Főoldal Csillagászattörténet Magyar csillagászat 17-18. század A nagybolygók összetétele
   

 

A nagybolygók összetétele Konvertálás PDF-formátumba Nyomtatás Elküldés emailben
Szerző: Lassovszky Károly | 2008. október 03., péntek

   Erről a tárgyról érdekes tanulmányt közölt nemrégen Menzel (Publications of the Astronomical Society of the Pacific, 42, 228, 1930). A nagybolygók (Jupiter, Saturnus, Uranus, Neptunus) középsűrűsége tudvalevőleg igen alacsony, átlagban csak egy negyede a Föld középsűrűségének.

Ezt kétféle módon próbálták eddig magyarázni. Vagy az az anyag, melyből ezek a bolygók állanak, túlnyomóan alacsony sűrűségű, vagy pedig e bolygók belsejében oly magas hő uralkodik, mely alacsony sűrűségű gázállapotban tartja az ott levő anyagokat. A legutóbbi időkig az utóbbi felfogás szinte általános volt, azonban Jeffreys teoretikus vizsgálatai, valamint Coblentz, Lampland és mások hőmérsékletmérései a bolygók felületén, melyek -100º-nál is alacsony felületi hőmérsékletet szolgáltattak, kevésbé elfogadhatóvá tették a magas hőmérséklet felevését. Az alacsony felületi hőmérséklet mellett Jeffreys nem tartja valószínűnek oly magas belső hő létezését, mely az anyagot gázállapotban bírná tartani s teoretikus vizsgálatai alapján úgy véli, hogy a nagybolygók fémből vagy kőzetből álló szilárd központi maggal bírnak, melyet vastag jégréteg, ezt meg magas atmoszféra vesz körül. Az egyenlítői forgássebességekből Jeffreys mintegy 500, illetve 3000 kilométer magasnak találta a Jupiter, illetve a Saturnus légkörét; Menzel ugyan alacsony magasságokat kapott, de Jeffreys adatait nem tartja valószínűtlennek.

  A Lowell Obszervatórium csillagászai a nagybolygókról nyert színképekből szabad hidrogénre következtettek a bolygók légkörében. Menzel azonban ezt nem fogadja el, valamint azt sem, hogy a színkép λ 6300 helyén mutatkozó abszorpciós sáv - mint egyesek állították - víztől eredne. Menzel szerint ebben főképp a légkörben lebegő jégrészecskéknek lehet szerepe, bár ez még igazolásra szorul.

   Russel szerint a nagybolygók légkörének felső rétegeit permanens gázok (oxigén, argon, neon vagy hélium) alkotják; a felhők pedig nem állhatnak vízből vagy éppen jégkristályokból, hanem valami olyan anyagból, mint amilyen a széndioxid. Kívülről befelé haladva az atmoszférán egyre melegebb rétegekbe jutunk, melyek mindegyikében a felhők különböző anyagokból állhatnak, megfelelőleg annak a hőmérsékletnek, mely az illető rétegben uralkodik s mely mellett az illető anyag felhőképződése lehetséges.

A Stella 1931/ 3-4. számában megjelent cikk internetes változata

A rovat további cikkei