Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Naptártörténet, kronológia A bibliai kronológia nyomozója
   

 

A bibliai kronológia nyomozója Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Rezsabek Nándor | 2006. október 19., csütörtök
Csillagpontok Ponori Thewrewk Aurél munkásságából

 A nyolcvanötödik születésnapját május 2-án betöltő Ponori Thewrewk Aurél kutatómunkájának, könyveinek, tanulmányainak és újságcikkeinek legfontosabb témája az ó- és újszövetségi leírások időpontjainak a csillagászati kronológia eszközével történő meghatározása, valamint teológiai és egyházi vonatkozású események és személyek csillagászati kapcsolódásainak feltárása. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni néhány kutatási eredményét.

Image Az Ószövetség egyik meghatározó eseményének, a zsidók Egyiptomból történő kivonulásának évszám - meghatározásával Mahler Ede magyar csillagászattörténész és kronológus foglalkozott a 19. század végén – világviszonylatban is az elsők között. A teológiailag és történelmileg is fontos dátum számításai alapján Kr. e. 1335. március 27-re esett. Kalkulációja alapjául a bibliai tíz csapás közül a kilencedik, a sötétség szolgált, melyet az ugyanazon év március 13-án bekövetkező napfogyatkozással azonosított és magyarázott. Ponori Thewrewk Aurél jóvoltából azóta kiderült: az időpont-meghatározást lehetővé tevő napfogyatkozás nem volt olyan mértékű, hogy riadalmat okozhatott volna. A számítási hibát az okozta, hogy az ennek alapjául szolgáló, Mahler egykori munkatársa, Theodor Oppolzer által jegyzett fogyatkozáskatalógus ilyen időtávlatban már pontatlan. A helyes dátumot kiszámító Ponori szerint a sötétséget a Kr. e. 1262. április 14-i napfogyatkozás okozta, így tehát a zsidók egyiptomi kivonulásának pontos dátuma ez az esztendő, Kr. 1262 volt.

    Ponori részletes tanulmányt szentelt annak, hogy meghatározza a bibliai Sámson korát. A dátum kiszámításához az ókori napistenmítoszokat használta fel. Ezek alapján nyilvánvaló a Nap sugarai és Sámson hajszálai közötti párhuzam, így a nemzeti hősként beállított, hatalmas testi erővel rendelkező férfiú erejének elvesztését a Nap sugárzásának „megszűntével”, azaz egy napfogyatkozással lehet „magyarázni”. A kronológiai vizsgálat kimutatta, hogy ez a jelenség Kr. e. 1040. november 23-án Palesztinában következett be. Ez alapján Ponori a Kr. e. 1060 és 1040 közötti évekre tette Sámson korát – elősegítve a bírák időszaka egészének pontosabb időmeghatározását.

    Jézus Krisztus születésének időpontja a teológiai vonatkozások mellett időszámítási rendszerünk kezdete szempontjából is kardinális kérdés. Ponori Thewrewk Aurél megállapította, hogy ez az időpont paradox módon Kr. e. 7 tavaszára eshetett. Az évhibát a 6. században Dionysius Exiguus római apát pontatlan számítása okozta, míg a karácsonyt azért ünnepeljük a 4. századtól kezdve december 25-én, mert az összes napisten, amelyet ebben az időben tiszteltek, a legendák szerint ekkor, a régi római naptár szerinti téli napforduló idején született. A Krisztus születését jelző betlehemi csillag a Jupiter és a Szaturnusz bolygóknak a Kígyótartó csillagképben fél éven belül három ízben is bekövetkező szoros együttállása volt, amely az eseményt megfigyelő bölcsek számára asztrológiai jelentőséggel bírt. A háromkirályok hazája pedig az egykori Mezopotámia, Babilon vagy Szippar városa lehetett, ahol ők Marduk isten csillagász- és papi iskolájának a tagjai voltak.

    Ponori Thewrewk Aurél – szintén Mahler Ede számításait folytatva – kísérletet tett Jézus Krisztus kereszthalála napjának pontos kiszámítására. Mahler egykori vizsgálódásával a mozgó ünnepként élő húsvét dátumának egyértelmű kijelölését próbálta elősegíteni. Az evangéliumi hagyományokon, a zsidó naptár beható és alapos vizsgálatán, valamint az akkoriban párhuzamosan futó külföldi kutatások eredményeinek az ötvözésén nyugvó számításai szerint Jézus kereszthalálának időpontja Kr. u. 33. április 3., péntek. Ponori kutatásai alapján ellenben ez a dátum Kr. u. 30. április 7-re tehető. A dátummeghatározás alapja ezúttal nem lehetett napfogyatkozás, hiszen a zsidó hónapok újholddal kezdődtek, így húsvét teleholdra esett. A szóban forgó esemény a Kr. u. 29. november 24-én bekövetkező fogyatkozással azonosítható, amelynek időpontjára az evangéliumok keletkezésekor valószínűleg már pontatlanul emlékeztek az egykori szemtanúk.

Az Evangélikus Élet 2006/18. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei