Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 17-18. század Háromszázharminc esztendeje hunyt el Basch Simon
   

 

Háromszázharminc esztendeje hunyt el Basch Simon Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Rezsabek Nándor | 2007. január 29., hétfő

Image

Basch Simon a magyarországi lutheránus szászok egyik legfontosabb gazdasági és kulturális központjában, az erdélyi Nagyszebenben született és élt. Tanulmányait 1659-ben német földön, a wittenbergi egyetemen végezte.

A Wittenbergben szokásos, elnök vezette egyetemi viták és írásos formájú disszertációik sorában respondensként kétszer is találkozhatunk nevével ebben az esztendőben. Egyrészt a lőcsei Kemmel János elnökletével zajló Dissertatio philosophica de materia prima peripatetica kapcsán, másrészt a szintén szebeni származású Schnitzler Jakab által elnökölt Disputatio astronomica de stellis erraticis extraordinariis seu cometis csillagászati disputációban, mely a „hajas csillagokkal”, az üstökösökkel foglakozott. A viták írásos, nyomtatott változatainak szerzője egyébként mindkét esetben maga az elnök volt. Az asztronómiai disputáció – bár hivatkozott az ezt megelőző korszak két neves csillagászának, a dán Tycho Brahénak és a német Johannes Keplernek a nézeteire – mai tudásunk alapján már túlhaladott módon tárgyalta az objektumok mibenlétét, és megjelenésüket égi jelnek tekintette.

Wittenbergben az is szokásban volt, hogy az egyetemi viták alkalmával a diákok üdvözlő versekkel köszöntötték egymást. Ezek felépítésüket tekintve egységes szerkezetűek voltak: üdvözölték a vitapartnert, dicsérték tehetségét és tudását, munkára serkentették, sikeres előmenetelt kívántak neki, valamint kifejezték abbeli reményüket, hogy a tanulmányok során megszerzett tudásanyagot városuk és hazájuk javára kamatoztatják. Basch Simont csillagászati vitatémája kapcsán diáktársai közül a későbbi evangélikus lelkész és iskolaigazgató, a brodsáni Zabanius Izsák, a későbbi orvosdoktor, a szebeni Gunesch János és a Wittengbergben szintén asztronómiával is foglalkozó, medgyesi Zakariás György köszöntötte. A nyomtatásban napvilágot látott wittenbergi anyagok mellett De acerbis Transilvaniae vicissitudinibus címmel egy kéziratos munkája maradt fent az utókor számára.

Basch hazatérte után az Erdélyi Fejedelemségben, a Szász Univerzitás legnyugatibb székének központjában, Szászvárosban élt 1677-ben bekövetkezett haláláig; tizenhárom esztendeig szolgált evangélikus lelkészként a városban.

Az Evangélikus Élet 2007/2. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei