Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Naptártörténet, kronológia Hogyan jött létre jelenlegi naptárunk?
   

 

Hogyan jött létre jelenlegi naptárunk? Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Hetesi Zsolt | 2008. április 08., kedd
Rövid naptártörténet

    Napjainkban többféle okból is megnőtt az érdeklődés a naptárkészítés kérdései iránt. Ezek közül most kettőt említek meg: sokunk emlékszik még arra a vitára, mely a második évezred kezdőpontja körül zajlott. Mostanában pedig egy német kutató, Heribert Illig,  elmélete nyomán – miszerint a kora középkor jelentős része, 297 év, fikció és utólagos hamisítás révén került be a történelembe – került ismét a figyelem középpontjába az időszámítás. A naptárkészítéssel és csillagászati időszámítással foglakozó tudományt a csillagászaton belül kronológiának nevezik. Ahhoz, hogy megérthessük, mit is állít Illig úr, illetve cáfolni tudjuk elméletének naptárt és időszámítást érintő kérdéseit – melyek egyébként az egész elméletet tarthatatlanná teszik – meg kell ismernünk a kronológia fogalmait és a naptárkészítés menetét.

1. Az időszámítás alapelemei

    Mindenki tudja, hogy éveinket Jézus születésétől számítjuk, éránk kezdete a Kr. u. 1. év. Sokan talán azzal is tisztában vannak, hogy ebben nem egészen pontos időszámításunk, hiszen a kutatások szerint Krisztus valószínűleg Kr. e. 7-ben született. Az időszámításunk kezdetét kitűző eseményt Dionysius Exiguus apát megfelelő forrásadatok hiányában csak ekkora hibával tudta meghatározni. Ám ezt azóta az egész világ átvette, így a módosításra nincs lehetőség, hiszen zavart keltene, de nem is szükséges.

    Ám egy éra, egy kezdőpont csak akkor határoz meg egy későbbi időpontot, ha a kiindulópont és a kifejezni kívánt időpont távolságát az időszalagon mennyiségileg kifejezzük. Az idő mérését a történelem során mindig valamilyen periodikus jelenségre igyekeztek visszavezetni.  A keresztény éra tehát csak akkor lesz időszámítás is, ha meghatározunk időegységeket is, hogy jelezzék az eltelt időt az éra kezdetétől, Kr. u. 1-től.

    Az idő mérését általában csillagászati jelenségek periodikus ismétlődéséhez kapcsolták a történelmi népek is, és ez ma is így van. Jellemző a Nap és Hold, ritkábban más égitestek (Jupiter, Vénusz) látszólagos mozgása, valamint a Föld tengely körüli forgása. Ezekből erednek az idősszámítás elemei és mértékegységei: a nap, a hónap, az év és a hét.

    Az égitestek mozgásának időtartama és a belőlük képzett mértékegységek egymással maradék nélkül nem oszthatók – például egy csillagászati pontosságú év hossza sem adható meg egész számú napokban (365,242199 nap). Ámde a kalendárium újévének mindig január elsején 0h-kor kell kezdődnie, nem lehetnek tört napok a naptárban! Így hát az időszámítás kénytelen kikerekíteni és a fennmaradó tört-egységeket, és mikor összegyűlik belőlük elég, egész egységgé összeolvasztani.

A nap

    A nap volt az első természeti jelenség, melyet az ember időmérésre kezdett használni. A nap az az időtartam, amíg a Föld tengelye körül megfordul, illetve ezen forgás következtében az állócsillagok látszólag megkerülik a Földet, és ugyanarra a helyre érnek vissza – általában delelésükhöz, azaz amikor a déli irány fele nézve azon az égi főkörön megy át a csillag, mely a horizont dél-pontján, és a fejünk felett lévő ponton, a zeniten megy át. Egy csillag két delelése között eltelő idő neve a csillagnap, időtartama 23h 56m 4s. Ám mi a nap hosszát a Nappal mérjük, hiszen annak mozgása feltűnőbb. A mi napunk (szoláris nap), az az időtartam, mely a Nap két delelése között eltelik. Mivel a Nap földkörüli látszólagos útján (az ekliptika mentén) is mozog1, ezért kissé később ér vissza következő deleléséhez, mint a csillagok, ez az időtartam 24h.2

A hónap

    A nap mellett a természeti népek szintén észrevették a Hold fázisváltozásainak periodikus jellegét. Azt az időtartamot, mely alatt a Hold egy földkörüli keringést elvégez, holdhónapnak nevezzük. A holdhónap is többféle lehet. Számunkra csak a szinodikus holdhónap a fontos, melynek azt az időtartamot hívjuk, mialatt a Hold egy meghatározott fázisba újra eljut. Például újholdtól újholdig, vagy teleholdtól teleholdig 1 szinodikus holdhónap telik el. Napokban kifejezve ez 29,530589 nap, vagy 29 nap 12h 44m 2s,8.3 A kronológia az újholdon nem a csillagászati újholdat érti, ami nem más, mint a Nap-Hold együttállás, hanem az újhold sarlójának feltűnését, mivel a történelmi népek is csak ezt tudták megfigyelni, nem pedig a csillagászati újholdat, mely a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg.

    A holdhónapok sem végződhetnek tört napokban, így a gyakorlatban vagy 29, vagy 30 naposak. Több holdhónap hosszának számításakor a gyakorlatban 29.5 naposnak szokás venni őket.

    A mi naptárunk hónapjai eredetükben ugyan holdhónapok, de ma már semmi közük a Hold járásához, az év 12 egyenetlen, 28/29, 30 és 31 napos hónapra van felosztva.

Az év

    Az évszakok periodikus változása, a termés időszaki visszatérése és a természet ciklikus változása az évnek, mint nagyobb egységnek létére világít rá.

    A napév az az időtartam, ami alatt a Nap a Földet az ekliptika mentén körbemenve látszólag megkerüli, a valóságban pedig, amíg a Föld a Napot egyszer megkerüli. Az ekliptika mentén az égen 12 csillagkép foglal helyet, ezt zodiákusnak, vagy állatövnek is mondják, mert általában állatokról elnevezett csillagképek ezek. Ezekben a Nap nyugatról keletre évente egyszer látszólag körbejár. Az ekliptika nem más, mint a Nap látszólagos pályája az égbolton, azaz a Föld Nap körüli keringési síkjának az égbolttal alkotott metszete. Ha kivetítjük az égboltra a földi egyenlítőt is, akkor az ekliptika és ez a kivetített égi egyenlítő egymással 23? 27’ szöget zárnak be, a Föld tengelyferdesége miatt. Abban a két pontban, ahol az ekliptika és az égi egyenlítő metszi egymást, tartózkodik a Nap a tavaszi és őszi napéjegyenlőség napján4. Ezeknek neve tavasz-, illetve őszpont.

    Számunkra a napév azon megfogalmazása érdekes, melyben a Nap tavaszponttól tavaszpontig jut el. Ez a tropikus év, hossza napban kifejezve 365,242199 nap, azaz 365 nap 5h 48m 46s.

    Azok a naptárak, melyek csak a Hold járását veszik tekintetbe, a lunáris naptárak. Ilyen például a mohamedán naptár, ebben 12 holdhónap van, ez rövidebb is, mint a tropikus év, hiszen 12?29,5 csak 354 napot ad ki. Azok a naptárak, melyekben holdhónapok vannak, de valahogyan egyeztetnek a Nap járása szerinti tropikus évhez is, a luniszoláris naptárak. Ilyen például a zsidó naptár. Tulajdonképpen a mi naptárunk sem tiszta szoláris naptár, mely csak a Nap járását és a tropikus évet veszi figyelembe, hiszen a húsvét ünnepe a Hold járásához köthető, és ez lunáris elemet hoz be naptárunkba.

    A naptárkészítés problémája a mi kultúránkat tekintve kettős: egyrészt a tavaszi napéjegyenlőség napját meghatározott dátumon kell tartani – ez jelenleg március 21 – és garantálni kell, hogy március mindig tavasszal legyen. E kettős cél együtt is megfogalmazható: olyan naptárat kell konstruálni, mely átlagosan nagyon jól megközelíti a valódi tropikus év 365,242199 napos hosszát!

A hét

    Nem tudni, hogy a hét történelmi, vagy valamilyen csillagászati periódus emlékét őrzi. Egyvalami biztos, a zsidó időmérésből a keresztény kultúrába átjutva terjedt el az egész világon. Csillagászati alapja esetleg annyi lehet, hogy a pogány római kultúrkörben a hét napjainak a hét szabad szemmel is látható égitest (bolygó-isten) felelt meg.

Hétfő        dies Lunae    =    a Hold napja

Kedd        dies Martis    =    a Mars napja

Szerda        dies Mercurii    =    a Merkúr napja

Csütörtök    dies Iovis    =    a Jupiter napja

Péntek        dies Veneris    =    a Vénusz napja

Szombat    dies Saturni    =    a Szaturnusz napja

Vasárnap    dies Solis    =    a Nap napja

    Érdemes megjegyezni, hogy a magyar nevek nem ezeket a mitológiai elemeket őrzik, hanem általában szláv eredetűek, és a hétben elfoglalt helyre utalnak.

Hétfő        =    a hét feje (szlávban ponyégyélnyik, jelentése ua.)

Kedd        =    a kettedikből (szlávban vtornyik = második)

Szerda        =    szlávból, ahol a szreda közepet jelent

Csütörtök    =    szlávból, ahol a csétvjerg negyediket jelent

Péntek        =    szlávból, ahol a pjátnyicá ötödiket jelent

Szombat    =    a zsidó sabbatból, szlávban is

Vasárnap    =    vásár-nap, a szlávban voszkreszényje = feltámadás

2. Naptárunk kialakulása

    Jelenlegi naptárunk két nagy reform eredményeképp jött létre, és közelítette meg minél jobban a tropikus év hosszát. Az első lépést Julius Caesar naptárreformja jelentette, mely modernné tette a Caesar korára az évszakok valódi rendjétől már jelentős eltérést mutató római naptárat. A második lépés XIII. Gergely pápa reformja volt, amely a Julián-naptár hibáit korrigálta, ezt használjuk ma is.

A római naptár

    A Caesar korát megelőző római naptár a legendás Numa Pompilius (Kr. e. 715 – 672) alkotása, aki Róma második királya volt. Őelőtte a római naptár 304 napos volt és 10 hónapból állt, márciussal kezdve, decemberig. Mivel ez nem felelt meg sem a hold-, sem a napévnek, így Numa javított a naptáron: két új hónapot csatolt a naptárhoz, januárt és februárt, így 355 napos évet nyert. Ez még így is rövidebb volt a napévnél, ezért minden második évben felváltva 23, vagy 22 napos szökőhónapot iktatott be. Így nyert egy négyéves ciklust 355 + 378 + 355 + 377 = 1465 nappal. Kiátlagolva négy évre ez 366,25 napot ad, ami meg hosszabb a tropikus évnél kb. 1 nappal. A szökőhónapot február végére iktatták be. A szökőhónapok beiktatása a pontifexek kollégiumának feladata volt. Nem elég, hogy Numa éve hosszabb volt a tropikus évnél, és így újabb korrekciókra lett volna szükség, a római papok önkényesen végezték el a szökőhónapok beiktatását, érdekeik szerint. Ez akkora eltolódáshoz vezetett, hogy Caesar korára már 90 nap volt az eltérés a római év és a valódi napév között.

A Julián-naptár

    Julius Caesar reformját az alexandriai Sosigenes számításai alapján hajtotta végre. A reform így egyiptomi mintát követett, kivéve azt a tényt, hogy a napéjegyenlőség napja római módra maradt március 25-én. A naptárat a következőképpen alakította ki: 90 nappal meghosszabbítatta a reformot megelőző Numa-féle évet, és a következő évvel kezdve elrendelte, hogy szűnjön meg a szökőhónap, az év 12 felváltva 31 és 30 napos hónapból álljon, kivéve februárt, amely rendes évben csak 29, szökőévben pedig 30 napos volt5. A rendes év 365, a szökőév 366 napos lett. Minden negyedik évet szökőévvé tett, amelyben február 24. után egy szökőnap következett, minek következtében február 30 napos lett. Az így előállt négyéves periódus alatt 3?365 + 366 = 1461 nap telik el, 1 év alatt átlagosan 365,25 nap. Eszerint a Julián-év hosszabb a valódi évtől, csaknem pontosan 11m 14s-al. Ez a hiba körülbelül 128 év alatt tesz ki egy napot, mellyel a Julián–naptár a tropikus év mögött elmarad. Ennek egyik következménye például, hogy a tavaszi napéjegyenlőség 128 év alatt a naptárban egy napot hátrál, azaz dátumban visszamegy. Julius Caesar naptárát úgy alakíttatta ki Sosigenes egyiptomi csillagásszal, hogy a napéjegyenlőség a római gyakorlat szerint március 25-ére essen. Mivel ebben a korban a csillagászati mérések pontossága nagyjából egy nap volt, így nem csoda, hogy ennyit tévedett is. A napéjegyenlőséget március 25-re határozta meg, de számítással könnyen ellenőrizhető, hogy az a reform évében Kr. e. 45-ben 23-ára esett, egy Julián-ciklusbeli szökőév előtti évben pedig 24-ére, onnan teszi vissza a szökőév beiktatása ismét 23-ára. Kr. u. 325-re, a niceai zsinat idejére nagyjából három nap6 volt az eltérés a tropikus év és a Julián-év között. Ebből következik, hogy a napéjegyenlőség időpontja már március 20-ára hátrált. Mivel a zsinat idején is jellemző volt egy nap hiba, ezért itt sem meglepő, hogy a zsinati atyák kérésére kiszámolt napéjegyenlőség dátumát március 21-ben határozták meg. Azt konstatálták a zsinaton, hogy már régen nem 25-én van a napéjegyenlőség, hanem korábban, de a hiba okát – ti. a két évhossz eltérése – nem ismerték, így a hibát is csak részben orvosolták: a napéjegyenlőség napját áthelyezték március 21-re. Csakhogy a két naptár különbsége megmaradt, és a hiba halmozódott, egyre égetőbb szükség volt a valódi reformra.

A Gergely-naptár

    A hibákat tehát orvosolni kellett, erre szolgált XIII. Gergely naptárreformja, melyet legfőképp Lilius készített el, és a pápa hirdette azt ki. A reform az 1582-es évben lépett életbe, október 15-én. A Julián-naptár szöktetési rendszeréből adódó hiba azt eredményezte, hogy a zsinat által lerögzített március 21-ei napéjegyenlőség nem maradt 21-én, hanem tovább hátrált, 1582-re már március 10-ére.7

    Ennek az eltérésnek az orvoslására 1582 október 4-e után 15-ét írtak, de csütörtök után péntek következett, a heti napok tehát folyamatosak maradtak.

    A tropikus évvel való kiegyenlítést pedig az új szöktetési szabály megalkotása hozta meg: ezentúl a százas (két nullával végződő) évek csak akkor lesznek szökőévek, ha négyszázzal is oszthatók. Egy négyszáz éves Gergely-ciklus 303?365 + 97?366 = 146097 napból áll. Ezzel az átlagos gregorián-év hossza már 365,2425 nap lett, ami a tropikus évnél 26s-al hosszabb, egy nap lemaradás kb. 3322 év alatt keletkezne. A Julián-év kezdetben 10, majd 1700-tól 11, ... , jelenleg 13 nappal eltér a gregorián-naptártól, az eltérés legközelebb 2100-ban növekszik újra 1 nappal.

A 0. (nulladik) év problémaköre

    A rómaiak, görögök, és zsidók sem ismerték a nulla matematikai fogalmát. Mivel naptárunk római örökség, ez a jellegzetesség tükröződik felépítésében, a nulla nélkül való számolás módszerét megőriztük mi is időszámításunk éveinek számlálásánál, mivel ez sem nullával kezdődik, hanem Kr. u. 1-el. Az ezt megelőző évek számítása sem a nullából, hanem a Kr. e. 1-ből indul visszafelé.

    Azt kell tehát megjegyeznünk, hogy Kr. e. 1 december 31-e után nem 0. január elseje jött, hanem Kr. u. 1. január elseje, azaz a történelmi időszalagon Kr. e. 1. és Kr. u. 1. között csak egy évnyi hosszúságegység van, és nem kettő, mint egy számegyenesen. Ha így számolunk, eredményünk korrekt lesz.

    Megjegyezzük, hogy a fenti, kronológiai időszalag mellett létezik a csillagászati időszalag is, melyen az 1. évet a 0. év előzi meg, azt pedig a –1. év és így tovább. Ha tehát a kronológiai évből meg akarjuk kapni a csillagászati évet, úgy a Krisztus előtti évek nagyságát eggyel kisebbíteni kell, és negatív előjelet téve eléjük, megkapjuk a csillagászati időszalag szerinti évet. Pl. a Kr. e. 7. esztendő a csillagászati időskálán a –6. évnek felel meg.

3. Más érák és időszámítási rendszerek

    Jelenleg természetesnek tűnik, hogy a világon mindenhol elfogadott a keresztény éra szerinti évszámlálás, és keltezés. Ez nem volt mindig így, és tulajdonképpen ma sem igaz. Az egységes tudomány, gazdaság, és politika ugyan megkövetelte az egységes naptár használatát világszerte, mégis tovább él néhány más időszámítási rendszer. Tekintsük most át a legjelentősebbeket.

A zsidó naptár és világéra

    A zsidó naptár luniszoláris naptár, azaz 12, vagy 13 holdhónapból áll, melyek felváltva 29 és 30 naposak. Éveikből 19 kitesz 19 Julián-évet, eszerint vannak ciklusba foglalva a zsidó évek.8 Minden ilyen ciklusban 12 év rendes, és 7 év szökőév, azaz a 12 holdhónap mellett az év egy szökőhónapot is tartalmaz. Ezáltal a zsidó naptár éve lehet 353, 354, 355, valamint 383, 384, 385 napos.9

    A Talmud megalkotásának korában10 már ismert volt, de csak a középkorban terjedt el a zsidó világéra, mely az éveket Kr. e. 3761 őszétől számítja. Tehát ezen éra első éve Kr. e. 3761 őszétől 3760 őszéig tartott.11 Ez az érakezdet valószínűleg teljesen önkényes kortani föltevésen alapul, nevezetesen azon, hogy Kr. e. 3761-ben a zsidó újév első napja (=Tisri 1.) vasárnapra esett, a holdsarló hétfőn tűnt fel.

    Jelenleg a zsidó világéra 5763. évét írjuk egészen 2003. szeptember 25-ig. Szeptember 26-án újhold van, a zsidó hónapok pedig újholdkor kezdődnek, mivel holdhónapok. Mivel a zsidóság igen régóta napnyugtától napnyugtáig számítja a napokat, szeptember 26-án este új holdhónap veszi kezdetét, mely egyben az 5764. esztendő első napja is a zsidó világéra szerint.

A mohamedán naptár és éra

    A mohamedán naptár, mint már említettük tiszta lunáris naptár, azaz csak a Hold járásához igazodik, és 12 holdhónapból áll, melyek felváltva 29 és 30 naposak. Ettől csak szökőévben van eltérés, amikor az utolsó hónap 29 helyett 30 napos lesz.12 Így esztendejük csak 354, vagy 355 napos, azaz kb. 11,25, vagy 10,25 nappal rövidebb a tropikus évnél. Mint az könnyen kiszámítható, így a mohamedán naptár dátumai 32 év alatt végigvonulnak az egész napéven, egy teljes év lemaradásba kerül a mohamedán éra a gregoriánhoz képest. Az éra kezdőpontja a hidzsra, azaz Mohamed kivándorlása Mekkából, mely Kr. u. 622. szeptemberében lehetett, maga az éra 622 július 16-án kezdődik, mely egy újhold napja.

    Jelenleg a mohamedán éra 1424. évében járunk, mely 2003. március 4-én este vette kezdetét.

A Szeleukida-éra

  Ez az éra ugyan korunkban nem jut nagy szerephez, csak egyes vallási csoportok használják a Közel-Keleten, de folyamatos egészen kiindulásától kezdve napjainkig, semmi nyoma benne 300 év hiánynak vagy betoldásnak, így bizonyítja, hogy jelenlegi naptárunk sem esett át „hamisításon”.

    A Szeleukida-éra kiindulópontja Kr. e. 312. ősze, ekkor aratott győzelmet Szeleukosz Nikator szíriai és Ptolemaiosz Szótér egyiptomi király Gázánál Demetriosz Poliorkétész felett. Az éra első éve tehát Kr. e. 312 őszétől 311 őszig tartott. Így Kr. u. 1. = Szeleukida-éra 312/3. éve.

    Ez az éra volt használatos Szíriában és a szomszédos országokban a Krisztus előtti és utáni századokban egészen a középkorig, és a szír monofizita egyházi naptárban máig is alkalmazzák.

 A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka

Kitalált-e a középkor?

    Korunk általános jellemzője, hogy komoly szaktudósok munkáját és a tudományok sokszor évszázados eredményeit el nem ismert, és az esetek többségében hozzá nem értő műkedvelők megkérdőjelezik, vitatják. Ezen elméletek minden tudományterületet jellemeznek, például a fizikában néha előállnak a perpetuum mobile ötletével, vagy cáfolni igyekeznek a relativitáselméletet. A történettudomány és az időszámítás sem mentes az ilyen áltudományos elméletektől. Elég említeni a sumer-magyar rokonság képviselőit, vagy újabban a „kitalált középkor” elnevezéssel illethető elméletet, mely röviden azt állítja, hogy a kora középkor jelentős része, mintegy háromszáz év, utólagos betoldás, fikció, a valóságban meg sem történt. Kitalálója, Heribert Illig13, mindezt az érvelést csillagászati-kronológiai alapon igyekszik alátámasztani, ám érvelése rendkívül ingatag. Először megvizsgáljuk Illig úr érvrendszerét, majd kimutatjuk, hogy az több szempont alapján sem tartható.

1. A kitalált középkor hipotézisének kronológiai alapjai


    A hipotézis alapja az, hogy a gregorián naptárreform csak 10 napot igazított ki a naptárban. Korábban írtunk róla, hogy a Julián-naptárban kb. 128 év alatt keletkezik egy napos elcsúszás. Illig tehát így következtet: „Ha anno, 1582-ben Gergely pápának 13 helyett csak 10 helyesbítő nap volt szükséges a napéjegyenlőség újbóli, március 21-hez, illetve szeptember 23-hoz kötéséhez, akkor csak 10?128,2 = 1282 év telhetett el a két naptárreform között – ha 1627 év lett volna a két alkotó között, akkor Gergelynek 13 napot kellett volna törölnie.”(p. 308)14. A szerző figyelmét nem kerüli el az a tény, hogy a niceai zsinat módosítása – mint ahogy arról korábban írtunk – a naptár hibájának két problémája közül az egyiket megoldotta, nevezetesen a Caesar korától addigra már 3 napot hátrált tavaszi napéjegyenlőséget március 21-re rögzítette. Ez nyilván megoldaná a kérdést, hiszen a zsinat és Gergely pápa pontifikátusa között csak 10 napot hátrált a napéjegyenlőség, így ha a zsinati időponthoz akart a pápa visszatérni, 10 napot kellett korrigálnia. Ez pedig nyilvánvaló, hiszen a mostani gregorián-naptárban a napéjegyenlőség március 20/21-re esik. Ha Gergely pápa a caesari napéjegyenlőség időpontjához óhajtott volna visszatérni, akkor 13 napot kellett volna korrigálnia a naptárban. Ez a valódi magyarázat, mely rendkívül egyszerű és érthető. Ám a szerző ezt nem fogadja el, mert „még léteznek a zsinatról aktamásolatok, de belőlük nem vehető ki utalás egy naptárreformra” (p. 316). Azaz, a szerző azt állítja, hogy mivel nincsenek fennmaradt adatok arra nézve, hogy a niceai zsinat a napéjegyenlőség napját március 21-re rögzítette volna, az nem is történt meg, tehát ellenérvünket, illetve magyarázatunkat így ignorálja. Itt csak a címre utalunk: a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka.
    Sőt, egészen odáig elmegy, hogy valójában már Caesar korában is március 21-én volt a tavaszi napéjegyenlőség, és ezt tudva Gergely pápa is oda tetette azt vissza. Ha ez így lenne, akkor Gergely pápa és Caesar között valóban mintegy háromszáz évvel kevesebb idő telt volna el. Nézzük meg, mire alapozza Illig ezt az állítást: „Ha felütjük Augustus legújabb életrajzát, találunk egy világos mondatot ... békeoltáráról és napórájáról: >>Az oltárra való hivatkozás abban jelentkezik, hogy az óra napéjegyenlőség-vonala pontosan annak közepén megy keresztül15, és ezáltal Augustusra utal, aki az őszi napéjegyenlőség napján, szeptember 23-án született.<< [1430]16 .... Ha ez helyes, akkor a tényállás egyértelmű, hiszen szeptember 23-a ősszel ugyanaz, mint tavasszal március 21-e: így Kr. e. 63. szeptember 23-án éppúgy őszi napéjegyenlőségnek kellett volna lennie, mint 1582-ben. Egyszersmind nyugodtan következtethetnénk, hogy Kr. e. 9. szeptember 23-án, Augustus napórájának felavatásakor ugyanazok az évsarokpontok [értsd: a napéjegyenlőség napjai, H. Zs.] voltak érvényesek, mint Kr. e. 45. január 1-jén, Caesar reformjának bevezetésekor. Amiből az is következik, hogy Gergely pápa azt az állapotot állította vissza, amely a juliusi naptár bevezetésekor állt fenn. ... a napnál is világosabban következik, hogy a jelenleg elfogadottnál kevesebb, azaz nem 1627 év telt el Caesar és Gergely között, ... az időszámítás fiktív évszázadokat tartalmaz.” (p. 307-308.).
    Összefoglalva: Illig állítása szerint Gergely pápa 10 napos korrekciójának nem helyes magyarázata, hogy a pápa a niceai zsinat napéjegyenlőség-dátumára korrigált volna, mert a zsinat dokumentumai között nincs arra bizonyíték, hogy a tavaszi napéjegyenlőség dátumát március 21-re rögzítették volna le. A tavaszi napéjegyenlőség a szerző szerint már Caesar korában is március 21-én volt, erre Augustus császár napórájának kiképzéséből következtet. Mindebből arra a megállapításra jut, hogy a pápa Caesar koráig visszamenőleg kijavította a naptárat, de 10 nap kiigazítás csak kb. 1282 évnek fele meg, így az időszalag fiktív éveket tartalmaz.
    Végül, történelmi okfejtés után arra jut, hogy időszámításunk pontosan 297 betoldott évet tartalmaz, Kr. u. 614 és 911 között (p. 481-482.)

2. Ellenvetések

    Először nézzük mindjárt a szerző álláspontjának két kardinális állítását: 1. A zsinatról nem maradt fenn naptárral kapcsolatos dokumentum. Ez nem igaz. A zsinat aktáinak néhány másolata tartalmaz naptárra vonatkozó részeket. Az akkori pápa, I. Leó, az alexandriai püspökhöz írt levelében megbízza azt a naptár kérdéseinek kidolgozásával, ez is dokumentum értékű,17 noha szigorúan véve a kérdésünket nem érinti. 2. Illig azt is állítja az Augustus-életrajz nyomán, hogy a császár az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 23-án született. Következtetése arra épül, hogy a napóra árnyéka szeptember 23-án esett a császár oltárára. Csakhogy ez nem bizonyíték arra, hogy a napéjegyenlőség akkor is ezen a napon volt, ugyanis a napóra árnyéka valószínűleg csak azért esett szeptember 23-án az oltárra, mert az volt a császár születésnapja. A német életrajzíró, aki művét korunkban írta, valószínűleg automatikusan következtetett arra, hogy a napéjegyenlőség ősszel szeptember 23-ára esett akkor is, éppúgy, mint ma. Illig pedig azt hitte, hogy történelmi ténnyel áll szemben, gondolkodás nélkül átvette azt.
    Ám mindezek még csak hibák. Az igazi ellenérvek most következnek.

A 19 éves ciklusra, és egyéb ciklusokra épülő ellenérvek

    Amikor Julius Caesar és Sosigenes megalkotta az új naptárat, annak kezdetét egy nevezetes ponthoz is kötötték. Kr. e. 45. január elsejét újhold napjára szerették volna tenni. Ez majdnem sikerült is. Korábban írtunk arról, hogy egy nap hiba megszokott volt ebben a korban, az újhold valójában január 2-án, hajnalban volt. Mindenesetre a tény az tény marad, január elsejéhez újholdat szerettek volna kapcsolni.18 A holdfázisok 19 Julián-év elteltével ugyanarra a napra esnek, csak kb. két órával előbb következnek be.19 Ez egy rendkívül fontos megállapítás! Ha Caesar első évének első (vagy második) napján újhold volt, akkor annak az Illig szerint megadott helyén is annak kell lenni. Az ő javaslata az, hogy a következőképpen osszuk fel az időtengelyt: Kr. u. 911-ig nincs változás a jelenkorból visszamenve. Ott vegyünk ki 297 évet, így minden Kr. u. 611-et megelőző év 297 évvel közelebb esik hozzánk. Így Kr. e. 45.  – a Caesar-féle reform ideje – is átkerül Kr. u. 253-ra! De ha Caesar reformja 297 évvel későbbre kerül20, akkor már nem lesz újhold január elseje környékén, hiszen a 297 nem többszöröse a 19-nek. Márpedig az újholdak csak 19 évente esnek ugyanannak a napra! 253-ban az első újhold január 17-én volt, tehát nem elsején, még csak közelében sem.
    Ugyanígy számtalan probléma megfogalmazható ezen a bázison. A római történelemben bevezettek egy adózási ciklust, mely 15 évet foglalt magába. Ezt indictio-ciklusnak hívták. A ciklus a történelem folyamán folytonos volt egészen az ókortól a középkor végéig, amikor felhagytak használatával. Ha 297 év kimaradt volna a történelemből, akkor zavar keletkezett volna ezen ciklusban is, hiszen 297 nem osztható 15-el sem maradék nélkül, nem egész ciklusnyi év maradt volna ki a naptárból.
    A következő érv a nap-körrel és a szökőévekkel kapcsolatos. Az évek heti napjai 28 évente megismétlődnek.21 Ha nem ennek többszörösét vesszük ki az időszalagból, akkor zavart idézünk elő a heti napok és a szöktetés sorában. Márpedig 297 28-al sem osztható maradék nélkül. Ha ezt az érvet a szökőévek szempontjából továbbgondoljuk, még nyilvánvalóbb lesz, hogy az elmélet tarthatatlan. Fentebb kiszámoltuk, hogy Illig rendszerében a Caesar-féle reform 253-ban veszi kezdetét. Caesar első éve szökőév volt, és onnantól minden negyedik év is.22 Jelenleg úgy állapítjuk meg egy év szökőév voltát, hogy megnézzük osztható-e néggyel. Ennek folytonosnak kellene lenni Illig rendszerében is, de nem az. Az említett korban szökőév volt Kr. u. 252, 256, stb., de 253 nem. Mindez amiatt alakul így, mert 297 nem osztható 4-el maradék nélkül.23
    Mindezek a kisebb ciklusok24 összefoglalhatók egy 532 éves ciklusba is, mely a Julián-naptár húsvétciklusával kapcsolatos. Mivel ennek a ciklusnak a létezéséről és működéséről vannak adatok 611 előtti időből is, hiba és zavar nélkül csak minimum ekkora darabot lehet kivenni az időszalagból, vagy ennek többszörösét – a 297 évre ezek egyike sem igaz.

A precesszióra támaszkodó érv


    A naptárról szóló cikkben írtunk arról, hogy a Föld forgástengelye precessziós mozgást végez. Ennek következménye, hogy a tavaszpont is körbejár az ekliptika mentén, 26 000 év alatt téve meg egy teljes kört. Már az ókori görögök is használtak olyan koordinátarendszert az égen, melyben úgy határozták meg egyes, az ekliptikához közeli csillagok helyzetét, hogy mérték a csillag és a tavaszpont szögtávolságát az égen. Az első ilyen pontos méréseket Hipparkosz (Kr. e. 190-127) végezte. Adatai Ptolemaiosz  Megalé Szüntaxisz című művében átmásolva fennmaradtak, és meg tudjuk határozni, hogy mennyi a különbség az ő mérései és a jelenlegi helyzet között. Mivel a tavaszpont egy körforgást 26 000 év alatt tesz meg, ami 360?, Hipparkosz kora óta 2000 + 130 = 2130 évnyi elmozdulást, azaz (2130 / 26 000)?360? ? 29,5? eltérést kell tapasztalnunk. Ha hiányzik 300 év a történelmünkből, akkor Hipparkosz óta 1700 + 130 = 1830 év telt csak el, ennek csak 24? eltérés felelne meg, mivel a precesszió sebessége közel állandó. Természetesen a megfigyelések a 29,5?-os eltérést erősítik meg, azaz Hipparkosz óta körülbelül 2130 év telt el, nincs fiktív 300 év a történelmünkben, mely nem történt meg.

    Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy Illig elmélete több kronológiai, csillagászati érvvel is cáfolható, melyek mindegyike önmagában is elégséges az elmélet cáfolatához. Arról már ne is tegyünk említést, hogy mekkora képtelenség azt állítani, hogy a korabeli Európát egy csapásra félre lehet vezetni a datálás tekintetében!

    A könyv egyébként további kronológiai tévedéseket is tartalmaz, Dionysius Exiguus számításával, valamint Jézus születésének évével kapcsolatban, ám ezekre itt nincs mód kitérni.

Köszönetnyilvánítás

    Munkám során jelentős segítséget nyújtott Dr. Balázs Béla egyetemi tanár (ELTE TTK Csillagászati Tanszék) és Kapinya Miklós naptárkutató. Segítségüket ezúton köszönöm meg.

Megjegyzések:

1: Egy kört egy év alatt téve meg.

2: Valójában ez nem pontosan igaz. A Nap nem egyenletes sebességgel jár körbe az égbolton az ekliptika mentén. Ennek főképpen az az oka, hogy valójában a Föld kering a Nap körül, és ez a keringés nem egyenletes sebességű mozgás. Ennek a keringésnek a következménye a Nap látszólagos évi mozgása az ekliptika mentén, mely az előbbiekből következően nem lesz egyenletes. A nap hossza így tehát hol kisebb, hol nagyobb 24 óránál. Az átlag azonban 24 óra. További okok is közrejátszanak a jelenség kialakulásában, de ezek nem olyan jelentősek.

3: Ez is csak középérték, mivel a Hold is ellipszispályán kering a Föld körül.

4: Ezek a metszéspontok nem fix helyzetűek. A Föld forgástengelye ugyanis lassan precesszál, azaz a földtengely egy kúppalást mentén mozog körbe, egy teljes kört kb.26 000 év alatt téve meg. A precesszió a tavaszpont elmozdulását is eredményezi, mely szintén 26 000 év alatt ér vissza kiindulópontjába. Ezen elmozdulás a Nap látszólagos évi mozgásával ellentétes irányú, a tavaszpont mintegy elébe siet a Napnak.

5: A mostani elrendezés Augustus császár beavatkozása miatt alakult ki. A római naptár szerinti ötödik (a mostani naptárban hetedik) hónapot Caesar halála után, iránta való tiszteletből júliusnak nevezték el. Ez 31 napos hónap volt. Augustus magáról nevezte el a következő – a római naptár szerinti hatodik, a mai rendszer szerinti nyolcadik – hónapot, és nem akarván lemaradni Caesar mögött, azt is 31 hónapossá tette, úgy, hogy 1 napot levett februárból, így az 28/29 napos lett. Az augusztus után következő szeptembert 30 napossá tette (Caesarnál az 31 napos volt), és így tovább kellett cserélgetni a hónapok utolsó napjait az esztendő végéig. Ezzel a Caesar által elgondolt szimmetria kissé felborult.

6: 2.87 nap

7: Tulajdonképpen a zsinat alatt sem március 21-re esett, hanem 20-ra. Így a tényleges eltérés 10 nap volt.

8: A ciklust első leírója után Metón-ciklusnak nevezik. Alapja az alábbi: a görög Metóntól eredeztetik annak felismerését, hogy 19 tropikus év elmúltával a Hold fényváltozásai az év ugyanazon napjára esnek. Ez a 19 éves ciklus, vagy Metón-ciklus, melynek segítségével a nap- és holdév közötti különbség kiegyenlíthető. A kb. 29,5 napos holdhónapok következtében felváltva 30 és 29 napos holdhónapokat szokás venni, 19 holdév alatt 228 holdhónapot kapunk. Ehhez hét 30 napos szökőhónapot hozzáadva, valamint hozzáadva a ciklusba eső négy Julianus-szökőnapot, összesen 6726 + 210+4 = 6940 napot kapunk. Ez nagyjából 1 nappal több, mint 19 tropikus év, így a ciklus végén 1 napot el kell hagyni (holdugrás, saltus lunae)

9: A zsidó ünnepek egy része nem eshet a hét bármely napjára, így egyes zsidó hónapok hosszát 1 nappal rövidítik, vagy 1 nappal hosszabbítják, ez érthető módon, befolyásolja az év hosszát is.

10: Krisztus előtt és után 500 évet magában foglaló nagyjából ezer éves időszak, melyben kikristályosodott, amjd végül írásba foglaltatott a zsidó tanítás.

11: A zsidó évkezdet egy őszi holdhónapra, Tisri 1-re esik.

12: Szöktetési rendszer kétféle is használatos a mohamedán naptárban. Az egyik a török, ahol minden 8. év szökőév, a másik az arab, ahol a 2., 5., 7., 10., 13., 16., 18., 21., 24., 26., és 29. év szökőév egy 30 éves ciklusban.

13: Illignek akadt egy magyar követője is, Hunnivári Zoltán, aki Hungár Naptár címmel írt egy nagyon hasonló tartalmú könyvet. (Transtrading kiadása Bp. 2002) A két kutató elmélete pontosan ugyanarra a gondolatmenetre épül, ám végkövetkeztetéseik különböznek, ami legalábbis meglepő.

14: Illig, Heribert: Kitalált középkor. AllPrint 2002 Második kiadás

15: Magyarán, a napóra oszlopának árnyéka szeptember 23-án, a császár születésnapján a békeoltárra esik.

16: Ez Illig könyvének jegyzete. Utal Bleicke: Augustus. Eine Biographie c. művére. p. 516.

17: Ginzel: Hdb. Der Chronol. III. 217. Idézi: Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. Bp. 1985 Könyvértékesítő Vállalat p. 21.

18: Székely I: Krisztus születésének éve, és a keresztény időszámítás. Bp, 1922 SzIT p 182.

19: 235 szinodikus holdhónap egyenlő 19 Julián-évvel, 1h 52m 22s,3 eltéréssel. Lásd még a 8. sz. jegyzetet is.

20: Kr. u. 253. január 1.

21: Ennek az az oka, hogy hétféle nap van, és a közönséges év azzal a nappal ér véget, amellyel kezdődött is – tehát a következő év egy heti nappal később kezdődik. Ha nem lenne szöktetés, akkor 7 év múlva ugyanahhoz a dátumhoz ugyanaz a heti nap esne. Könnyű belátni, hogy a Julián-szöktetés miatt 28 év múlva kerülnek ugyanazon dátumok mellé ugyanazon heti napok vissza. Ez a 28 éves ciklus a nap-kör.

22: Augustus korában zavar támadt a rendszerben, de a hibát orvosolták, méghozzá úgy, hogy nem támadt eltérés, számolhatunk Caesar korától négyévente szökőévekkel. Tehát minden negyedik év szökőév 1582-ig. Onnantól a százasok nem azok, kivéve ha 400-al is oszthatók.

23: Ha belegondolunk az ellenérv akkor is jó marad, ha azt a megoldást választjuk az időszalag átszabása során, hogy éveink számát 614-ig 297-el csökkentjük. Ezzel a megoldással jelenleg 1706-ot írnánk, de a szökőévek ekkor sem lennének folytonosak, mert jövőre (1707) szökőév lesz. Ebből visszaszámolva Kr. e. 46. lenne szökőév, 45 nem.

24: Kivéve az indictiót.

Ajánlott irodalom

    Ha a tisztelt Olvasó kedvet kapott a téma további tanulmányozásához, akkor az alábbi könyveket ajánljuk bővebb ismeretek megszerzéséhez:

Balázs Béla – Fényes Imre – Géczy Barnabás – Horváth József: Mi az idő? Gondolat Bp. 1980

Balázs Béla: Ötödik évszázadába lépett a Gergely-naptár. Csillagászati Évkönyv az 1983. évre. p. 150. Gondolat Bp. 1982

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás. Gondolat Zsebkönyvek, Gondolat Bp. 1983

Kristen Lippincott - Umberto Eco - E. H. Gombrich és mások: Az idő története. Perfekt Gazdaági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt. Bp. 2002

Székely István: Krisztus születésének éve és a keresztény időszámítás. Szent István Társulat, Bp. 1922

Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. Tudománytár Sorozat 17. Könyvértékesítő Vállalat reprint kiadása, Bp. 1985

Teres Ágoston: Biblia és asztronómia. Springer Hungarica Bp. 1998 Második kiadás

A rovat további cikkei