Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Későközépkor A magyar Kopernikusz
   

 

A magyar Kopernikusz Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Farkas Gábor Farkas | 2010. június 09., szerda

Rövid áttekintés a Kopernikusz-példányok sorsáról a Kárpát-medencében*

Image

   „Amikor tehát ezeket megfontoltam, a megvetés, amelytől véleményem újdonsága és képtelensége miatt félnem kellett, csaknem arra kényszerített, hogy elkezdett művemmel mindenestül felhagyjak.” 1
  A hetvenéves Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) halála előtt nem sokkal írta le ezeket a sorokat III. Pál pápának dedikálva. Ez az egyetlen mondat világosan adja vissza a lengyel matematikus gyötrődését munkájával, s legfőképpen annak utóéletével kapcsolatban. Műve megjelenése, majd a róla folyó kortárs vita alapvetően átformálta a 16. század második fele matematikusainak, csillagászainak kozmosszal kapcsolatos elképzeléseit. Bár a magyar Kopernikusz-recepció kutatására vannak kísérletek, ezek megmaradtak a magyarországi szerzők műveiben fennmaradt tényleges vagy vitatott kopernikánus hatások elemzésében,2  s olvasmánytörténeti oldalról a mai napig hiányzik bármiféle összegzése a kérdésnek.

Székely László munkahipotézise ugyanakkor impozáns:

  „A kopernikuszi fordulat és a kopernikuszi fordulat nyomán kialakuló új fizikai világkép magyarországi megjelenése igen fontos adalékkal szolgálhat ahhoz, hogy megértsük a későbbi magyar természettudományos kultúrának a nagy európai nemzeti kultúrák és tudományok irányában megmutatkozó nyitottságát és recepcióképességét.” 3

Ez a recepció három fázisban valósult meg. Első szakasza a heliocentrikus kozmológia születése és elterjedése, ami az Univerzum homogenizálásával és mechanizálásával (kartéziánus természetfilozófia) folytatódott, s végül a newtoni fizika megalkotásával fejeződött be.4  Székely érthető módon először – a hazai iskolaügy szomorú helyzete miatt – a protestáns diákok által látogatott wittenbergi egyetem differenciált Kopernikusz-képével kezdi a hazai recepció-kutatást.5  Apáczai Csere János példája jól mutatja, hogy a heliocentrikus alapmű megjelenéséhez képest egy évszázaddal később már nem a matematikai-csillagászati recepció történik meg, hiszen a kolozsvári tanár már a kartéziánus fizikát fogadta el.6

  „Ennek kellő-közepibe vagyon a nap, ki az ő maga tengelye körül való irányú sebes forgásával a mü egünköt minden bennlevő állatokkal egyetemben éppenséggel forgatja.”7

  Kopernikusz magyarországi recepcióját nemcsak a fent felsorolt földrajzi-művelődéstörténeti determináció befolyásolta, hanem két alapvető csillagászati-fizikai tény (melyek általában meghatározták mindenhol Kopernikusz művének befogadását): először a Föld mozgásának fizikai bizonyítékát jóval később, 1728-ban igazolta James Bradley angol csillagász a fényaberráció8  jelenségével, másodszor a heliocentrikus elmélet sem egyszerűbb, sem pontosabb nem volt a rivális Ptolemaioszénál.9 Tycho Brahe dán csillagász számára úgy vetődött fel a kérdés, hogy melyik rendszert: a ptolemaioszit vagy a kopernikuszit kell kijavítani?10  Furcsa módon Arisztotelész naturalista kozmológiájára a legelső, igaz apró csapást Konstantinápoly eleste, s a görög kultúra Itáliába, a nyugati kultúrába áramlása adta. A sztagirita természetfilozófiája mellett megjelent a kozmoszt matematikai alapokon értelmező platonista szemlélet is. Így Platón 15. században megismert dialógusai az összemérhetőség és harmónia felé terelték a kor újdonságra fogékony matematikusait és csillagászait.11 
  A nyugati kultúrában határkőnek tekintett Kopernikusz-mű hatástörténetéről sokféle elmélet létezik.12 Ám kézzelfogható, teljes körű, s olvasmánytörténetileg megalapozott vizsgálat Owen Gingerich amerikai csillagász, tudománytörténész nevéhez fűződik. Az alapötlet egyszerű és kézenfekvő volt: összegyűjteni a Kopernikusz-mű összes fennmaradt példányát, s megvizsgálni őket, hogy mennyire hatott a heliocentrikus alapmű – különböző kiadásokban – a koraújkori századok olvasóira.13 A nagyszabású, öt kontinensre kiterjedő több évtizedes kutatás összegzése megkerülhetetlen a kopernikuszi recepciótörténet számára.14 Gingerich kiindulópontja az a koestleri-tétel volt – Arthur Koestler magyar származású író tudománytörténeti körképében megfogalmazott állítás –, amely szerint a napközéppontú elméletet fel- és megújító fromborki kanonok munkáját gyakorlatilag egy szűk körön kívül senki sem olvasta el, illetve a komoly matematikai ismereteket igénylő szakkönyv igazából csak kevesek számára volt követhető.15 A hozzáértők kicsiny csoportja – legjellegzetesebb képviselői Tycho Brahe, Kaspar Peucer és Erasmus Reinhold –, bár elismerték Kopernikusz matematikai zsenialitását, abszurd, az egyetemi oktatásban alkalmazhatatlan teóriaként kezelték, amely ugyanakkor hipotézisként a bolygók mozgásának modellezésében segíthette a csillagászokat. Andreas Osiander német protestáns teológus Kopernikusz főművének bevezetőjében így is határozta meg az égitestek keringéséről szóló munkát: egy matematikai könyv matematikusoknak.16  Koestler állítása – a forrás mélyreható ismeretére alapozva – kíméletlen.

  „A De Revolutionibus Orbium Coelestium minden idők egyik legkevésbé ismert és olvasott könyve. (…) A példátlan kudarc oka, hogy e könyv gyakorlatilag olvashatatlan.” 17

  A 16–17. században három alkalommal jelent meg Kopernikusz munkája. Az első kiadás Johann Petreius nürnbergi sajtója alól került ki 1543-ban. Ezt követte az 1566-os bázeli Heinrich Petri kiadása.18 Az első tudományos apparátust is tartalmazó kiadás Nicolaus Mulerius groningeni matematikus munkája 1617-ből.19  Az 1543-as kiadásból 277, a 1566-os kiadásból pedig 324 példány maradt az utókorra Owen Gingerich adatai szerint.20  Ezek a számok mindenképpen magasak, hiszen ismert, hogy Galileo Galilei Sidereus nuncius (Velence, 1610) vagy Isaac Newton Principia (London, 1687) szintén korszakos műveknek a kiadása 300–400 példány lehetett, s jó néhány évtized választja el őket Kopernikusz első kiadásától. Gingerich a megmaradt példányok potenciális és kideríthető tulajdonosai (kb. 80 fő) alapján 400 példányra becsüli a nürnbergi kiadást, amelynek több mint a fele maradt volna az utókorra. Gingerich szerint Heinrich Petri bázeli kiadása talán 500–600 példány lehetett, itt is több mint a fele megmaradhatott a könyveknek.21 Ez lenyűgöző arány a kortárs tudományos kiadványokkal összehasonlítva. Így még világosabban látszik, hogy a heliocentrikus munka példányai, jelentőségéhez mérten szép számban őrződtek meg a viharos évszázadok ellenére. A magyarországi források – a legszerencsésebb esetben – 15 példányról22  tudósítanak a Kárpát-medencéből a koraújkorban, ami szintén figyelemreméltó. Ebből 7 regisztrált példány maradt az utókorra. (lásd a táblázatot) A felmérés legelső eredményének azt tekinthetjük, hogy a 16. század második felének jelentősebb csillagászainak, matematikusainak megvolt legalább egy példányban Kopernikusz könyve, amelyet – általában – sűrű jegyzetekkel láttak el. A legnevesebb tulajdonosok között markáns különbséget tehetünk korai kopernikánusok: Joachim Georg Rheticus, Thomas Digges, Diego Zúniga, Michael Maestlin, Johann Kepler és Giordano Bruno illetve Kopernikusz heliocentrikus modelljével vitatkozó matematikusok: Tycho Brahe, Kaspar Peucer, Erasmus Reinhold, Johann Praetorius és a Christophorus Clavius között. Alig van szerzetesrend, amelyik közül valamelyik rendházban ne lett volna legalább egy példánya az 1543-as vagy 1566-os kiadásnak. A legtöbb példánnyal – természetesen – a jezsuiták rendelkeztek.23
  Kopernikusz heliocentrikus világképről megfogalmazott elméletét legelőször 1510–1514 között készült – röviden csak Commentariolus-nak nevezett – kéziratban maradt művében fejtette ki. Kommentárja az égitestek elrendezéséről és mozgásáról szóló hipotéziseket foglalta össze, amelyet eljuttatott barátaihoz is.24  Egy példánya a wittenbergi egyetem matematikusa, Joachim Georg Rheticus közvetítésével Kassára került, majd annak halála után tanítványa, Valentinus Otho őrizte meg.25 Később Jakob Christmann heidelbergi csillagász, orientalista használta. Az ő halála után éppen Heidelbergben tanuló Comenius, később a sárospataki főiskola tanára szerezte meg a kéziratot.26 Dudith András magyar humanistának is volt a kéziratból egy példánya, amit Joachim Praetorius matematikushoz 1589 elején írt levele is alátámaszt. A kéziratot Paul Wittich boroszlói humanistától kaphatta, aki viszont nagybátyjától, Balthasar Sartorius egykori jénai teológus professzortól szerezhette meg. Hozzá talán Rheticustól kerülhetett, akivel levelezett az 1550-es években.27  A nyolc levélből álló kéziratot soha nem nyomtatták ki. Sokáig ismeretlen volt a szélesebb nyilvánosság számára, csak 1877-ben bukkantak rá Bécsben, majd Stockholmban és Aberdeenben másolatukra.28 Rheticus 1539-ben felkereste Kopernikuszt, aki már hosszú ideje dolgozott egy új rendszeren.29 Tanítványa Narratio prima c. levelében számolt be Johann Schöner (1477–1547) nürnbergi matematikusnak Kopernikusz napközéppontú elméletéről 1540-ben, Gdańskban.30 Nyomtatásban tehát ez az első könyv, amelyik a heliocentrikus modellről hírt ad, ám csak alig kéttucat példány maradt az utókorra.31
  Nem sok reménnyel kecsegtethet tehát a magyarországi forrásokban való keresgélés sem. A nagyszombati jezsuita kollégiumban Némethi Jakab, az első fennmaradt katalógus készítőjének utódja katalogizált egy Rheticus művet 1632 után, ám a tétel végén az összeíró – nagyon helyesen – Keplerhez utalta a fenti munkát.32 Az utalás egyértelművé teszi, hogy nem az 1540-es, hanem a prágai asztronómus nevezetes 1596-os Mysterium cosmographicum c. munkájához csatolt kiadáshoz van szerencsénk.33 A hat bolygó pályáját öt platóni testtel modellező Kepler korai művét, pergamen kódextöredékbe kötve meg is találjuk az utalásnál.34 Mindenképpen tanulságos, hogy a Kopernikuszt indexre tevő 1616-os határozat után vagyunk pár évtizeddel, de a katalógus készítője fontosnak tartotta, hogy utalót készítsen Kopernikusz és Rheticus művéről. A jezsuita egyetem könyvtárosa, a természettudománnyal is foglalkozó antikopernikánus Szentiványi Márton már nem készített 1690-ben ilyen utalást, ő csak Kepler munkáját írta le, ám közölte a matematika szakba sorolt könyv beszerzés dátumát is (1638).35 Zsámboky János történetíró könyvtárában megvolt Rheticus egy évvel későbbi kiadása,36 amely egy asztrológiai kolligátum része volt.37 Ezenkívül Rheticus még egy művének példánya szerepelt korabeli könyvtárban: a trigonometriai táblázatokat magába foglaló könyve – amely évekkel a halála után jelent meg (1596) – az esztergomi érseki bibliotékában (1674).38 A művet a már említett wittenbergi tanítványa, Valentinus Otho matematikus rendezte sajtó alá mestere után maradt kézirataiból és táblázataiból.39 A ’Census’ appendixében szereplő magyarországi Rheticus-példány (Narratio prima 1540-es gdański kiadása)40 sajnálatos tévedés, a wittenbergi matematikus egy másik, szintén nagyon ritka, csillagászati táblázatokat tartalmazó művével keverték össze.41
  Nézzük meg részletesebben a magyarországi forrásokat és a ma is meglévő példányokat. Az eperjesi katolikus plébánia könyvtárában két Kopernikusz-mű volt 1606-ban.42 Ez mindenképpen figyelemre méltó még akkor is, ha az első esetében nem tudjuk biztosan, hogy az 1543-as nürnbergi vagy az 1566-os bázeli kiadás volt meg Eperjesen. A másodiknál találgatásra vagyunk szorulva, esetleg a lengyel csillagász halála előtti évben megjelent munkája lehetett.43 Ugyanis Rheticus visszatérve a német egyetemére, Kopernikusz kéziratából kiválasztott két trigonometriával foglalkozó fejezetet – a háromszögek oldalairól és szögeiről szólókat – s kiadta őket Wittenbergben, hogy előkészítse a nagy mű tudományos fogadtatását. Természetesen a kiadásban szerepet játszhatott az is, hogy ekkor lett az egyetemen Erasmus Reinhold mellett matematika professzor, s neki jutott az aritmetika, geometria és trigonometria oktatása.44 A ma is meglévő eperjesi példány (1566) tulajdonosi bejegyzései alapján nem azonosítható a forrásokban szereplőkkel. E példány tulajdonosa Hazslinszky Frigyes Ágost természettudós, kiváló botanikus, aki 1846-tól az eperjesi kollégium természetrajz és matematika tanára volt. Ő adományozta 1853-ban az evangélikus líceumnak a Kopernikusz-kötetét.45
  Mossóczi Zakariás nyitrai püspök46  végrendeletében számtalan csillagászati és asztrológiai könyv található, közöttük a fromborki kanonok munkája.47A püspök Kopernikusz-kötetét Nicasius Ellebodius flamand származású filológusnak ajándékozta, kinek halála után visszakerült a bibliotékájába a kötet.48 Az európai hírű humanistát Oláh Miklós esztergomi érsek hívta meg a nagyszombati jezsuita kollégiumba, hogy a középszintű oktatást egyetemmé fejlessze.49 Az Arisztotelész-filológiában szaktekintélynek számító Ellebodius könyvtárának előkerült példányai egy humanista tudós jellegzetes könyvgyűjteményét mutatja meg az utókornak. Leuvenben, majd a római Collegium Germanicumban tanult, 1558-ba került Nagyszombatba, valószínűleg Dudith András közvetítésével. Mossóczi hatalmas könyvgyűj-teményét sógora, Kecskés András örökölte,50 majd később a könyvek Kecskés János pozsonyi kanonokra szálltak,51 aki végül a jezsuita rendnek adományozta 1639-ben.52 Itt katalogizálták, s a matematika szakba osztották be az akkor még fehér bőrkötésben lévő könyvet.53 A rend 1773-as feloszlatása után először Budára, majd Pestre került, a nagyszombati egyetem jogutódjaként működő Magyar Királyi Egyetem Ferenciek terén álló könyvtárába.54 A könyvben néhány jegyzet, tartalmi kiemelés található Mossóczi kezétől.55
  Hans Dernschwam morvaországi születésű német humanista tudós bibliotékájában is megvolt Kopernikusz munkája. Dernschwam fiatal korától haláláig mint a Fugger-család magyarországi megbízottja Felvidéken és Erdélyben dolgozott. Besztercebányai házában egyfajta olvasókör működhetett, s gazdag könyvgyűjteményét a környékbeli értelmiség is használhatta.56 Halála után fia a bécsi Császári Könyvtárnak adta el a megörökölt bibliotékát, amely 1162 kiadványt foglalt magába, köztük Kopernikusz nevezetes művének első kiadását.57 Érdekes, hogy Hugo Blotius által 1575-ben összeírt állományból, amelynek nagyobb része ma is megtalálható az osztrák Nemzeti Könyvtárban, hiányzik a kérdéses csillagászati alapmű. A kötet vagy elpusztult vagy lappang valahol, mert az ismert Kopernikusz-példányok között nincs olyan egy sem, mely magán viselné Dernschwam tulajdoni jegyeit.58
  Zsámboky János humanista filológus hatalmas könyvtára jegyzékében bőségesen találunk kortárs csillagászati és asztrológiai munkákat, s közülük is kiemelkedik a ma Debrecenben található Kopernikusz-kötet.59 A címlapon lévő tulajdonosi bejegyzés alapján ismert, hogy 1560-ban jutott a könyvhöz.60 Ebben az évben tavasszal még Padovában volt, majd másfél évig Párizsban tartózkodott.61 Mivel könyvgyűjteménye az udvari bibliotékába került 1584 után, nem tudjuk hogyan szerezték meg a nagyszombati jezsuiták, akik majdnem egy évszázaddal később az egyetem könyvtárában katalogizálták.62 Az államosított nagyszombati egyetem Budára költöztetésekor rákényszerült régi nyomtatványai egy részének aukcióra bocsátására. Az értékesítésben (legalábbis a Kopernikusz esetében) szerepet játszott, hogy a Magyar Királyi Egyetem ekkor már két példánnyal is rendelkezett, Zsámbokyé mellett az ugyancsak feloszlatott pozsonyi jezsuita kollégium könyvtárból beérkezett Mossóczyéval. A Pesten rendezett könyvárverésen63  – másik három neves matematikus, csillagász Johann Kepler, Giovanni Battista Riccioli és Girolamo Cardano munkáival együtt – a debreceni kollégium diákjai vásárolták meg 1787. június 4-én.64 Végül a debreceni református kollégiumban írta össze még ugyanabban az évben, november 5-én Sinai Miklós egyháztörténész.65 A kötettel alaposan foglalkozott Borzsák István66 és Owen Gingerich is.67 Utóbbi szerint a könyv első tulajdonosa Jofrancus Offusius 16. századi rajnai csillagász lehetett, aki Párizsban dolgozott az 1550-es években.68 Az amerikai kutató más kötetek margináliái alapján feltételezte, hogy azok hasonlatosak a Zsámboky-kötetben találhatókkal.69 A magyar filológus ellenben Zsámbokyt sejtette a bejegyzések mögött. Megerősíthető Borzsáknak az a feltételezése, miszerint az 1667-ben katalogizált példánnyal éppen az 1632-ben összeírt, de a három évtizeddel később már elveszett Kopernikusz-művet kívánták pótolni a nagyszombati jezsuiták. 70A könyv átesett a cenzori vizsgálaton, amelyet a kötet végén jelöltek.71 Gingerich meg is kockáztatta, hogy ez egy bécsi jezsuita lehetett, majd csak utána kerülhetett a nagyszombati könyvtárba.72 Zsámboky csillagászathoz és asztrológiához fűződő vonzalmát nemcsak jegyzéke tanúsítja, hanem az ismert tény is, miszerint tanítványa volt Petrus Apianus matematikusnak 1549–1550 között Ingolstadtban.73 Ezt a Kopernikusz-kötetben olvasható bejegyzések is igazolják.74 Mint már említettem, 1667-ben a nagyszombati jezsuiták Zsámboky Kopernikusz-kötetét katalogizálták.75 Némethi Jakab 1632-es katalógusában szerepelt egy másik példánya a műnek,76 ám ez még a 17. század során elveszhetett, s ezért pótolhatták a magyar humanista példányával. Az elveszett könyv fekete bőrkötésben volt, míg Szentiványi Márton által 1690-ben újra összeírt könyv fehérben.77 S ugyancsak Debrecenben őriznek egy 1542-es példányt, ami egy kolligátum-kötet harmadik tagjaként szerepel a Református Kollégium régi könyvgyűjteményében. A kötet csillagászati, asztrológiai és földrajzi műveket tartalmaz.78 A címlapon szereplő tulajdonosok felső-sziléziai lelkészek, akik közül az egyik, Valentin Hancke a magyar (szebeni, debreceni és lőcsei) kalendáriumokból ismert.79 A 30 éves háború kitörtése után 1620-ban Libetbányán lett evangélikus lelkész, s könyve valamilyen módon a debreceni kollégium könyvtárába került a 18. század végén.80
  Michael Weiss brassói főbíró, aki könyveit a város evangélikus gimnáziumának ado-mányozta 1608-ban, szintén szép könyvtárral rendelkezett. A sok csillagászati könyve mellett ott találjuk Kopernikuszét is. 81 Feltételezhetően ez a könyv szerepel a brassói gimnázium 1625-ös összeírásában82 a lengyel csillagász első nyomtatott munkájával (1542) együtt, amelyet Martin Luther és Henricus Glareanus svájci humanista népszerű műveivel kötöttek össze. A két kötet sajnos elpusztulhatott az 1689-es tűzvész alkalmával.83  Michael Eckhardt brassói matematikus és költő, egykor wittenbergi és kieli egyetemista olvashatta a De revolutionibust vagy 16. vagy 17. századi kiadásban, mivel saját kezű 1698-as jegyzékén, amelyben felsorolja az elolvasandó könyveket, szerepel a kötet.84 Bár kézenfekvő lenne, de sajnos ez nem a ma is kézbe vehető brassói levéltár példánya, ugyanis ezt csak 1796-ban szerezték be Bécsből.85
  Az esztergomi érsekség könyvtárában 1674-ben írták össze Kopernikusz csillagászati munkáját,86amely pont abban az évben jelent meg, mikor az érsekség Nagyszombatba menekült. Mivel a gyűjtemény középkori darabjai megsemmisültek vagy szétszóródtak, az 1611-es nagyszombati zsinat rendelkezése értelmében püspökök és kanonokok kötelesek voltak könyvtárukat az egyházra hagyni. Így az érseki könyvtár Forgách Ferenc, Lippay György és Szelepcsényi György érsekek illetve Anton Fugger hagyatékából gazdagodott.87 A gyűjtemény összeírását Szelepcsényi rendelte el, s Hunger János Henrik szakrendi katalógust állított össze a könyvtár állományáról.88 Két évvel később készült el a szerzői betűrendes összeírás.89 A Kopernikusz-kötet bármelyik művelt érsekünk révén vagy akár a Fugger-könyvtárból90 is bekerülhetett. Természetesen nem lehet kizárni az összeírás dátuma és a minimális információ miatt, hogy esetleg az 1617-es amszterdami kiadásról van szó.
  A reformáció idején már városi könyvtárként működött a bártfai Szent Egyed-templom bibliotékája, amely a 17. században a katolikusokhoz került, majd visszakapták a protestánsok. 1705-ben,91 s utána 20 évvel később is összeírták az állományt, amelyben megtalálható volt Kopernikusz munkája.92 Viszont az 1832-es könyvjegyzékről közel 100 könyvvel együtt, már hiányzik. Nem tudni, hogy mi történhetett velük, talán nagy részük 1749-ben Barkóczy Ferenc, akkor még egri püspök magánkönyvtárába kerülhetett.93 Érvényes itt is az a megállapítás, hogy a nürnbergi és a bázeli kiadás mellett az amszterdamit sem lehet kizárni.
  Nem tisztázott annak a két Kopernikusz-műnek (az 1543-as kiadás két példányban) a története, amelyekről Binder Pál és Dankanits Ádám adott hírt.94 Gingerich mindössze egy romániai példányt említ meg a kötetében, a bukaresti Tudományos Akadémia tulajdonában lévő 1566-os kiadást.95 Az appendixben felsorolja viszont az 1542-es (trigonometriai) Kopernikusz kötetet, amelyet a kolozsvári akadémiai könyvtárban őriznek.96 Az 1543-as kiadásából található egy-egy példány Brassóban,97 és az előbb említett kolozsvári bibliotékában is.98 Ez utóbbiról Dankanits jó néhány bejegyzéssel tarkított címlapfotót is közölt a könyvében. A könyv első tulajdonosa feltehetően Krasznai Ferenc volt 1550-ben, a kötéstáblára préselt szignó: F(ranciscus) C(rasnensis) alapján. A krakkói egyetemet járt férfi szép könyvtárral rendelkezhetett.99 Tulajdonosa volt még valamelyik Árkosi Benedek – kettő ismert a 17. századból, mindegyik kolozsvári tanár – s a bejegyzések között ott találjuk még a kolozsvári unitárius egyházközösségét.100 Árkosi Gelei Benedek unitárius kollégium tanára, 1636–1645 között Páduában tanult, utána haláláig Kolozsvárott tanár és orvos volt. Ismert az öt tételből álló, a padovai egyetem könyvtárának adományozott könyveinek jegyzéke 1640-ből.101 Árkosi Tegző Benedek (c.1630–1661) és Ferenc (†1661) először az unitárius kollégiumban, majd az Odera menti Frankfurtban és Leidenben tanultak, s a nagy 1661-es pestisjárványnak estek áldozatul. Könyvjegyzékükön szerepel Kopernikusz műve.102
  Az 1566-os cenzúrázott példányok talán még ritkábbak, mint az első kiadáséi, a Kárpát-medencében jelenleg négy (Eperjes, Kalocsa, az Akadémiai Könyvtár és ELTE Egyetemi Könyvtár) ismert belőle. A pesti példány első tulajdonosa volt egy cseh származású diák 1606-ban,103 majd a nagyszombati Collegium Generale könyvtárában írták össze 1647-ben, ahol esetleg tanulhatott.104 A bejegyzés azért is érdekes, mert a papnevelő szemináriumot, népszerű nevén a Collegium Rubrorumot Lippay György érsek csak egy évvel később alapí-totta meg. A másik – pergamenkötésű – példány az olaszországi Cormons kapucinus rendhá-zából kerülhetett Kalocsára, a Főszékesegyház könyvtárába. Kollonich László kalocsai érsek – exlibris-sze szerint – még mint váradi püspök vásárolta a kötetet 1780 után, de még 1787 előtt. Könyvgyűjteményét a II. József által feloszlatott szerzetesrendek bibliotékáiból gyarapította. Ez a Kopernikusz-példány Werner Vencel könyvkötő 18–19. század fordulóján összeállított katalógusában is szerepel.105 Az MTA Könyvtárában található példányban nincsen a régebbi tulajdonosokra vonatkozó jegy.106 A negyedik, eperjesi példányról részletesen beszéltem az előbb.
  Végezetül találunk olyan tételt is a könyvjegyzékek között, amelyben bár szerepel Kopernikusz neve, de mégsem az ő munkájáról van szó. Az 1617-ben Kopernikusz-kiadó Mulierus107 és nem a fromborki kanonok műve volt azon hordók egyikében, amelyeket a nagyenyedi református kollégium könyvtárából menekítettek Nagyszebenbe 1685 körül.108Az 1604-es Kepler-féle szupernóvát, s később teleszkóppal napfoltokat megfigyelő Mulierus új csillagászati táblázatot állított össze, melyben összegezte Ptolemaiosz, Tycho és Kopernikusz és az Alfonz-táblázatok számításait.109 A címleíró kiemelte a lengyel csillagász nevét, ellentétben a görög és a dán asztronómuséval.110
  Összefoglalva az egykori és most is fellelhető Kopernikusz-példányokra vonatkozó információkat, a következő megállapításokat tehetjük. A koraújkori forrásokban mind a három 16. századi kiadás, vagyis az 1542-es wittenbergi, az 1543-as nürnbergi és az 1566-os bázeli is felbukkant.111 19 példányról van eddig tudomásunk, s ebből 10 db maradt az utókorra. Két példány hiánya történelmi: Michael Weiss brassói bíróé és a nagyszombati jezsuita kollégiumé, mivel ezek még a 17. században – bizonyíthatóan – elpusztultak. Ugyancsak régi hiány lehet a bártfai Szent Egyed templomé, mivel a 19. század első felében már nem regisztrálhatjuk a forrásokban. Johann Dernschwam kötete pedig szintén a 17–19. század folyamán tűnhetett el a bécsi udvari könyvtárból. Igazán fájó hiány a két eperjesi, az esztergomi és a brassói Eckhardt-példány. Ezek közül valamelyik előkerülhet a nemzetközi aukciókon az elkövetkezendő években.112 Jelen pillanatban az 1542-es kiadásból 63 db,113 az 1543-as kiadásból 279 db (a kolozsvárival és a brassóival), az 1566-os kiadásból pedig 326 db (az akadémiaival és a kalocsaival) példány ismert. A négy wittenbergi kiadásból két példány maradt az utókorra: a debreceni és a kolozsvári. A nyolc feltételezett nürnbergi kiadásból hatról állapíthatjuk meg biztosan, hogy az 1543-asról van szó, ebből a brassói, a kolozsvári, a debreceni és a pesti egyetemi könyvtár példánya maradt fenn, a nagyszombati és a besztercebányai megsemmisült vagy lappang. A források alapján öt példányt nem lehet pontosan beazonosítani, így ezek lehetnek nürnbergi, bázeli vagy akár (Eckhardt, Esztergom, Bártfa esetében) amszterdami nyomtatványok is. Végezetül három példánya maradt fenn a bázeli kiadásnak (pesti Egyetemi Könyvtár, Eperjes és Kalocsa). Az 1543-as kiadás három nevezetes példánya közül kettőre (pesti Egyetemi Könyvtár, Debrecen) nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szakirodalom is felfigyelt. Eddig csak hazai – rövid – híradásokból ismert kolozsvári (és természetesen a többi eddig regisztrált) példány részletes tudománytörténeti elemzése lesz a következő feladat a hazai Kopernikusz-recepció mélyebb megismeréséhez.

Tulajdonos                                              
 Kiadás                                       
 Bibliográfia                                                     
 Jelzet                                                                 
eperjesi katolikus plébánia 1606.
(2db)
Wittenberg, 1542.
Nürnberg, 1543. vagy Basel, 1566.
Adattár 11. 376-377.
Hiány
1.) Johannes Korumi
2.) Johannes Primerius
3.) Hazslinszky Ágost Frigyes, Eperjes 1853.
4.)eperjesi evangelikus líceum könyvtára
Basel, 1566.
Gingerich: i.m. 2002. II.188.
Eperjes, ©tátna Vedecká Kniľnica QQ 22 Ms-Pr Kol.
1.) Nicasius Ellebodius 1587 előtt
2.) Mossóczi Zakariás 1587.
3.) Kecskés András, Pozsony 1636 előtt
4.) pozsonyi jezsuita kollégium 1636.
Nürnberg, 1543.Adattár 11. 471., Adattár 13/1. 136., Adattár 17/1. 183., Gingerich: i.m. 2002. I.95., Bene: i.m. 2003. 146.  Boross: i.m. 2007. 174–175.ELTE Egyetemi Könyvtár, Ant. 3802. coll. 2
1.) Georgius Hyttel Chroning 1606.
2.) Collegium Generale, Nagyszombat 1647.
Basel, 1566Gingerich: i.m. 2002. II.85.ELTE Egyetemi Könyvtár, Metsz. 290.
Hans Dernschwam, Besztercebánya 1568 előttNürnberg, 1543.Adattár 12/1. 47.Hiány
1.) Jofrancus Offusius, Párizs 1560 előtt
2.) Zsámboky János 1560.
3.) nagyszombati jezsuita egyetem 1667.
4.) debreceni református kollégium 1787.
Nürnberg, 1543.Adattár 12/2. 126., Adattár 17/2. 66., Borzsák: i.h. 1965. 133–138, Fekete: i.h. 1986. 44–45., Kelecsényi: i.m. 1988. 73–78., Gingerich: i.m. 2002. I.96., Gingerich: i.m. 2004. 171–179.Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára 0.1218/tt.
1. Valentin Hanke, Seiffersdorf 1595.
2. debreceni református kollégium 18. század vége
Wittenberg, 1542. Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára O 449.
1.) Michael Weiss, Brassó 1608 előtt
2.) brassói evangélikus gimnázium 1608.
(2 db)
Wittenberg, 1542.
Nürnberg, 1543. vagy Basel, 1566.
Adattár 16/4. 562.
Adattár 16/4. 573.
Binder: i.h. 1973. 6.
Hiány 1689-től
 Michael Eckhart, Brassó 1698.Nürnberg, 1543. vagy Basel, 1566. vagy Amsterdam, 1617.Adattár 16/4. 855–857.
Dankanits: i.m. 1974. 103.
Hiány
1.) Bécs, 1796 előtt
2.) brassói evangélikus gimnázium 1796.
Nürnberg, 1543Binder: i.h. 1973. 6.Brassó, Archiv der Honterusgemeinde HB 722.
 nagyszombati jezsuita kollégium 1632.Nürnberg, 1543.Adattár 17/2. 60.Hiány 17. századtól
 esztergomi érseki könyvtár 1674.Nürnberg, 1543. vagy Basel, 1566. vagy Amsterdam, 1617.Adattár 19/1. 66.Hiány
 bártfai Szent Egyed könyvtára 1705.Nürnberg, 1543. vagy Basel, 1566. vagy Amsterdam, 1617.Adattár 19/1. 196.Hiány 1832 előtt
1.) Krasznai Ferenc, Kolozsvár 1550.
2.) Árkosi Benedek, Kolozsvár 1647.
3.) kolozsvári unitárius kollégium 18. század
Nürnberg, 1543.Binder: i.h. 1973. 6.
Dankanits: i.m. 1974. 103.
Kolozsvár, Academia Republici Româna, Filiala Cluj-Napoca Biblioteca U-58489-90
 Andreas Rempler, Kolozsvár 16. század Wittenberg, 1542.Dankanits: i.m. 1974. 103., Gingerich: i.m. 2002. 381.Kolozsvár, Academia Republici Româna, Filiala Cluj-Napoca Biblioteca U-62020-6
1.) cormňns-i kapucinus rend könyvtára
2.) Kollonich László, Kalocsa 1780 után, 1787 előtt
 Basel, 1566. Kalocsa, Főszékesegyházi Könyvtár K 10276; 23579
 MTA Könyvtára, 19. század Basel, 1566. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 542.995
 

Kiegészítések a hazai Kopernikusz-példányok sorsáról**


  „Amikor tehát ezeket megfontoltam, a megvetés, amelytől véleményem újdonsága és képtelensége miatt félnem kellett, csaknem arra kényszerített, hogy elkezdett művemmel mindenestül felhagyjak.”114

  A hetvenéves Nikolausz Kopernikusz (1473–1543) halála előtt nem sokkal írta le ezeket a sorokat III. Pál pápának dedikálva. Ez az egyetlen mondat világosan adja vissza a lengyel matematikus gyötrődését munkájával, s legfőképpen annak utóéletével kapcsolatban. Műve megjelenése, majd a róla folyó kortárs vita alapvetően átformálta a 16. század második fele matematikusainak, csillagászainak kozmosszal kapcsolatos elképzeléseit. Nem sokkal a Kopernikusz-példányok sorsát bemutató tanulmányom115 kéziratának leadása után újabb két, a szakirodalom által ismeretlen kötet került elő. Owen Gingerich alapvető könyve116  megjelenése óta megmozdult a régikönyves szakma és új, eddig nem regisztrált kötetek kerültek elő világszerte a könyvtárak mélyéről.117
  Ismert a debreceni Zsámboky-példány kalandos története. A Nagyszombatból a pesti könyvárverésen keresztül118 Debrecenbe került kötet sorsában szerepet játszott, hogy a Magyar Királyi Egyetem ekkor már két példánnyal is rendelkezett, Zsámbokyé mellett az ugyancsak feloszlatott pozsonyi jezsuita kollégium könyvtárból beérkezett Mossóczyéval.119 Szintén Debrecenben őriznek Kopernikusz trigonometriai munkájából120 egy példányt, ami egy kolligátum-kötet harmadik tagjaként szerepel a Református Kollégium régi könyvgyűjteményében. A kötet csillagászati, asztrológiai és földrajzi műveket tartalmaz.121 A címlapon szereplő tulajdonosok felső-sziléziai lelkészek, akik közül az egyik, Valentin Hancke (†1627) a magyar (szebeni, debreceni és lőcsei) kalendáriumokból ismert.122 A 30 éves háború kitörése után 1620-ban Libetbányán lett evangélikus lelkész, s könyve valamilyen módon a debreceni kollégium könyvtárába került a 18. század végén.123
A már ismertetett bázeli kiadású124 kalocsai Kopernikusz-példányt Kollonich László kalocsai érsek – exlibris-sze szerint – még mint váradi püspök vásárolta 1780 után, de még 1787 előtt. Könyvgyűjteményét a II. József által feloszlatott szerzetesrendek bibliotékáiból gyarapította. Ez a példány Werner Vencel könyvkötő 18–19. század fordulóján összeállított katalógusában is szerepel.125
  Az MTA Könyvtárában található másik bázeli kiadásban is bukkantunk régebbi tulaj-donosokra.126 A könyv előzékén fent, egy beragasztott és visszahajtott fülön 18–19. század fordulóján keletkezett írás olvasható „Majoris 132”. A MTA Könyvtára munkatársai szerint ez a Batthyány-könyvtár jelzete. Batthyány Gusztáv (1803–1883) 1838-ban 30.000 kötettel, öccse Kázmér (1807–1854) pedig egy évvel később közel 3000 könyvvel gyarapította a Magyar Tudományos Akadémiát.127 Nagy valószínűséggel a tudományt és a művészeteket pártoló arisztokraták rohonci, vagy kisbéri könyvtárából adhatták a Magyar Tudós Társaságnak ezt a Kopernikusz-kötetet. Nehéz eldönteni, hogy melyik gyűjteményből származhatott, mind a kettő mellett lehet felhozni érveket. Mielőtt végleges Angliába távozott volna Gusztáv a korban jelentős műszaki-természettudományos bibliotékának számító rohonci könyvtárat, ami az alapító dédapa Batthyány Lajos (1696–1765) nádor és a mérnök-természettudós nagyapa Batthyány Tódor (1729–1812) gyűjtőszenvedélyét dicsérte, az Akadémiának adományozta. Tódor gyűjteményétől nem lehetett idegen a heliocentrikus alapmű, de vásárolhatta még Lajos nádor is a 18. század első felében.128 Sajnos Tódornak nem volt exlibris-sze, de általában a szennylapra írta be a nevét, vagy monogramját. Ám származhatott Kázmér kisbéri könyvtárából is.129 1836-tól Kázmér gróf gazdasági intézője lett Nagy Károly (1797–1868) csillagász, mikor őt a Magyar Tudós Társaság rendes tagjai közé választotta. Kázmértól vásárolt bicskei birtokán csillagvizsgálót is létesített.130 Nem elképzelhetetlen, hogy Kázmér magyar nyelvtanára, Nagy Károly a csillagászat iránt is felkelthette a gróf érdeklődését.131 Nagy Károly jól ismerte Kopernikusz művét, 1866-os csillagászati művében külön fejezetet szentelt modelljének kritikájára.  Nagy Károly intézte a rohonci és a kisbéri könyvtár adományozását is. Borzasztó állapotokról számolt be Toldy Ferencnek írt levelében a rohonci könyvtár kapcsán, a könyvek javarészt hitvány, kötésüket vesztett kötetekből álltak, melyek értéke még a Pestre szállítás díját sem haladta meg.132 Viszont a kisbéri könyvtárat nagyon dicsérte tartalmát és küllemét tekintve, így innen is bekerülhetett a Kopernikusz-kötet.133
  Az átnézett olvasmánytörténeti forrásokban természetesen máshol is felbukkant Kopernikusz neve, de itt rögtön azonosítható, hogy Pierre Gassendi francia matematikus vagy Daniel Lipstorp német jogász munkájáról van szó.134 Megjelenés előtt áll a két Árkosi Tegző, Benedek (c.1630–1661) és Ferenc (†1661), egykori leideni diákok, akik a nagy 1661-es pestisjárványnak estek áldozatul, könyvjegyzéke, amin szerepel Kopernikusz műve.135
  Jelen pillanatban az 1542-es kiadásból 63 db (a kolozsvárival és a debrecenivel),136 az 1543-as kiadásból 279 db (a kolozsvárival és a brassóival), az 1566-os kiadásból pedig 326 db (az akadémiaival és a kalocsaival) példány ismert a világon. Levéltári-könyvtári források még 9 további Kopernikusz-példányról tudósítanak a Kárpát-medencéből. A wittenbergi 1542-es az eperjesi katolikus plébánia illetve Michael Weiss tulajdonában volt, az 1543-as Johann Dernschwam és a nagyszombati jezsuita kollégium könyvtárában, kettőről nem tudjuk, hogy a nürnbergi vagy a bázeli kiadás lehetett, Michael Weiss illetve az eperjesi katolikus plébánia példánya, s végül három esetben nem lehet eldönteni, hogy az 1543-as, vagy az 1566-os vagy esetleg az 1617-es kiadásról van szó: Michael Eckhardt, az esztergomi érseki könyvtár és a bártfai Szent egyed könyvtár példányai. Összegezve, a legjobb esetben 19, legrosszabb eset-ben 16 példányt ismerünk a 16. századi Kopernikusz-kiadásokból a Kárpát-medencében. Ebből 10 példány ma is kézbe vehető, a wittenbergi kiadásból kettő (a kolozsvári, a debreceni), a nürnbergi kiadásból négy (az egyetemi, a debreceni, a brassói, a kolozsvári) a bázeli kiadásból szintén négy (az eperjesi, az egyetemi, a kalocsai és az akadémiai).

[*]„A magyar Kopernikusz-vadászat” c. előadás (Csillagászattörténeti Találkozó 2009. – Budapest, Polaris Csillagvizsgáló, 2009. február 28.) szöveges változata. A tanulmány egy készülő nagyobb munka, a hazai Kopernikusz-recepció első fejezete. Itt mondok köszönetet Bakos Józsefnek, Bíró Gyöngyinek, Boross Klárának, Csuti Elemérnek, Keszthelyi Sándornak, Kovács Attilának, Kulcsár Péternek, Monok Istvánnak, Rezsabek Nándornak, Ötvös Péternek, Szvorényi Róbertnek és Zsoldos Endrének tanácsaikért és javaslataikért. Külön szeretnék köszönetet mondani könyvtáros kollégáimnak önzetlen segítségükért, hogy alapvető információkkal segítették a munkámat: Oláh Róbertnek (Debrecen), Fischerné Grócz Zitának (Kalocsa), Molnár B. Lehelnek (Kolozsvár) és Gernot Nussbächernek (Brassó).
[1]COPERNICUS, Nicolaus: De revolutionibus orbium coelestium libri VI. Norimbergae: apud Ioh. Petreium. 1543. IIIr „Cum igitur haec mecum perpenderem, contemptus, qui mihi propter novitatem et absurditatem opinionis metuen dus erat, propemodum impulerat me, ut institutum opus prorsus intermitterem.” Szvorényi Róbert fordítása.
[2]CSAPODI Csaba: Természetfilozófia–fizika nagyszombati egyetemen a felvilágosodás időszakában. = Századok 79–80. (1945–1946) 85–137. – MÁTRAI László: Adatok a kopernikuszi világkép térhódításáról. Bp., 1952. – ZEMPLÉN, Jolán: The Reception of Copernicanism in Hungary. A contribution to the History of Natural Philosophy and Physics in the XVIIth and XVIIIth centuries. = Studia Copernicana 5. (1972) 311–356. – SZÉKELY László: A kopernikuszi fordulat és a kopernikuszi fordulat nyomán kialakuló új fizikai világkép Magyarországon. In: A honi Kopernikusz-recepciótól a magyar Nobel-díjakig. Szerk. PALLÓ Gábor. Bp., 2004. 23–58.
[3]SZÉKELY: i.m. 2004. (2. jegyzet) 23.
[4]KOYRÉ, Alexandre: From the Closed World to the Infinite Universe. Baltimore, 1957. 28–57. – BROECKE, Steven Vanden: Astrological Reform, Calvinism, and Cartesianism: Copernican Astronomy in the Low Countries, 1550–1650. = Studies in History and Philosophy of Science 35. (2004) 372–377.
[5]MÜLLER, Konrad: Phil. Melanchthon und das kopernikanische Weltsystem. = Centaurus 9. (1963) 16–28. – WESTMAN, S. Robert: The Melanchthon Circle, Rheticus, and the Wittenberg Interpretation of the Copernican Theory. = Isis 66. (1975) 178–181. – BROSSEDER, Claudia: Im Bann der Sterne. Caspar Peucer, Philipp Melanchthon und andere Wittenberger Astrologen. Berlin, 2004. 199–202.
[6]MONOK István: Descartes-recepció a Kárpát-medence olvasmánytörténeti forrásainak tükrében. 1660–1740. In: A kartezianizmus négyszáz éve. Szerk. CSEJTEI Dezső, DÉKÁNY András, LACZKÓ Sándor. Szeged, 1996. 297–305. – UNGVÁRI-Zrínyi Imre: Erdélyi magyar kartezianizmus a 17. században (Descartes eszméi Apáczai Csere János műveiben). = Kellék 8–9. (1997) 157–176. – PERECZ László: A magyar filozófiai intézményrendszer kialakulása. In: Közelítések a magyar filozófia történetéhez. Magyaror-szág és a modernitás. Szerk. MESTER Béla, PERECZ László. Bp., 2004. 42–49.
[7]APÁCZAI Csere János: Magyar Encyclopaedia (1653). S.a.r. BÁN Imre. Bp., 1959. 148.
[8]Fényaberráció: fizikai jelenség, melynek következtében a csillag vagy más pontszerű égitest látszólagos helye eltolódik az éggömbön a megfigyelő mozgása következté-ben. Oka a fény véges terjedési sebessége, mivel a megfigyelő és a távcső azalatt kismértékben elmozdul, míg a fény a távcső hosszának megfelelő utat megteszi. – SARTON, George: Discovery of the Aberration of Light. = Isis 16. (1931) 233–265.
[9]GINGERICH, Owen: From Copernicus to Kepler: Heliocentrism as Model and as Reality. = Proceedings of the American Philosophical Society 117. (1973) 513–522. – BLAIR, Ann: Tycho Brahe’s Critique of Copernicus and the Copernican System. = Journal of the History Ideas 51. (1990) 355–377. – SIMONYI Károly: A fizika kultúrtörténete. Bp., 1998. 182–185. – A tudományos gondolkodás története. Szerk. ROPOLYI László, SZEGEDI Péter. Bp., 2000. 252–255.
[10]CHRISTIANSON, John Robert: On Tycho’s Island. Tycho Brahe and his Assistants, 1570–1601. Cambridge, 2000. 104.
[11]KRISTELLER, Paul Oskar: Szellemi áramlatok a reneszánszban. Bp., 1979. 74–107. – HOSKIN, Michael: A csillagászat története. Bp., 2004. 45–50. – DUHEM, Pierre: A jelenségek megőrzése – Értekezés a fizikaelmélet fogalmáról Platóntól Galileiig. Bp., 2005. 107–141.
[12]DREYER, John Louis Emil: A History of Astronomy from Thales to Kepler. Cambridge, 1953. 305–344. – KUHN, S. Thomas: The Copernican Revolution: Planetary Astronomy in the Development of Western Thought. Cambridge, 1957. – HOOYKAAS, Reijer: The Rise of Modern Science: When and Why? = British Journal for the History of Science 20. (1987) 453–473. – HALLYN, Fernand: La structure poétique du monde. Paris, 1987. 39–156. – WESTMAN, S. Robert: Two Cultures or One? A Second Look at Kuhn’s The Copernican Revolution. = Isis 85. (1994) 79–115. – LERNER, Michel-Pierre: The Origin and Meaning of „World System”. = Journal for the History of Astronomy 36. (2005) 407–441.
[13]Ehhez hasonló minden részletre kiterjedő felmérése csak a Johann Gutenberg 42-soros Bibliájának, William Shakespeare First Folio-jának illetve John James Audubon (1785–1851) ornitológus Észak-Amerika madarait bemutató munkájának volt.
[14]GINGERICH, Owen: The Great Copernicus Chase and Other Adventures in Astronomical History. Cambridge, 1992. 69–81. – GINGERICH, Owen: An Annotated Census of Copernicus’ De revolutionibus (Nuremberg, 1543 and Basel, 1566.) Leiden, 2002. – GINGERICH, Owen: The Book Nobody Read: Chasing the Revolution of Nicolaus Copernicus. New York, 2004.
[15]KOESTLER, Arthur: Alvajárok. Bp., 2007. 262–268.
[16]COPERNICUS: i.m. 1543. (1. jegyzet) 4v „Mathemata mathematicis scribuntur.”
[17]KOESTLER: i.m. 2007. (15. jegyzet) 262.
[18]COPERNICUS, Nicolaus: De revolutionibus orbium coelestium libri VI. Basileae: ex officina Henricpetrina, 1566.
[19]COPERNICUS, Nicolaus: De revolutionibus orbium coelestium libri VI. Amstelrodami: excudebat Wilhelmus Iansonius, 1617. (Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye, 0-2283)
[20]JU®NIČ, Stanislav: Copernicus in Ljubljana. = Journal for the History of Astronomy 37. (2006) 231–232. A rossz katalogizálás következtében a ljubljanai példányt 1766-os nyomtatványként tartották nyilván. – GINGERICH, Owen: Supplement to the Copernican Census. = Journal for the History of Astronomy 37. (2006) 232. Újabb példányok kerültek elő Franciaországból, Olaszországból, Japánból, Hollandiából, Portugáliából, Szlovéniából, Angliából és az Egyesült Államokból.
[21]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) XII–XV.
[22]A másik négy Kopernikusz-példány a Rheticus-féle 1542-es wittenbergi kiadás, amiből két ismert példány (Debrecen, Kolozsvár) maradt fenn a Kárpát-medencében (lásd a táblázatot).
[23]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) Az ágoston rendnek Brnoban, Milánóban, az osztrák St. Florianban, a francia Saint-Omerban és Párizsban voltak példányai. A bencé-seknek Metzben, Verdunben, Párizsban, Cataniában, a normandiai Évreux-ben, a Rajnától keletre lévő Ettenheimmünsterben. A bencés könyvtárakból az államosítás után kerültek a városi bibliotékákba a kötetek. A karmeliták Krakkóban, Mantuában, a Heidelbergtől keletre fekvő Hirschhorn am Neckarban, Dijonban illetve Clermont-Ferrandban őriztek köteteket. A domonkosok Bordeaux-ban és Cremonában, a ferencesek pedig Wrocławtól nyugatra Złotoryjában, Prágában, Soissons-ban katalogizálták. A jezsuitáknak a következő rendházakban volt példányuk: Bécs, Peking, Párizstól délre Bourges, Pozsony, Braniewo (Braunsberg), Brugge, a cseh Jindřichův Hradec, Chomutov, a sváb Dillingen, a sziléziai Głogów, Heidelberg, Ingolstadt, Innsbruck, a stíriai Judenburg, Mainz, Milanó, Nápoly, Palermo, Párizs, a Mosel partján fekvő Pont-a-Mousson, Prága, Róma, Sevilla, Trier, Bécs, Würzburg és a cseh Znojmo.
[24]COPERNICUS, Nicolaus: Complete Works. Ed. by Pavel CZARTORYSKI ; Transl. and Comm. by Edward ROSEN with Assist. of Erna HILFSTEIN. Vol. III. Warsaw, 1985. 75–90. – BARKER, Peter-GOLDSTEIN, Bernard R.: Patronage and the Production of De Revolutionibus. = Journal for the History of Astronomy 34. (2003) 345–347.
[25]Rheticus magyarországi kapcsolatairól először Szilágyi Sándor történész adott hírt. Egy rövid híradás keretében számolt be a Századokban Franz Hipler, a Rheticus-monográfus kéréséről, miszerint ismer-e valaki arra adatot, hogy Rheticus hogyan került Kassára és mit csinált ott, hol van eltemetve stb. Századok 10. (1877) 893–894. – M. ZEMPLÉN Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig. Bp., 1961. 35. – Valentinus Otho és Dudith András kapcsolatára l. utóbbi levelét Johann Jacob Grynaeus magyar kapcsolatai. Közreadja SZABÓ András. Szeged, 1989. 71–72. – SZABÓ András: Joachim Georg Rheticus, Copernicus tanítványa Magyarországon. In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerk. JANKOVITS László, KECSKEMÉTI Gábor. Pécs, 1998. 79–88. 79–88. – SZÉKELY: i.m. 2004. (2. jegyzet) 25.
[26]BURMEISTER, Karl Heinz: Georg Joachim Rhetikus 1514–1574. Eine Bio-Biographie. I–III. Wiesbaden, 1967. (továbbiakban: BURMEISTER) I. 178–182.
[27]GINGERICH, Owen-WESTMAN, S. Robert: The Wittich Connection: Conflict and Priority in Late Sixteenth-Century Cosmology. Philadelphia, 1988. 10–11. – DOBRZYCKI, Jerzy-SZCZUCKI, Lech: On the Transmission of Copernicus’s Commentariolus in the Sixteenth Century. = Journal for the History of Astronomy 20. (1989) 25–28. „[Dudith:] Habeo Epitomen Copernici ab ipso auctore inscriptam: nescio an eam videris.”
[28]SWERDLOW, M. Noel: The Derivation and First Draft of Copernicus's Planetary Theory: A Translation of the Commentariolus and Commentary. = Proceedings of the American Philosophical Society 117. (1973) 423–512.
[29]BURMEISTER I. (26. jegyzet) 42–62.
[30]RHETICUS, Joachim Georg: Narratio Prima. Éd. critique, trad. française et comm. par Henri HUGONNARD-ROCHE et Jean-Pierre VERDET. Wrocław, 1982. 42–87. – WESTMAN: i.h. 1975. (5. jegyzet) 184–189.
[31]RHETICUS, Joachim Georg: Ad clarissimum virum D. Ioannem Schonerum, De libris revolutionum eruditissimi viri, et mathematici excellentissimi, reverendi D. doctoris Nicolai Copernici Torunnaei, Canonici Varmiensis, per quendam iuvenem, mathematicae studiosum Narratio prima. Excusum Gedani: per Franciscum Rhodum, 1540. (PTEK, Klimó Műemlékkönyvtár, DD.VIII.25/7 – Klimó György pécsi püspök példánya). – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 378–379. 25 példányt regisztrált. Klimó példányát nem ismeri.
[32]Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig. II. Nagyszombat. 1632–1690. S.a.r. FARKAS Gábor Farkas. Szeged, 1997. (továbbiakban: Adattár 17/2.) 130. „R. 149. Georgij Rethici de libris reuolutionum Nicolai Copernici Narratione Vide mysteri Kepleri.”
[33]KEPLER, Johann: Prodromus dissertationum cosmographicarum, continens mysterium cosmographicum, de admirabili proportione orbium coelestium, de que causis coelorum numeri, magnitudinis, motuumque periodicorum genuinis et proprijs, demonstratum, per quinque regularia corpora geometrica ... addita est erudita narratio M. Georgii Ioachimi Rhetici, de libris revolutionum ... D. Nicolai Copernici. Tubingae: Excudebat Georgius Gruppenbachius, 1596. – GINGERICH, Owen-VOELKEL, James R.: Tycho’s Copernican Campaign. = Journal for the History of Astronomy 29. (1998) 28–29.
[34]Adattár 17/2. (32. jegyzet) 100. „K. 42. Eiusdem mysterius Cosmographicus 1596. Tubingae in 4. membrana scripta.”
[35]Adattár 17/2. (32. jegyzet) „252. Eiusdem Cosmographicum mysterium quarto Tubingae 1596. membrana scripta 1638.”
[36]RHETICUS Joachim Georg: De libris revolutionum … Nicolai Copernici … Narratio prima ad … Ioan. Schonerum. Basileae: apud Robertum Winter, 1541. GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 379–380. 37 példányt regisztrált. – BURMEISTER I. (26. jegyzet) 49.
[37]A Zsámboky-könyvtár katalógusa (1587) Gulyás Pál olvasatában. Szerk. MONOK István. Bev. ÖTVÖS Péter. Bibl. VARGA András. Szeged, 1992. 169. (továbbiakban: Adattár 12/2.) „408/1. De libris reuolutionum Doctoris Nicolaj Copernicj mathematici enarratio Basileae apud Robertum Winter. 1541. 8vo.”
[38]Katolikus intézményi könyvtárak Magyarországon 1526–1726. S.a.r. ZVARA Edina. Szeged, 2001. 68., 149. (továbbiakban Adattár 19/1.) „Georgius Joachimus Rhetius opus palatinum de triangulis.”
[39]RHETICUS, Joachim Georg: Opus Palatinum de triangulis. Neostadii in Palatinatu: excudebat Matthaeus Harnisius, 1596.
[40]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 378.
[41]RHETICUS, Joachim Georg: Tabulae astronomicae. Vitebergae: [s. typ.], [c. 1542]. (ELTE Egyetemi Könyvtár, Ant. 1041. coll. 5.) – BURMEISTER II.  (26. jegyzet) 27. – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 378.
[42]A magyar könyvkultúra múltjából. Iványi Béla cikkei és gyűjtése. S.a.r., függ. HERNER János, MONOK István. Szeged, 1983. (továbbiakban: Adattár 11.) „Nicolaus Copernicus de revolutione orbium coelestium (…) Copernicus tabulae schaericae [sphaericae?].”
[43]COPERNICUS, Nicolaus: De lateribus et angulis triangulorum. Excusum Wittembergae: per Iohannem Lufft, 1542.
[44]ROSEN, Edward: The Authentic Title of Copernicus’s Major Work. = Journal of the History of Ideas 4. (1943) 466–468. – GINGERICH, Owen: The Role of Erasmus Reinhold and the Prutenic Tables in the Dissemination of Copernican Theory. = Studia Copernicana 6. (1973) 43–62. – GINGERICH: i.m. 2004. (14. jegyzet) 17–19.
[45]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 199. Tulajdonosi bejegyzések feltételezett időrendben: „Johannes Koruni[Coruni?]” „Ex Bibliotheca Johann Primerii” Ismert egy Jo-hannes Primerius besztercebányai polgár 1643-ból. Cf. OSZK, Oct. Lat. 133. Album amicorum. „Prof. Harslinszky[!] Bibliothecae Collegii donat 1853.” [pecsét]: „Az Eperjesi Ev. Ker. Collegium Könyvtara.” (Eperjes, ©tátna Vedecká Kniľnica QQ 22 Ms-Pr Kol.)
[46]PAJKOSSY Györgyné: Ellebodius és baráti körének könyvei az Egyetemi Könyvtárban „Nicasii Ellebodii Casletani et amicorum”. = Magyar Könyvszemle 99. (1983) 225–242. – MADAS Edit-MONOK István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig. Bp., 1998. 153–154. – KOMAROVA, Klara: Zachariáą Moąovský – turčiansky rodák a jeho diár. In: Kniha 1999–2000. Martin, 2001. 235–256.
[47]Adattár 11. (42. jegyzet) 471. „Copernici volumen”.
[48]COPERNICUS: i.m. 1543. (1. jegyzet) (ELTE Egyetemi Könyvtár, Ant. 3802. coll. 2.) Egybekötve: PTOLEMAEUS, Claudius: Ioannis de Monte Regio et Georgii Purbachii epitome, in Cl. Ptolemaei magnam compositionem, continens propositiones et annotationes, quibus totum almagestum ... exponitur. Basileae: apud Henrichum Petrum, 1543. – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 101.
[49]FARKAS Gábor Farkas: A nagyszombati egyetem könyvtára az alapításkor. Szeged, 2001. X–XI. – BENE Sándorné: A budapesti Egyetemi Könyvtár vetustissima-gyűjteménye közelről. In: Fata libelli. A nyolcvanéves Borsa Gedeon köszöntésére. Szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit. Bp., 2003. 146. – Ellebodius és Mossóczi gyűjteményéről részletesebben l. BOROSS Klára: A pozsonyi humanista kör könyvei az Egyetemi Könyvtár antikva-gyűjteményében. In: Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei XIII. Bp., 2007. 157–185.
[50]Adattár 11. (42. jegyzet) 444. „Bibliothecam nostram universam cum omnibus libris, tabulis seu mappis cosmographicis, spheris, imaginibus tam prioribus, quam nuper Viennae emptis, item cum omnibus scriptis et aliis omnibus ad eandem bibliotecam pertinentibus doctori Andreae Kechkes affini nostro legavimus et reliquimus.”
[51]Magyarországi magánkönyvtárak. I. (1533–1657). S.a.r. VARGA András. Bp.-Szeged, 1986. 136. (továbbiakban Adattár 13/1.) „Nicolaj Copernicj Sphaera in fol. Norimbergae 1543. Joannes Petreius.”
[52]A tulajdonosi bejegyzések a címlapon: „Zachar(ias) Mossovius Ep(isco)pus Tinni(e)ns(is) D(ono) D(edit) Nicasio DDD.” Másik kézzel: „Ex dono Gen(eralissimi) D(omi)nj Joannis Kecskes, Collegij Soc(ietatis) Jesu Posoniensis, Catalogo inscriptus 1639.”
[53]Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig. I. Kassa, Pozsony, Sárospatak, Túróc, Ungvár. S.a.r. FARKAS Gábor, MONOK István, POZSÁR Annamária, VARGA András. Szeged, 1990. 183. (továbbiakban Adattár 17/1.) „Nikolaus Kopernicus Motus stellarum in alba in folio Norimbergae 1543.” Nyers vászonkötését 1974-ben kapta. GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 101. szerint előtte félbőr kötésben volt, márványozott papír előzékkel.
[54]FARKAS: i.m. 2001. (49. jegyzet) XXXIII.
[55]A címlapon kötésre vonatkozó megjegyzés: „G. comp. 1 f.(?) d. 1”.
[56]HERMANN Zsuzsa: Hans Dernschwam könyvei között. In: Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei IV. Bp., 1968. 167–178. – A Dernschwam-könyvtár. Egy magyarországi hu-manista könyvjegyzéke. Kísérőtanulmánnyal közreadja BERLÁSZ Jenő. S.a.r., mut. KEVEHÁZI Katalin, MONOK István. Szeged, 1984. (továbbiakban: Adattár 12/1.) 336. – MADAS-MONOK: i.m. 1998. (46. jegyzet) 145.
[57]ADATTÁR 12/1. (56. jegyzet) 47. „Nicolai Copernici Torinensis De Reuoliutionibus(!) orbium celestium Libri Sex. Impressum Norimberge, Anno 1543. in folio” 241. „6894 Nicolai Copernici de reuolutionibus orbium celestium libri VI. Charta 61 Liber 153 Forma F.”
[58]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 3–5. Ausztriában jelenleg három példány lelhető fel az 1543-as kiadásból, egy-egy az Österreichische Nationalbibliothek, Universitätsbibliothek és a Universitäts-Sternwarte állományában, de egyikben sincs Dernschwamra utaló tulajdoni jegy. A két utóbbi a bécsi jezsuiták tulajdonában volt, az elsőben nincs possessorbejegyzés.
[59]Adattár 12/2. (37. jegyzet) 126. „73. Nicolai Copernicj Torien. De revolutionibus orbium coelestium lib. 6. Norimbergae: Joannes Paetreus, ao. 43.” (Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára 0.1218/tt.) – KELECSÉNYI Gábor: Múltunk neves könyvgyűjtői. Bp., 1988. 73–78.
[60]„Ioannis Sambuci Pannonij 1560.”
[61]BACH, Endre: Un humaniste hongoris en France. Jean Sambucus et ses relations litteraires (1551–1584). Szeged, 1932. 10. – GULYÁS Pál: Sámboky János könyvtára. Bp., 1941. 17.
[62]„Coll(egii) Soc(ietatis) Jesu Catalogo inscriptus Tyrnaviae 1667. 30. Martii.”
[63]TÓTH András-VÉRTESY Miklós: Az Egyetemi Könyvtár története. Bp., 1982. 73–74.
[64]FEKETE Csaba: A debreceni Kopernikusz. = Tudomány 2. (1986) 44–45.
[65]„Iam Collegii Helv(eticae) Conf(essionis) addictorum Debrecinensis.” – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 101.
[66]BORZSÁK, István: Ein Copernicus-Exemplar aus der Bibliothek des Joannes Sambucus in Debrecen. = Magyar Könyvszemle 81. (1965) 133–138. magyarul BORZSÁK István: Sambucus könyvtárának Copernicusa Debrecenben. In: BORZSÁK István: Dragma – válogatott tanulmányok. I. Bp., 1994. 314–319.
[67]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 101–103. – GINGERICH: i.m. 2004. (14. jegyzet) 175–176.
[68]GINGERICH, Owen-DOBRZYCKI, Jerzy: The Master of the 1550 Radices: Jofrancus Offusius. = Journal for the History of Astronomy 24. (1993) 235–253.
[69]GINGERICH: i.m. 2004. (14. jegyzet) 171–179.
[70]BORZSÁK: i.m. 1994. (66. jegyzet) 317.
[71]„Vidi E.O. m(anu)pr(orpia).” – BORZSÁK: i.m. 1994. (66. jegyzet) 315.
[72]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 101. „[Bibliotheca Societatis Jesu, Viennae?].”
[73]GULYÁS: i.m. 1941. (61. jegyzet) 46–49. – KELECSÉNYI: i.m. 1988. (59. jegyzet) 75.
[74]BORZSÁK: i.m. 1994. (66. jegyzet) 316.
[75]Adattár 17/2. (32. jegyzet) 66. matematika szak „955. Nicolai Copernici de reuolutionibus orbis caelestium in folio Norimbergae 1543. membrana alba.”
[76]Adattár 17/2. (32. jegyzet) 60. „207. Copernicus de Reuolutionibus Orbium Caelestium in folio corio nigro Norimbergae 1543.”
[77]ADATTÁR 17/2. (32. jegyzet) matematika szak 197. „Copernici Nicolai De reuolutionibus Orbium Coelestium folio Norimbergae 1543. membrana alba 1667.”
[78]A kolligátum leírása: coll. 1. ALBOHALI: De iudiciis nativitatum liber unus. Noribergae: in officina J. Montani et Ulr. Neuber. 1549. coll. 2. CARDANUS, Hieronymus: Libelli quinque de supplemento Almanach. Norimbergae: apud I. Petreium, 1547. coll. 3. COPERNICUS: i.m. 1542. coll. 4. ENGELHART, Valentin: Libellus de compositione et usu quadrantis astronomici ac geometrici. Erphordiae: per Mart. de Dolgen, 1550. coll. 5. GLAREANUS, Henricus Loritus: De geographia liber unus. Basileae: J. Faber, 1527. (Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára 0 449).
[79]Pl. RMNY 1027. Allmanach auff das Jahr nach der gnadenreichen Geburt unsere Erlösers Jesu Christi 1612, welchs ein Schalt Jahr ist. Gestellet durch Valentinum Hancken von Löbschütz Pfarherrn zu Seyfersdorff in Ober-Schlesien. Hermanstadt: Wolff, [1611]. – VOGEL, Rainer: Kirchenmatriken im Sudetenland - Altvatergebirge - Oppaland. Ein Leitfaden für Einsteiger zur Familienforschung. Eichenau, 2007. 85. – WIX Györgyné: Régi magyarországi szerzők. Szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit. Bp., 2007. 325.
[80]A címlapon: „Reuerendo et doctissimo Domino Valentino Hankio pastori Seiffersdorffi [Csehország, Zátor o. Bruntál] hunc librum Melchior Ludovic(us) pastor in Vogelseiffen[?] [Csehország, Stara Rudna o. Bruntál] dono dedit in perpetua(m) sui memoria(m) Anno 1595. in 16. Febr(uraii).” A kötésen: „L.B.Z. M.B. 1551.” Pecsét: „Debreceni Ref. Főiskola Könyvtára.” A Kopernikusz műben alig van bejegyzés, de a többit alaposan megjegyzetelték egykori tulajdonosai.
[81]Erdélyi könyvesházak IV/1-2. Lesestoffe der siebenbürgen Sachsen. 1575–1750. Hrsg. von István MONOK, Péter ÖTVÖS, Attila VERÓK. Bp., 2004. (továbbiakban: Adattár 16/4.) 562. „Nicolaus Copernicus.”
[82]Adattár 16/4.  (81. jegyzet) 572. „Nicolaus Copernicus de Revolutionibus Orbium Coelestium Folio.”
[83]Adattár 16/4. (81. jegyzet) 573. „Supputatio annorum Mundi Lutheri. Item Henrici Glareani Geographia. Item Nicolaus Copernicus de Lateribus et Angulis Triangulorum 4to” COPERNICUS: i.m. 1542. (43. jegyzet) – Adattár 16/4. (81. jegyzet) 607–608. Az 1668-as katalógusban újra összeírták a kötetet a matematika-csillagászat szakba sorolva, ám Kopernikusz 1542-es könyvét már nem jelezték, megelégedtek az első kolligátum (Luther) leírásával. – Adattár 16/4. (81. jegyzet) 666–672. Az 1705-ös katalógusban már egyik sem szerepel. – NUSSBÄCHER Károly: A brassói evangélikus iskola könyvtára. = Magyar Könyvszemle 13. (1888) 189.
[84]Adattár 16/4. (81. jegyzet) 855–857. „Tagebuchnotiz über die zu lesenden Bücher von Michael Eckhardt (…) Nicol(aus) Copernicus Borussus, qui annos 36 scriptionem de revolutionibus orbium coelestium elucubravit.”
[85]BINDER Pál: A nagy csillagász hazánkban. = Brassói Lapok 5. (1973) 6. Binder tévedhetett abban, hogy ez a példány szerepelne a líceumi könyvtár 1625-ös katalógusán, mert az valószínűleg Michael Weiss-szé lehetett, ami elpusztult a tűzvész alatt. A ma is meglévő kötetnek 1689 után kellett bekerülnie a könyvtárba. Ezt támasztja alá a belső kötéstábla bejegyzése: „Bibliotheca Coronensi Viennae 15. Septembri 1796.” a címlapon: „Biblioth(eca) Gymn(asii) Cor(onensi) L. I. 2.” Gernot Nussbächer szerint a császári könyvtárból szerezhette be az evangélikus líceum. – DANKANITS Ádám: XVI. századi olvasmányok. Bukarest, 1974. 103. – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) nem tud róla.
[86]Adattár 19/1. (38. jegyzet) 66. „Nicolaus Copernicus de revolutionibus orbium coelestium.”
[87]BORBÉLY Andor: Az esztergomi Bibliotheca Fugger gyűjteményének eredete. = Magyar Könyvszemle 77. (1961) 469–475. – SZEPESI Zsuzsa: Az esztergomi Bibliotheca 17. századi történetéhez. = Magyar Könyvszemle 97. (1981) 225–227.
[88]KÖRMENDY Kinga: Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, a ferences rendház és a Babits Mihály Városi Könyvtár állományának történeti áttekintése. = Magyar Könyvszemle 107. (1991) 25–37. – MADAS-MONOK: i.m. 1998. (46. jegyzet) 121.
[89]Adattár 19/1. (38. jegyzet) 110. „Copernicus Nicolaus de revolutionibus orbium coelestium.”
[90]L. erre pl. GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 83. Jakob Fugger bankár tulajdonában lévő kötetet.
[91]Adattár 19/1. (38. jegyzet) 196. „14. Copernici revolutiones in folio tomus unus id est 1.”
[92]Adattár 19/1. (38. jegyzet) 201. „Opus Nicolai Copernici de revolutionibus orbium caelestium in folio.”
[93]ÁBEL Jenő: A bártfai Szent Egyed temploma könyvtárának története. Bp., 1885. 140.
[94]BINDER: i.h. 1973. (85. jegyzet) 6–7. – DANKANITS: i.m. 1974. (85. jegyzet) 78–79.
[95]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 189. Possessorbejegyzése: „Arnoldi Alb. Lubensis 16[29?].”
[96]DANKANITS: i.m. 1974. (85. jegyzet) 103. Tulajdonosa: Andreas Rempler, akinek a nevével több erdélyi provenienciájú csillagászati szakmunka (Peuerbach, Stöffler) címlapján találkozhatunk (Kolozsvár, Academia Republici Româna, Filiala Cluj-Napoca Biblioteca U-62020-6). – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 381. tévesen a kolozsvári egyetemi könyvtárat jelöli meg.
[97]BINDER: i.h. 1973. (85. jegyzet) 6. – DANKANITS: i.m. 1974. (85. jegyzet) 103. (Archiv der Honterusgemeinde Kronstadt, Bibliothek, Honterus Bibliothek 722.) – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) nem tud róla.
[98]DANKANITS: i.m. 1974. (85. jegyzet) 103. (Kolozsvár, Academia Republici Româna, Filiala Cluj-Napoca Biblioteca U-58489-90). – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) nem tud róla.
[99]További könyveiről l. DANKANITS: i.m. 1974. (85. jegyzet) 76–79. – BÍRÓ Gyöngyi: Az unitárius egyházi értelmiség könyvtárai a XVI–XVII. századi Kolozsvárott. = Ma-gyar Könyvszemle 116. (2002) 131–144.
[100]Possessorok: „Benedicti Arkosi dono Generosi Steph(ani) Mota de Ernye 1647. 20. Aug(usti)” illetve „Eccl(esi)ae Unit(ariae) Claudiop(olitanae)”. Megjegyzés a címlapon: „O maior est Luna 6539 id est sex millies quingenties tricies nonies.” – GÁL Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568–1900). I–II. Bp., 1935. II. 520–521.
[101]Erdélyi könyvesházak III. 1563–1757. A Bethlen-család és környezete. Az Apafi-család és környezete. A Teleki-család és környezete. Vegyes források. S.a.r. MONOK Ist-ván, NÉMETH Noémi, VARGA András Szeged, 1994. [1995]. 343.
[102]A két Tegző könyvjegyzékén szerepel, kiadását l. Erdélyi könyvesházak. S.a.r. BÍRÓ Gyöngyi, MONOK István, SIPOS Gábor. Bp., 2009. [megjelenés előtt]. – Keserű Gizella szerint bizonyosan az idősebb Árkosi volt a tulajdonos.
[103]COPERNICUS: i.m. 1566. (18. jegyzet) (ELTE Egyetemi Könyvtár, Metsz. 290.) – GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 101. „Georgius Hyttell Chorning(?) Chrudimensis [Chrudim, Prágától 100 km, keletre] m(anu) p(ro)pria 1606.”
[104]„Coll(egii) Gen(eralis) 1647.”
[105]A címlapon: „Loci Capucinor(um) Cormonij” (Kalocsa, Székesegyház Könyvtára K 10276; 23579). – Belső kötéstáblán: „Ex libris Ladisl(ai) com. a Kollonitz Epis(copi) M(agno)-Varad(iensis).” – „Copernici Nicolai de Revolutionibus orbium Caelestium Libri sex. Basileae Henrici Petri 1566 fol. 1.” (Kalocsa, Székesegyház Könyvtára, Ms 163. Catalogus Bibliothecae Kollonitzianae). – A használatára vonatkozó adat: néhány lapszéli megjegyzés, s egy jegyzet-töredék.
[106]Restaurált félbőr kötésben, 1983 (MTA Könyvtára, 542.995). Pecsét: „M. Academia Könyvtára” [19. század].
[107]MULERIUS, Nicolaus: Tabulae frisicae lunae solares quadruplices, e fontibus Ptolemaei, regis Alfonsi, Nic. Copernici Tychonis Brahe recens constructae. Alcmariae: Excudebat Iacobus Meesterus, 1611.
[108]Erdélyi könyvesházak II. Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyenyed, Szászváros, Székelyudvarhely. JAKÓ Zsigmond anyaggyűjtésének felhasználásával s.a.r. MONOK István, NÉMETH Noémi, TONK Sándor. Szeged, 1991. 161. „69. Nicolai Muleri Lunae Solares et N(icolaus) Copernicus.”
[109]VERMIJ, Rienk: The Calvinist Copernicans. The Reception of the New Astronomy in the Dutch Republic, 1575–1750. Amsterdam, 2003. 45–52.
[110]Természetesen felbukkan még más tételben is Kopernikusz neve, de itt rögtön azonosítható, hogy Pierre Gassendi francia matematikus vagy Daniel Lipstorp német jogász munkájáról van szó. L. erre Partiumi könyvesházak. 1623–1730. Sárospatak, Debrecen, Szatmár, Nagybánya, Zilah. S.a.r. FEKETE Csaba, KULCSÁR György, MONOK István, VARGA András. Bp.-Szeged, 1988. 204., 236., 239.
[111]Az elemzésben csak a 16. századi kiadások vettek részt, az 1617-es kiadásnak nincsen ehhez hasonló példány-nyilvántartása.
[112]Minden bizonnyal a könyvaukciókon előbukkanó, s hatalmas összegekért elkelt példányok előcsalogathatják a még lappangó köteteket. Több mint 2 millió dolláért ütötték le például a Christie’snél 2008 nyarán a szakirodalomból ismert példányt, amit egykori tulajdonosa alig 35.000 dolláért vásárolt meg 1975-ben. L. erre GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) I. 263.
[113]GINGERICH: i.m. 2002. (14. jegyzet) 380–381. (64 db példányból, mivel egy elpusztult, egyet pedig elloptak, a debreceni példány pedig kimaradt véletlenül az appendix-ből).


** Itt mondok köszönetet Bakos Józsefnek, Boross Klárának, Monok Istvánnak, Kulcsár Péternek, Oláh Róbertnek és Zsoldos Endrének.
[114]COPERNICUS, Nicolaus: De revolutionibus orbium coelestium libri VI. Norimbergae: apud Ioh. Petreium. 1543. IIIr „Cum igitur haec mecum perpenderem, contemptus, qui mihi propter novitatem et absurditatem opinionis metuen dus erat, propemodum impulerat me, ut institutum opus prorsus intermitterem.” Szvorényi Róbert fordítása.
[115]FARKAS Gábor Farkas: A magyar Kopernikusz. Rövid áttekintés a Kopernikusz-példányok sorsáról a Kárpát-medencében. = Magyar Könyvszemle (127.) 2009. 305–322.
[116]GINGERICH, Owen: An Annotated Census of Copernicus’ De revolutionibus (Nuremberg, 1543 and Basel, 1566.) Leiden, 2002.
[117]JU®NIČ, Stanislav: Copernicus in Ljubljana. = Journal for the History of Astronomy (37.) 2006. 231–232. A rossz katalogizálás következtében a ljubljanai példányt 1766-os nyomtatványként tartották nyilván. – GINGERICH, Owen: Supplement to the Copernican Census. = Journal for the History of Astronomy (37.) 2006 232. Újabb példányok kerültek elő Franciaországból, Olaszországból, Japánból, Hollandiából, Portugáliából, Szlovéniából, Angliából és az Egyesült Államokból. Minden bizonnyal a könyvaukciókon előbukkanó, s hatalmas összegekért elkelt példányok előcsalogathatják a még lappangó köteteket. Több mint 2 millió dollárért ütötték le például a Christie’snél 2008 nyarán a szakirodalomból ismert példányt, amit egykori tulajdonosa alig 35.000 dollárért vásárolt meg 1975-ben. L. erre GINGERICH: i.m. 2002. (3. jegyzet) I. 263.
[118]TÓTH András-VÉRTESY Miklós: Az Egyetemi Könyvtár története. Bp., 1982. 73–74.
[119]PRAY, Georgius: Index rariorum librorum Bibliothecae Universitatis Regiae Budensis. Vol. I-II. Budae, 1780–1781. I. 298. „Duplex exemplum possidemus”. – FARKAS: i.h. 2009. (2. jegyzet) 314–315.
[120]COPERNICUS, Nicolaus: De lateribus et angulis triangulorum. Excusum Wittembergae: per Iohannem Lufft, 1542.
[121]A kolligátum leírása: coll. 1. ALBOHALI: De iudiciis nativitatum liber unus. Noribergae: in officina J. Montani et Ulr. Neuber. 1549. coll. 2. CARDANUS, Hieronymus: Libelli quinque de supplemento Almanach. Norimbergae: apud I. Petreium, 1547. coll. 3. COPERNICUS: i.m. 1542. coll. 4. ENGELHART, Valentin: Libellus de compositione et usu quadrantis astronomici ac geometrici. Erphordiae: per Mart. de Dolgen, 1550. coll. 5. GLAREANUS, Henricus Loritus: De geographia liber unus. Basileae: J. Faber, 1527. (Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvtára 0 449).
[122]Pl. RMNY 1027. Allmanach auff das Jahr nach der gnadenreichen Geburt unsere Erlösers Jesu Christi 1612, welchs ein Schalt Jahr ist. Gestellet durch Valentinum Hancken von Löbschütz Pfarherrn zu Seyfersdorff in Ober-Schlesien. Hermanstadt: Wolff, [1611]. – VOGEL, Rainer: Kirchenmatriken im Sudetenland - Altvatergebirge - Oppaland. Ein Leitfaden für Einsteiger zur Familienforschung. Eichenau, 2007. 85. – WIX Györgyné: Régi magyarországi szerzők. Szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit. Bp., 2007. 325.
[123]A címlapon: „Reuerendo et doctissimo Domino Valentino Hankio pastori Seiffersdorffi [Csehország, Zátor o. Bruntál] hunc librum Melchior Ludovic(us) pastor in Vogelseiffen[?] [Csehország, Stara Rudna o. Bruntál] dono dedit in perpetua(m) sui memoria(m) Anno 1595. in 16. Febr(uraii).” A kötésen: „L.B.Z. M.B. 1551.” Pecsét: „Debreceni Ref. Főiskola Könyvtára.” A Kopernikusz műben alig van bejegyzés, de a többit alaposan megjegyzetelték egykori tulajdonosai.
[124]COPERNICUS, Nicolaus: De revolutionibus orbium coelestium libri VI. Basileae: ex officina Henricpetrina, 1566.
[125]Belső kötéstáblán: „Ex libris Ladisl(ai) com. a Kollonitz Epis(copi) M(agno)-Varad(iensis).” – „Copernici Nicolai de Revolutionibus orbium Caelestium Libri sex. Basileae Henrici Petri 1566 fol. 1.” (Kalocsa, Székesegyház Könyvtára, Ms 163. Catalogus Bibliothecae Kollonitzianae). – A használatára vonatkozó adat: néhány lapszéli megjegyzés, s egy jegyzet-töredék.
[126]Restaurált félbőr kötésben, 1983 (MTA Könyvtára, 542.995). Kötéstáblájáról pergamentöredéket emeltek ki. Pecsét: „M. Academia’ Könyvtára” [1839 után].
[127]Magyarország könyvtárainak ismertetése egy német munkában. = Magyar Könyvszemle (1.) 1876. 286. – F. CSANAK Dóra: Az Akadémiai Könyvtár története a szabad-ságharcig. Bp., 1959. 10–12.
[128]ENDREI Walter: Batthyány Tódor műszaki könyvtára. = Magyar Könyvszemle 107. (1991.) 141–145. A 16–17. századi műveket az 1950-es évek végén besorolták a hatjegyű numerus currens 500.000 tartományba. Uo. 142. 8. sz. jegyzet: „Az érintett jelzetek 525., 542., 552., 564., de különösen 560., 561.000. tartományban találhatók.”
[129]CSANAK: i.m. 1959. (14. jegyzet) 10–12. – JELITAI József:Nagy Károly és bicskei csillagvizsgálója. In: A magyar csillagászat történetéből. A klasszikus századok asztro-nómusai. Összeállította GAZDA István. Piliscsaba, 2002. 179.
[130]CSAPODI Csaba-TÓTH András-VÉRTESY Miklós: Magyar könyvtártörténet. Bp., 1987. 184. – BAKOS József: Nagy Károly 1791–1868, reformkori természettudós élete és munkássága. Bp., 1994. 45–47. – ÓDOR Imre: A „tékozló másodhegedűs” – Batthyány Kázmér gróf pályaképéhez. = Levéltári Szemle 2007. 4.
[131]NAGY, K[ároly]: Die Sonne und die Astronomie. Leipzig, 1866. 54–68. – BAKOS: i.m. 1994. (17. jegyzet) 110–111.
[132]MTAK Kézirattára Tört. 2.23. Nagy Károly levelei Toldy Ferencnek. 1839. január 25. „Nem mulaszthatom el azonban ezen tárgy iránti véleményem kifejezését, mely röviden ez. Ki ezen ronda könyvtárat [a rohoncit] nem látta, legkisebb ideaja sem lehet arról, mi egy litteraturai szemétrakás. Főleg kiterjedtebb értelmében. Valóban megfoghatatlan valami, miként lehetett annyi haszonvehetetlen nyomtatott papirost (vulgo könyv) összegyűjteni, én azt gondolom hogy ezen könyvtár alapítói néhány boldogtalan könyv antiquariust rablottak ki, vagy különös szenvedélyből a legalábbvaló elmeszülemények nyomtatott példányait rőf vagy ölszámra vásárlották: ezen tüneményből én azt hozam ki, hogy jórésze a könyvtárnak a vitelbért meg nem éri mit bizonyitani nem nehéz. (…) A könyvek nagyrésze gyalázatos ruhában van.”
[133]MTAK Kézirattára Tört. 2.23. Nagy Károly levelei Toldy Ferencnek. 1838. december 13. „[Batthyány Kázmér] eltökélte magát hogy kisbéri kisebb könyvgyűjteményét is (melyben több jó munka van) hozzá csatolja…” „[A kisbéri ajándék] 21 kézirat, 132 folio, 255 quarto, 1772 8° és 480 kötet 12° & 16° ’s így összesen mintegy 2660 jól békötött és tisztán tartott kötet.”
[134]L. erre Partiumi könyvesházak. 1623–1730. Sárospatak, Debrecen, Szatmár, Nagybánya, Zilah. S.a.r. FEKETE Csaba, KULCSÁR György, MONOK István, VARGA András. Bp.-Szeged, 1988. 204., 236., 239.
[135]Erdélyi könyvesházak. S.a.r. BÍRÓ Gyöngyi, MONOK István, SIPOS Gábor. Bp., 2010. [megjelenés előtt]. – BÍRÓ Gyöngyi: Az unitárius egyházi értelmiség könyvtárai a XVI–XVII. századi Kolozsvárott. = Magyar Könyvszemle (116.) 2000. 131–144. – FARKAS: i.h. 2009. (2. jegyzet) 320.
[136]GINGERICH: i.m. 2002. (3. jegyzet) 380–381. (64 db példányból, mivel egy elpusztult, egyet pedig elloptak).

 "A magyar Kopernikusz, Rövid áttekintés a Kopernikusz-példányok  sorsáról a Kárpát-medencében" és a "Kiegészítések a hazai Kopernikusz-példányok sorsáról" című, a Magyar Könyvszemle 2009-es 125. és 2010-es 126. számában megjelent cikkek internetes változata

A rovat további cikkei