Megjelent "Az utolsó magyar polihisztor. Mahler Ede kronológus emlékezete" című kötet

Mahler Ede (1857-1945) a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként, a budapesti Tudományegyetem tanáraként, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeként ismert, de foglalkozott asztronómiával, matematikával, geodéziával, nyelvészettel, valamint a csillagászat és a történettudomány határmezsgyéjén pótolhatatlan kronológia számításokat végzett.

(A Magyar Csillagászati Egyesületben 1948. október 7-én tartott előadás)

    Napjainkban többféle okból is megnőtt az érdeklődés a naptárkészítés kérdései iránt. Ezek közül most kettőt említek meg: sokunk emlékszik még arra a vitára, mely a második évezred kezdőpontja körül zajlott. Mostanában pedig egy német kutató, Heribert Illig,  elmélete nyomán – miszerint a kora középkor jelentős része, 297 év, fikció és utólagos hamisítás révén került be a történelembe – került ismét a figyelem középpontjába az időszámítás. A naptárkészítéssel és csillagászati időszámítással foglakozó tudományt a csillagászaton belül kronológiának nevezik. Ahhoz, hogy megérthessük, mit is állít Illig úr, illetve cáfolni tudjuk elméletének naptárt és időszámítást érintő kérdéseit – melyek egyébként az egész elméletet tarthatatlanná teszik – meg kell ismernünk a kronológia fogalmait és a naptárkészítés menetét.

A húsvét eredetileg a zsidók legnagyobb ünnepe, amely jelképes értelmet kapott: az egyiptomi szolgaságból való szabadulás jelképe. A nyolc napig tartó ünnep minden napján áldozatokat mutattak be a templomban, az első és utolsó napon pedig különleges ünnepi istentiszteleteket tartottak.Az ünnepek alatt csak kovásztalan kenyeret fogyasztottak, minthogy az Egyiptomból való kivonulás idején sem volt idejük megvárni, amíg a kenyértészta megkel (2 Móz 12,1). Az ünnep megőrizte aratási jellegét is: Nissan hónap 16-án egy-egy marék búzát, vagy rozsot mutattak be áldozatul.

2005-ben a Nap március 20-án 13:31 órakor érkezik vissza a látszó évi útjáról a Kos csillagképbe eső Tavaszpontba, ahonnan az elmúlt év március 20-án 07:48 órakor elindult. Ismét eltelt egy tropikus esztendő. Ezen a napon pontosan keleten kel és pontosan nyugaton nyugszik, egyforma az éjszaka és a nappal hossza. Innen az elnevezés: nap-éj-egyenlőség (equa+nox). A hosszú tél után ez az év egyik legreménytelibb – a csillagászati tavasz kezdetének – a napja. Az is szerepel várakozásaink között, hogy ezt a napot hamarosan követi az igen gyakran még márciusban, sok esetben azonban csak áprilisban bekövetkező húsvét ünnepe.

Az ünnepnek ez a naptári mozgása sokakat zavarba hoz: mi köze a napéjegyenlőség napjánk a húsvéthoz? Miért ez a függés?

    A hipotézis alapja az, hogy a gregorián naptárreform csak 10 napot igazított ki a naptárban. Korábban írtunk róla, hogy a julián-naptárban kb. 128 év alatt keletkezik egy napos elcsúszás. Illig tehát így következtet: „Ha anno, 1582-ben Gergely pápának 13 helyett csak 10 helyesbítő nap volt szükséges a napéjegyenlőség újbóli, március 21-hez, illetve szeptember 23-hoz kötéséhez, akkor csak 10x128,2 = 1282 év telhetett el a két naptárreform között – ha 1627 év lett volna a két alkotó között, akkor Gergelynek 13 napot kellett volna törölnie.”(p. 308)². A szerző figyelmét nem kerüli el az a tény, hogy a niceai zsinat módosítása – mint ahogy arról korábban írtunk – a naptár hibájának két problémája közül az egyiket megoldotta, nevezetesen a Caesar korától addigra már 3 napot hátrált tavaszi napéjegyenlőséget március 21.-re rögzítette. Ez nyilván megoldaná a kérdést, hiszen a zsinat és Gergely pápa pontifikátusa között csak 10 napot hátrált a napéjegyenlőség, így ha a zsinati időponthoz akart a pápa visszatérni, 10 napot kellett korrigálnia. Ez pedig nyilvánvaló, hiszen a mostani gregorián-naptárban a napéjegyenlőség március 20/21.-re esik. Ha Gergely pápa a caesari napéjegyenlőség időpontjához óhajtott volna visszatérni, akkor 13 napot kellett volna korrigálnia a naptárban. Ez a valódi magyarázat, mely rendkívül egyszerű és érthető. Ám a szerző ezt nem fogadja el, mert „még léteznek a zsinatról aktamásolatok, de belőlük nem vehető ki utalás egy naptárreformra” (p. 316). Azaz, a szerző azt állítja, hogy mivel nincsenek fennmaradt adatok arra nézve, hogy a niceai zsinat a napéjegyenlőség napját március 21.-re rögzítette volna, az nem is történt meg, tehát ellenérvünket, illetve magyarázatunkat így ignorálja. Itt csak a címre utalunk: a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka. 

  Számtalanszor előfordult már, hogy a történészek csak körülbelül tudták behatárolni egy régmúltban lejátszódott esemény dátumát. Az ilyen bizonytalan időpont-megadás is fontos lehet akkor, ha a történészek vagy vallástudósok egy csillagászati látványosság leírását is tartalmazó adatot találnak. Természetesen az égi látványosságok közül csak azokat lehet a csillagászati kronológia segítségével kiszámítani, amelyek pontos ciklus szerint tűnnek fel.

A legutóbbi szökőévben, 2004-ben tettem szóvá, még pedig a Szent Maximilián Lap-és Könyvkiadó Katolikus Kalendárium szerkesztőjének, hogy február 29-ét jelölték szökőnapnak 24-e helyett. Hasonló volt a helyzet a kiadó által megjelentetett fali-naptárak esetében is! Észrevételeim és indokaim azonban 2008 esetében sem nyertek kedvező fogadtatást: a kiadó összes naptárában ismét február 29-ét jelölik szökőnapnak. Mivel a Gergely naptár kifejezetten egyházi naptár, amely az egykori római naptárból éppen a február 24-i szökőnapot tartotta meg, ez a gyakorlat ellentmond a mai mise- és zsolozsmás, illetve a liturgikus könyvekben is szereplő hagyományos megoldásnak.

De a helytelen gyakorlatot valamennyi kiadó valamennyi naptára követi. Mintha nem rendszer-, hanem naptárváltás történt volna. A polgári naptárakon többnyire még a kiadók adatai sem szerepelnek, így észrevételt sem lehet tenni. A néhai Gondolat Kiadó volt Naptárszerkesztési Csoportja gondosan ügyelt a naptárszerkesztés szabályaira. Mostanában azonban nem lehet tudni, kik adják ki ezeket a szökőnapok esetében megtévesztő naptárakat, miként azt sem, hogy honnan veszik gyakran más szempontból, pl. a névnapok tekintetében is hiányos és egyoldalú adataikat.

Az alábbiakban meg kívánom indokolni, hogy a rendszerváltozás óta nálunk is megszaporodott naptárkiadók gyakorlatával ellenétben, miért kell a szökőnapot minden negyedik évben február 24-én, nem pedig 29-én a naptárba iktatni.

Az utóbbi években március, illetve október utolsó vasárnapja közötti időszakban alkalmazzák a nyári időszámítást. Érdemes ennek az energiatakarékos megoldásnak a csillagászati és egyéb történeti hátterét is megismerni.

  2007. szeptember 28-án emlékezünk a kiváló ókortörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként és a budapesti Tudományegyetem tanáraként működő, a csillagászat és a történettudomány határmezsgyéjén dolgozó kronológus, Mahler Ede születésének 150. évfordulójára. Írásunkban áttekintjük a sokoldalú szakember életrajzának és szakmai pályafutásának legfontosabb mérföldköveit, valamint számbavesszük csillagászattörténeti és kronológia kutatásainak legfontosabb és legérdekesebb eredményeit.

2. Húsvétszámítás a Gergely-féle naptárreform előtt

2.1. A húsvét eredete

3. A naptárreform előtti magyar kalendáriumok

A Magyarországon nyomtatásban megjelent könyvek első kiemelkedő összeírását Szabó Károly (1824-1890) végezte el. Munkájának egy részét Régi Magyar Könyvtár I. címmel először 1879-ben adta ki a Magyar Tudományos Akadémia. Ebben 1793 darab, 1531 és 1711 között nyomtatott magyar nyelvű kiadvány leírása található. Az RMK második kötete 1885-ben jelent meg, és 2452 darab, 1473 és 1711 között Magyarországon megjelent idegen nyelvű nyomtatványról tudósít.

4. A Gergely-féle naptárreform

4.1. A római naptár változásai a két naptárreform között

A legfontosabb változás ebben az időszakban a 7 napos hét átvétele volt a zsidó naptárból. A keresztény vallásban azonban nem a hetedik, hanem az első nap, a vasárnap lett az ünnepnap, mert Jézus egy vasárnapi napon támadt fel. Éppen ezért a vasárnap neve Dies Dominica, az Úr napja, a többi nap neve pedig a hivatalos szóhasználat szerint feria secunda, feria tertia stb. lett.

Jelenleg használatos naptári rendszerünket, az úgynevezett gregorián naptárt 1582-ben XIII. Gergely pápa vezette be – Magyarországon 1587-től, Erdélyben 1590-től hivatalos. Az alapját képező julián naptár szoláris, vagyis a Nap járásán alapuló szisztémájával szemben az azt megelőző, régi római kalendárium, valamint az ókori sumer, babilóniai és zsidó naptár holdalapú (lunáris), illetve luniszoláris jellegű volt. Ebből az antik örökségből származik a mai naptári rendszer fontos elemeit alkotó úgynevezett mozgó ünnepeknek az a tulajdonsága, hogy Földünk hűséges kísérőjének, vagyis a Holdnak a fázisaitól függően évről évre eltérő időpontban következnek be. A mozgó dátumok sorában legalapvetőbb a kereszténység fő ünnepe, a húsvét idejének a vándorlása.

A nicaeai zsinat fő célja az ariánus tanítások miatti homály eloszlatása, és az ezzel kapcsolatos „akcióprogram” összeállítása volt. Hogy közben mást is megbeszéltek az egyházatyák, az természetes, de talán megengedhető nekünk, amatőrcsillagászoknak, hogy a húsvétszámítást tekintsük a zsinat legfőbb eredményének. De azt is tudomásul kell vennünk, hogy a zsinat húsz hivatalos határozatának egyike sem tárgyalja a húsvétszámítás problémáját.

Bizonyára nincs olyan természetszerető ember, akit magával ne ragadott volna már az égbolton szikrázó csillagok varázsa. A mai városlakó, ha távolabb kerül a mesterséges fényforrásoktól és a szennyezettebb levegőtől, gyönyörűséggel nézi az éjszakai égbolt kifogyhatatlanul sok szépségét.
A hivatásos csillagászok kivételével az emberek általában csak a látvány gyönyörűségéért emelik tekintetüket az égitestek világa felé, és észlelik néma járásukat, mozgásukat az égen. De a régieknek életszükséglet volt ez a tevékenység.

Tribus miraculis ornatum diem... - mondja a régi gregorián ének,  azaz:

Három csoda díszíti ezt a napot:
Ma vezette a csillag a bölcseket a bölcsőhöz;
ma változott borrá a víz,
ma keresztelte meg János Krisztust, hogy megváltson minket az
ÚR.

Anno Domini - az Úr éve. Manapság ezt a kifejezést kizárólagosan keresztény (Dominus = Krisztus) értelemben használjuk. A rómaiak ezzel szemben konzuli, később uralkodói éveket számoltak (azaz így mondták: X konzulságának 5. évében vagy Y uralkodásának 3. esztendejében), akkor ez volt az Anno Domini. Egy-egy jelentősebb konzulra, császárra sokáig emlékeztek, s ahhoz mérték később is az időt.

A rómaiak nem a hónap első napjától az utolsóig sorszámozták napjaikat, hanem volt három fix nap, amelyekhez képest relatív számozást használtak:

Calendae       a hó első napja (vö. kalendárium)
Idus                a hó közepe (márc, máj, júl, okt 15 egyébként 13)
Nonae            Idus előtti nyolcadik nap

A hét napjainak száma a legtöbb forrás szerint a zsidó hagyományból (a Bibliából) származik, ahol is Isten, Mózes 1. könyvében ülve 6 nap alatt teremtette a világot, s a hetediken megpihent. (A pihenőnap a sabbat, a hét első munkanapja a vasárnap. Aztán mikor Jézus föltámadt a péntek harmadnapján, ennek emlékére a keresztények vasárnap virradkor ültek össze elmélkedni és imádkozni.) Mózes későbbi könyvei törvényesítették ezt a hetes rendszert, kiterjesztve nagyobb időszakokra is, például a pászka utáni 7. hét vége (az ötvenedik) volt a..., vagy az Izraeli egyetemen (máshol is átvéve) ma is dívik a sabbat-év, azaz az oktatóknak minden hetedik évet a tanítástól való távolmaradással kell ünnepelniük, és ekkor meglátogathatják a Közel-Keletet (ha ókorkutatók), a Vatikánt (ha katolikus teológusok) vagy Tahitit (ha etno-antropológusok). Persze a konkrét választás - vagy a nem-elmenetel - fakultatív.

Más források babilóni, perzsa stb. eredetűnek vélik a 7-es rendszert. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a keresztyénség előtt ismert volt.

Ezen a héten volt a kiváló ókortörténész, Mahler Ede halálának a hatvanadik évfordulója. A sokoldalú szakember a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként és a budapesti tudományegyetem tanáraként a csillagászat és a történettudomány határmezsgyéjén működött mint a kronológia kutatója. Az alábbiakban áttekintjük életének és szakmai pályafutásának a legfontosabb mérföldköveit, valamint csillagászattörténeti és kronológiai kutatásainak legfontosabb és legérdekesebb eredményeit – kiemelten az ó- és újszövetségi események vizsgálatát.

 A nyolcvanötödik születésnapját május 2-án betöltő Ponori Thewrewk Aurél kutatómunkájának, könyveinek, tanulmányainak és újságcikkeinek legfontosabb témája az ó- és újszövetségi leírások időpontjainak a csillagászati kronológia eszközével történő meghatározása, valamint teológiai és egyházi vonatkozású események és személyek csillagászati kapcsolódásainak feltárása. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni néhány kutatási eredményét.

Bár a „háromkirályokról”, akik a betlehemi csillagot követve felkeresték a kisded Jézust, csak Máté evangéliuma tesz említést, a csillag és a napkeleti bölcsek története az Újszövetség egyik legérdekesebb része, illetve a karácsonyi ünnepkör talán legtöbbet ábrázolt motívuma. Ponori Thewrewk Aurélt, a neves csillagászattörténészt és kronológust, az Uránia Csillagvizsgáló és a Budapesti Planetárium nyugalmazott igazgatóját, a bibliai események asztronómiai vonatkozásainak elismert kutatóját arról kérdeztük, hogy valójában mi volt a rejtélyes égitest, ki volt a három bölcs, illetve hogy a csillagászat tudománya mit mond Jézus születési dátumáról.

A Kelet ókori népeinek kronológiájában az utolsó években bekövetkezett nagy anyaggyarapodás arra késztette Ed. Meyert, az ókori történet nagymesterét, hogy a «Geschichte des Altertums» c. nagy művének I. kötetében előadott kronológiai fejtegetéseket új, beható revizió alá vegye.

I.

Knauz Nándor már két emberöltővel ezelőtt behatóan ismertette azokat a nehézségeket, amelyekkel a Gergely-féle naptárreform bevezetése nálunk találkozott. [1] Kutatásainak az eredményét felvette azután összefoglaló kronológiai munkájába is. [2] De úgy ő, mint Szentpétery Imre a közelmultban megjelent kortani kézikönyvében [3] csak igen röviden emlékeznek meg a Gregorian-naptár bevezetésének nehézségeiről a nyugati és északi protestáns államokban. Pedig ennek a hosszas küzdelemnek az ismerete nem csupán a történetírás gyakorlati, kormeghatározó szempontjai miatt szükséges, hanem azért is, mert a reform magyarországi ellenesei már kezdettől fogva a protestáns országok reformellenes felfogására hivatkoztak [4] és a reform bevezetése körül támadt irodalmi harc, tekintet nélkül arra, hogy a magyar országgyűlés az 1588: XXVIII. törvénycikkel, illetőleg az 1590-i erdélyi országgyűlés az új naptárt elfogadta és kötelezővé tette, átcsapott Magyarországra is. [5] A vita hazánkban is elsősorban vallási kérdésekből fakadt, de hogy nagyobb méreteket nem öltött, annak legfőbb oka, hogy a magyar rendek, nem ugyan meggyőződésből vagy önszántukból, hanem a királyi kívánalom folytán elfogadták az új naptárt és ezt az akaratukat az 1588: XXVIII. törvénycikkbe is foglalták. A magyar és erdélyi országgyűlési határozatok után már csak kevesen hódoltak a régi naptár használatának, amelynek nyoma is elenyészik e két országrészben 1625 táján, míg a hódoltságban körülbelül még két évtizedig akadnak követői a régi gyakorlatnak.

Hányadik évezredet írjuk? Mikor koronázták István királyt? Kinek van négyévenként születésnapja, és kinek nem a születésnapján? Milyen gyakran van péntek, 13-a? Mikor van május 35-e? És 2000,0? Furcsa dátumok a csillagászatban…

Több bibliai jövendölés megfejtésénél hívták már segítségül a teológusok és a történészek a csillagászati kronológiát. Így volt ez Jézus születési időpontjának a meghatározása kérdésében is. A neves vallástörténeti eseményt ugyanis csak hozzávetőleges pontossággal tudták időben behatárolni.

     Rendkívül izgalmas feladat a Biblia néhány nap- és holdfogyatkozásról szóló leírásának a vizsgálata. A csillagászati kronológia tökéletes biztonsággal tudja a periodikusan ismétlődő jelenségeket időben előre és vissza is számolni. Ilyen vonatkozásban tud e matematikai tudomány a teológusok és a történészek segítségére sietni egy-egy olyan feladat tisztázásakor, amikor a leírások említenek égi látványosságot is.

Az iszlámhívők, vagyis a muszlimok vallási szokásai közül talán leginkább a böjti hónapot ismerjük, mi keresztények. A Hidzsra naptár 9. hónapja a ramadán, vagyis a böjti hónap. De mit is érdemes erről tudnunk?

Napjainkban ugyanúgy ismétlődő jelenségek ritmusát használjuk az idő mérésére és naptárkészítésre, mint történelem előtti őseink. Hosszabb időtartamok mérésére célszerű időközöket kínálnak egyes csillagászati jelenségek.

A bibliai Sámson történetét a Bírák könyvében olvashatjuk (Bír. 13-16.). A nemzeti hősnek beállított, Istentől kiválasztott, hatalmas testi erővel rendelkező férfi Izraelnek a filiszteus megszállás idején volt bírája - a Biblia szerint 20 évig.

"...a chronológiának, a historia eme
csontvázának megszerkesztése
 nem egyedül magának a történelemnek,
hanem jó részben a csillagászatnak
 volt és marad is munkája."
Lakits Ferenc

Az égbolt mindenkori látványa évezredeken át igen fontos szerepet játszott az emberiség mindennapi életében. A Nap állása az égen, vagy egyes jellegzetes csillagok, csillagképek helyzete tájékoztatott a nappal és az éjszaka időszakáról. A fényesebb csillagok, csillag csoportok felbukkanása a hajnali szürkületben, vagy eltűnése az alkonyatban jelezték az év szakaszait, az évszakokat.