Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Koraközépkor
   

 

Koraközépkor
Hatszáz éve született Ulug bég

A klasszikus iszlám világ a 8. és a 14 század között hihetetlen fejlettséget ért a művészet, a tudomány és az építészet terén. A meghódított területeken mindenhol egyetemek, fürdők, csillagvizsgálók, botanikus kertek, fordítóirodák épültek, és a kultúra messze meghaladta az akkori világ más népeinek fejlettségi szintjét. A 14. század vége felé azonban hanyatlani kezdett az iszlám páratlan csodája, de egy nagy tudós és államférfi megszületése Szultaniehben még hozott egy utolsó felvirágzást.

 Image

Maja kalendárium

Dr. Romhányi Attila: Maya kalendárium - A Drezdai Kódex

Image

Előkészületben Dr. Romhányi Attila legújabb munkája, mely megfejti az ókori maják híres kalendáriumának "glypháit" (képírásos jeleit).

A középkor tudománya. Ahol a természettudomány „élve született”
Rövid tudománytörténeti összefoglaló

    Érdekes korszak volt az a bő ezredév, amelynek kezdetét a Nyugatrómai Birodalom bukásától számítják a történészek, amikor Európán, a civilizáció bölcsőjének földjén, szélvészként száguldottak végig a népvándorlás hullámai. A korszak végét manapság Kolumbusz útja jelképezi: az újra magára talált - immár keresztény - Európa elindul világhódító útjára. A korszakról számtalan téves kép él, az ismeretek hiánya, vagy egyoldalú tárgyalása is meghatározza a jelenlegi véleményeket. Nyilván ha a korszak történelme sem egységes megítélésű, akkor ez jelentkezik a korszak tudományos történetírásában is. Ennek legszembetűnőbb példája a "sötét" jelző, melyet főképpen az a marxista történelemszemlélet akasztott erre a korszakra, mely szerette volna az egyházat és a vallásosság következményeit eltüntetni. A középkorral kapcsolatban pedig, amelyet végig az egyház befolyása és a vallásos gondolkodás egyeduralma jellemzett, nem lehetett másképp megkérdőjelezni ezt a hatást, csak úgy, hogy annak eredményét sötétségként és elnyomásként mutatták be. 

Ízelítő a maja csillagászatból
 Image
 A maja indiánok ősi kultúrájának építészeti emlékei a Yucatán-félszigeten (Mexikó) és a mai Guatemala, Honduras és Salvador területén találhatók, a Ráktérítő és az Egyenlítő között, a 14-24° földrajzi szélességi sávban,- vagyis a trópusi éghajlati területen. Legszembetűnőbb maradványai ennek a kultúrának hatalmas építmények, épületegyüttesek. A hódítás, a „conquista” után keletkezett spanyol lel jegyzések azt állítják, hogy mintegy 40 000 (!) kőépületet találtak itt, egyesek közülük olyan hatalmas piramisok, hogy magasságuk a 60 métert is eléri.

Divina Astronomia
Csillagászat Dante műveiben

Image

Az ég meghódítója: Ulug bég, a muszlim csillagász

Válaszok egy furcsának tűnő kérdésre

Ha az utca emberét azzal a meglepőnek tűnő kérdéssel faggatnánk, hogy mit tud az arab-iszlám világ csillagászatáról, a válasz nagy valószínűséggel egy bátortalan félmosoly vagy "jobb" esetben valamilyen, a média által sugallt előítéletes aktuálpolitikai klisé lenne. Ha egy amatőr-csillagászt kérdeznénk, valószínűleg kiderülne, hogy a fényes csillagok neveiket ebből a kultúrkörből kapták (l. Betelgeuse), és jobb esetben a következő válasz is elhangzana: "arab csillagászok örökítették át az ókori asztronómiai eredményeket a középkori nyugati világ számára".

Image
Ulug bég, az iszlám államférfi és csillagász

Ennél többet azonban valószínűleg ők sem tudnának. A témakörben már néhány hazai feldolgozás napvilágot látott, de ezen cikk célja nem a részletes áttekintés. Ez meghaladja egyrészt a lap nyújtotta kereteket, de legfőképp a szerző kompetenciáját. Ennek ellenére a témakör egy adott szegmensről, az iszlám csillagászat egyik kiemelkedő alakjáról, a személyes érdeklődésből fakadó kutatómunka meghozta a gyümölcsét: ez az, amit most a kedves olvasó elé tárok.

Csillagászat az iszlám középkori világában

A muszlim vallás és a csillagászat

      A Korán számos szúrája tartalmaz leírásokat csillagászati jelenségekről és égites-tekről. Külön szakaszok találhatók a muszlimok szent könyvében a csillagok (53. szúra), a Hold (54. szúra) és a Nap (91. szúra) kapcsán. Ezekben csakúgy, mint a Moha-med által közvetített isteni kinyilatkoztatások egyéb részleteiben, világosan az áll, hogy „Allahé (mind)az, ami az egekben és a földön van...”,[1] és ő az, aki az égboltot „építette” és a földet „kiterítette”.[2]

Történelmi szupernóvák
A Tejútrendszerben feltûnt szupernóvák (SN) vizsgálata nagyon eltér a szokásos kutatói kihívásoktól. Jelenleg úgy tûnik, hogy 1604 óta biztosan senki sem figyelt meg szupernóvát Galaxisunkban. Ezért aztán az összes létezõ megfigyelés szabad szemmel, mindenféle optikai segédeszköz nélkül készült, ennek megfelelõen az észlelések nagyon változó minõségûek. A két legutóbbi SN esetében (1572 és 1604) az európai megfigyelõk egész pontos égi koordinátákat határoztak meg (1 ívperc körüli bizonytalansággal), illetve a fényváltozásokat is viszonylag reprodukálható módon feljegyezték. Az ezt megelõzõ századokból sokkal nehezebben értelmezhetõ adatok maradtak fent; középkori távol-keleti feljegyzésekbõl három SN megfigyelései egyértelmûek, illetve további három igen valószínû.