Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Asztrológia-kritika Hogyan készül a személyre szabott horoszkóp?
   

 

Hogyan készül a személyre szabott horoszkóp? Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Trupka Zoltán | 2007. március 28., szerda

Június közepe felé telefonhívást kaptam az RTL Klub Fókusz című műsorától azzal a kérdéssel, hogy vállalnék-e egy interjút abban a témában, hogy miért nem készítenek horoszkópot a csillagászok.

Igent mondtam, de nem is tehettem mást. Menet közben az is kiderült, hogy összeeresztenek egy asztrológussal. A korábbi rossz tapasztalatok ellenére (lásd Nyitott száj) muszáj volt elvállalni a dolgot, mert megfutamodásnak és nagyon jó érvnek tekintették volna a csillagjósok - és valószínűleg a tévések is -, ha nem megyek bele. Lelkesen (?) készültem a megmérettetésre, amikor a forgatás napja előtt felhívtak, hogy adjam meg a születési adataimat, hogy az asztrológusnő elkészíthesse személyre szabott horoszkópomat. Természetesen megadtam, és főleg Csaba György Gábor munkái alapján pszichikailag készültem a felvételre. Nem ártott, mert a forgatás napjának délelőttjén felhívott az asztrológus, hogy "kiegészítő" információkra lenne szüksége. (Régi asztrológus-trükk, amire fel voltam készülve.) Kérdezett egy csomó személyes dolgot, amire kitérő válaszokat adtam, tudván, hogy pontos válaszaim után könnyű lesz elkészíteni a jellemzést, még a csillagok sem kellenek hozzá. Ezt el is mondtam neki, illetve arra kértem, hogy ha biztos a "szakmájában", akkor ne kérdezzen, ne feltételezzen, hanem állítson is valamit. Így például borítékolta azt a kijelentését, hogy én egy magas, nyúlánk fiatalember vagyok. (Aki ismer, az tudja, mennyi igaz belőle. Egy ismerősöm erre azt válaszolta, hogy jól titkolom.) Az asztrológus arra is rájött, hogy édesanyám idősebb. A többi kérdése, feltételezése is átlagos emberi tulajdonságokból indult ki és nekem kellett volna a feltételezését vagy igazolni vagy cáfolni. Szépen eldiskurálgattunk a telefonban, én ráértem, munkaidőben voltam, a telefont pedig a tévé fizette.
A felvétel engem is érintő része két helyszínen folyt. Először egy parkban el kellett mondanom a véleményemet az asztrológiáról, amely valahogy így szólt: - Szerintem marhaság, ha diplomatikus akarok maradni, akkor azt mondom babona, az újságokban megjelenő horoszkóp pedig üzlet. Elmentünk a hölgyhöz. Szemein látszott, hogy nagyon hisz és "nagyon ragaszkodik" ahhoz, amit csinál. Mint az várható volt, a születési idő bizonytalanságán lovagolt. Születési évemről elmondta, hogy sok nagy tehetségű ember született ebben az esztendőben. Nem mintha nem lennék hiú az eszemre, a szépségemre, és különösen a szerénységemre, de ezt a csapdát sikerült kikerülnöm, az én észérveimre viszont ő reagált mellébeszéléssel.
Ezek utána egy elég fárasztó és idegesítő huzavona kezdődött közöttünk. Ő azt szerette volna, ha válaszolok a feltételezéseire, én ezt elutasítottam, illetve mindannyiszor felhívtam a tévések és az asztrológus figyelmét, hogy ne tőlem tudja meg, hanem olvassa ki a csillagokból. Ő ragaszkodott a nézeteihez, ami nem is csoda, hiszen az egzisztenciáját féltette, én pedig nem hagyhattam rá -egyrészt elvből, másrész a tévé ezt ki is használhatta volna, mondván, lám a csillagászt is meggyőzték. Sajnáltam a stábot, de nem tehettem mást. Nem sült el túl jól ez a szembesítés, így nem csoda, hogy a műsorban nagyon keveset tudtak mutatni ebből. Az más kérdés, hogy a Fókuszban belőlem két bővített mondat maradt, míg az adás többi részét a "másik oldal" kapta. Néhány nappal az adás után felhívott egy úr Vecsésről. Először elküldött melegebb éghajlatra az első mondatom miatt, majd elmesélte, hogy elkészítette a horoszkópomat, bár korrigálta a születés idejét több mint két órával. Persze így is általánosságokat tudott mondani, illetve olyan következtetéseket vont le az adás láttán, amilyenre egy közepes pszichológus képes lett volna. Hitének fontos igazolásaként elmondta, hogy ha a Neptunusz egy bizonyos pozícióban van az égen, akkor az ő arcán folt jelenik meg. Amikor a Neptunusz arrébb megy a folt eltűnik, ha visszatér a folt is előjön. Vagy háromnegyed órát beszélgettünk - az ő számlájára délután három és négy között.
Összességében nem vagyok túl büszke az alakításomra. Annyi bizonyos, hogy utólag sok tanulságra rájön az ember. Mivel mások is kerülhetnek ehhez hasonló helyzetbe, azt tanácsolnám, hogy ne hagyják magukat behúzni a csőbe és főleg ne fölpiszkálni. Maradjanak nyugodtak - nekem nem mindig sikerült - és ragaszkodjanak álláspontjukhoz. A szembesítésnek sok értelme nincs, ha lehet, kerüljük ki, ha pedig muszáj, akkor nagyon ügyeljünk minden apró mozzanatra.

A TELAPO 17. számában megjelent cikk másodközlése

A rovat további cikkei