Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Napórák Beszámoló a pécsi VI. Napórás Találkozóról
   

 

Beszámoló a pécsi VI. Napórás Találkozóról Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Marton Géza | 2010. szeptember 29., szerda

Esős, borongós idő fogadta a pécsi Napórás Találkozóra érkező napóra barátokat. A szomorú idő nem szegte kedvét a társaságnak és jó hangulatban, vidáman üdvözölték egymást a régi ismerősök. A jó hangulatot csak fokozta a rendezvény helyszínéül szolgáló Civil Közösségek Háza. A délelőtti előadásokat, a nemrég szépen helyreállított épület dísztermében hallgathatta a közel harmincfős közönség.

Image

  Keszthelyi Sándor köszöntötte az egybegyűlteket a pécsi amatőr csillagászok nevében. A Napórás Találkozók rövid történetének ismertetése után Köszö előadásával kezdődött a program. A napórákhoz kapcsolódó szférikus csillagászati ismeretek címmel, a napórák készítéséhez szükséges alapvető földrajzi helymeghatározás alapjairól szólt.

  Másodikként Herczeg Tamás, aki „civilben” biológus, mesélt ifjabb Hans Holbein Követek című festményéről. A történelmi háttér színes felvázolása után részletesen bemutatta a festményen található középkori csillagászati műszereket és napórákat. Mint megtudtuk az előadásból a megfestett műszerek és időmérők mind egy dátumra utalnak, 1533. április 11-ére, nagypéntekre, amikor a kép készülhetett. Az ismertetett tárgyak egy éggömb, egy hengeres napóra, egy összetett napműszer, kvadráns, egy torquetum, egy polihedrális napóra, ami két összefordított csonka gúla, melynek nyolc oldallapján és tetején is egy-egy napóra van, valamint egy földgömb és néhány hangszer.

Image 

  Mahler Ede – Az utolsó magyar polihisztor címmel hamarosan megjelenő könyvét Rezsabek Nándor mutatta be a hallgatóságnak. Mahler a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Tudományegyetem tanára, a Nemzeti Múzeum régésze foglalkozott asztronómiával, matematikával, geodéziával, nyelvészettel, valamint a csillagászat és a történettudomány határmezsgyéjén pótolhatatlan kronológiai számításokat végzett.

  A szünetben a „Kozmoszkert” nevű nagyméretű horizontális napóra projektről láthattak filmet az érdeklődők. A tervek szerint egy közel 50x60 méteres napóra órajeleit Németh Ágnes szobrászművész életnagyságú szobrai alkotják és a központi szobor kezében elhelyezett tükörről visszaverődő fénysugár mutatja a múló időt.

  Az idő rövidsége miatt, mint egy suhanó árnyék, Marton Géza tartott egy gyors előadást az Árnyékról – a napórák legfontosabb „alkotó” eleméről. Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a napfény által keltett árnyék és hogyan tudjuk egyszerűen meghatározni a napóra és az árnyékvető pálca megfelelő méretezését.

  Számos érdekes elmélet született már a római Pantheonnal kapcsolatban, hogy vajon az építők napórának szánták-e vagy sem. Urbán László egy ajándékba kapott könyv hibás adatain fennakadva kezdett utánajárni, hogy valójában milyen szerepet szántak a rómaiak az épületnek. Mérnök lévén sikerült személyes méréseket végeznie a helyszínen és több érdekes megfigyelést tett a Pantheon valószínűsíthető funkcióját illetően. Az izgalmas beszámolóból megtudhattuk, hogy mi volt a közel 8,8 méter átmérőjű tetőnyílásnak és a 43 méter átmérőjű kör alaprajzú épület belső négyzethálós mintájú padozatának a szerepe Augustus korabeli rómaiak csillagászati megfigyeléseiben.

  A délelőtti program zárásaként Vilmos Mihály gazdag képanyaggal illusztrálta a nyáron általa készített meridián napórát. Elmondta milyen folyamaton keresztül jutott el a megfelelő elhelyezésig, és az „árnyékvető” végső formájáig, ami tulajdonképpen egy kereszt alakú lyukkal ellátott lemez. A napóráról  honlapunk „A hónap napórája” sorozatában bővebben is olvashatnak az érdeklődők.

Image 

Image 

  Az idő közben kezdett jobbra fordulni, legalábbis már nem esett az eső, csak szemerkélt. A szokásos csoportkép elkészítése után, amihez a négytornyú Dóm szolgált háttérnek, ebédelni vonultunk a közeli Iparos vendéglőbe. Az emelkedett hangulat a finom és bőséges ebédet követően csak fokozódott, így a jóllakott csapat nekivágott a délutáni sétának, Pécs belvárosában. Kisütött a Nap, igaz csak pár percre, de megtisztelte a társaságot az alkalomhoz méltóan.

Image 

  A séta során meglátogattuk a város néhány nevezetességét a Jakováli Hasszán török dzsámival és minarettel kezdve.

Image 

  Innen a közeli Alkotmány utcába mentünk, ahol egy déli oromfalon látható hazánk jelenlegi legnagyobb vertikális napórája.

Image 

  A következő napóra felé haladva megnéztük Memi pasa fürdőjének romjait, a felújított Jókai tér Elefántos házát, majd a felújítás alatt álló Irgalmas-rendi templom és rendházhoz épített kolostorszárny DK-i homlokzatán Pécs legrégebbi napóráját.

Image 

Image 

  A Széchenyi térre visszatérve felmentünk Gázi Kászim török dzsámijába. A szomszédos Nagy Lajos Gimnázium udvarán újabb vertikális napóra volt a következő állomás. Itt ismét összeállt a kissé megfogyatkozott csapat egy búcsú csoportkép kedvéért. A Dóm felé közeledve, Pécs új kori nevezetessége, a Janus Pannonius utcai „lakat fal”, majd az ókeresztény sírkamra együttes, mint végállomás következett. A hivatalos program itt ért véget. Páran még megcsodáltuk a Csontvári Múzeum kiállítását, a Találkozó szép lezárásaként.

Image 

  Újra szemerkélt az eső, de a jól sikerült nap hangulatán már nem tudott rontani. Jövő ősszel a VII. Napórás Találkozót Egerbe, az egri Liceumba szervezzük, ahol a híres meridián vonal szomszédságában hasonlóan tartalmas és jól eltöltött napra számíthatunk, abban a reményben, hogy az időjárás kegyesebb lesz hozzánk.

Az MCSE Napóra Szakcsoport http://napora.mcse.hu/programok,_esemenyek/a_pecsi_talalkozo.html honlapján megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei