Főoldal Csillagászattörténet Egyetemes csillagászat Általános
   

 

Általános
Pusztító meteorhullások

A régi feljegyzésekben és krónikákban több adatot találunk arra, hogy meteorhullások anyagi kárt okoztak, sőt emberi életet is kioltottak. Az alábbiakban néhány, biztosnak tekinthető adatot közlünk.

A csillagos ég óramutatója

A fenti cím alatt jelent meg néhány oldal Róka Gedeon A csillagászat és mindennapi életünk című könyvében, amelyben azt a régóta ismert módszert tárgyalja, hogyan lehet a Göncölszekér csillag-csoport két utolsó csillagának segítségével a pontos időt meghatározni. Cikkében a sarkcsillagtól a Nagy Medve és csillaga felé mutató irányt a csillagos ég óramutatójának nevezi.

Image

A világegyetem a régiek és a maiak szerint

A Magyar Csillagászati Egyesületben 1948. június 24-én elhangzott előadás

  Hogy mi a Világegyetem, azt meghatározni igen bajos. Elmondhatjuk, hogy beletartozik ez a terem a bennlevőkkel, a bennlevők gondolataival éppúgy, mint a Tejútrendszer és az Andromeda-köd közti többszázezer fényévnyi csillagtalan űr; a lélektan éppúgy, mint a litván irodalom és a babilóniai istenhit: a képnek ezek csak ízelítő részletei. Ha általános szavakkal élünk, mint: Világegyetem, Mindenség, Univerzum, Kozmosz, az általunk keltett fogalmak igen tökéletlenül fedik az általuk kifejezendő tartalmat. A körülírás sem segít: "A Világegyetem mindazon létezők összessége, melyek beletartoznak a... a Világegyetemünkbe," azaz, a meghatározás már feltételezi a megismertetendőnek ismeretét. De ha nem is tudjuk matematikailag kifogástalan meghatározását adni a Világegyetemnek, azt hiszem, valamennyien érezzük, mi az a Világegyetem.

A csillagászat történelmi szemmel

20 éves a Meteor folyóirat csillagászattörténeti rovata. Keszthelyi Sándor a rovat indulásakor a lehetőségeket ismertető, kedvcsináló, bevezető cikket írt a Meteorba. Az 1989. évi márciusi számban megjelent írását az alábbiakban tesszük közzé.

Napfoltmegfigyelések távcső nélkül
  Földi egünknek igazán "koronás" fejedelme a lángsugarú Nap, mely pazar módon évmilliók óta ontja sugarait a Föld gyermekeire anélkül, hogy csodás kincseinek kiapadhatatlannak látszó forrását a kimerülés fenyegetné. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, hogy pogány őseink és más régi népek előtt vallási tisztelet tárgya volt. Az erdők mélyén vagy a "források fejénél" a maguk módja szerint áldoztak is neki, s fontos elhatározások (pl. hadi vállalkozások!) előtt az ősz táltos körül összegyűlt ősök aggódó lélekkel lesték a pirkadó hajnalt, s amikor a Nap bíbor korongja zavaró felhőzet nélkül jelent meg a keleti ég alján, ezt mint kedvező tényező előjelt nagy örömrivalgással üdvözölték.
A változó csillagok ismertetése
4. közlemény

A Cepheida változók

   A cepheida-változók főképviselője a szabad szemmel is megtalálható δ Cephei. Ebbe a típusba tartozó csillagok fényváltozása szabályos. Periódusuk 0,1 és 50 nap közé esik, főként azonban 0,5 és 5 napos értékek körül csoportosulnak. Ennek alapján a változókat két alosztályra bonthatjuk fel. Az első csoportot RR Lyrae csillagoknak vagy rövidperiódusú cepheidáknak nevezzük. Periódusuk főként 0,4 és 0,7 d (nap) értékek között található, míg a másik csoportnál a δ Cephei főképviselőivel az élükön 4-10 napos periódusértékeket figyelhetünk meg. Ezeket másnéven hosszúperiódusú cepheidáknak is nevezzük.

Csillaghírnök – különleges muzeális és modern csillagászati eszközök

„A csillagászat a maga területén tökéletesen megfejtette a természettan föladatát, úgymint, mely a világtesteken csakugyan fölfödözte a tünemények okait és törvényeit. Miután ugyanis a tizenhatodik század jeles férfiai a naprendszer valódi alkatát; a láttani eszközök segélyével a világtesteken mutatkozó jeleneteket megvizsgálták, s észlelés nyomán a testek mozgását és pályájukat rajzilag és kitűntették, a tizennyolczadik század jelesei már a világtestek rendszerében föltűnő jelenetek okát is felismerték.”

Subic Simon1

Az Ég Királynője
Ponori Thewrewk Aurél könyvbemutatóján jártunk

Image

Nagyívű. Talán ezzel a jelzővel lehet leginkább jellemezni a június 8-án a budavári Litea könyvesboltban bemutatott könyv szerzőjét és legújabb művét.

A változó csillagok

   Változó az a csillag, amelynek fényintenzítása változik. Az első változót Fabricius friz csillagász fedezte fel 1596-ban. Különös viselkedése miatt "Csodacsillagnak"-nak, Mirának nevezték el. (Omikron Ceti.) A következő hasonló csillag fényváltozását Montanari vette észre 1667-ben (β Persei). A felfedezett változók száma ettől kezdve rohamosan emelkedett. Számuk, századunk elején 700 volt, jelenleg 7000 fölé emelkedett.

A változó csillagok ismertetése
5. közlemény

Változók jelölése

   Az ókorban a csillagászok csillagtérképeiken a csillagok mellé megkülönböztető jelt nem írtak, tehát a csillagok felismerése igen körülményes művelet volt. Az arabok úgy oldották meg a problémát, hogy a fényesebb csillagokat sorra elnevezték. E nevek még ma is ismerősek előttünk. (Vega, Aldebaran, Merak, Dubhe, Deneb. stb.)

Kettőscsillagok

A klasszikus csillagászat legnagyobb sikerei közé tartozik a kettőscsillagok felfedezése és kutatása.

A változó csillagok ismertetése
6. közlemény

  A változó csillagok következő csoportját az RV Tauri képviseli. Ezekről kevesebbet tudunk, mint a már tárgyalt típusokról. Fizikai tulajdonságaik mintegy átmenetet mutatnak az előzőkben ismertetett Cepheidák és Mira változók csoportja között.

Nevezetes napfogyatkozások
  A február 25-i részleges napfogyatkozással kapcsolatban érdemes feleleveníteni néhány olyan régi napfogyatkozás emlékét, amelyek segítségével a csillagászat egy ága, a csillagászai kronológia fontos adatokat juttatott a történészek birtokába.
A meteorokra vonatkozó régi nézetek

Az alábbi néhány részlet Darvai Móricz 1888-ban megjelent Üstökösök, meteorok c. könyvéből származik. Megtudhatjuk, hogyan vélekedtek a meteorok, meteoritek származásáról a - múlt század végéhez képest is - réggebbi időkben. Az idézetek sajátos nyelvezete, kifejezései a forrás  eredeti idézésének következménye.

A Mennyei Birodalom csillagászata - tegnap és ma

A kínai gazdasági nyitás eredményei megteremtették a tudomány fellendülésének anyagi hátterét, s a Tienanmen téri eseményeket mielőbb feledtetni akaró rezsim a természettudományban, mint nagyjából politikamentes (és így veszélytelenebb) területen szervezett nagyszabású nemzetközi konferenciákkal, rendezvényekkel kívánja megtörni az ország politikai elszigeteltségét, s egyben demonstrálni az ország (és a rendszer) vívmányait. E törekvésnek köszönhető, hogy 1992 szeptemberében Pekingben tarthatta 141. kollokviumát (egy adott témában tartott, a kutatók információcseréjét és tájékozódását szolgáló konferenciáját) a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU). Az egyhetes kollokvium az első világméretű csillagászati konferencia volt a Mennyei Birodalomban; az ülés és a hozzá kapcsolódó egyéb programok, kirándulások egyedülálló alkalmat kínáltak a részt vevő kutatók, köztük e cikk írója számára a kínai csillagászat mai helyzetével és történetével való ismerkedésre.

A Nagy Vörös Folt kutatásának története

  A Voyager-űrszondák Nagy Utazásának izgalmas állomásain túljutva minden bolygónál a kutatás szürke, de annál termékenyebb hétköznapjai kezdődtek meg. Ezen kutatások eredményei már nem olyan összefoglaló különkiadásokban jelentek meg, mint a bolygó megközelítésel legérdekesebb felfedezéseit bemutató gyors cikkek, hanem időben is és folyóiratokban is elszórva találhatjuk meg őket. Természetes ez, hiszen egy-egy bolygó megközelítésekor tapasztalt sokféle jelenség mindegyikének kutatása külön életet él, a kérdések tisztázása nem egyforma időt és fáradságot igényel. Sőt, néha csak a következő bolygó vagy bolygók megközelítésekor mért adatok segítenek felismerni, hogy egyáltalán „jelenségről" volt-e szó.

Csillag-csodák: Vénusz a nappali égen

    Az antik annalesekben és irodalmi alkotásokban éppen úgy, mint a középkori krónikákban és legendákban gyakran bukkannak fel csodálatos égi jelek. Ezek közé az égi csodák közé tartoznak a nappali égen látható, fényesen ragyogó csillagok. A középkori szentek legendáiban szinte mindig egy jeles személyiség megdicsőülésével kapcsolatban említik a világos nappal ragyogó csillagok feltűnését. De még a 15-17. sz-beli városi, egyházi és magán-naplókban is feltűnik a nappal világító csoda csillag. Gyakran baljóslatú előjelnek tartották ezt a látványt. A 18. sz-tól azután már csak sajtószenzációvá süllyed a nappali égen világító csillag beszámolója.

Csillagászattörténet és a modern tudomány

Csillagászattörténet és történeti csillagászat

A természettudományok, és általánosságban az emberi művelődés történetének egyik jelentős fejezete a csillagászati megismerés múltjának, fejlődésének feltárása. A „hagyományos” tudománytörténeti ismertetések, könyvek többnyire a világról, a világmindenségről alkotott képek és elképzelések kialakulásával foglalkoznak. A Stonehenge a mai állapotában. Jól megkülönböztethetők a körbe vevő Trilitonok.Kevésbé ismert az égről, a mindenségről alkotott nézetek háttere: a régi korok égbolt megfigyeléseinek, égi jelenségeinek leírása. A korunk racionális gondolkodása azonban óhatatlanul felveti a kérdést, hogy a számítógépek és elektronikus mérőeszközök korában van-e értéke a régi idők csillagászati megfigyeléseinek. Mit tud a mai fizikus, asztrofizikus felhasználni az évszázadokkal, évezredekkel ezelőtti égbolt megfigyelésekből?  Milyen tanulságokat szűrhet le a történettudós vagy a kultúrtörténet kutatója az egykori feljegyzésekből, leírásokból?

Csillagcsokor a Rákban

Kora tavaszi estéken már lenyugváshoz készülődik a Bika (Taurus), de legfényesebb csillaga, az Aldebaran (alfa Tauri) még élénk narancsszínben ragyog a nyugati égen; körülötte távcső nélkül is szép látvány a Hyadok laza csillag csoportja.

A Herkules kokárdája (M13)

Edmund Halley, a sokoldalú angol csillagász (1656-1742) egyetlen üstököst sem fedezett fel, mégis róla nevezték el az egyik legismertebb csóvás égitestet (mivel ő következtetett először arra, hogy az a Nap körül keringve szabályos időközökben visszatér).

A Betelgeuse-ről

Amatőrcsillagászati kézikönyvek, cikkek leírása szerint az égbolt megismerését legjobb a Nagy Medve (Göncölszekér) csillagképének felkeresésével kezdeni. Ha ez így van, akkor jómagam eléggé rendhagyóan kezdtem az ismerkedést a csillagokkal, mivel az első csillagkép, amelyet 1945 egyik kora téli éjszakáján felismertem, az Orion volt.

Három nevezetes változó
A késő őszi, tél eleji égen sok érdekes, látványos égitestet kereshetünk fel. A Cassiopeia és a Perseus között ott csillog a Perseus-ikerhalmaz (khi-h Persei) kettős csillagfelhője, nem messze, a tetőponttól nyugatra az Andromeda-köd (M 31) és a nagy kiterjedésű M 33 spirális köd a Háromszög csillagképben már kézi látcsővel is nagyszerű látványt nyújt.
A csillagászat és csillagászattörténet külföldi nevezetességei

   A világútlevél bevezetésével egyre többen jutnak el külföldre, Európa távolabbi országaiba is. Ellátogatnak olyan nevezetesebb városokba, melyeket olvasmányainkból régi csillagászok munkássága helyeként ismertünk meg. Több MCSE- és CSACS-tag részéről merült fel a kívánság, hogy külföldi útja alkalmával csillagászati nevezetességeket és emlékeket is felkeressen. A forgalomban lévő útikönyvekben elő-előfordulnak ilyen utalások, azonban elég mostohán bánnak a csillagászati és a technikatörténeti emlékek ismertetésével. A megemlített adatok is pontosításra és kiegészítésre szorulnak. Ezért határozta el a CSACS, hogy központosítva összegyűjti, ellenőrzi, pontosítja, országonként csoportosítja az ilyen jellegű adatokat és kérés esetén az érdeklődők rendelkezésére bocsátja.

Csillagváró tornyok

Az  emberiség  régi  vágya, hogy közelebb jusson az égbolthoz, mondhatni, karnyújtásnyi  közelségbe  a  csillagokhoz.  Őseink  ezért tornyok épitésébe fogtak,  ám  csak  igen  sokára  érték  fel ésszel a szomorú valóságot, hogy milyen   rémisztően  nagyok  az  égi  távolságok,  hogy  minden  erőfeszítés hiábavaló, a közeledés érzéki csalódás csupán.

Királyi obszervatóriumok

Európában a XVII. században, az újkori természettudományok rohamos fejlődésével forradalmian új szerep jutott a csillagászatnak - igy az obszervatóriumoknak is. A robbanásszerű fejlődéshez nagymértékben hozzájárultak Tycho Brahénak különösen pontos észlelései. Ezek Prágában Kepler kezébe kerültek, és segítették őt abban, hogy új, valóban tudományos alapokra helyezze a csillagászatot.

Hajós csillagászok, csillagász hajósok

A csillagászok már igen régen, az ismeretlen földrészek fölfedezésével egy időben felismerték annek fontosságát, hogy a déli égbolt európai ember által addig nem látott égitestjeit számba vegyék, és ezzel csillagászati ismereteiket gyarapítsák. A déli féltekén végezhető csillagászati megfigyeléseknek korszakalkotó fontossága volt számos tudományos probléma megoldásában is.

A hajdani Osztrák Birodalom obszervatóriumai

     Az osztrák kormány által 1777-ben kibocsátott híres pedagógiai törvény, a Ratio  Educatonis,  az  egyetemi  oktatás megregulázása közben az egyetemhez tartozó  csillagászati  obszervatóriumok  működését  is  szabályozta.  Ennek értelmében  a  bécsi császári egyetemi csillagvizsgáló mindenkori igazgatója arra  is kötelezve volt, hogy szemmel tartsa és a rendelkezésére álló minden eszközzel  támogassa  az  akkori Osztrák Birodalom területén lévő valamennyi egyetemi csillagvizsgáló munkáját.

A csillagos ég templomai

Csillagvizsgálót létesíteni már a legrégibb időkben is költséges mulatságnak számított. Nem érdektelen, hogy az egymást váltó korokban kik áldoztak csillagászatra, és milyen céllal. A csillagvizsgálóknak nemcsak a felépítése, de fenntartása is sok pénzbe került, és kerül manapság is. Mindig feltette valaki a kérdést: vajon megéri-e? De mindig, minden korban megérte – ezt maguk az építmények bizonyítják.

Mira, a "Tzethal" Tsudása
Kezdeti megfigyelések

A változócsillagok (az üstökösökkel együtt) igen nagy szerepet játszottak az arisztotelészi világkép megdöntésében. Amikor Tycho Brahe (1546-1601) 1572-ben észrevett egy új csillagot, mérései meggyőzték arról, hogy az mindenképpen a Hold felett található, azaz az égben. Viszont Arisztotelész filozófiája szerint az ég változhatatlan. Egy új objektum megjelenése az égen ezt a felfogást igen nehéz helyzetbe hozta. Ráadásul rövid időn belül több ilyen "új'' csillagot is felfedeztek. 1600-ban a Cygnusban láttak egyet (Willem Janszoon Blaeu (1571--1638), holland térképkészítő, ez volt a P Cygni), 1604-ben Kepler (1571-1630) az Ophiuchusban vett észre egy másikat (V843 Ophiuchi), majd 1670-ben Voituret Anthelme (ca. 1618-1683) francia karthauzi szerzetes ismét az akkori Cygnusban (mai neve CK Vulpeculae) fedezett fel egy addig ott nem látott objektumot.

Csillagászat a történelemtudományban

     Az elmúlt száz évben a természettudományok – ezen belül a fizika és a csillagászat -, és részben a humán tudományterületek is, olyan jekentősen fejlődtek, és ismeretanyagok oly mértékben növekedett, hogy áttekintésük, részletes ismeretük egyetlen ember számára lehetetlenné vált. Ez a nagyfokú differenciálódás, és nem kis mértékben az eredményeinek matematikai megközelítése vezetett oda, hogy a társadalomtudományok művelői és oktatói egyre inkább idegenkednek a természet-ismerettől.

     Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a humán tudományok művelői és oktatói nem nélkülözhetik az alapvető természet-ismeretet. Az elmúlt századok, évezredek embereinek, népeinek életét a természet folyamatai és jelenségei nagymértékben befolyásolták. A régmúlt (de még a közelmúlt) koroknak a környező természettel még szorosabb kapcsolatban élő társadalmai ezért nagy figyelmet fordítottak a különböző jelenségre.

Híres nők a csillagászat történetében

      Csillagászati szakkönyvek és lexikonok névmutatóját böngészve csak elvétve akadunk női névre. A csillagászati kutatásokra minden természettudomány közül talán leginkább jellemző, hogy évezredek során férfiak művelték. Akadt azonban néhány nő is, aki nem (csak) azért nézett fel az égboltra, hogy kedveséről merengjen. Páran, koruk asszonyait messze megelőzve és környezetük előítéleteit megcáfolva csillagászati kutatásokat és elmélkedéseket folytattak.

Nők a csillagászat történetében

A nőtörténetírás irányzatai

Image       Jóllehet, a történelem során mindig a nők tették ki az emberiség felét, a gazdaság-, politika- és eszmetörténeti kutatások alkalmával az ő történetüknek feltárása mégis háttérbe szorult.[1] A különböző történetírói irányzatok és iskolák képviselői a haladás antropocentrikus képét dolgozták ki, és a nők történeti helyzetének evolúcióját is ebből a szempontból vázolták.[2] A nők történetének megismerése csakis oly módon képzelhető el, hogy fel kell tárni azokat a – hagyományosan nem vizsgált – területeket, ahol a nők „előtűnnek”. Miként a francia Annales iskola (1929) tagjai előirányozták, a magánszféra vizsgálata szükséges például ahhoz, hogy a nők történetét feltárjuk. Világszerte az 1960-as évektől bontakoztak ki efféle történetírói törekvések, és ma is tart a megfelelő metodológia és az értelmezési keretek kidolgozása, illetve a források számbavétele és értelmezése.

Specola Astronomica Vaticana - a pápai állam csillagvizsgálója
A pápai állam csillagvizsgálója, a Vatikáni Obszervatórium, egyike a világ legrégibb asztronómiai kutatóhelyeinek. Központja a Rómától 35 kilométernyire fekvő Castel Gandolfóban, a pápa nyári rezidenciáján található, míg az észlelőmunka az Arizonai Egyetem Steward Obszervatóriumában koncentrálódik. Cikkünkben szót ejtünk a pápai állam történetéről, bemutatjuk a csillagvizsgáló múltját és jelenlegi működését, valamint írunk azokról a magyar csillagászokat, akik pályafutásuk során megfordultak a neves intézményben.
A Messier-katalógus objektumai - ahogyan az első megfigyelők látták

Évezredeken, tízezredeken át megszámlálhatatlanul sokan néztek fel az égboltra – céltudatos megfigyelések okán, vagy csupán gyönyörködve -, de csak keveseknek tűnt fel, hogy a fénypontként tündöklő csillagokon kívül itt-ott kiterjedtebb, elmosódott ködös fényfoltok is észrevehetők. (Természetesen nem számítva a Tejutat, amelyhez számos ősi eredetű monda fűződik.) A  déli égen – Afrikából, Ausztráliából nézve – feltűnő volt a két Magellán-felhő, az égész földön (a ma is itt-ott élő természeti népek tanúsága szerint) a Fiastyúk (Pleiadok) sűrű kis csillagcsoportját, talán a Rákban a "Jászol" (Praesep) kis elmosódott csillagfelhőjét.