Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Általános Görög csillagmítoszok
   

 

Görög csillagmítoszok Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Muntag András | 2007. március 30., péntek
Orion
 
Óriónt Artemisz ölte meg Délosz szigetén. A hatalmas termetű Órión Poszeidón és Eurüalé gyermeke volt. Poszeidón megáldotta őt azzal a képességgel, hogy át tudott lábalni a tengeren. Első feleségét, Szidét a szépségére féltékeny Héra a Hadészba vetette. Később Órión elkerült Khiosz szigetére, ahol megkérte Oinopión leányának, Meropénak a kezét. Feladatul azt kapta, hogy irtsa ki a szigeten elszaporodott vadakat. Oinopión azonban — aki már megbánta ígéretét — leitatta őt, majd álmában megvakította, és a tengerpartra vetette. Órión akkor elment Héphaisztosz kovácsműhelyébe, elrabolt onnan egy szolgát, a vállára ültette, és megparancsolta, hogy vezesse el napkeletre. Amint odaért, a nap sugaraitól visszanyerte látását, és már indult is vissza Oinopiónhoz. Közben azonban Poszeidón föld alatti házat készíttetett Héphaisztosszal Oinopiónnak, Éósz pedig beleszeretett Óriónba, és magával ragadta és Éloszra vitte. Aphrodité ugyanis azzal sújtotta Éószt, hogy egyfolytában szerelmesnek kellett lennie, amiért együtt hált Arésszal. Csakhogy Órión diszkoszversenyre hívta ki Artemiszt, és állítólag ez okozta vesztét; mások úgy mesélik, hogy Apollón, attól félve, hogy húga beleszeret Óriónba, elment a Földanyához, és sikerült rávennie, hogy az Óriónra küldjön egy skorpiót. Órión észrevette, hogy semmiféle fegyverrel, amit halandó készített, nem tudja átütni a skorpió páncélját, így a tengerbe vetette magát, és Délosz felé kezdett úszni. Óriónt végül Artemisz nyila ölte meg, mert Apollón elhitette a vele, hogy a messze úszó Órión egy garázda, aki erőszakot követett el egy Ópisz nevű hüperboreusz leányvendégén. Artemisz a csillagok közé emelte Óriónt és a Skorpiót úgy, hogy egymást soha utol nem érhetik.
 

Az, hogy Órión az égen mire vadászik, vitatott. Egyesek szerint a Bikára (Taurus), mások szerint a Nyúlra (Lepus). Ismét más vélemény, hogy a Plejádokra (sic!). Annyi bizonyosnak látszik, hogy van két kutyája, egy kicsi (Canis Minor) és egy nagy (Canis Major). A Mérleg is kapcsolódik egy kicsit a történethez: bizonyos csillagainak elnevezése azt mutatja, hogy a Skorpióból metszették le őket.

Ursa Maior
 
Kallisztó Artemisz vadásztársnője volt, ugyanolyan ruhát hordott, mint az istennő, és megesküdött neki, hogy szűz marad. Zeusz azonban beleszeretett, és hiába tiltakozott a lány, Artemisz, vagy mások szerint Apolló képében együtt hált vele. Hogy Héra elől eltitkolja az ügyet, medvévé változtatta a leányt; Héra azonban rábeszélte Artemiszt, hogy — mintha közönséges vadállat volna — lője le nyilával. Némelyek szerint Artemisz azért nyilazta le őt, mert nem őrizte meg a szüzességét. Zeusz Kallisztót halála után Medve néven csillaggá változtatta.
 
PS. Azt hiszem, fel kell készülnünk Zeusz nem épp hibátlan erkölcseire, bár tekinthetjük úgy is, hogy kellett az emberiségnek vérátömlesztés. Vannak továbbá olyan jelek is, hogy a Krisztus előtti görögök másképp viszonyultak a vérfertőzéshez és a homoszexualitáshoz, mint Aquinói Tamás. Ne törjünk felettük pálcát, mi sem vagyunk jobbak.
 
 
Androméda
(Cep, Per, Cas, Cet, And)
 
Képheusz (Cepheus) király birodalmába, Aithiopiába érkezve, Perszeusz rátalált a király lányára, akit kitettek egy tengeri szörny martalékául. Kassziopeia (Cassiopeia), Képheusz felesége ugyanis szépségversenyre kelt a néreiszekkel, és azzal kérkedett, hogy mindegyiküknél különb. A néreiszek megharagudtak rá, Poszeidón pedig osztotta haragjukat, és árvizet küldött a vidékre, sőt tetejébe még egy tengeri szörnyet (Cetus) is. Ammón azt a jóslatot adta, hogy csakis úgy szűnik meg a csapás, ha Kassziopeia leánya, Androméda (Andromeda) a szörny prédája lesz. Képheusz az aithiopszok unszolására kénytelen volt engedelmeskedni, és leányát egy sziklához kötözte. Így pillantotta meg őt Perszeusz, beleszeretett, és ígéretet tett Képheusznak, hogy megöli a szörnyet, ha feleségül veheti a megmentett leányt. Megállapodásukat esküvel is megerősítették, majd Perszeusz megküzdött a szörnnyel, megölte, és kiszabadította a leányt. Ám Phineusz, Képheusz bátyja, aki előzőleg eljegyezte Andromédát, összeesküvést szőtt Perszeusz ellen. Perszeusz felfedte az összeesküvést, felmutatta a Gorgó-főt, és Phineuszt, társaival együtt menten kővé változtatta.
 
Perszeuszról továbbá a Gorgókkal történt kalandról máskor lesz szó.
 
 
Aquarius
 
Prométheusznak született egy Deukalión nevű fia, aki Phtia vidékén uralkodott, és Pürrhát, Epimétheusz és Pandóra leányát vette feleségül. Pandóra az istenek első asszonyteremtménye volt. Amikor Zeusz elhatározta, hogy kiirtja a vaskori nemzedéket, Prométheusz tanácsára Deukalión bárkát ácsolt, elhelyezte benne a legszükségesebb holmikat, majd Pürrhával együtt maga is beleköltözött. Zeusz pedig tömérdek esőt hullatott az égből, és Hellasz nagy részét elárasztotta vele, úgyhogy minden ember elpusztult, kivéve azt a néhányat, akiknek sikerült a közeli magas hegyekbe felhúzódniuk. Ekkor hasadt szét a thesszaliai hegyvidék is, és az Iszthmosz meg a Pelloponészosz kivételével mindent elborított az ár. Deukalión bárkája pedig kilenc napon és ugyanennyi éjszakán keresztül hányódott a tengeren, míg végül a Parnaszoszon kötött ki. Amikor vége szakadt az esőzésnek, kiszállt Deukalión, és áldozatot mutatott be Zeusznak, a menekülők oltalmazójának. Zeusz elküldte hozzá Hermészt azzal az üzenettel, hogy kívánjon, amit akar; Deukaliónnak pedig az volt a kívánsága, hogy teremjenek köréje emberek. Ekkor Zeusz utasítására a földről fölszedett köveket hajított hátra a feje fölött; Deukalión köveiből férfiak születtek, Pürrha köveiből pedig asszonyok.
 
Ez az oka egyébként annak, hogy az embereket laoi-nak nevezik (laasz=kő).
PS. 1. A görögöknél azért kisebb a vízözön, mert nem csak egy volt belőle. És nem is volt olyan teljes, hiszen többen megmenekülnek belőle. A leghíresebb azért a Deukalióné. 2. A legmegdöbbentőbb ebben a körben Lükaón, akinek ötven gyermeke elvetemült volt: még azt is megtették, hogy Zeuszt meghívván vacsorára emberhúst tálaltak fel neki. A történet egy változata úgy szól, hogy a vízözön részben az ő gonoszságuk miatt következett be. Azt is számon tartják viszont, hogy némelyikük megmenekült volna. (Ez valószínűnek látszik, itt-ott magam is tapasztalom.) 3. A csillagkép elnevezését azzal szokták magyarázni, hogy az esős évszak beköszöntével feltűnő csillagokat asszociálták a sok nedvhez. Ez a mediterrániumban Deukaliónhoz kapcsolódik.
Mások azt mondják, Deukalón helyett Ganümédeszre kell gondolnunk. Róla a Sas (Aql) kapcsán lesz szó, most csak annyit, hogy ő volt az istenek pohárnoka. Mindez módszertani problémákat vet fel, meg azt, hogy egy amatőr, mint én is, minek üti bele az orrát a magas tudományokba, ha nem tudja a metódust alkalmazni. Arról van ugyanis szó, hogy bárki bármit képzelhet egy csillagkép mögé, s még akkor is nagy a szórás, ha lehorgonyzunk a hagyományos név mellett (pl. Kos amit minden nép így hívott). De honnan az elnevezés? És itt jön a tudomány: beleásni magad a pergamenekbe, kőtáblákba, és elmenni Zalába meg Erdélybe hallgatni a Simon Józsi bácsit. (Ő aztán elmeséli, ki is volt a Kisbojtár.) Hát ez az, amihez nem értünk. Marad az, hogy annyit írunk: „Mások szerint pedig…”.
 
 
Capricornus
 
Zeusz gigászok elleni győzelme után Gea világra hozta Tüphónt, a félig ember, félig állat külsejű óriást, akitől az istenek elmenekültek Egyiptomba, és állati alakot öltöttek. Pán, aki szarvval, szakállal, farokkal és kecskelábbal született, és állítólag Zeusz tejtestvére volt, a Nílusba bújt. A kilátszó része kecskebak (Capricornus), a víz alatti része hal alakúnak látszott. Tüphón elmenekült Zeusz villámai elől, de az üldözte, majd birokra kelt vele. Tüphón a két kígyószerű combjával körbefonta Zeuszt, elvette tőle a sarlót, kezéből-lábából kivágta vele az inakat, majd vállára vette az istent, és letette a kórükoszi barlangban. A kivágott inakkal együtt egy Delphüé nevű félig állat, félig leány sárkány őrizetére bízta. Hermész és Pán azonban ellopták az inakat, visszacsempészték Zeusz testébe. Zeusz, újra ereje birtokában tovább üldözte Tüphónt, aki hegyeket hajigált rá, Zeusz azonban villámaival visszalökte őket Tüphónra. Végül ráhajította az Etna hegyet, amelyből a mai napig tüzes láva tör fel.
 
 
Perszeusz
 
Amikor Akrisziosz, Argosz királya fiúörököse születése felől kért jóslatot, azt a választ kapta az istentől, hogy leánya fiat fog szülni, s ez a fiú majdan megöli őt. Akrisziosz tartott a jóslattól, készíttetett hát egy föld alatti bronzkamrát, és abban őrizte Danaét, a lányát. Proitosznak, Akrisziosz ikertestvérének azonban — amint némelyek tudni vélik — mégis sikerült őt elcsábítania; innen eredne a testvérek közötti viszály. Mások meg úgy tudják, hogy Zeusz arannyá változott, a tetőn keresztül Danaé ölébe hullott, és egyesült vele. Amikor Akrisziosz megtudta, hogy Danaé világra hozta Perszeuszt, nem hitte el, hogy Zeusz volt a csábító, és leányát a csecsemővel együtt faládában a tengerre vetette. A láda Szeriphosz partjára sodródott, ahol Diktüsz magához vette és felnevelte a fiút. Perszeusz — miután Diktüszt gonosz testvére helyett Szeriphosz uralkodójává tette — Danaéval és Andromédával együtt Argoszba sietett, hogy találkozzék Akrisziosszal. Akrisziosz annyira félt a jóslattól, hogy Perszeusz jövetelének hírére elhagyta Argoszt, és a pelaszgok földjére menekült. Akkortájt rendezett Teutamidasz, a lariszaiak királya elhunyt atyja emlékére atlétikai versenyt, amelyen Perszeusz is részt kívánt venni: az öttusában diszkoszát Akrisziosz lábára hajította, aki nyomban meghalt. Amikor Perszeusz megtudta, hogy jóslatot teljesített be, a város falain kívül eltemette Akriszioszt…
 
Tirünsz, Mideia és Mükéné királya lett, Andromédától gyermekei születtek.
PS. A Capricornus leírásának főszereplőjéről, Tüphónról van egy szemléletes jellemzés, amit idő- és helyszűke miatt nem másoltam ide. Egyébként sem tudom, sok-e vagy kevés, amit írok, de majd szóltok, ha. Meg a nevek: sokkal több a név, mint szükséges, de írott anyag lévén mindenki annyit olvas el, amennyit bír, és vissza-visszatérhet. Túl szűken meg nem érdemes mérni, mert kellenek az asszociációk (vö. Pandóra a vízözön-történetben vagy Gorgó-fő az Androméda-mesében.). Hamarosan következik Heraklész összes hőstette, amit tömörítenem kell, akkora a regény. Készüljetek!
 
 
Kasztór és Polüdeukész
(Gem)
 
Születésük
 
Zeusz hattyú képében egyesült Lédával, aki még ugyanazon az éjszakán Tündareósszal is együtt hált, ezért Zeusznak Polüdeukészt és Helenét, Tündareósznak Kasztórt és Klütaimnésztrát hozta a világra.Vannak akik úgy tudják, hogy Helené Nemezisz és Zeusz gyermeke. Nemezisz szerintük libává változott, hogy Zeusz ölelésétől megmeneküljön, Zeusz azonban hattyú képében mégis magáévá tette őt. Szerelmükből tojás született. Ezt az erdőben megtalálta egy pásztor, elvitte Lédának, aki egy láda mélyén őrizte, majd amikor eljött az ideje, világra jött Helené, akit saját gyermekeként nevelt fel. A híres-szép nővé serdült Helenét Thézeusz elrabolta, és Aphidnaiba vitte. Mialatt azonban Thézeusz a Hadészban járt, Polüdeukész és Kasztór haddal bevették a várost, és visszaszerezték a húgukat…
 
Helené házassága
 
Hellasz királyai mindahányan Spártába gyülekeztek — ahol Tündareósz voltb a király — hogy elnyerjék Helené kezét. E hatalmas tömeg láttán Tündareósz megrémült, hogy bármelyiküket részesíti előnyben, a többiek nyomban fellázadnak. Odüsszeusz azonban megígérte Tündareósznak, hogy ha segít neki megszerezni Pénelopé kezét, ő majd kieszel valamit, amivel elejét vehetik a lázongásnak. Tündareósz felajánlotta segítságát, Ödüsszeusz pedig a következő tanácsot adta neki: Eskesse meg az összes kérőt, hogy ha a kiszemelt vőlegényt házasságában bárki részéről sérelem éri, valamennyiük segítségére számíthat. Tündareósz meghallgatta a tanácsot, és megeskette a kérőket, majd Meneláoszt szemelte ki vőlegénynek, Ödüsszeusz számára pedig megkérte Ikariosztól Pénelopé kezét.
 
PS. Helené nővére, Klütaimnésztra pedig Meneláosz fivérének, Agamemnónnak lett a felesége. És hogy a kérők esküjéből mi lett? A trójai háború.
 
Haláluk
 
Léda gyermekei közül Kasztór a harcban tűnt ki, Polüdeukész az ökölvívásban, és bátorságuk miattnevezták őket Dioszkúroszoknak (Zeusz-fiaknak). Elhatározták, hogy feleségül veszik Leukipposz leányait, így hát elrabolták Messzénéből és feleségül is vették őket. Polüdeukész és Phoibé házasságából született Mnészileósz, Kasztórtól és Hilaeirától Anógón. Történt egyszer, hogy Aphareusz fiaival, Idasszal és Lünkeusszal együtt elhajtottak egy tehéncsordát Arkadiából. Idaszra bízták, hogy ossza fel a zsákmányt. Idasz az egyik tehenet négy részre szabdalta, és kijelentette, hogy aki elsőnek eszi meg a részét, azé a zsákmány fele, a többi a másodiké. Mindenkit megelőzve behabzsolta a maga részét, utána felfalta a testvéréét is, majd vele együtt Messzénébe hajtotta a csordát. A Dioszkúroszok hadat indítottak Messzéné ellen, sok másikkal ezt a csordát is elhajtották, majd lesbe állta, hogy bevárják Idaszt és Lünkeuszt. Lünkeusz azonban észrevette Kasztórt, gyorsan figyelmeztette Idaszt, akinek sikerült is végeznie Kasztórral. Polüdeukész üldözőbe vette őket, Lünkeuszt dárdájával megölte, Idasz azonban menekülés közben egy szikladarabbal úgy fejbe hajította, hogy Polüdeukész ájultan esett össze. Zeusz villámával agyonsújtotta Idaszt, Polüdeukészt pedig felvitte az égbe. Ő azonban Kasztór halála miatt nem fogadta el a hallhatatlanságot, így hát Zeusz megengedte nekik, hoyg együtt maradjanak, és felváltva az egyik napot az istenek között, a másikat meg az emberek között töltsék. Amikor a Dioszkúroszok az istenek közé jutottak, Tündareósz Spártába hívatta Meneláoszt, és átadta neki a királyságot.
 
 
Héraklész
 
Míg Amphitrüón távol volt, Zeusz az ő képében éjnek idején Thébaiba látogatott, az éjszakát háromszorosra nyújtva együtt hált Alkménével, és még az utazásáról is beszámolt neki. Majd megérkezett Amphitrüón, s amikor észrevette, hogy felesége nem túlságosan örül neki, faggatni kezdte, mi baja. Alkméné azt felelte, hogy már előző éjszaka is együtt hált vele, hiszen akkor érkezett. Amphitrüón végül is Teiresziasztól tudta meg, hogy Zeusz együtt hált Alkménével. Alkméné két fiat szült, Zeusznak az egy éjszakával idősebb Héraklészt, Amphitrüónnak meg Iphiklészt. Amikor Héraklész nyolchónapos volt, Héra két hatalmas kígyót küldött az ágyába, mivel elhatározta, hogy megöli a csecsemőt. Alkméné segítségül hívta Amphitrüónt, közben azonban Héraklész felállt, és két kezével megfojtotta a kígyókat… Héraklészt Kasztór tanította meg a vívásra… Héra féltékenységében tébolyba kergette Héraklészt, aki Megarától, Kreón (ez az a Kreón!) legidősebb lányától született tulajdon gyermekeit tűzbe hajította. Ezután száműzetésre ítélte önmagát. Elment Delphoiba… azt a választ kapta, hogy telepedjék le Tirünszben, szolgáljon tizenkét esztendőt Eurüsztheusznál, hajtsa végre a rábízott tíz feladatot, és ha ezeket mind végrehajtotta, halhatatlan lesz.
 
 
A nemeai oroszlán
(Leo)
 
Héraklész elsőnek azt a feladatot kapta, hogy hozza el a nemeai oroszlán bőrét. Ez sebezhetetlen lény volt, Tüphón ivadéka. Héraklész útnak indult, hogy megkeresse az oroszlánt. Kleónaiba érkezett, és itt egy Molorkhosz nevű napszámos látta vendégül. Amikor Molorkhosz áldozat bemutatására készült, Héraklész megkérte, hogy várjon harminc napig. Ha épségben térne vissza a vadászatról, akkor áldozzon a megmentő Zeusznak, ha pedig meghalna, akkor neki, a hérósznak mutasson be áldozatot. Így indult Nemeába. Ott megtalálta az oroszlánt, és először nyíllal lőtt rá. Amikor azonban kiderült, hogy az állat sebezhetetlen, buzogányt ragadott, azzal kezdte üldözni. Az oroszlán egy kettős bejáratú barlangba menekült. Héraklész azonban elzárta az egyik bejáratot, majd a másikon keresztül rátámadt az állatra, kezét körülfonta a nyakán, és addig fojtogatta, míg az meg nem fulladt. Ezután vállára vette, és elvitte Kleónaiba, ahol Molorkhosz, mivel a harmincadik nap már leáldozóban volt, most készült bemutatni a halottat megillető áldozatot. Héraklész áldozott a megmentő Zeusznak, majd Mükénaiba vitte az oroszlánt.
 
Eurüsztheusz nagyon megrettent Héraklész bátorságától, meg is tiltotta neki, hogy még egyszer betegye a lábát a városba. A munkáiról is ezentúl a városkapu előtt kellett számot adnia. A feladatokra egy hírnök révén kapott parancsot.
PS: Ha valamiről azt akarják a görögök mondani, hogy szörnyű, félelmetes vagy irtózatos, akkor azt mondják: Tüphón ivadéka. Mégis le kellene írnom ide Tüphón jellemzését?
 
 
A lernai hydra
(Hya, CnC)
 
A második feladat az volt, hogy Héraklész ölje meg a lernai hüdrát. A hüdra a lernai mocsarakban élt, ki-kilátogatott a síkságra, és az állatokat meg a vidéket pusztította. Hatalmas testén kilenc fej nőtt, ebből nyolc halandó, a középső halhatatlan. Héraklész kocsira szállt — Iolaosz volt a kocsihajtója — s meg sem állította a lovakat, míg Lernába nem ért; meg is találta a hüdrát egy domb tetején, az Amümóné-forrás közelében, ahol a barlangja volt. Tüzes nyilakat zúdított rá, hogy kicsalogassa. Amikor végre előjött, Héraklész megragadta és lefogta, az állat azonban a lábára tekeredett. Az sem segített, hogy Héraklész buzogánnyal kezdte ütni a fejeit: mert minden szétvert fej helyén két másik nőtt ki. Egy hatalmas rák is a hüdra segítségére sietett, harapdálni kezdte Héraklész lábát. Miután a rákkal már elboldogult, segítségül hívta Iolaoszt, aki fölgyújtotta a közeli erdő egyik sarkát, és üszkös ágakkal kiégette a hüdra fejeinek gyökereit, hogy ne tudjanak újra kinőni. Miután ilyen módon sikerült végezniük a mindig újranövő fejekkel, Héraklész levágta a halhatatlan fejet is, a Lernán keresztül Elaiuszba vezető út mentén elásta és súlyos sziklatömböt helyezett rá. Majd felvágta a hüdra tetemét, és nyílvesszőit megmártotta az epéjében. Eurüsztheusz kijelentette, hogy ezt a munkát nem lehet a tíz közé számítani, mivel nem egyedül, hanem Iolaosz segítségével ölte meg a hüdrát.
 
Héraklész 3–5. feladata nem tartozik tárgyunkhoz, ezért csak említjük őket: A kerüneiai szarvas, Az erümanthoszi vadkan, Augeiasz istállói.
 
 
Sztümphaloszi madarak
 
Héraklész hatodik feladata az volt, hogy űzze el a sztümphaloszi madarakat. Volt az arkadiai Sztümphalosz városánál egy Sztümphalisz nevű mocsaras vidék, amelyet sűrű erdő borított. Sok-sok madár keresett itt menedéket a farkasok elől. Miközben Héraklész éppen azon töprengett, mi módon űzhetné ki innen a madarakat, Athéné rézcsattogtatókat adott neki, amelyeket Héphaisztosztól kapott ajándékba. Ezeket Héraklész odaütögette a mocsár mellett magasló hegyhez, és sikerült is félelmet keltenie a madarak között: mivel nem tudták elviselni a zajt, rettegésükben felröpültek a magasba, úgyhogy Héraklész lenyilazhatta őket.
 
PS. 1. Egyesek szerint a Hattyú (Cyg), a Sas (Aql) és a Keselyű (ma: Lyr) a sztümphaloszi madarak közül valók, talán azok, amelyek megmenekültek. Mások mást mondanak. 2. A Hydrához tartozó másik történetet is el fogom mesélni.
 
 
A krétai bika
 
Előjáték 1. Zeusz beleszeretett Európéba (a phoiníkiai király, Agénór lányába), rózsaillatot árasztó, szelíd bika képében a hátára vette és a tengeren át Krétára vitte. Ott egyesültek, Európé pedig életet adott Minósznak, Szerpédónnak és Rhadamantüsznek… Európét Aszteriosz, a krétaiak uralkodója vette feleségül, és ő nevelte fel Európé gyermekeit is… Előjáték 2. Miután Aszteriosz meghalt utód nélkül, Minósz szeretett volna Kréta királya lenni. Mivel törekvése ellenállásba ütközött, hangoztatni kezdte, hogy a királyságot az istenektől kapta, és — hátha így hitele lesz szavának — azzal hencegett, hogy amit csak kíván, beteljesül. Áldozatot mutatott be Poszeidónnak, és az volt a kívánsága, hogy tűnjék elő a habokból egy bika. Megfogadta, hogy ha megjelenik a bika, feláldozza. Poszeidón tüneményesen szép bikát küldött neki, így Minósz elnyerte a királyságot. A bikát azonban beküldte a csordái közé, és egy másikat áldozott fel helyett. Poszeidón megharagudott Minószra, amiért nem áldozta fel a bikát, s haragjában megvadította az állatot, Pasziphaéban pedig vágyat ébresztett iránta. Pasziphaé tehát beleszeretett a bikába… Daidalosz kerekeken guruló fatehenet készített, kivájta a belsejét, majd lenyúzott egy tehenet, a bőrét rávarrta a fatehénre, s az egész alkotmányt kitette arra a rétre, ahol a bika legelni szokott, de előzőleg beleültette Pasziphaét. A bika oda is jött, és — mintha élő tehén volna — meghágta a faalkotmányt. Pasziphaé világra hozta Aszterioszt, akit Minótaurosznak neveztek. Az arca bikaarc volt, teste azonban emberi test. Bizonyos jóslatok sugallatára Minósz a labürinthoszba zárva őriztette. Ez a labürinthosz — Daidalosz műve — olyan épület volt, hogy a kanyargós útvesztők miatt nem lehetett belőle kijutni… Hetedszerre Héraklész azt a feladatot kapta, hogy hozza el a krétai bikát. Akuszilaosz úgy tudja, hogy ez a bika vitte Európét Zeuszhoz; mások szerint Poszeidón küldte fel a tenger mélyéről, amikor Minósz megfogadta, hogy ami feltűnik a tenger színén, azt Poszeidónnak áldozza… Érte ment tehát Héraklész Krétára, és segítséget kért Minósztól, aki azonban azt válaszolta neki, hogy küzdjön meg érte egyedül. Héraklésznek végül is sikerült elfognia a bikát, elvitte és megmutatta Eurüsztheusznak, majd pedig szabadon engedte. Az állat bebolyongta Spártát és egész Arkadiát, átkelt az Iszthmoszon, megérkezett az attikai Marathónba és itt zaklatta a lakosságot.
 
PS. 1. Akkor most tessék eldönteni, melyik bika a Taurus. 2. Minótaurusz története külön fejezet (Thészeusz-mondakör). Vlsz. nem ez az a bika. 3. A Hyadokról és a Pleiadokról külön történetek szólnak. Ezeket — ha még élünk — a végefelé írom meg, mert szegények nem csillagképek, „csak” aszterizmusok. 4. Héraklész nyolcadik (Diomédész kancái), kilencedik (Hippolüté öve) és tizedik (Gérüonész marhái) feladata bár roppant érdekfeszítő történetek nem tartoznak tárgykörünkbe.
 
 
A Heszperiszek aranyalmái
 
Héraklész nyolc év és egy hónap leforgása alatt teljesítette a feladatokat, Eurüsztheusz azonban Augeiasz istállójának kitisztítását és a hüdra megölését nem fogadta el munkának, s ezért tizenegyedszerre azt a feladatot bízta rá, hogy hozza el a Heszperiszek aranyalmáit. Ezek az almák pedig az Atlasz hegyen voltak, a hüperboreuszok földjén. Gé ajándékozta őket Zeusznak, amikor az megesküdött Hérával. Százfejű, halhatatlan sárkány őrizte az almákat, Ekhidna és Tüphón sarja, aki ezerféle hangot tudott kiadni magából. Vele együtt őrködtek a Heszperiszek is, Aiglé, Erütheia, Heszperia és Arethúsza… Héraklész az Ekhedórosz folyón és Illűrián át az Éridanosz folyó felé vette útját; végül megérkezett Zeusz és Themisz nimfa-leányaihoz, akik megmutatták neki, hol találja meg Néreuszt. Héraklész álmában lefogta őt, és bár Néreusz százféle alakot öltött, végül is sikerült megkötöznie. Nem is engedte el, míg meg nem tudta tőle, hol vannak az almák és a Heszperiszek… Majd keresztülhaladt Líbüán, ahol… Antaiosz az odavetődő idegeneket rákényszerítette, hogy keljenek vele birokra… sikerült megölnie oly módon, hogy a magasba emelte… Antaiosz ugyanis, ha érintkezett a földdel, visszanyerte tőle az erejét… Líbüa után Egyiptomon haladt keresztül… Ezután átszelte Ázsiát… Arábiát, majd Líbüén keresztül elérte az óceánt, itt átkelt a szemközt elterülő szárazföldre, és nyilával célba vette a keselyűt, Ekhidna és Tüphón sarját, amely a Kaukaszosz tetején Prométheusz májából lakmározott. Megszabadította Prométheuszt, majd kiválasztotta az olajfafonatot, Zeusznak pedig emlékezetébe idézte, hogy Kheirón halhatatlan létére szívesen meghal Prométheusz helyett. Prométheusz azt tanácsolta Héraklésznek, hogy ne maga menje el az almákért, hanem vegye át Atlasztól az égbolt terhét, és őt küldje el értük. Héraklész megfogadta a tanácsot és megérkezvén Atlaszhoz a hüperboreuszok földjére, átvette tőle a terhet. Atlasz leszakított három almát a Heszperiszektől, majd visszajött Héraklészhez. De nem volt kedve visszavenni a terhet… Héraklésznek azonban sikerült fortélyosan visszaraknia Atlaszra: Prométheusz tanácsára megkérte ugyanis Atlaszt, hogy tartsa egy csöppet helyette az égboltot. Ennek hallatára Atlasz letette az almákat a földre, és visszavette az égboltot. Héraklész azonban felvette az almákat és kereket oldott… Némelyek azt állítják, hogy nem Atlasztól kapta meg az almákat, hanem maga szakította le, miután megölte a fát őrző kígyót. Az almákat elvitte és átadta Eurüsztheusznak, aki azonban nekiajándékozat őket. Héraklész Athénénak adta tovább. Athéné pedig visszavitte az almákat, mivel nem lett volna istenes dolog, hogy csak úgy a sutban heverjenek.
 
PS. 1. Héraklész (Her) az almákat őrző sárkány a Draco (Dra) fején térdel, és talán a Prométheusz májából lakmározó sas az Aquila (Aql). A nyílvessző lehet a Saggita (Sge), bár elhelyezkedése kissé irreális. A Kentaur (Cen) maga Kheirón, aki oly sok történetben szerepel, de teljes életrajzot senki nem állított össze róla. Ha jut rá, akkor… 2. Augeiasz istállóját bér ellenében tisztította meg, a hüdrát pedig segítséggel győzte le. Állítólag ezért nem fogadta el Eurüszteusz e két teljesítést.
 
 
Héraklész halhatatlansága
 
Tizenkettedik feladatként Héraklész felhozta Kerberoszt a Hádészból, majd visszavitte. Ezzel teljesítette az istenek akaratát, és megtisztult. További gazdag életének minden részletét elmesélni nem is lehetne, néhány utalás csupán: Íjászverseny Iolé kezéért; Iphitosz és a tehenek; Omphalé, a lűdek királynője; Telamón és Trója ostroma; Kósz szigete; A gigászok elleni harc; Augeiasz legyőzése; Az olümpiai játékok megalapítása; Hippokoón fiainak büntetése; Augé elcsábítása; Ephüra elfoglalása; Eunomosz megölése miatti száműzetés; Aigimiosz megsegítése; Eurütosz elleni harc. Kalüdónban Oineusz leányának, Déianeirának a kezére pályázott. Megküzdött érte Akhelóosszal is, aki bikává változott, Héraklész meg letörte az egyik szarvát. Majd feleségül vette Déianeirát, Akhelóosznak pedig Amaltheia szarváért cserébe visszaadta a saját szarvát. Amaltheiának ugyanis bikaszerva volt, s ennek a szarvnak az volt a tulajdonsága, hogy bőségesen adott ételt-italt, amit ki-ki éppen megkívánt. Eunomosz megölése miatt — bár a gyermek atyja, minthogy nem szándékos gyilkosságról volt szó, megbocsátott — Héraklész ragaszkodott a törvény szerinti büntetéshez, azaz a száműzetéshez, és el is döntötte, hogy Trakhiszba megy Kéüxhöz. Magával vitte Déianeirát is. Amikor az Euénosz folyóhoz értek, a parton ott találták Nesszosz kentaurt, aki fizetség ellenében átszállította az utasokat a túlsó partra. Azt állította, hogy becsületességéért kapta ezt a tisztséget az istenektől. Héraklész maga kelt át a folyón, Déianeirát azonban rábízta Nesszoszra, hogy fizetség fejében vigye át a túlsó partra. Nesszosz át is vitte, útközben azonban erőszakoskodni kezdett vele. Déianeira felsikoltott, Héraklész pedig a sikoly hallatára nyilával keresztüllőtte a vízből felbukkanó Nesszosz szívét. A haldokló kentaur magához hívta Déianeirát, és megsúgta neki, hogy ha szerelmi varázsszerre van szüksége Héraklésszal szemben, az ő földre lövellt ondóját vegyítse össze a sebéből kiömlő vérrel. Déianeira megfogadta a tanácsot, és magánál őrizte a varázsszert… Mivel Déianeira attól tartott, hogy Iolét jobban fogja kedvelni Héraklész, bekente az inget Nesszosz kifolyt vérével — az állítólagos szerelmi varázsszerrel. Héraklész felöltötte az inget, és hozzálátott az áldozat bemutatásához. Az ing azonban átmelegedett, és a hüdra mérge marni kezdte Héraklész bőrét… Tépte volna le az inget, ám az szinte hozzánőtt a testéhez, úgyhogy az inggel együtt a húsa is levált. Végül a szenvedéstől elgyötört Héraklészt hajón Trakhiszba szállították. Déianeira, amikor hírét vette a történteknek, felakasztotta magát. Héraklész… máglyát rakott, felmászott a tetejére, és parancsot adott, hogy gyújtsák meg. Ám senki sem akart vállalkozni rá, míg végre arra vetődött egy Poiasz nevű pásztor… az meggyújtotta a máglyát. Héraklész neki ajándékozta íját és nyílvesszőit. Mesélik, hogy miközben lobogott a máglya, felhő szállott alá, villám csapott ki belőle, s Héraklészt az égbe emelte. Miután pedig elnyerte a halhatatlanságot, kibékült Hérával, feleségül vette Héra leányát, Hébét…
 
Apollodórosz Theszpiosz 50 leányán kívül 10 feleségét sorolja fel, összesen pedig mintegy 66 gyermekéről tud, amibe nem számolta bele a Hébétől születetteket.
PS. Héraklészszal azért kellett ennyit foglalkoznunk, mert nagy hős volt. Meg egy kicsit azért is, mert sok csillagkép kapcsolódik életének eseményeihez: Her, Leo, Hya, Cnc, Cyg, Lyr (helyett annak elődje: a Keselyű), Aql, Sge, Sgr?, Tau, Cen, Dra. Nem volt szó az Éridanosz (Eri) folyóról, bár oda is elvetődött egyszer, talán majd az argonautáknál…
 
 
Az aranygyapjas kos
 
Athamasz Boiótiában uralkodott, és Nephelé szült neki egy Phrixosz nevű fiút meg egy Hellé nevű leányt. Másodszor Inót vette feleségül, aki el akarta veszejteni Nephelé gyermekeit, ezért rábeszélte az asszonyokat, hogy pörköljék meg a búzaszemeket. Az asszonyok tehát elcsenték a búzát, és férjük tudta nélkül megpörkölték, a föld pedig, mivel pörkölt búzaszemeket vetettek belé, nem hozta meg az évi termést. Athamasz ekkor követeket küldött Delphoibe megtudakolni, hogyan vethetne véget az ínségnek. Inóazonban rávette a követeket, hogy jelentsék Athamasznak: azt a jóslatot kapták, hogy megszűnik a terméketlenség, ha Phrixoszt feláldozzák Zeusznak. Athamasz végighallgatta őket, és a vidék lakosságának unszolására kénytelen volt az oltárra állítani Phrixoszt. Nephelé azonban elrabolta őt is, leányát is, és átadta nekik a Hermésztől kapott aranygyapjas kost (Aries), amely szárazföldek és tengerek fölött repítette őket a levegőben . Amikor azonban a Szigeion és a Kherszonénosz közötti tengerszoros fölé értek, Hellé a mélybe zuhant és meghalt. Róla kapta a tenger a Hellészpontosz nevet. Phrixosz megérkezett Kolkhiszba, ahol Aiétész uralkodott, Héliosz és Perszéisz gyermeke., Kirké és Pasziphaé testvére. Ez utóbbi Minósz felesége volt. Aiétész befogadta Phrixoszt, és hozzáadta Khalkiópé nevű leányát. Phrixosz az aranygyapjas kost feláldozta Zeusznak, a menekülők oltalmazójának, bőrét pedig Aiétésznek ajándékozta. Aiétész Árész ligetében egy tölgyfára szegezte a bőrt. Phrixosznak Khalkiopétól született gyermekei Argosz, Melasz, Phrontisz és Kütiszórosz.
 
PS. Régebben a Tavaszpont az Ariesben (Kos) volt. A mese folytatódik majd: Iaszón feladata lesz, hogy megszerezze a kos bőrét, a hajót majd Argosz készíti. A történet az argonautákról szól.
 
 
Az argonauták
 
Aiszónnak, Krétheusz fiának és Polümédének született egy Iaszón nevű fia. Iaszón Iolkoszban élt, ahol Krétheusz után Peliasz került uralomra. Amikor Peliasz jóslatot kért a királyság felől, azt válaszolta neki az isten, hogy óvakodjék a félsarus embertől. Peliasz eleinte érthetetlenül állt a jóslattal szemben, csak később tudta meg az értelmét. Történt ugyanis, hogy a tenger partján áldozatot mutatott be Poszeidónnak, és másokkal együtt Iaszónt is odahívatta. Iaszón szenvedélyes földművelő lévén, vidéken lakott, onnan sietett az áldozati ünnepségre. Közben átkelt az Anaurosz folyón, ám amikor kijött a vízből, már csak az egyik lábán volt saru, a másik odaveszett a habokban. Amint Peliasz megpillantotta őt, eszébe jutott a jóslat, odament hát hozzá, és megkérdezte tőle, mit tenne — feltéve, ha módjában állna bármit is tenni — ha azt a jóslatot kapná, hogy polgártársai közül valaki meg fogja ölni. Talán a haragvó Héra sugallta a választ, hogy majd Médeia hozzon bajt Peliasz fejére — mert Peliasz nem tisztelte az istennőt), talán csak kósza ötlet volt, de Iaszón így felelt: megparancsolnám neki, hogy hozza el az aranygyapjút.
 
Innen van egy hosszú történet arról, hogyan épített Argosz hajót, hogy gyűlt össze a kor minden hőse, milyen kalandokon estek át, míg végre Kolkhiszba értek. Itt Médeia segítségével állta ki a próbákat, majd menekült meg Aiétész elől a megszerzett aranygyapjúval. További kalandokon át kerültek haza.
PS. 1. Peliasz és Médeia történetét, Iaszón hűtlenségét, Médeia bosszúját Euripidésztől is ismerhetjük. 2. A csillagokhoz az a köze a történetnek, hogy az Argosz által épített hajót, melyen az argonauták annyi kalandot átéltek, a déli félgömbön láthatnánk. A modernizálás keretében három csillagképre bontották: Carina (Hajógerinc, Car), Puppis (Hajófar, Pup) és Vela (Vitorla, Vel). Lehet, hogy amikor Lacaille 1752-ben felvette a Pyxis (Tájoló, Pyx) csillagképet a pikszisbe a kor szokásának megfelelően tengerészherkentyűről elnevezve, akkor az is befolyásolta, hogy az argonautáknak is szükségük lehetett navigációs eszközökre. Térképet viszont elfelejtett adni nekik — nyilván ezért tartott olyan sokáig az út.
 
 
Pégaszosz
 
Szeriphosz sziget királya, Polüdektész, aki Diktüsz bátyja volt, beleszeretett Danaéba, de a közben férfivá cseperedett Perszeusz miatt nem tudott a közelébe férkőzni. Ezért azzal az ürüggyel, hogy nászajándékot gyűjt Oinomaosz lányának, Hippodameiának az esküvőjére, összehívta a barátait, köztük Perszeuszt is. Amikor Perszeusz nagylelkűen kijelentette, hogy még a Gorgó-fő megszerzésétől sem riadna vissza, Polüdektész a többiektől lovat kért, Perszeusz felajánlott lovait viszont nem fogadta el, hanem megparancsolta neki, hogy hozza el a Gorgó fejét. Perszeusz tehát Hermész és Athéna oltalma alatt megérkezett Phorkosz leányaihoz, Enüóhoz, Pephrédóhoz, Deinóhoz. Kétó szülte őket Phorkosznak, a Gorgók nővérei voltak, már a világra is banyának jöttek. Hármójuknak összesen egy szeme és egy foga volt, ezeket egymás közt felváltva használták. Perszeusznak sikerült megkaparintania a fogat és a szemet, és kijelentette, hogy csak akkor adja vissza, ha megmutatják neki a nimfákhoz vezető utat. A nimfáknak volt egy szárnyas saruja meg egy kibiszisze, ami állítólag nem más, mint tarisznya. Náluk volt — úgy mondják — Hadész sisakja is… Ennek birtokában ő maga tetszése szerint látott mindenkit, mások azonban észre sem vették. Hermésztől még egy gyémántsarlót is kapott, majd elrepült az Ókeanosz felé, és álmukban lepte meg a Gorgókat, Szthenót, Eurüalét és Medúszát. Hármójuk közül egyedül Medúsza volt halandó, ezért kellett éppen az ő fejét hazavinnie. A Gorgók feje körül pikkelyes kígyók tekergőztek, fogaik mint a disznóagyarak, kezük bronzból, szárnyuk aranyból volt, de azért repülni is tudtak. Aki rájuk nézett, menten kővé változtatták. Perszeusz odaállt a Gorgók elé, Athéna pedig kézen fogta őt; akkor elfordult, belepillantott a bronzpajzsba, s a Medúsza tükörképét figyelve levágta a Medúsza fejét. Ebben a pillanatban a Gorgóból előugrott egy szárnyas ló, a Pégaszosz, s vele Khrüszaór, Gérüonész apja. Mindkettőt Poszeidón nemzette a Gorgóval. Perszeusz a Medúsza fejét a kibisziszbe tette, majd elindult visszafelé, a Gorgók pedig, mihelyt felriadtak álmukból, üldözőbe vették. A sisak azonban elrejtette Perszeuszt, úgyhogy nem láthatták meg.Perszeusz visszatérve Szeriphoszra az azóta még gonoszabb Polüdektészt duhaj barátaival együtt kővé változtatta. (no ez kicsit zanzás). Pegaszosz később Bellerophontész lova lett, együtt pusztították el a khimairát, az oroszlántestű, kígyófarkú szörnyet, akinek három feje közül a középső kecskefej volt, mely még tüzet is okádott. Azt beszélik — így tudja Homérosz is — hogy a khimairát Amiszódarosz nevelte fel, Hésziodosz szerint viszont Tüphón és Ekhidna gyermeke volt.
 
PS. 1. A történet korábbról maradt el, Perszeusz és Androméda körébe tartozik. 2. Pégaszosz sokakat, sokféleképp megihletett, pl. annak a levelezőprogramnak a szerzőjét is, amelyen át ezt küldöm. A csillagképet innen mifelőlünk fejjel lefelé látjuk, tehát a teste a négyszög (Markab, Scheat, Algenib és Alpheratz), feje a Biham és az Eniph. Lábai a Lacerta és a kedves szülők (Cas és Cep) felé találhatók.
 
 
Ganümédesz
 
Atlasz leányának, Élektrának [nem az az Élektra!] két fia született Zeusztól: Iaszón [nem az az Iaszón!] és Dardanosz. Iaszón beleszeretett Démétérbe és már éppen meggyalázta volna, amikor egy villám agyonsújtotta. Dardanosz annyira bánatos volt fivére halála miatt, hogy elhagyta Szamothrakét, és átment a szemközti szárazföldre. A krály ott befogadta őt, odaadta földje egy részét, valamint Bateia nevű leányát. Dardanosz várost alapított, és a király halálával az egész vidéket Dardaniának nevezte el (vö: Dardanellák).Unokája volt Trósz, aki amikor király lett, a vidéket elnevezte Trójának. Az ő fia volt a szépséges Ganümédész, akit Zeusz sas hátán elrabolt, és megtette őt égi pohárnoknak. Ganümédész testvérének unokája volt Ankhíszész, akibe Aphrodité beleszeretett, és szülte neki Aineiaszt, aki a trójai háború után Itáliába ment, s lett őse a rómaiaknak.
 
PS. 1. Láthatóan egy-egy csillagképhez több háttér is van, de ez ekkora távolságból (min. 2000 év) nem csoda. Az Aql szerepelt már Héraklésznél is (A sztümphaloszi madarak ill. a Kaukázusban járván Prométheusz kapcsán). 2. Ganümédesz neve a római változatban Antinousz. A szépsége az, ami legjobban megmaradt atyáink emlékezetében. (A rómaiakon keresztül fennmaradt történetek általában kibogozhatatlan bonyodalmakat okoznak annak ellenére, hogy a legteljesebb gyűjtemény — Ovidius Metamorfózisa rendszeres agy összeállítása.)
 
 
Perszephoné
 
Démétér leánya volt Perszephoné, akibe Hadész beleszeretett, és titokban elrabolta. Démétér fáklyái világánál éjt nappallá téve kereste a leányát, s már az egész földet bebolyongta érte, amikor Hermión lakóitól végre megtudta, hogy Hadész rabolta el a leányt. Démétér, aki a termékenység istennője volt, megtiltotta a fáknak, hogy gyümölcsöt teremjenek, és a növényeknek, hogy nőjenek. Megesküdött, hogy a föld mindaddig terméketlen marad, amíg a lányát vissza nem kapja.Zeusz megparancsolta Hadésznak, hogy küldje vissza a földre a leányt, de Hadész, hogy ne sokat időzzék az anyjánál, megkínálta gránátalmamaggal, amit Perszephoné gyanútlanul megevett (ha ugyanis élő ember eszik az alvilági ételből, többé nem térhet vissza). Így aztán Perszephoné az év egyharmadát mindig az alvilágban tölti Hadésszal (ez idő alatt van a földön tél).
 
PS.1. Azt mondják, hogy a Szűz (Vir) maga Perszephoné, aki akkor tér vissza az alvilágból, amikor meglátjuk az égen. Ez kb. fél hónappal a tavaszi napéjegyenlőség előtt következett be 1000 körül Hellaszból nézve. 2. Mások szerint a Szűz (Vir) Astraea, az igazság istennője, akinek mérlege (Lib) is az égen látható. 3. Ismét mások szerint a Szűz (Vir) Éósz, a hajnal istennőjének a leánya. 4. Visszatérve Perszephonéra: számomra nem egyértelmű, kinek is a leánya. Apollodórosz maga is ellentmondásba keveredik, hiszen egy helyütt azt állítja, Zeusz és Sztüx nászából fogant, más helyen viszont Zeusz nővérét, Démétért teszi Perszephoné anyjának. A fenti változatot ismerem a legelterjedtebbnek.
 
 
Ikariosz
 
Ikariosz szőlőindát kapott Dionűszosztól, és megtanulta tőle a borkészítés mesterségét. Idővel ő is meg akarta ajándékozni az embereket az isten ajándékával, elment hát néhány pásztorhoz, akik meg is kóstolták az italt, és annyira ízlett nekik, hogy mohóságukban víz nélkül kezdték vedelni; végül abban a hiszemben, hogy boszorkányság áldozatai lettek, megölték Ikarioszt. Másnap azután kijózanodtak és eltemették őt. Leányát, Érigonét, mikor keresésére indult, Ikariosz elválaszthatatlan kutyája, Maira vezette el a holttesthez, mivel a kutya ott volt a gazdája mellett, amikor megölték. Érigoné megsiratta apját, aztán felakasztotta magát.
 
PS.1. Egyesek (Julius Staal?) szerint az Ökörhajcsár (Boo) a Szűz (Vir) és a Vadászebek (CVn) Ikarioszt, Érigonét és Mairát örökítik meg az égbolton.2. Mások szerint Maira a Procyon a CMi-ban.3. Ismét mások (Hevelius?) az Ökörhajcsárban és a Vadászebekben a Nagymedvét elkergető pásztort látják.
 
 
Szemelé
 
Szemelé Kadmosz és Harmonia egyik gyermeke volt. Zeusz szerelemre lobbant iránta, és titokban, hogy Héra meg ne tudja, egyesült vele, majd ígéretet tett, hogy bármit kíván is, azonnal teljesíti. Szemelé Héra álnok tanácsára azt kérte Zeusztól, hogy olyan alakban közeledjék hozzá, ahogy Hérához közeledett, amikor meg akarta hódítani. Zeusz nem utasíthatta vissza a kérést, így hát villámlások és mennydörgések közepette kocsin állított be Szemelé nászszobájába, ráhajított egy villámot, Szemelé pedig belehalt az ijedségbe. Zeusz a hathónapos magzatot kiragadta a tűzből és saját combjába varrta… Amikor elérkezett az ideje, Zeusz kibontotta az öltéseket, világra hozta Dionüszoszt, és átadta Hermésznek… Hermész pedig elvitte az ázsiai Nüsza-hegyen lakó nimfákhoz, akiket később Zeusz Hüaszok néven csillagokká változtatott.
 
PS.1. A Hüaszok az MCSE köreiben Hyadok néven ismertek. Hüein = esni. A trójai háború idején Athénból a november eleji esők idején nyugodtak a nap kelésével együtt és májusban (Orbán) keltek heliákusan. Ez aztán föltűnt a földműveseknek és a tengerészeknek… 2. Haende többek között — Szemeléről is írt oratóriumot. 3. Szemelé koszorúja a Corona Australis. Ptolemaiosz „déli koszorúnak” ismeri.
 
 
Mürtilosz
 
Oinomaosznak, Pisza királyának volt egy leánya, Hippodameia, akit — egyesek szerint mert szerelmes volt bele, vagy mert jóslat figyelmeztette, hogy a veje meg fogja ölni — egyetlen férfihoz sem adott feleségül… Mivel fegyvereit és lovait Árésztól kapta, minden egyes kérőt versenyre hívott ki, mégpedig olyan feltétellel, hogy a kérő vegye fel a kocsijára Hippodameiát, és száguldjon el vele a korinthoszi földszorosig, ő, Oinomaosz, talpig fegyverben, üldözni fogja, s ha utoléri, akkor megöli, ha viszont nem éri utol, odaadja neki Hippodameiát… Pelopsz is felcsapott kérőnek: mikor Hippodameia megpillantotta szépségét, nyomban belészeretett, és rávette Mürtiloszt, Hermész fiát, hogy legyen a segítségére; Mürtilosz volt ugyanis Oinomaosz kocsihajtója. Mürtilosz, maga is szerelmes lévén a leányba, kedvében akart járni Hippodameiának: nem tette be a tengelyszögeket a kerékagyba, következésképp Oinomaosz alulmaradt a versenyben, sőt a gyeplőbe gabalyodva halálra zúzódott, bár egyesek azt állítják, hogy Pelopsz ölte meg. Mivel árulására rájött, utolsó perceiben megátkozta Mürtiloszt: azt kívánta neki, hogy Pelopsz kezétől essen el.Pelopsz tehát megkapta Hippodameiát. Később Mürtilosz kíséretében utazva, ő egy helyt elment szomjazó asszonyának vizet szerezni, s közben Mürtilosz erőszakkal rátámadt Hippodameiára. Pelopsz, ahogy megtudta ezt az asszonytól, a Geraisztoszi hegyfokról belehajította Mürtiloszt abba a tengerbe, amelyet róla neveztek el…
 
PS. A Fuvaros vagy Szekeres (Auriga) Mürtiloszt idézte a görögöknek. Ránézvén a csillagokra, inkább a kerékre emlékeztet, amelyet megrongált, s nem magára a Kocsisra. Az is igaz viszont, hogy régebbi csillagtérképeken, ahol az alakokat is berajzolva látjuk, emberré alakítják az ábrát.
 
 
Aszklépiosz
 
Apollón egyesült Arszinoéval, Leukipposz lányával, tőle született Aszklépiosz; bár vannak akik úgy tudják, hogy Aszklépioszt nem Arszinoé, hanem Pleügasz lánya, Korónisz szülte Thesszáliában. Azt mesélik, hogy Apollón beleszeretett Koróniszba, és tüstént egyesült is vele, a leány viszont, apja akaratának fittyet hányva, jobbnak látta Iszkhüsszel, Kaineusz fivérével együtt élni. Apollón ezért megátkozta az üzeneteket szállító varjút, fehér színét feketére változtatta, Koróniszt pedig megölte. Miközben a tetemét hamvasztották, a máglyáról elragadta a magzatot, és elvitte Kheirón kentaurhoz. A gyermek nála nevelkedett, tőle tanulta meg a gyógyítás és a vadászat mesterségét. Orvos lett és tudományát olyan fokig tökéletesítette, hogy bizonyos esetekben nemcsak a halál beálltát tudta megakadályozni, hanem a holtakat is életre keltette. Athéna ugyanis nekiajándékozta a Gorgó ereiből kifolyt vért (vö. Perszeusz), s a bal oldali erekből származó vért emberölésre használta, a jobb oldaliakból származóval pedig életeket mentett és halottakat támasztott.Zeusz azonban attól tartott, hogy az emberek megszerzik Aszklépiosztól a gyógyítás tudományát, ezért villámával halálra sújtotta. Apollón úgy megharagudott emiatt, hogy megölte a küklopszokat, akik Zeusz villámát készítették.
 
PS: 1. Ez óta feketék a varjak. 2. A Corvus csillagkép története nem ez azt Ovidiustól ismerjük… 3. Aszklépiosz a Kígyótartó (Ophiucus), aki jelképét a Kígyót (Serpens) tartja a kezében. A gyógyszertárak és a mentők logója (bocs: jelképe, címere) is ez a kígyó. 4. A küklopszok és a küklopsz között az a különbség, hogy az előbbiek (Argész, Szteropész és Brontész) Uranosz és Gea gyermekei voltak a teremtéstörténetben, az utóbbi (Polüphémosz) Odüsszeusz „vendéglátója”, Poszeidón és Thoósza nimfa gyermeke volt. Poszeidón Uranosz fiának, Kronosznak gyermeke, Hadész és Zeusz testvére volt.
 
 
Orpheusz
 
Kalliopé szülte Oiagrosznak — a szóbeszéd szerint Apollónnak — Orpheuszt, a dalnikot, aki énekszavával köveket és fákat indított meg. Amikor feleségét, Eurüdikét halálra marta egy kígyó, Orpheusz leszállt érte a Hadészba, hogy visszahozza. Kérlelte Hadészt, hogy engedje vissza Eurüdikét a földre, s Hadész bele is egyezett azzal a feltétellel, ha Oroheusz egyszer sem néz hátra, míg haza nem érkezik. Csakhogy Orpheusz nem tartotta be ígéretét, hátrafordult és vetett egy pillantást a feleségére, aki már indult is visszafelé. Orpheusz találta fel a Dionűszosz-misztériumokat is. Miután a mainaszok szétszaggatták, Pieriában temették el. Sokak mellett ő is részese volt az argonauták útjának.
 
PS. 1. A negyedszázadik részt kinek is ajánlhattuk volna jobbnak, mind a dalnokok dalnokának. 2. Csak egy kis csillagkép, a Lant (Lyr) őrzi Orpheusz emlékét. 3. A mainaszok Dionűszosz női sleppje voltak, részeg visítozások között, mulatságból tépték szét Orpheuszt.
 
 
Ariadné
 
(Előzmények: A krétai bika)
Thészeusz volt az egyik, akit kisorsoltak a Minótaurosznak; néhányan ugyan azt állítják, hogy önként jelentkezett. A hajót fekete vitorlával szerelték fel, de Aigeusz lelkére kötötte fiának, hogy fejóhér vásznakat feszíttessen rá, ha épségben találna hazatérni. Mikor Thészeusz Krétára ért, Ariadné, Minósz leánya beleszeretett; fel is ajánlotta neki a segítségét, csak tegyen ígéretet, hogy magával viszi Athénba és feleségül veszi. Thészeusz ezt eskü alatt megígérte, a leány pedig Daidaloszhoz fordult, árulná el, hogyan lehet kijutni a labürinthoszból. Az ő tanácsára adott egy gombolyagot a labürinthoszba belépő Thészeusznak; Thészeusz az ajtóhoz erősítette a fonalat, és maga mögött gombolyítva haladt előre. A labürinthosz hátsó végében talált rá a Minótauroszra, ökölcsapással megölte, aztán a gombolyag nyomán sikerült megint kijutnia. Éjszaka Ariadnéval és az ifjakkal Naxoszra érkezett. Itt Dionűszosz szerelemre lobbant Ariadné iránt és megszöktette; elvitte Lémnoszra, együtt hált vele… Ariadné miatti búsultában Thészeusz, mikor hazafelé vitorlázott, elfelejtett fehér vásznakat húzni a hajóra; Aigeusz pedig, az akropoliszról megpillantva a fekete vitorlás hajót, abban a hiszemben, hogy fia odaveszett, a mélységbe vetette magát és szörnyethalt.
 
PS. 1. Héraklésznál elmerengtünk azon, melyik bika is lehet a Taurus. 2. Mondják, hogy Ariadné koszorúja is fenn van az égen (Corona Borealis — CrB).
 
 
(1999. október 21. — november 29.)
A rovat további cikkei