Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Későközépkor Tycho Brahe
   

 

Tycho Brahe Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Szécsy Ilona | 2004. április 22., csütörtök
A XV –XVI. század a csillagászat forradalmi korszaka volt: az ókor tudósai által felállított világkép a látszatra épült, és a mozdulatlan Földet tette a Világegyetem középpontjává (Geocentrikus= Földközpontú világkép). Ennek az elméletnek azonban sok hibája volt: már az 1400-as évek elején sok tudós nem fogadta el ezt a világképet, több új — és meglehetősen zavaros — elképzelés is született az égitestek helyzetéről és mozgásáról. Az új világkép megszületése néhány zseniális tudósnak köszönhető.

— 1543-ban jelent meg Kopernikusz könyve, amelyben a Napot helyezte a Világegyetem központjába, mert "minden körmozgás a Nap körül történik".
— 1609–1618: Kepler leírja bolygónk mozgásának törvényeit.
— 1609: Galilei látja meg elsőként távcsövével a Hold felszínét, és hasonlónak találja a földi tájhoz.
— 1687: Newton a dinamika axiómáival és az általános tömegvonzás törvényeivel feltárja a Világegyetem objektumainak működését.
Ebben a folyamatban fontos láncszem Tycho Brahe munkássága.
Tycho Brahe 1546-ban született Koppenhágában. Jogot tanult, sokat utazgatott Európában. Érdeklődése a csillagászat felé fordult, és 20 éves korában Augsburgban találjuk, ahol csillagászati megfigyeléseket végez.
1571. november 11-én az égboltot vizsgálgatva különös dolgot figyelt meg: az addig mozdulatlannak és változatlannak hitt égbolton a Cassiopeia csillagképben egy fényes, soha nem látott csillagot fedezett fel. El is nevezte "nova" (új) csillagnak. Később halványodni kezdett a csillag, majd egy év múlva eltűnt. Könyvben írta le tapasztalatait, melyek az első bizonyítékai voltak az arisztotelészi elmélet és a valóság ellentmondásának. 

A tychoi világrendszer

 II. Frigyes dán király, aki maga is csillagkedvelő volt, Hven szigetét Brahe rendelkezésére bocsátotta tudományos munka céljára, sőt, vállalta az építkezés, a műszerek beszerzése és a munkatársak összes költségét is. Így 1576-ban lerakták az alapkövét "minden idők leghíresebb csillagvizsgálójának, a megfigyelő csillagászat fellegvárának". Brahe "Urániborg"-nak (Az ég kapuja) nevezte el. Gazdagon felszerelt épületegyüttes volt: a műszerek elkészítésére szolgáló műhelytől a gazdasági épületekig, a megfigyelő- és lakóhelyiségektől a konyháig minden volt. Még papírmalom is, mert megfigyeléseik eredményét helyben ki is nyomtatták.
1577-ben új esemény foglalkoztatta a világot: ragyogó, pompás csóvájú üstökös tűnt fel. Valamikor úgy gondolták, hogy az üstökösök a levegő valamiféle kipárolgásai. Brahe pontos méréseket végzett és arra a következtetésre jutott, hogy az üstökös a "Hold feletti" térhez tartozik. Ennek bizonyítéka az is, hogy az üstökös mozgás parallaxisa (elmozdulási szöge) kicsi, tehát a "hajas csillag" nem lehet a Hold alatti térben, azaz a légkörben, hanem a légkörön kívül távolabb, ahol a bolygók vannak. Ezzel ellentmond az arisztotelészi tanításnak és megcáfolja, hogy a Hold feletti tér mozdulatlan.

Az Uraniborg belülről

1566-ban egy holdfogyatkozást, egy év múlva egy napfogyatkozást figyelt meg és írt le. Üstökös-elméletét azonban nem vették komolyan, még Galilei is gúnyolódott rajta. Hosszú éveken keresztül kitartóan végezte az égitestek megfigyelését. Hat nap- és tizenhat holdfogyatkozást írt le. Ezen megfigyelések eredményeként megállapította, hogy a Hold egyenetlenül változtatja mozgását. Ez a változás mindössze egyharmad fok.
Megfigyeléseinek pontossága bámulatos volt. Ennek oka egyrészt kiváló megfigyelőképessége, másrészt kitűnő műszerei. Földrajzi helyzetét a Nap magassága és Sarkcsillag alapján határozta meg; későbbi ellenőrzés során mindössze két ívperc eltérés adódott. Az állócsillagok pontos helymeghatározása alapján elkészített csillagatlasza oly tökéletesre sikerült, amihez hasonlót nem készítettek sem előtte, sem utána jó ideig. Legtöbb figyelmét a bolygókutatásra fordította, ezek alapozták meg Kepler törvényeinek megszületését.

Az Uraniborg kívülről

Kiváló szögmérő műszerekkel’ rendelkezett. Különösen a hat láb átmérőjű hatalmas fali kvadráns (negyedkör), amellyel egy ívperces szöget is mérhetett. (1 fok= 60 ívperc, 1 ívperc= a Hold látszó átmérőjének harmincadrésze). Gondosan ellenőrizte a saját és mások mérési eredményeit és korrigálta azokat, még Kopemikusz eredményeit is.
II. Frigyes halála után az új uralkodó megszüntette a csillagvizsgáló támogatását. Ezért Brahe úgy döntött, hogy elhagyja Dániát. Két évre Hamburgba ment, majd II. Rudolf császár hívására 1601-ben Prágába költözött udvari csillagásznak. Segédje itt Kepler, aki megalkotja híres törvényeit.
 Tycho Brahe kutatásai eredményeit mindig leírta, számos könyvében közre is adta. A kor csillagászai levelezést folytattak, és személyesen is sokszor találkoztak, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Brahe, aki tisztában volt a geocentrikus világkép hibáival, mégsem tudott élete végéig megbarátkozni Kopemikusz világképével. Kreált egy új világképet, amely különös keveréke a geo- és heliocentrikus szemléletnek: benne a bolygók a Nap körül keringenek, a Nap és a Hold pedig a Föld körül.
Ö készítette el az első európai csillagkatalógust, térképészeti célra először alkalmazta a háromszögelési módszert. Számtalan könyvet írt. Összegyűjtött munkáit 1610-ben "Opera Omnia" címmel adták ki.
Meghalt 1601. október 24-én.

(2004. március)

Fontosabb forrásmunkák:

  • Szécsy Ilona egykori TIT-előadásai
  • GAZDA István ifj. - MARIK Miklós: Csillagászattörténeti ABC. Budapest, 1982. Tankönyvkiadó Vállalat, Dabasi Nyomda. 152 p.
  • COURDEC, Paul: A csillagászat története. Ford.: Forgács Erzsébet. Budapest, 1964. Gondolat Kiadó, Győr-S. megyei Ny. 1. telep . Sopron. 215 p. /Gondolattár. 22./
  • HERRMANN, Dieter B.: Az égbolt felfedezői. Ford.: Nagy Imre. Budapest, 1981. Gondolat Könyvkiadó, Egyetemi Nyomda. 277 p.
A rovat további cikkei