Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Naptártörténet, kronológia A húsvét naptártörténeti vonatkozásai
   

 

A húsvét naptártörténeti vonatkozásai Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Rezsabek Nándor | 2007. március 27., kedd

Jelenleg használatos naptári rendszerünket, az úgynevezett gregorián naptárt 1582-ben XIII. Gergely pápa vezette be – Magyarországon 1587-től, Erdélyben 1590-től hivatalos. Az alapját képező julián naptár szoláris, vagyis a Nap járásán alapuló szisztémájával szemben az azt megelőző, régi római kalendárium, valamint az ókori sumer, babilóniai és zsidó naptár holdalapú (lunáris), illetve luniszoláris jellegű volt. Ebből az antik örökségből származik a mai naptári rendszer fontos elemeit alkotó úgynevezett mozgó ünnepeknek az a tulajdonsága, hogy Földünk hűséges kísérőjének, vagyis a Holdnak a fázisaitól függően évről évre eltérő időpontban következnek be. A mozgó dátumok sorában legalapvetőbb a kereszténység fő ünnepe, a húsvét idejének a vándorlása.

Az ókeresztény időkben több alkalommal is vita tárgyát képezte, hogy pontosan mikor is ünnepeljék a húsvétot. Az egységes gyakorlat bevezetésére 325-ben került sor, amikor a niceai zsinat határozata szerint „az ünnepet a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon kell megtartani. Ha ez március 21-re esik, úgy a következő telihold a húsvéti hold. Ha pedig ez vasárnapra esik, úgy a következő vasárnap a húsvét napja.” Mindezt – többek között – a következő fontos kiegészítésekkel látták el: „A húsvét napját mindig vasárnap kell ünnepelni. A húsvétot nem szabad a zsidókkal együtt ünnepelni, így ha niszán 14. vasárnapra esik, az ünnepet hét nappal el kell tolni, mert az csak holdtölte után tartható meg. A húsvét minden körülmények között csak a tavaszi napéjegyenlőség után tartható meg.”

Ennek megfelelően a húsvét legkorábban március 22-én következhet be – akkor, amikor a március 21-i napéjegyenlőség éppen teliholdra esik. Ez igen ritka, és a 21. században nem is várható ekkorra az ünnep. Ehhez közeli dátum is csak egyszer esedékes: 2008-ban március 23-án lesz húsvét. Az ünnep legkésőbb április 25-én állhat be – legközelebb 2038-ban lesz ilyen eset. A késői dátum is ritka: április 24-én is csak 2011-ben és 2095-ben ünnepelhetünk ebben az évszázadban. A legkorábbi és a legkésőbbi időpontok azonban sokszor vitára is okot adnak, mivel az egyházilag általánosan kitűzött napéjegyenlőség csillagászatilag néha eltér március 21-től, illetve zavart okoz az is, ha a telihold éppen napéjegyenlőség idejére esik. A húsvét határozza meg a pünkösd dátumát, amely húsvét után hét héttel esedékes – így mozgó ünnepként a pünkösd is esztendőről esztendőre vándorol a kalendáriumban.

A kronológiával foglalkozó csillagászattörténészek egyik fontos kutatási területe Jézus Krisztus kereszthalála időpontjának napra pontos meghatározása. A témával három magyar kutató is foglalkozott. Az evangéliumi leírások, a zsidó naptár beható és alapos vizsgálata, illetve a párhuzamosan futó külföldi kutatási eredmények alapján Mahler Ede (1857–1945) ókortörténész és kronológus elsőként vizsgálta ennek időpontját, és a dátumot 33. április 3-ra tette. Ugyanerre az eredményre jutott Teres Ágoston (1931–) jezsuita csillagász, a Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársa is. Ponori Thewrewk Aurél (1921–) csillagászattörténész, az Uránia Csillagvizsgáló és a Budapesti Planetárium nyugalmazott igazgatója a kereszthalál idejét 30. április 7-ben határozta meg. Bár az időpontokban van eltérés, és nyilvánvalóan további kutatásokra is szükség van, maga a tény, hogy a Biblia ezen központi fejezete ilyen formában „számszerűsíthető”, egy újabb kézzelfogható és tudományos eszközökkel is vizsgálható bizonyíték Jézus valóságos voltáról.

Az Evangélikus Élet 2005/13. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei