|
Az égi mozgások ptolemaioszi rendszere a 15. századra alapos reformra érett meg. Az asztronómusok már századok óta töprengtek azokon az ellentmondásokon, melyek a gyakorlati megfigyelések és a ptolemaioszi elmélet között mutatkoztak. Ptolemaiosz nyomasztó tekintélye miatt azonban a megoldást keresők az elmélet alapjaihoz nyúlni nem mertek, csupán felszínes módosításokkal próbálkoztak.
Szinte egész életén át e problémán töprengett a bajorországi Königsberg szülötte, Regiomontanus, eredeti nevén Johannes Müller is. Már 12 évesen, mint a lipcsei egyetem tanulója, (1447-49), kiszűrte az 1448-ban megjelent Gutenberg-kalendárium hibás csillagászati adatait az Alfonz-táblázat alapján. 1450-től a bécsi egyetem hallgatójaként évkönyveket számolt ki az 1451. és 1453-61. évekre, horoszkópokat készített többek között III. Frigyes német-római császár részére, foglalkozott a trigonometriával, de érdekelte a tökéletes számok problematikája is. Tehetségére felfigyelt Georgius Peuerbach (1423-1461), az egyetem magisztere, aki szintén új bolygóelmélet kimunkálásával foglalkozott. Asszisztensként maga mellé vette Regiomontanust, aki 21 évesen maga is magiszter, és papi szolgálatba lép. 
Regiomontanus (fametszet Schedel 1493-as Nünberg Krónikája c. művéből) |
|
Rövid áttekintés a Kopernikusz-példányok sorsáról a Kárpát-medencében* 
„Amikor tehát ezeket megfontoltam, a megvetés, amelytől véleményem újdonsága és képtelensége miatt félnem kellett, csaknem arra kényszerített, hogy elkezdett művemmel mindenestül felhagyjak.” 1 A hetvenéves Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) halála előtt nem sokkal írta le ezeket a sorokat III. Pál pápának dedikálva. Ez az egyetlen mondat világosan adja vissza a lengyel matematikus gyötrődését munkájával, s legfőképpen annak utóéletével kapcsolatban. Műve megjelenése, majd a róla folyó kortárs vita alapvetően átformálta a 16. század második fele matematikusainak, csillagászainak kozmosszal kapcsolatos elképzeléseit. Bár a magyar Kopernikusz-recepció kutatására vannak kísérletek, ezek megmaradtak a magyarországi szerzők műveiben fennmaradt tényleges vagy vitatott kopernikánus hatások elemzésében,2 s olvasmánytörténeti oldalról a mai napig hiányzik bármiféle összegzése a kérdésnek. |
|
A modern csillagászat történetének egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó eseménye a Halley-üstökös száz évvel ezelőtti, 1910 májusi földközelsége volt. „Mi lesz május tizenkilencedikén? – A Föld találkozása a Halley-üstökössel” címmel jelent meg egy korabeli terjedelmes, hosszú ismeretterjesztő cikk sok magyarázó ábrával a Tolnai Világlapja 1910-es évfolyama 1051. oldalától kezdődően Dr. Hetényi Imre tollából. A szerző már a cikk elején megnyugtatja a Halley-üstökös csóváján való áthaladás miatt aggódó nagyközönséget: „Május tizenkilencedikén délelőtt tíz órakor, a Föld pályájának arra a pontjára jut, a melyhez ugyanakkor igen közel lesz a Halley-üstökös. 1 540 170 000 ember sorsa felett abban az órában csak az isteni gondviselés őrködik. A Föld valamennyi lakója abban az órában kerül bele az üstökös csóvalégkörébe, ha, a mi valószínű, az égi vándor csóvája ekkor hosszabb lenne 24 millió kilométernél. Ezt a vészjóslóan hangzó kijelentést meg kell magyaráznunk. Minden emberi számítás szerint ez a találkozás, a mely egyébként a történelmi feljegyzések alapján a huszonhatodik, csak simán folyik majd le, mint az előbbi valahány. De nyugtassuk meg még jobban magunkat: ugy fog majd lefolyni, mint minden eddigi és akármelyik üstökössel való találkozásunk, mert volt már szerencsénk e fajta égi látogatókhoz, sőt meg is tépáztunk néhányat, igaz, az apróbbjából valók voltak.” 
A Föld és az üstökös pályaviszonylása. A fehér vonalon az üstökös, a feketén a Föld halad. A nyilak a haladási irányt jelzik, tehát a két égitest ellentétes irányban mozog. A kritikus idő, amint az az ábrából is kivehető, május 19-ére esik, amikor az üstökös húsz millió kilométer távolban robog el a Föld mellett. Az üstökös farka minden valószínűség szerint érinti ekkor a Földet.” (Tolna Világlapja 1910-es évfolyama 1054. oldalán lévő ábra).
|
|
|
A régi feljegyzésekben és krónikákban több adatot találunk arra, hogy meteorhullások anyagi kárt okoztak, sőt emberi életet is kioltottak. Az alábbiakban néhány, biztosnak tekinthető adatot közlünk. |
|
|
|
