az erdélyi Schnitzler Jakab és a felső-magyarországi Thann András lutheránus lelkész és tanár életútját – külön kiemelve azokat a momentumokat, melyek a mindennapi szolgálat, illetve a teológiai munkásság mellett a természettudományos megismerés, a csillagászati kutatás területére vezérelte a két kiváló egyházi embert. Alábbi írásunkban egy, az előbbiekéhez igen hasonló pálya ívét rajzoljuk meg – a 370 éve született Poprádi Ádámra emlékezünk.

Poprádi Ádám 1636-ban a felső-magyarországi Szepesbélán született és élt. Tanulmányait Eperjesen kezdte, majd 1659-től 1661-ig a wittenbergi egyetemen tanult. Ezt követően visszatért hazájába. 1663. március 3-án Wagner Márton szuperintendens avatta evangélikus lelkésszé, ezután a Szepességben diakónusként működött. Később Eperjesen szolgált, illetve tanárként dolgozott. 1672-ben az ellenreformáció több paptársával együtt elűzte Magyarországról. Tíz esztendőt töltött száműzetésben, hazájától távol, a Német-római Birodalomhoz tartozó Sziléziában. 1682-es hazatérte után a felvidéki Trencsénben volt lelkész, majd Bártfán fődiakónus.

Lelkipásztori működése során 1687-ben másodszor is elvették a helyi lutheránusoktól a templomukat, és a városon kívül jelöltek ki helyet számukra templomépítésre. A Poprádira vonatkozó életrajzi források megjegyzik azt az érdekességet is, hogy ebben az új templomban 1689. február 6-án egy egri török nőt is megkeresztelt. Poprádi Ádám 1692-ben hunyt el.

A Wittenbergben szokásos, elnök vezette egyetemi viták és írott változataik sorában 1660-ban találkozhatunk Poprádi Ádám – vagy ahogy akkoriban a kor szokása szerint nevét latinosan használta, Adamus Popradius – nevével. Ernestus Bakius elnökletével disputációjában „Physicam disputationem de meteoris emphaticis…” címen légköri, légköroptikai, fénytani és meteorjelenségekkel foglalkozott. A dolgozatban a korszaknak megfelelően a skolasztika arisztotelészi szabályai szerint pontosan definiálta a jelenségeket, ismertette keletkezésük folyamatát, leírta megjelenési formáikat, majd létrejöttük okait vizsgálta. Ennek során többek között halojelenségekkel (holdhalo, melléknap, mellékhold stb.), a szivárvánnyal, a hajnali és alkonyati vörösséggel, a felhők színével és a hullócsillagokkal foglalkozott.

Írásában a helytálló természeti megfigyelések a babonás hiedelmekkel keveredtek. Azokban az esetekben, amikor az adott jelenségre akkoriban már létezett valamilyen fizikai magyarázat, viszonylag helyes, bár mai szemmel teljesnek azért nem nevezhető definíciókat adott. A jelenségek okainak leírása azonban munkájában távol áll a valós természettudományos képtől, mivel megállapítása szerint a ritkább légköri jelenségek – mai tudásunk alapján már túlhaladott és tudománytalan módon – bizonyos természeti, politikai és egyházi események előrejelzésére is szolgálhattak.

Wittenbergben az is szokásban volt, hogy az egyetemi viták alkalmával a diákok üdvözlő versekkel köszöntötték egymást. Ezek felépítésüket tekintve egységes szerkezetűek voltak: üdvözölték a vitapartnert, dicsérték tehetségét és tudását, munkára serkentették, sikeres előmenetelt kívántak neki, valamint kifejezték annak a reményét, hogy a tanulmányok során megszerzett tudásanyagot városuk és hazájuk javára kamatoztatják. Poprádi Ádámot disputációja kapcsán Günther Dávid köszöntötte Késmárkról, Simonis György Váraljáról, Regius Pál Kisszebenből, Schön Gáspár pedig Eperjesről.

Nevéhez még két írásmű fűződik: „Zur Frömmigkeit leitende Pestilentz-Betrachtung…” címmel 1680-ban Boroszlóban jelent meg könyve, 1682-ben pedig a „Vota Gamica Secunda…” című látott napvilágot. Ez utóbbiban az üdvözlő verseket Poprádi Ádám mellett Eccard Ábrahám leibiczi, Milochowsky János breznóbányai, Sextius János korponai lelkész, Burius János korponai német pap, Adami Márton, Zaskalitzky András hricsói lelkipásztor, illetve Platani Mátyás, Coledanus Jónás, Simonides János, Sinapius Dániel száműzött evangélikus lelkészek és iskolaigazgatók jegyezték.

Az Evangélikus Élet 2006/42. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei