Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat Középkor Csillagképek
   

 

Csillagképek Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Romhányi Attila | 2004. április 22., csütörtök
A csillagos ég látványa akaratlanul is vonzza az emberi tekintet, és képzeletünk hajlamos a fényesebb csillagokból különböző alakzatok létrehozására. Pár ezer évvel előttünk már mindezt megtették helyettünk a különböző népcsoportok, akik egymástól eltérő elnevezéssel láttak el egyes égi alakzatokat. Különös például a Göncölszekér, latinul Ursa Maior (Nagy Medve) esete, amelyben a közép-amerikai indiánok egylábú embert láttak, míg az Észak-Amerikában élő társaik ugyanezt a csillagalakzatot merítőkanálnak vélték. Az arabok a négy csillaggal kijelölt szekeret koporsónak, és a szekérrúd három csillagát gyászmenetnek hitték. Erre utal a szekérrúd utolsó csillagának arab neve, a Benetnash, amelynek magyar jelentése siratóasszony.

Ptolemaios görög csillagász (Kr. u. 150) Almageszt c. könyvében 48 mitológiai csillagképet és a területükön található több mint ezer csillag helyzetét rögzítette. Mivel Ptolemaios csak a szülőföldjének földrajzi szélességéről látható csillagképeket ismerte, viszont a déli szélességekről további csillagalakzatok láthatók, módosításra volt szükség. Másfél évezred múlva a nagy földrajzi felfedezések idején, a déli tengereken hajózók újabbnál-újabb csillagokat és csillagképeket tettek ismertté. A Tudományos Forradalom után komoly csillagászati felfedezések születtek, és az égbolt halvány csillagokkal tarkított "üres" területeire, hiánypótló csillagképeket rajzoltak. 
A Nemzetközi Csillagászati Unió, (IAU) 1930-ban 88 latin elnevezésű csillagképet fogadott el, amelyek a különös formákkal és szabálytalan határvonalakkal szemben meghatározott kiterjedést kaptak, a rektaszcenziós és deklinációs koordináták mentén.(ld. Dunaferr hetilap, 2004/6 sz. Égi koordináták)
A mai csillagtérképeken már ne keressük a megfigyelési szempontból zavaró, régi mitológiai alakzatokat, de a múltban elnevezett csillagképek többségét ma is az eredeti név latin változatában ismerjük. Tájékozódási szempontból, csak a csillagképek fő csillagait összekötő egyenes vonalakat használjuk, amelyek megkönnyítik azok felismerését.

A DUNAFERR 2004/7. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei