Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 17-18. század
   

 

17-18. század
Csányi János krónikája Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
   Az 1682. év feltűnő csillagászati jelensége a később Edmond Halley angol csillagászról elnevezett, rövid periódusú Halley-üstökös menetrendszerű megjelenése volt. A csóvás égi vándorról a következő korabeli naplóbejegyzés született: „Ismét ezen 82. esztendőben, augusztus 25-én az égen egy üstökös csillag jelent meg; amely a Nap kelte előtt egy órával kelt fel, egy csóvát küldve maga előtt, mint egy pózna. Ezután augusztus 29-én láttatott ismét, a Nap lenyugvása után, három óra múltán áldozott le, csóvája, amelyet maga után vont, mint egy vesszőnyaláb. (...) Augusztus utolsó napján üstökös mutatta magát az égen, de csak sápadtan és fehéren. Ez pedig Morvaország és Szilézia felett állott, fürtszerű kinézése volt. Minden nap újra látszott. Augusztus 25-én láttuk először és szeptember 3-án lement és többet nem láttuk.”
Magyar Comenius Társaság (MCT) Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben

Összeállításunkban az 1592-ben született, 1670-ben elhunyt, hazánkhoz ezer szállal kötődő cseh-morva származású pedagógus, csillagászati kérdésekkel is foglalkozó világjáró polihisztor, Comenius Ámos János (Iohannes Amos Comenius, Ján Amos Komenský) szellemi örökségét ápoló Magyar Comenius Társaságot (MCT) mutatjuk be - a szerk.

Háromszázharminc esztendeje hunyt el Basch Simon Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben

Image

Basch Simon a magyarországi lutheránus szászok egyik legfontosabb gazdasági és kulturális központjában, az erdélyi Nagyszebenben született és élt. Tanulmányait 1659-ben német földön, a wittenbergi egyetemen végezte.

Aki "megakadályozta" a világvégét Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Hermann Dávid emlékezete

Világvégejóslatokból az elmúlt esztendőkben is kijutott. A Hale–Bopp-üstökössel érkező űrlények, a rossz óment jelentő teljes napfogyatkozás, halálos bolygóegyüttállás a nappali égen – hallhatták a televíziónéző és újságolvasó polgárok a szenzációs bejelentéseket. Ezek a csillagászati események azonban a valóságban semmilyen veszélyt nem jelentettek a Földre és élővilágára, és csodák csodájára a világvége is elmaradt.

Poprádi Ádám emlékezete Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben

Az Evangélikus Életben ez évben már két írásban is foglalkoztunk a 17. századi magyarországi egyházi értelmiség Wittenbergben tanult és a megszerzett tudással az egyetemes magyar hazát gyarapító tagjaival. Bemutattuk az erdélyi Schnitzler Jakab és a felső-magyarországi Thann András lutheránus lelkész és tanár életútját – külön kiemelve azokat a momentumokat, melyek a mindennapi szolgálat, illetve a teológiai munkásság mellett a természettudományos megismerés, a csillagászati kutatás területére vezérelte a két kiváló egyházi embert. Alábbi írásunkban egy, az előbbiekéhez igen hasonló pálya ívét rajzoljuk meg – a 370 éve született Poprádi Ádámra emlékezünk.

Erődépítészet és fogyatkozás Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Thann András emlékezete

„Micsoda idők, micsoda erkölcsök! Olyan ékes volt Erdély, hogy rajta kívül nem is lehetett keleten mást találni, csak barbárságot! Tágas földje, termékenysége révén mint valami viruló anya táplálta az összes szomszédos tartományokat. Egyszóval: igazi székhelye volt Ceresnek, most pedig – ó, istenek! – a barbárok pusztításának martaléka és félelmetes katonák dicsőségének színhelye lett…” – olvashatjuk Thann András evangélikus lelkésznek, tanárnak, a 17. századi egyházi értelmiség egyik kiemelkedő alakjának 1659-ben íródott wittenbergi disputációjában (Waczulik Margit fordítása). A haza sorsának alakulása feletti aggodalom, illetve a profetikus meglátás akár 20. századi történelmünkre is vonatkozhatna.

Schnitzler Jakab emlékezete Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Interjú Zsoldos Endre csillagásszal

A 2006. esztendőben emlékezünk Schnitzler Jakab erdélyi szász evangélikus teológusra, nagyszebeni lelkészre, matematikusra és csillagászra születésének 370. évfordulója alkalmából. Életrajzíróját, munkásságának szakavatott kutatóját, Zsoldos Endrét, a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének tudományos munkatársát Schnitzler életének főbb állomásairól, asztronómiai tevékenységéről és egyházi kapcsolódásairól kérdeztük.

Pater Pál emlékezete Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben

Háromszázötven évvel ezelőtt, 1656-ban született Pater Pál evangélikus teológus, gimnáziumi tanár, matematikus, fizikus és csillagász a Szepes vármegyei Ménhárdon (ma Vrbov, Szlovákia) vagy – egyes életrajzi források szerint – a szintén felvidéki Trencsén vármegye azonos nevű székhelyén (ma Trencin, Szlovákia). Nevének írásmódja is eltérő az egyes hivatkozásokban: Pater Pál mellett egyaránt említik Páter Pálként, Péter Pálként, Pál Péterként, illetve az idegen nyelvű forrásokban Paul Paterként.

Természetbúvár és császári matematikus Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Fröhlich Dávid emlékezete

Image „A Magas-Tátra hazánk legmagasabb hegytömege; a közepének gránitból felépült gerinczén tizenhárom havas orom van. Meglepően szép látvány tárul itt elénk. A Poprádtól lassan emelkedő vidéket termékeny szántóföldek borítják, melyek között számos község tornya emelkedik; a hegység lábát borító haragos-zöld fenyvesrengetegből pedig hirtelen, úgyszólván átmenet nélkül tör az ég felé a kopár sziklaóriások lánczolata, helyenkint örök hóval telt mélyedéseivel és szakadékaival. Derült időben kékesszürke fény árasztja el a hatalmas lánczot, csak olykor-olykor ütközik bele egy-egy felhő. Ha a hegyóriások füstölögni kezdenek, sűrű gomolyokban szállnak föl belőle a felhők, eltakarva derekukat, de magas csúcsaik a naptól bearanyozva büszkén emelik fejüket a felhők fölé” – írja Trianon előestéjén a Franklin-kiadású A Föld és népei című sorozat Magyarországgal foglalkozó kötete.

Egy eperjesi tudós tanár Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Bayer János emlékezete

Az Eperjesi Evangélikus Kollégium tanárai – például Czabán Izsák vagy Bayer János – a magyar tudománytörténet kiemelkedő, ám ma már kevéssé ismert egyéniségei. Az utóbbi pontosan 375 esztendeje született. Filozófusként Bacon és Comenius tanainak követője volt; a megismerés legfontosabb eszközének a tapasztalást tartotta, és a hazai skolasztikus arisztotelianizmus ellen foglalt állást. Publikációi középpontjában természetfilozófiai kérdések álltak, és a kor szokásainak megfelelően teológusként tanította – eleinte a filozófia keretében, majd külön tárgyként – a fizikát, amelyen belül foglalkozott csillagászati vonatkozású kérdésekkel is.