Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Általános Archeoasztronómia
   

 

Archeoasztronómia Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Pásztor Emília | 2007. június 29., péntek

Image

Sírkamra és megalitikus építmény a Bretagne-félszigeten
Fotó: Karáth Imre

   Miről mesélnek Észak- és Nyugat-Európa megalitikus építményei? Az álló magányos kövek, a sorokat és körvonalakat formázó álló kőoszlopok, a kamrasírok, melyek őskori elődeink legrejtélyesebb és egyben leglátványosabb építészeti teljesítményei közé tartoznak. Évezredekkel ezelőtt épültek a tengerpartok mentén vagy az azokhoz közeli területeken, minden látogatójukban ugyanazt a kérdést keltve: kik és miért építették? Korábban a régészek úgy vélték: építészetileg "túl kifinomultak", semhogy "barbár" elődeink a maguk erejéből képesek lettek volna a megalkotásukra. Így aztán kézenfekvő volt a megoldás, hogy egy "fejlettebb" civilizáció hozta létre, vagy legalábbis annak hatására keletkeztek.

Image
Stennes-kövek az Orkney-szigeteken
Fotó: Karáth Imre

   E feltevés alapját az a szinte mindenki által elfogadott elmélet jelentette, miszerint a civilizációt jelentő szellemi és gyakorlati tudás alapjai Közel-Keletről származnak és fokozatosan hatoltak be Európába, lassan Észak felé haladva. Ez az állítás a földművelési ismeretekre vonatkoztatva valószínűleg igaz is, azonban arra a tudásra, amely lehetővé tette a megalitikus építmények megalkotását, már nem.
   A legkorábbi Cl4-es vizsgálatok - sőt a 60-as és 70-es évek kalibrált adatai is - egyértelműen azt bizonyítják, hogy igazából a legöregebb ilyen típus építmények a világon.
   Dél- és Délkelet-Európából gyakorlatilag hiányoznak. Megtalálhatók viszont Máltától kezdve az Ibériai-félszigeten. Franciaországon és a Brit-szigeteken keresztül egészen a Skandináv-félszigetig.
   A megalit szó maga a görög nyelvből származik és "nagy kövekből álló"-t jelent, de a tudomány minden olyan kőből emelt objektumra ezt az elnevezést használja, amelynek kora az i.e. 5000 és 500 közé esik.
   A miértre valószínűleg soha nem fogunk választ kapni, és arra sem, ha elsősorban ceremoniális célokat szolgáltak, megtudhatunk-e belőlük valamit - ami több, mint puszta sejtés - hitvilágukról.
Titokzatosságukat tovább növeli az a tény is, hogy egyes esetekben szoros kapcsolat mutatható ki az építmény szerkezete és bizonyos égi-csillagászati jelenségek között.
   A megalitikus építmények reprezentatív és szinte mindenki által jól ismert képviselője a dél-angliai Stonehenge. A csillagászok azon állítása, miszerint ez valaha egy őskori obszervatórium volt - melynek használói még arra is képesek voltak, hogy a nap- és holdfogyatkozásokat előre jelezzék több ezer évvel ezelőtt - alaposan fölborzolta a régészek kedélyét. A föllobbant nézetellentétek azonban nagy hasznot hoztak mind a régészek mind pedig a csillagászok számára.
   A megalitikus építmények alapos és lázas tanulmányozása egy új határtudományág, az archeoasztronómia megszületéséhez vezetett. Kiderült, hogy a csillagászatnak is van olyan múltja, melynek föltárásában a régészeknek is segédkezniük kell. A régészek tudomásul vették, hogy - ha nem is minden esetben - de léteznek olyan építmények, melyek segítségével már i.e. kb. 3-4000 évvel meg tudták határozni a horizonton fölkelő vagy lenyugvó Nap és Hold irányát olyan nevezetes napokon, mint pl. a tavaszi-őszi napéjegyenlőség vagy a téli-nyári napforduló napján. Becsalták a felkelő vagy lenyugvó Nap fényét a sírkamrák mélyébe is, hogy pl. az említett napokon megvilágítsa a kamrák falába vésett jeleket, ábrákat.

Image
Megalitikus építmény a Bretagne-félszigeten
Fotó: Karáth Imre

   Alexander Thom angol mérnök - akit az archeoasztronómiai terepkutatások úttörőjeként tartanak számon - munkásságának nagy részét arra fordította, hogy bebizonyítsa, a megalitikus építményeket csillagászati obszervatóriumként is használták az építőik. Kutatásainak eredményei közé tartozik az a fölfedezés is, hogy az objektumok szerkezeti sajátosságai egy általánosan használt hosszegység - a megalitikus yard, IMY=0,829m - létét sugallják.
   A kövekhez szerte a világon számos hagyomány és szokás fűződik - így bizonyítva azt, hogy mély benyomást gyakoroltak a későbbi korokban élt emberekre is. Igaz ez a XX. század lakóira is, akiket szintén elbűvölnek történelmünk írott forrással nem rendelkező korszakának monumentális emlékei. 
   Az építményekben rejlő sok-sok hasonló, néha szinte azonos jellemvonás azt mutatja, hogy létezett, kellett, hogy létezzen valamilyen közös szellemi alap, amely az embereket ily nagy területen hasonló építmények létrehozására sarkallta.

Az Andromeda 1993/1. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei