Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Csillagképek, csillagnevek
   

 

Csillagképek, csillagnevek
A csillagos ég képeskönyve

Csillagképek születése

      Akár népszerű csillagászati munkát, vagy műkedvelőknak szóló égbolt ismertetést, akár tudományos beszámolókat lapozgatunk, előbb-utóbb felbukkannak a csillagképek – többnyire évezredes – nevei. Bár a különböző típusú égitestek jelölésére már a legváltozatosabb katalógusjelzések használatosak, az általános tájékoztatásra, tájékozódásra manapság is az ősi nevek szolgálnak.

Betelgeuse - hogyan ejtsük?
A kérdés a címbeli csillag nevének kiejtése. Tudtommal a csillag neve arab eredetű, Magyarországon mégis elterjedt a franciás ejtésmód ("Bételgőz"), amitől én általában kiütést kapok.
Állatövi csillagképek
A neves görög gondolkodók már az időszámítás előtti 5. században átvették a mezopotámiai, perzsa egyiptomi és kínai asztrológiai-csillagászati tanokat, és azokat átdolgozva egyesítették a saját eredményeikkel. Őseink évezredekkel ezelőtt rájöttek, hogy a létüket biztosító Nap az évszakoknak megfelelően különböző csillagalakzatok között található. Rendszeresen megfigyelték a napnyugta után, a nyugati látóhatárhoz legközelebb látható ismert csillagképet, és tapasztalataik alapján arra következtettek, hogy akkor ez lesz a keleti szomszédja annak a napfénytől láthatatlan csillagalakzatnak, amelyben éppen központi égitestünk tartózkodik, míg a tőle nyugatabbra lévő csillagkép csak a napkelte előtti látóhatár közelében észlelhető. 
Csillagképek
A csillagos ég látványa akaratlanul is vonzza az emberi tekintet, és képzeletünk hajlamos a fényesebb csillagokból különböző alakzatok létrehozására. Pár ezer évvel előttünk már mindezt megtették helyettünk a különböző népcsoportok, akik egymástól eltérő elnevezéssel láttak el egyes égi alakzatokat. Különös például a Göncölszekér, latinul Ursa Maior (Nagy Medve) esete, amelyben a közép-amerikai indiánok egylábú embert láttak, míg az Észak-Amerikában élő társaik ugyanezt a csillagalakzatot merítőkanálnak vélték. Az arabok a négy csillaggal kijelölt szekeret koporsónak, és a szekérrúd három csillagát gyászmenetnek hitték. Erre utal a szekérrúd utolsó csillagának arab neve, a Benetnash, amelynek magyar jelentése siratóasszony.